Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-05-05 / 25. szám

iu­ti v­ alóban Lizabeta Ivanovna nagyon szerencsétlen teremt­mény vola. „Keserű az idegen kenyere, mondja Dante, kemény átu­gorni küszöbének kövét..“ Ki tudná az előkelő öreg­asszonynál levő társalgó hölgy unalmát elbeszélni? Egyébiránt a grófné nem volt részlelkű, hanem bírt a világ által elrontott nő minden szeszélyével. Fösvény, személyes­kedő önző vala­­mint olyan nő, ki régóta megszűnt a társaságban cselekvő szerepet játszani. Egyetlen tánczvigalomból sem hiány­zott, s kifestve, régi divat szerint öltözködve, szögletbe vonult ott, s ijesztő képül játszott szolgálni. Minden belépő mélyen üdvözölte őt, de ha a szertartásnak vége lett, senki sem szólt többé hozzá. Az előszobában hizó, korhely szolgacsoport azt csinálta, mi neki tetszik, s házánál minden pusztításnak volt kitéve, mintha már a halál szobájába lépett volna. Lizabeta Ivanovna életét folytonos kínban tölte. Ö szolgált theával, s őt pirongatták az elpazarolt czukorért. Ő olvasott regényeket a grófimnak, s ő volt felelős az írók minden dőreségéért. Ö kisérte a nemes delnőt sétája alatt, s őtet, fogta elé a rosz kövezet vagy rosz idő miatt. Igen szerény díját sohasem fizették pontosan , s azt kívánták tőle, hogy úgy öltözködjék, mint mindenki, azaz mint nagyon kevesen. A társaságban is szomorú volt az ő szerepe. Őt mindenki ismerte, senki sem különbözteté meg. Tánczvigalomban tánczolt, de csak akkor, ha vis á-visra volt szükség. A nők, karon fogták, a teremen kivűl vivék, midőn vala­mit kellett igazítniok öltözékeiken. Volt benne önérzet, s mélyen érezte nyomorult helyzetét. Ő türelmetlenül várta a szabaditót, ki lánczait összetörje; de a segélyzett, botorságaik közepett is eszélyes fiatal emberek nagyon óvakodtak őt figyelmekkel megtisztelni, pe­ 485 H*— 51 mnek mégy a boltba, kis lyány. Pántlikát akarsz venni tán ? Nézd a mező szebb pántlikát árul , Szebbet ingyen — sokezer virágból. P I K - D A M A. Orosz beszély , PUSKINtól. — Folytatás. — PETŐFI SÁNDOR. •M*

Next