Dunántúl, 1915. április (5. évfolyam, 74-99. szám)

1915-04-18 / 89. szám

2. oldal. A vasárnapi táviratok Főhadiszállásunkról hivatalosan jelentik: Az általános helyzet változatlan. Az Erdős-Kárpátokban Nagypolán, Zellő és Telepóc mellett orosz támadásokat véresen visszautasítottunk. Hét tisztet és 1425 főnyi legénységet elfogtunk. Valamennyi többi arcvonalon csak tü­zérségi harc volt. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése: Yperntől délkeletre az angolok rob­bantások után tegnap este szorosan a csatornától északra levő magaslati ál­lásunkba hatoltak be, de ellentámadás­ban nyomban visszavertük őket. Csak három robbantási tölcsérért, amelyet az angolok elfoglaltak, folyik még a harc. A Champagneban a franciák teg­napelőtt általunk elfoglalt állás mellett egy árkot felrobbantottak, anélkül, hogy előnyöket vívtak volna ki. A Maas és Mosel közt csak tüzérségi harc folyt. A Vogézekben Stossweier am Sattel-tő­l délnyugatra elfoglaltunk egy előretolt francia hadállást. Met­­zeraltól délnyugatra levő előőrseinket ellenséges túlerő elől az őket támogató csapatokhoz vontuk vissza. Keleten a helyzet változatlan. Legfőbb hadvezetőség. A török főhadiszállás jelenti: Tegnap délután tüzelésünk megron­gált egy ellenséges hydroplánt, amely a sarosi öböl fölött elrepült. A hydro­­plán Sasli Limán előtt a tengerbe esett. Egy másik hydroplánt, amely leszállt a tengerre, hogy az előbbit megmentse, tüzelésünk elsülyesztett. A Nelson an­gol páncélost és egy hydroplánt, ame­lyek a közeledést megkísérelték, löve­dékek érték. A Nelson visszavonult. A hydroplán, amely a megrongált vízi­­járművet fölvette, ugyancsak vissza­vonult. Az E. 15. angol búvárhajót a Dardanella-szorosban Karanlik Li­­mantól keletre elsülyesztettük. A 31 főnyi személyzetből három tisztet és 21 főnyi legénységet megmentettünk és fogságba ejtettünk. Az elfogottak között van a Dardanella-kerület angol alkonzulja is. A többi hadszíntérről nincs jelenteni való. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — ___ Budapest, április 19. Ma ismét összeült a magyar ország­gyűlés. A képviselőház tartotta meg formá­lis üléseit, amelyen az új törvényjavaslato­kat még nem terjesztették be, valószínűleg a holnapi ülésre marad. A­z ellenzéki és munka­párti képviselők nagy számban jelentek­ meg, közöttük több uniformis csillogott elő, így Andrássy Géza gróf, Pallavicini György őr­gróf, Bethlen Pál gróf, Széchényi Emil gróf, Bethlen István gróf, Vermes Zotán, Papp Géza báró, Múzsa Gyula jelentek meg unifor­misban. Beöthy Pál elnök és Károlyi Mihály gróf civilruhában voltak. 3/4 11 órakor nyitotta meg az ülést Beöthy Pál elnök. A miniszterek közül meg­jelent Tisza István gróf miniszterelnök, Sán­dor János belügyminiszter, Hazai Samu bá­ró honvédelmi miniszter, Jankovich Béla kul­tuszminiszter, Balogh Jenő igazságügymi­­niszter és Harkányi János báró kereskede­lemügyi miniszter. Tisza István gróf miniszterelnök át­nyújtja a legfelsőbb királyi kéziratot, amely az ülésszakot megnyitja és azután Beöthy Pál elnök következő beszédét intézi a Ház­hoz: Katonáink dicsérete. Tisztelt Ház! Kilenc hónap óta tart az­­ a szizifuszi mérkőzés, amelyet létünkért és­­ becsületünkért vívunk. Egy perfid szomszéd áskálódása, trónörökösünk ellen elkövetett orgyilkos merénylete kényszerített minket arra, hogy kihúzzuk kardunkat hüvelyéből és megvédjük nemzeti létünket. Jogos önvédel­münk ellenségeink egész sorát váltotta ki és állítota határainkra, hogy ellenünk tör­jenek. Nyugatról és keletről törtek reánk ellenségeink és csak egy nagy nemzet, a mi dicső szövetségesünk segítségei az, amely győzelmünket biztosítja. A mozgósítást megelőzve, gyakorlat­ban állandóan felfegyverzett hadsereg tört északról reánk, egy, a háború tanulságaiban megedzett, kitűnően felszerelt és igen jól ve­zetett orosz hadsereg, amelynek támadásá­val szemben a déli konfliktus másodrangú kérdés lett. Kilenc hónap óta harcol nagy­szerű hadseregünk, nem csak egy kimerít­hetetlen erejű és anyagú ellenséggel, hanem az időjárás minden borzalmával és rettene­tességével is, sziklás hasadékokban, mere­­dékeken és hóviharokban. Az, amit ez a hadsereg cselekszik, az már nem hősiesség, hanem valami emberfeletti, óriási erő. Dicső katonáink . . . Batthyány Tivadar gróf: Í A magyar katonák! Beöthy Pál: ... az egész világ elis­merését vivták ki és mi az ülésszakot mél­tóbban meg sem nyithatjuk, mint hogy első szavunkat, első elismerésünket hadseregünk nagyságának szenteljük. Beöthy azzal vé­gezte szavait, hogy bizalommal kell lennünk a jövő iránt. Bármily nehéz is a feladat, el fogjuk érni a sikert. Javasolja, hogy a ki­rály iránti hűség hangoztatásával szavazzon a Ház köszönetét hős katonáinknak és fe­jezze ki részvételét az elesettek fölött s hoz­za ezt Frigyes főhercegnek, a hadsereg fő­­parancsnokának tudomására. A Ház az elnök javaslatához lelkes ová­ció közben hozzájárult. Ezután az elnök bejelenti azokat a változásokat, amelyek a külügyminiszteri és közös pénzügyminiszteri székben bekö­vetkezett. Megemlékezik továbbá a hadbavo­­nult képviselőkről. A múlt ülések alkalmá­val 75 képviselő teljesített katonai szolgá­latot. Ez a szám azóta 84-re szökött. Az elnök ezután a hadbavonult képvi­selők kitüntetéseiről emlékezett meg. Hazai Samu báró honvédelmi miniszter katonai ér­demkeresztet kapott, a német császár pedig az első és második osztályú vaskeresztet adományozta neki. Kitüntetést kapott Kazy József államtitkár, őrnagy, továbbá András­sy Géza őrnagy is. Az ellenség előtt való vi­téz magatartásukért kitüntetésben részesül­tek még a következő képszviselők is: Kállay Tamás, Kállay Ubul, Szász Pál, Sztra­­nyovszky Pál, Vermes Zoltán. A Vöröske­reszt részéről kitüntetést kapok: Hazai Sa­mu báró, Sándor János miniszterek és Karácsonyi Jenő gróf. Előléptetésben 39 képviselő részesült. Mély sajnálattal jelentette az elnök, hogy — bár pozitív hír nincs róla, — Désy Zoltán orosz fogságba került. Ez a sors érte Zalán Gyula képviselőt is Przemyslben. Az elnök ezután elparentálta a képvise­­ltát halottak és különösen Madarász József­ DUNÁNTÚL Kedd. Április 20. ről emlékezett meg meleg hangon, majd be­jelentette a választás eredményét, a szente­sített javaslatokat és közölte, hogy az olasz­­országi földrengés alkalmával közölte a Ház részvétét az olasz képviselőházzal. A jelentések után az elnök a legközeleb­bi ülés idejére és napirendjére vonatkozóan tett javaslatot. Javasolta, hogy a legköze­lebbi ülést holnap, április 20-án délelőtt tart­sák és napirendjére a további teendők irán­ti intézkedést tűzzék ki. Ezzel az ülés 11 órakor véget ért. * A főrendiház délutáni ülésén Jósika Samu báró elnök felolvasta a királyi kéz­iratot, majd­ a hadsereget magasztalta s in­dítványára a király és Frigyes főherceget hódolattal ü­dvözlik. Kivételes törvényeket kell alkalmazni... —, április 19. Eljött az ideje annak, hogy komolyan beszéljünk arról, ami az élelmi­szerek és leg­szükségesebb fogyasztási cikkek egyre ma­gasabbra emelkedő áraival körülöttünk tör­ténik: nemcsak katonáink, de apák — sőt már az öregapák — fiuk, testvérek vannak nehéz és véres háborúban, hanem mi fo­gyasztók is, akik itthon maradtunk, biz­ony ellenséggel állunk idehaza szemben, melynek soha szive nem volt, s mely eltökélte, hogy bennünket mindenből ki fog fosztani, úgy hogy e háború után, de félő, hogy még előbb is — az ad peram et saccum excussus millió­ival fogunk találkozni, mert 8 hónap óta mi fogyasztók izgalom nélkül ki vagyunk szol­gáltatva azoknak, a kik irtó hadjáratot ve­zetnek ellenünk: a leggonoszabb, leglelket­lenebb ellenségünk a spekuláns, az élelmiszer uzsorás, a reánk törő üzérek, a­kik nyerster­ményt ipari és egyébb cikkeket egyformán megdrágítottak. Hallatlan szédületes anyagi haszonra tesznek szert ezen mohó emberi voltukból kivetkőzött üzérkedők, szállítók ... akik a háború után, életben és vagyonban egy­aránt gyöngített társadalomban az ellentálló képtelen közönség közepette majd az ural­mat magukhoz ragadják, s az erkölcstelen gazdagságuk piedestáljukon állva, fognak mindnyájunknak diktálni, ez azonban oly reakciót szülend, hogy közönségünk végre elérkezettnek látja az időt, hogy a nemzet ezen sanyargatóival szemben fellépjen. Igenis jönni kell annak az időnek, mely a lelketlen szerzési vágy lovagjait eltiporja, hisz ezek haramiák, a­kiket oly bűnök terhel­nek, a­melyre bűnbocsánat nincs e földön; jönni kell annak az időnek, mely meghozza a büntetést azokra, a­kik loptak, csaltak, ki­vonták magukat a kötelesség teljesítése alól a­kik orgazdálkodtak és lehetővé tették, hogy hős katonáink részére notórius gazemberek rész felszerelést szállíthattak, valamint rosz ételt azoknak a kik a harctéren vérzenek vagy a kórházban sínylődnek, a kik gazdag­szanak, midőn a nép milliói a mindennapi kenyér után jajgatnak, akik azt mondják „a háborút csak harcolják mások — mi az alatt elrejtjük a falatokat az éhes szájak elől.“ S aki azt mondja, hogy így van az más­hol is, annak azt felelem, miszerint az nem igaz, mert a közvetítő kereskedők, üzérke­dők nálunk sokkal falánkabbak, szemérmet­lenebbek mint más országokban. Földmivelő , sőt export ország va­gyunk és mégis uzsorát lehet nálunk űzni a kenyér, a tej, a hús, a főzelék — szóval az elsőrendű élelmiszerek árával; az élelmisze­rek mai horribilis áremelkedése a kisexisten­­tiákat, a fixumra utaltakat, a munkásosztályt megélhetésében súlyosan veszélyezteti, pe­dig ezek — de a lakosság más rétegei is —

Next