A nemzetiségi kérdésről - Az Unio páholy kiadványa 4. (Kolozsvár, 1911)
205110 A nemzetiségi kérdésről. K. t. e kérdésről kezdett tanácskozásainkat a következő fejtegetésekkel vezette be. I. Nemzetiségi kérdések nálunk — és egyebütt. Mai, sajátságos fejlődést mutató nemzetiségi kérdéseinket a már kimúlt, vagy kimúló félben levő egységes osztrák monarkia eszméje rajongóinak köszönhetjük. Ezek ugyanis ,a német jellegben egységesnek tervezett nagy osztrák császárság eszméjét alkalmasnak vélték arra, hogy a legkülönbözőbb fajú és történelmi múlttal bíró népeket egy egységes birodalomba egyesítsék. így került aztán az ezer éves magyar nemzet is abba a malomba, mely hidalva volt az egységes osztrák császári eszme elegyített búzáját tiszta búza lisztté őrölni. Ma már bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy az őrlés nem sikerült, nemcsak a magyar nemzetet, hanem a kisebb népeket illetőleg sem. A nagy osztrák politika volt az a molnárkéz, mely a megőrlődni nem akaró magyar nemzetet, a szintén megőrlődni nem akaró néptörzsek integetésével igyekezett a malomkövek közé kényszeríteni. Az egységes osztrák-császári eszme azóta formailag egészen, sőt talán tartalmilag is megváltozott, s ma talán a legmagasabb körökben is teljesen kialakult meggyőződés, hogy egy egységes magyar nemzet volna legbiztosabb támasza a Habsburg uralomnak. Az egységes osztrák monarkia eszméjével való kísérletezés oltotta a magyar nemzet testébe azt a baktériumot, mely a nemzetiségi kérdés mérgét termelte abban. Az egységes és nemzet magyar állam testében azelőtt nem voltak nemzetiségek, amit államunk ősi neve is bizonyít, melyet a magyar nemzet adott annak. Csak újabban terjedt el egyesek rosszhiszemű s mások jóhiszemű gyakorlata révén, hogy az idegen néven megjelölt Magyarország (Ungaria, Ungarn, Hongrie stb.) nem olyan név többé, mely a magyar nemzet nevétől származik, így csempészték be nemzetiségeink az idegen nyelvek szókincsébe a föderalisztikus szű maghiar, magiar, magyarén stb. új műszavakat, melyeket egyes együgyű magyarok még gyöngéd figyelemnek is hajlandók minősíteni a nemzetiségeink és az idegenek részéről, s e réven már újabb Az Unió páholy kiadványa. IV.