Dolgozó Nő, 1970 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
A román könnyűzene sikerei A román könnyűzene az elmúlt évtizedekben már szerzett babérokat. Akkor volt ez, amikor Ion Vasilescu dalai egy nagy, New York-i kiadó gondozásában megjelentek, amikor Elly Roman ILONÁJA Bécs egyik legnépszerűbb dalává vált, amikor Richard Stein SANIE CU ZURGĂLĂI című műve Red Mitchell, Fletcher Henderson és Count Basie dzsessz stílusú feldolgozásában világkörüli útját járta. Közel negyven év telt el a sikerek óta anélkül, hogy ezek a babérok folyamatosan új román könnyűzeneszámokat koronáztak volna. Remélem, nem veszik szerénytelenségnek, ha megemlítem Claude Romano (George Sbârcea) IONEL IONELULE című dalát is, mely két évtizeddel első megjelenése után, 1957-ben új életre kapott, minekutána a párizsi Eddie Barcley kiadó ismét megjelentette, ez alkalommal francia, német, angol és spanyol fordításban is. E sikert tetézte, hogy a dalt a Láttam boldog cigányokat is című jugoszláv filmben mint a délkelet-európai folklór termékét leit-motívumként dolgozták fel. Ugyanilyen folklorizálódási folyamaton ment át egyébként G. Sorban «MAI AM UN SINGUR DOR», valamint Augustin Bena «IN MAR AN DONA» (Egy ablaknál állj meg cigány) című dala is, melyek éppen úgy, mint Iosif Ivanovici A DUNA hullámai című keringője, immár az egész földkerekségen ismertek, a világ könnyű, szórakoztató, illetve fúvós zenekarai repertoárjának elmaradhatatlan számai. A román könnyűzenének, e zene alkotóinak és előadóinak tehát megvannak a maguk sikerelőzményei, a műfaj, mely a lemezgyártás, a rádió, a film, a televízió, általában a modern távközlési eszközöknek köszönhetően a legszélesebb népi tömegek szórakoztatásának eszközévé vált, nálunk is hagyományokra épít. A Mamaián eleddig hét alkalommal megrendezett nemzeti fesztivál számos zeneszerző, illetve énekes népszerűségét alapozta meg, a művészek méltán hívták ki hazai s fokról fokra a nemzetközi közvélemény elismerését is. Doina Badeának az igényes párizsi színház, az Olimpia színpadán való megjelenését a francia kritikusok kellemes meglepetésként fogadták: hangjának színgazdagságára, melegségére, a művésznek az előadott művel való azonosulására, előadói átélése mélységére utalva, az énekesnőt némelyek Edith Piafhoz hasonlították. Ugyanilyen sikerrel járt Margareta Pislaru kanadai, valamint Aura Urziceanu több nyugati ország televíziója által közvetített szereplés-sorozata is; a kritika méltán hangsúlyozta előadói stílusuk eredetiségét, műsoruk változatosságát, muzikalitásukat. És hadd említsem meg azt is, hogy az 1968-as és 69-es év folyamán Münchenben, Frankfurt am Mainben, Hamburgban, Genfben, Zürichben, Amszterdamban, Hágában és Helsinkiben én magam is több olyan hazai énekes, illetve hangszeres együttessel találkoztam, melyek a különféle klubokban és kabarékban a nemzetközi elismeréstől fémjelzett formációkéval azonos színvonalon szerepeltek, s a sikert illetően sem maradtak alul. A román könnyűzene tavaly decemberben az ún. zenés előadás formáját öltve is sikerrel mutatkozott be. Eugen I. Mirea és H. Mălineanu CELE DOUĂ ORFELINE (KÉT ÁRVA) című zenés vígjátékéra utalok; svájci, majd párizsi bemutatója a siker szempontjából felülmúlt minden várakozást. Hasonló sikert aratott nyugat-berlini előadásain tavaly ősszel a fővárosi Operett Színház is. Ám mind ez idáig a legnagyobb visszhangot mégis a brassói Aranyszarvas nemzetközi könnyűzene-fesztivál váltotta ki. A három eddigi fesztivál mindenekelőtt a könnyűzene alkotók számára volt eredményes: lehetőséget nyújtott arra, hogy műveik széles körű,ismeretségre tegyenek szert. Ifj. Vasilache PLOAIA ŞI NOI (AZ ESŐ ÉS MI), valamint Elly Roman NU MAI PLÎNGE BABY (Ne siri, Baby) című szerzeményét a párizsi Salabert kiadó is megjelentette, több zeneszerző, köztük George Grigoriu, Temistocle Popa, Radu Şerban, Florentin Delmar és Vasile Veselovschi dalai pedig ismertté váltak Svájcban, Hollandiában, Ausztriában, Nyugat-Németországban, valamint a skandináv államokban. Tavaly augusztusban magam is tanúja voltam Sopotban, a lengyelek által rendezett nemzetközi könnyűzene fesztiválon Jean Păunescu és Anda Călugăreanu fellépésének. Mindketten könnyen vívták ki a közönség elismerését, több európai rádió- és televízió-társaság szerződést ajánlott fel nekik. A brassói fesztivál tavalyi nyertese, Luminiţa Dobrescu pedig nagy hírnévnek örvendő énekesek méltó partnereként Amszterdamban és Brüsszelben is megszólaltatta a román könnyűzene-alkotók legszebb szerzeményeit. A szereplésre kínálkozó alkalmak nagy száma, a stílus változatossága biztosítja könnyűzenénk fejlődését, sajátos arcélének kialakítását, még akkor is, ha az előadás minősége olykor még kívánnivalót hagy maga után. Ezek a minőségi elégtelenségek végső soron a művészi kísérletezésekből adódnak, a szüntelen keresésekből, melyek során az új és az eredeti végül is érvényesül. 1. Angela Similea 2. Jean Păunescu 3. Mihaela Mihai 4.Dorin Anastasiu