Dunántúl, 1915. március (5. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-21 / 66. szám

2. októl. Ossoviec ostroma Berlint, március 20. Míg a grodno—novogeorgievsia vas­út felé előrenyomuló németek Prasznysz táján vívják leghevesebb harcaikat, az­alatt a német sereg egy része ostrom alá vette Ossoviec várát. Ez az ostrom annyi­ban nagy jelentőségű, mert a két szomszé­­dos vár, Grodno és Lomza ötven-hatvan kilométer távolságra van e ponttól és ha Ossoviec elesik, akkor a németek akadály nélkül tovább vonulhatnak kelet felé. A németek sikerei e ponton annyira nyilván­valóak, hogy még a pétervári jelentések is megemlékeznek róluk. Míg a március 16-án kiadott hivatalos orosz jelentés csak any­­nyit mond, hogy ,,az ostromló sereg né­hány nagy ütege elhallgatott“, addig egy félhivatalos pétervári távirat, melyet a semleges országok sajtóinak küldtek, ugyane napról a következőket jelenti: — Ossoviecnél az ellenség, miután eddig jelentékeny távolságból lőtte az erődöket, néhány üteget most már az erő­dök közelében állított fel. A 13. és 14-ike közötti éjszaka óta a tüzérségi harc az ostromló sereg és az erődök között állan­dó. Ezzel egyidejűleg kisebb német csa­patok, melyek legfeljebb két-két századból állanak, meg-megújuló kísérleteket tettek arra, hogy a teljesen befagyott Bohr fo­lyón átkeljenek. A német harcvonalnak az erődöktől való távolsága két-három kilo­méterre becsülhető. Harc a Dardanellákért Konstantinápoly, március 20. A török politikusok szerint Anglia Törökországgal külön békét szeretne köz­­tü, mert nem akarja a Dardanellákat az oroszoknak átengedni. A Turan hangsúlyozza, hogy a Dar­danellák szorosába való jutáshoz a közép­­tenger­i flotta feláldozása szükségeltetnék. A Gibraltárba 4 cirkálóból álló új hajó­raj érkezett, amelyek a Dardanellákhoz mennek. Autonómia Lengyelországnak P­ét­e­r­v­á­r, március 20. A pétervári hivatalos lapban megje­lent cári akáz proklamálja a Lengyel­­országnak adott autonómiát. Zendülés Marokkóban London, március 20. A Daily Mail írja T­a­n­g­e­rb­ő­l vett értesülés alapján. Raisuli fölkelő vezér szultánná kiáltat­ta ki magát és Franciaország ellen lázítja híveit. DUNÁNTÚL Vasárnap. Március 21. A japán-kínai konfliktus Tokió, március 20. A japán külügyminiszter bejelen­tette, hogy a japán-kínai tárgyalások kedvező megoldása remélhető. Orosz vasút építése P­é­t­e­r­v­á­r, március 20. Az orosz kormány 5000 kilométeres vasutat épít, mely az Ural vidéket a Jeges­­tengerrel összeköti. Anglia Görögorság semlegessége ellen S­z­a­l­o­n­i­k­i, március 20. Az angolok kényszeríteni akarják Görögországot, hogy francia-angol csa­patoknak Szerbiába való átszállítását en­gedje meg. LEGÚJABB. Győzelem a Pruth mentén Czernovitz, március 20. Múlt éjjel az oroszok megkísérelték a PRUTH nyugati partját elfoglalni. Csapa­taink közelükbe engedték­ az oroszokat s azután fegyver és ágyutüzeléssel egész so­rokat elsöpörtek. Az oroszok 2 órás harc után súlyos veszteséggel menekültek. Amerika Anglia ellen Washington, március 20. Wilson elnök legközelebb erélyes til­takozást tesz közzé Anglia tengeri politi­kája ellen. Orosz vereség a Kaukázusban Konstantinápoly, március 20. A MiHi-ügynökség jelenti: Az oroszok tegnap megtámadták a Morgue Borcska melletti török hadálláso­kat. A törökök visszaverték. Kitüntetett pécsi huszártisztek Budapest, március 20. A király megparancsolta, hogy bonyhádi P­e­r­c­z­e­l Tamás pécsi 8. hon­­védhuszárezredbeli főhadnagynak és Müller József pécsi 8. honvédhuszár­­ezredbeli tartalékos főhadnagynak a leg­felső dicsérő elismerés kifejezése tudtul adassék az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásukért. Polgári perrendtartás. Pécs, március 20. Ilyen cím alatt bocsátja közre törvény­székünk egyik kiváltó tehetségű bírája An­tal­f­i Mihály dk... az új polgári perjog fel­dolgozását célzó munkájának első kötetét. Amikor Plósz Sándor budapesti egye­temi tanár hosszú,, évtizedeken keresztül folytatott nagy munkáját, a polgári perrend­tartás tervezetét ismételt átdolgozás, módo­sítás után a magyar, jogász világ aggressív fellépése folytán, a képviselőház végre újó­lag tárgyalás alá vette, s igy sikerült ennek a modern perjogok között is első helyen álló tervezetnek az 1911. L­­.-cikkben tető alá jutnia, az azt magyarázni akaró kommen­tárok szinte ömlöttek a jogász fejére. Az ember végül azt sem tudta már megállapí­tani, melyik törtetett először, s melyik mun­ka szerzőjéé az érdem, hogy az új törvény­­szöveg és indokolás párhuzamos kiadására először költött. Mert azt igazán nem tu­dltuk komoly munkának venni, amelyik a tör­vényszöveg és indokolás párhuzamos ki­adásának a fáradalmaira vállalkozott és amely kiindul abból az elvből, hogy az új polgári perrend az osztrák és német per­jogok egyes, a gyakorlatban jól bevált pa­ragrafusaiban lefektetett elveket több-keve­sebb módosítással­ átvesz, tehát ki lehet venni és közölni az ezen reánk nézve teljesen ide­gen normákat­­kommentáló terjedelmes könyvekből az azokra vonatkozólag közölt határozatok megjelölését anélkül, hogy az ilyen munka szerzőjének talán magának is módjában állott volna azokat elolvasnia, s ellenőrizni, hogy vájjon ezzel nem húz-e egy fejre olyan kalapot, amely azt nem védeni, de teljesen eltakarni fogja, amely csak arra tesz jó, hogy eltakarja a kalap viselőjét, de nem­ lesz jó a kalap viselőjének karakteri­­záltó vonásait kiemelni. Igazságtalanok vol­nánk, ha ezen véleményünk alól a megbol­­tífogult Jancsó kolozsvári egyetemi tanár és Kovács Marcell­ budapesti kir. ítélőtáblás bitó kommentáraival szemben legalább részleges kivételt nem tennénk. Bizonyos félelemmel vettük kezünkbe Antalfi munkáját. Félelmünk aggodalommá változott, mikor előszavát olvastuk, melyben ő is ezen gyakorlati szempontokat szem előtt tartó kommentárokhoz kíván sorakozni. Istenem, hát újból egy törtető akaratokkal találkozunk? De a tartalommutatón és elő­szón tovább forgatva eltűnik minden féle­­lem, mert mindjárt a munka bevezetőjében előttünk áll a szerző nem úgy, mint aki azt hiszi, hogy egy bíró vagy egy ügyvéd, aki tudni akarja a perjogot, s épp ezért némileg érdeklődik is aziránt, hogy a törvényszer­kesztőt minő gondolatok vezették a kódex­ben foglalt normák felállítására, nem tudja megszerezni az Indokolást ereidért kiadásá­ban, ismétlem, nem úgy áll előttünk, mint aki ilyen véleményt még csak közel is en­gedne magához, de előttünk áll mint egy kiválóan képzett gyakorlati ember, aki emellett tisztában van azzal, hogy az általa kommentálni szándékolt kodifikált jog minden egyes szabálya igen magas abstrak­­ciók eredménye, hogy az egyes jogszabá­lyok akarata ezen ab­str­akciók ismerete nél­kül soha meg nem állapítható; aki tudja na­gyon jól, hogy ezek ismerete nélkül senki jó bító, senki jó ügyvéd nem lehet; aki tudja, hogy igazi jogász a hivatalos, vagy irodai asztalon fekvő kopott kis törvénykönyv ki­zárólagos ismerete mellett nem képzelhető; aki végül tisztában van azzal, hogy az el­méleti és gyakorlati jogász között nincs az az eddig sok előszeretettel hangsúlyozott ellen­tét, hanem a kettő kiegészíti egymást, a kettő egymás nélkül nem élhet! Ezért nem elégszik meg azzal, hogy felközli a törvény­szöveget, minden egyes paragrafus után a

Next