Fischer Árpád: Kiáltvány a zsidósághoz (Budapest, 1927)
így szól: „Nem volna szép, ha a gyermekek kenyerét elvennék és a kutyakölykök elé vetnék.“ És csak újabb kérésre hangzik el ez a válasz: „Asszony, nagy a te hited, legyen neked a te hited szerint.“ (Máté 16:24,26 és 28.) Máté evangéliumának 22:23—33 verseiben a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, egy fogas kérdéssel kelepcébe akarják csalni Jézust, aki egy mózesi vers idézésével oldja meg a helyzetet. Felmerül a kérdés: miért válaszol Jézus a II. Móz. 3:6 igével: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene“, mely még e magyarázatra is szorul: „Az Isten pedig nem holtaknak, hanem élőknek Istene“, holott rendelkezésére állottak kézenfekvőbb válaszok is. Például Ézs. 26:19.: „Megelevenednek a te halottaid“, vagy Dániel 12:2.: „És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek az örök életre, némelyek pedig gyalázatos és örökkévaló utálatosságra.“ De Josephus Flaviustól tudjuk, hogy a szadduceusok csak Mózes öt könyvét tekintették érvényesnek, így jelen esetben Jézus is innen mentett és a szadduceusokat a saját fegyverükkel győzte le. Más esetekben viszont, pl. Márk 2:23—28-ban, ahol a szombat megszegéséről és igazi megtartásáról van szó, Jézus a Mózes utáni Írásból merít, mert jól tudta, hogy azok, akik keresztkérdés tüzébe állították, csak a Mózes utáni Szentírást tartották érvényesnek. Végül álljon itt még az a dokumentum, amelyet Máté 23:1—28. versek szolgáltatnak: „Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak mondván: Az Írástudók és a fariezusok a Mózes székében ülnek, annak okáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe és az emberek vállaikra vetik, de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. 675*