Divatcsarnok, 1854 (2. évfolyam, 1-72. szám)

1854-01-01 / Mutatványlap

--*H 3 «‚»■• tetetvén , hogy a szerkesztőség annál kevésbbé kényteleníttessék a a hosszabb novellákat is annyiszor megszakítani. A decemberi folyamban következő íróink s írónőink dolgoz­tak e lapba u. m. : ARANY, BÉRCZY, BRASSAY, BULYOVSZKINÉ, CSÁSZÁR, CSENGERY A., CSENGERY R., DEGRÉ, ERDÉLYI J., GYULAI, KELEMEN M., KEMÉNY ZS., KISS L., LÉVAI, LISZNYAY, MENTOVICH, SZÁSZ K., SZEMERE P., SZÍNEVÉRY GR., TOMPA. Jövőre ezen már magában értékes koszorút gazdag­ítani fog­ják jeleslejeink közöl azok, kiknek neveit a lap, új stádiuma első havában, csupán térhiány miatt nem mutathatta be. A bírálati rovat, akár a nemzeti színpadon előadásra ke­rült színműveket, akár a megjelent újabb könyveket illetőleg, minden mellékes tekintet nélkül, s minden pártszínezeten felül, szigorúsággal, de csupán a tárgyra szorítkozólag, fog kezeltetni. A legjobb erőket is csak hasztalanul fárasztó személyes polé­miákba a DIVATCSARNOK mint eddig, úgy ezután sem fog belé­­j elegyedni soha, s olyanokat nem is kezdend, —ellenben a szükség előjöttével, a lap köréhez tartozó lényeges elvkérdéseknek ko­molysággal s férfias higgadtsággal leendő megvitatására, miből az irodalmi ügyre nyereség káromoltatik, kész leend­ő kesztyűt mindig odadobni, úgyszinte elfogadni is. A műmellékletek és divatképek a legdíszesebbek leendőek. Elsők között ezen évnegyedben nemzeti színházunk szeretett éne­kesnője , Lesniewska Lujza kisasszony, s közkedvességű­ írónk és munkatársunk Degré Alajos arczképével fognak a t. olvasók meglepetni; a divatképeket, kivált farsang alatt, minél gyakrab­ban, különösen pedig január folytában három ízben veendnek a szép olvasónők. Jól tudom , hogy sokat mondtam, sokat ígértem, ám keve­sebbet, semhogy a DIVATCSARNOK mindezekből csak parányit is mellőzhetne, ha feladatát megoldani kívánja, sokkal keveseb­bet, semhogy mindazt kivinni nem lehetne, midőn a lap szerkesz­tősége oly fáradhatlan buzgalommal csüng a lapon, — midőn az irók oly hazafiúi tevékenységgel s kedvvel munkálnak közre érde­kességének emelésében ; midőn a lelkes kiadó oly utánzásra méltó kitartással s áldozatkészséggel siet az igényelt roppant költségek fedezésére. Azonban még egy főtényező erőre van szükség, mely nélkül­­a DIVATCSARNOK szerkesztőségének, irói- és kiadójának meg­feszített igyekezete is kőszirtbe ütődik , mely nélkül a DIVAT­CSARNOK élete veszélyezve volna. S ez a t. közönség részvéte!

Next