Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)
1854-01-01 / Mutatványlap
--*H 3 «‚»■• tetetvén , hogy a szerkesztőség annál kevésbbé kényteleníttessék a a hosszabb novellákat is annyiszor megszakítani. A decemberi folyamban következő íróink s írónőink dolgoztak e lapba u. m. : ARANY, BÉRCZY, BRASSAY, BULYOVSZKINÉ, CSÁSZÁR, CSENGERY A., CSENGERY R., DEGRÉ, ERDÉLYI J., GYULAI, KELEMEN M., KEMÉNY ZS., KISS L., LÉVAI, LISZNYAY, MENTOVICH, SZÁSZ K., SZEMERE P., SZÍNEVÉRY GR., TOMPA. Jövőre ezen már magában értékes koszorút gazdagítani fogják jeleslejeink közöl azok, kiknek neveit a lap, új stádiuma első havában, csupán térhiány miatt nem mutathatta be. A bírálati rovat, akár a nemzeti színpadon előadásra került színműveket, akár a megjelent újabb könyveket illetőleg, minden mellékes tekintet nélkül, s minden pártszínezeten felül, szigorúsággal, de csupán a tárgyra szorítkozólag, fog kezeltetni. A legjobb erőket is csak hasztalanul fárasztó személyes polémiákba a DIVATCSARNOK mint eddig, úgy ezután sem fog beléj elegyedni soha, s olyanokat nem is kezdend, —ellenben a szükség előjöttével, a lap köréhez tartozó lényeges elvkérdéseknek komolysággal s férfias higgadtsággal leendő megvitatására, miből az irodalmi ügyre nyereség káromoltatik, kész leendő kesztyűt mindig odadobni, úgyszinte elfogadni is. A műmellékletek és divatképek a legdíszesebbek leendőek. Elsők között ezen évnegyedben nemzeti színházunk szeretett énekesnője , Lesniewska Lujza kisasszony, s közkedvességű írónk és munkatársunk Degré Alajos arczképével fognak a t. olvasók meglepetni; a divatképeket, kivált farsang alatt, minél gyakrabban, különösen pedig január folytában három ízben veendnek a szép olvasónők. Jól tudom , hogy sokat mondtam, sokat ígértem, ám kevesebbet, semhogy a DIVATCSARNOK mindezekből csak parányit is mellőzhetne, ha feladatát megoldani kívánja, sokkal kevesebbet, semhogy mindazt kivinni nem lehetne, midőn a lap szerkesztősége oly fáradhatlan buzgalommal csüng a lapon, — midőn az irók oly hazafiúi tevékenységgel s kedvvel munkálnak közre érdekességének emelésében ; midőn a lelkes kiadó oly utánzásra méltó kitartással s áldozatkészséggel siet az igényelt roppant költségek fedezésére. Azonban még egy főtényező erőre van szükség, mely nélküla DIVATCSARNOK szerkesztőségének, irói- és kiadójának megfeszített igyekezete is kőszirtbe ütődik , mely nélkül a DIVATCSARNOK élete veszélyezve volna. S ez a t. közönség részvéte!