Dunántúl, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1952 / 1. szám

Vállaljuk í Ey a szó: „Vállaljuk“ millió és millió munkás, paraszt, értelmiségi ajkáról hangzik el. A szocializmus építése, a béke védelme munkát, harcot, helytállást kíván, s maga a megváltozott, szebbé tett élet adja a feladatokat és a nép reáfelel: Vállaljuk! Most, amikor útjára indítjuk a dunántúli írók folyóiratát, amikor számba vesszük erőinket és feladatainkat, mi is együtt mondjuk a bányászokkal, katonákkal, dolgozó parasztokkal, a mezőgazdasági üzemek munkásaival, mérnökökkel, tanítókkal ezt a kötelező ígéretet . „Az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell lennie . . .“ Tanít bennünket Lenin helyesen értékelni az irodalom valóságos szerepét. Nem is értékeljük túl, de nem is becsüljük alá folyóiratunk megindulásának tényét. Kilenc dunántúli megye irodalmi életét, kulturális forradalmát akarjuk segíteni, bemutatni. A Szovjetunió példája bizonyítja, hogy létjogosultságuk van a vidéki folyóiratoknak, a vidéken élő írók újságjainak. 1931-ben mondotta Gorkij: „Most jelenik meg az igazi irodalom: vannak szibériai, uráli és más vidéki íróink. Lesz még nálunk vidéki irodalom is.“ Alexej Maximovics Gorkij soha nem szűnt meg figyelmeztetni a vidéki irodalom jelentőségére. 1934-ben a szovjet írók első összszövetségi kongreszszusán azt mondta erről: „Feltétlenül figyelmet kell fordítanunk a vidéki irodalomra, figyelmünk körébe kell vonnunk s helyet kell adni részére a központi folyóiratok hasábjain s úgy kell számolnunk jelentőségével, mint a kultúra szervezőjével, építőjével.“ Gorkij szavai ismét beigazolódtak. Azóta nagyra és jelentőssé nőtt a Szovjetunióban a vidéki irodalom, olyan könyvek, mint Azsajev „Távol Moszkvától“, Volosin „Kuznyecki föld“ és még sok más kitűnő mű, először vidéki folyóiratokban jelent meg. A magyar „Távol Moszkvától“ és „Kuznyecki föld“ még nem született meg. Vájjon miért lenne lehetetlen, hogy a Dunántúlról írják őket? Innét, a bányavidékekről, vagy az olajkutak mellől, az új városokról, a változó falvakról.