Dunántúl, 1915. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1915-10-06 / 230. szám
2. oldal, automobilt is hozott magával. Egy órával megérkezése után meglátogatta Moszkopullosz görög tábornokot, a harmadik görög hadtest parancsnokát és hosszasan tanácskozott vele. Hír szerint megbeszélték az angol és francia csapatok partraszállásának részleteit és azokat a körülményeket, hogy miként lehetne ezeket a csapatokat a leggyorsabban elszállítani a szerb-bolgár határra. A tanácskozás után Hamilton tábornok bejárta és tüzetesen szemügyre vette Szaloniki környékét. Időközben partraszállottak az első francia csapatok Szalonikiban. A Balkán események London, október 5. Görög csapatok Szaloniki—Monasztir vasútvonalat Kenaig. Szaloniki—Harküb Geogolinét megszállották. Lugano, október 5. Venizelosz a kamarában közölte, hogy Görögország a szerb kormányt megkérte, hogy a szerb-görög egyezményt publikálhassa. Kijelentette, hogy Görögország köteles küzdeni minden Bulgáriával szövetséges állam ellen, mely Szerbiát megtámadja. Szófia, október 5. Az orosz ultimátumhoz, amelyhez Anglia, Franciaország is csatlakozott tegnap délután 5 órakor nyújtották át, Olaszország nem csatlakozott. Szófia, október 5. Szófiában a hangulat izzó. Itália, Franciaország, Szerbia és Montenegró követei kikérték útleveleiket és elutaztak. Az angol követ még a helyén maradt, hogy Bulgáriával az antant végső javaslatait közöljék. A dardanellai akció félbeszakadt Szófia, október 5. Biztos hírek szerint az antant megkezdte Gallipolitól csapatainak visszavonását, amiből a Dardanella akció abbahagyására következtetnek. Románia kölcsöne Páris, október 5. Havas-ügynökség jelenti: Románia Londonban új kölcsönt kötött, melyhez a hivatalos körök hozzájárulását már megnyerte. Bürokratizmus. — október 5. Hiába, soha el nem fog már pusztulni ez a nyelvkínzó, rossz, idegen fogalom. Borzalom fogja el a magyar nyelvet, amikor ki kell vágni hibátlanul ezt a francia tőből görögösen képezett, latinos hangzású német szót. — és mégis ki kell mondanunk, vergődve, bosszankodva, kacagva, akárhányszor, csak azért, mert nevén kel neveznünk egy idegenből ránk származott hibát, egy tragikomikus furcsaságot, valamit, ami magyartalan is, lelketlen is, mégis megvan s mégis úgy fest, mintha az életünket intézné. Jó, hogy ilyen rutul idegen szóval kell jeleznünk a magyar copfot, az aktákon nevelkedett szellemet, amely már oly messze esik a természettől, s az élet nedveitől, mint a száraz papír az élő, lélegző faháncstól, amelyhez valamikor köze volt. A bürokrata dogmája ez: hivatalokat azért adott az Úristen, hogy hivatalnokok legyenek a világon. Előtte egy érdek van: a hivatali érdek s az ő egyszerűsége: az aktaszerűség. Az az aktaszerűség, amely ezer meg ezer gátat, akadályt, szálkát, riadalmat okoz a folyó életnek, amely pedig azért teremtett a maga számára hivatalokat, hogy akadálytalanabbul, dúsabban hömpölyöghessen előre. Minden hivatalnak megvan a maga természetes célja, rendeltetése, mindegyik arra való, hogy egy csomó feladatot, elintézésre váró kérdést, azáltal, hogy megoldja, elsöpörjön az élet útjából, hogy az emberek nyugodtabban, rendesebben, igazságosabban, élhessenek, végső sorban, hogy több piros arc legyen, mint sápadt. Ám a bürokrata,, a papírszemű hivatalnok, nem az élet rendjét keresi, az ösztönei sokkal inkább elszáradtak, semhogy az élet egészségteljes lehelletét megérezné. ő nem kiváncsi az élet rendjére, csak egyre kiváncsi: az ügyrendre. Ennek fanatikusan szépen, lassan, sorrend szerint, vigyázva a logikára és az aktaszerűségre, előbb-utóbb elintéz — elintéz ... nem minden kérdést, — csak minden aktát. Közben táncolhatnak a kérelmezők idegei s verhet a családfentartók szive a türelmetlenségtől és félelemtől, — fő, hogy az ügyrend be legyen tartva s az ügyviteli szabályokon sérelem ne essék. Mert ha van az életben valami szépség, a bürokrata számára mennyei gyönyör, ha az összes szabályok tökéletes gépezetévé vált, amely mindig hibátlanul forog s ily módon hivatali egyensúlya s automatikus előléptetése örökre biztosítva van. Ő maga pergamenszintivé válik, de legalább arról is gondoskodik, hoinz a többi piros arcok se nagyon szaporodjanak, mert ő a fekete és sárga színeket kedveli, a tinta feketéjét s az elszáradt papír és elszáradt remények sárgáját. A bürokrata az, aki nemcsak az élő gondolkodásról s a természetes gondolatmenetekről szokik le, hanem a hivatalos nyelvezet folytonos csikorogtatása közben leszokik az élő, édes, erős és hajlékony magyar nyelvről is. Szerencse, hogy a humort is bőven termi az a megkövesedett gondolkozás, az élet termőföldjének ez a kietlen északi sarka, a jég és farokona, amelyen néha úgy el lehet mulatni, mint a kövér hasú pingvinek összesugás-bujásán, aggodalmas toporásán és fecsegésén, amely feltűnően hasonlít kövér kávénénikék, emberek társaséletéhez , s mégsem emberi élet. Ki ne kacagott volna már a kapitányon, aki bürokratikus logikával ordít a gyakorlatozó glédára: melyik marha emelte ott fel egyszerre mind a két lábát? Si non e verő, e ben trovato, — ha nem is így történt, így jellemző. A kezünkbe akadt az a főkapitánysági rendelet, amely az újonnan szükségessé vált úti igazolványok kiállítására vonatkozólag ad utasításokat. A „szem“ című rovat alatt olvassuk: műszem, jobb, bal, mindkettő. A pedáns bürokrata, aki a szöveget megszerkesztette, íme, a hivatalos logika gyönyörű egyenes vonalában gondolt olyan utazókra is, akiket az jellemez, hogy mindkét szemük müszem ; nem az, hogy vakok, vagy hogy valaki vezeti őket, hanem: mindkét szemük müszem. Ugyanez a bürokrata az ismertetőjelek közt magyar szavakkal ezt írja: ujja van hat jobb, bal kezén. Az egyszerű magyar ész arra is gondolhat itt, hogy valakinek hat jobb keze van, arra is, hogy hat jobb ujja van a bal kezén, csak arra nem, amire, gépies témaszerűséggel a csikorgó nyelvű fogalmazó gondolt. Súlyos időket élünk, nem akarunk nagy dolgokból kis vicceket csinálni, de nem tehetünk róla, szabadon kell eresztenünk ismét a régi sóhajt, miért nem gondolkozunk, cselekszünk és beszélünk végre minden vonalon magyar szívvel, magyar ésszel, a mi gazdag, világos magyar nyelvünkön? Miért kell minduntalan kiejtenünk ezt a nyűgös idegen szót, ha görcsbe szorul is a nyelvünk: bürokratizmus! h. A. _______________„DUNÁNTÚL“ ________ Szerda. Október 6. Felhők között. _ Mint honvédfőreáliskolai növendék vakációban a dunai zátonyon halászlére gyűltünk össze. Elemi iskolás koromban még csak homokpad volt a tanyánk, azonban nyolc esztendő alatt egész kis fűzfa erdő támadt rajta, mely tüzelővel szolgált és pompás árnyékkal kedveskedett. Huszonötkilós harcsa került négy bográcsba, s igy többféle lé készült. Nagyon erős, erős és csak szegedi paprikával megfűszerezett rószaszinü gyönge. Én a háromból kevertem össze magamnak a negyedik fajtát és kivettem a másfél arasztos kövér pofásrészt. Ebéd előtt megfürödtünk, utána valóságos farkasokként láttunk hozzá a harcsa bekebelezéséhez. Még azon éjtszaka lázba estem a túlkövér falattól, s mert még a félévi vizsgát is elmulasztottam folytonos betegeskedésem miatt, búcsút kellett mondanom a katonai pályának. Édesatyám tejkorára kárhoztatott. Kaptam azon melegében, ahogy fejték. Ittam felforralva, kanalaztam aludtej formában, és úgy megutáltam két hét alatt, hogy még a tehénre se tudtam nézni máskép, csak vasvilla szemekkel. Megesett ekkép, hogy két napig egyhuzamban csak friss vízzel töltekeztem. Úgy lesoványodtam ebben a diétában, hogy agárkiállításon biztosan nekem adják az első díjat. Ám mégis ez a szigorú böjt mentette meg az életemet. Húsvét után alapos karlsbadi kúrát tartottam, püskösdkor egész sült csibe meg se kottyant. Erősödtem, egészséges színemet visszanyertem, s bizton bíztam, hogy az intézetbe is visszafogadnak. Kiütött a világháború, s én azonnal jelentkeztem szolgálatra. Beosztottak káplári minőségben a zöldhajtókás lágerokhoz és Galíciába küldtek. Dankl hadseregében csináltuk meg azt a rajtaütést, amilyen nem sok esett meg Hannibál óta. Keleti Poroszország megszabadításában nagyon szép részünk volt. Olyan lendülettel támadtunk ott a jobbszárnyon, hogy az oroszok kénytelenek voltak meggyöngíteni a centrumukat és ezzel a Hindenburg apónak odakinálták a kedvező rést, melyen serege benyomult és a meglepett muszkákat a mazuri tavakba fojtotta. Azonban a gőzhenger, bár erősen megsérülve, tovább gurult s nekünk ki kellett térnünk előle. Erőltetett menetelések, hetekig tartó szakadatlan harcok után az ötszörös túlerőt nm tudtuk föltartóztatni, kemény küzdelmek mellett visszahúzódtunk a Kárpátokig. A muszkák utánunk özönlöttek. Galíciát Krako vidékének kivételével Oroszországba kebelezték. Repülőink naponkint hozták a hírt, hogy az északi ellenséghez folytonosan érkeznek az erősítések s Gácsországbanúgy berendezkedett, mint aki holtig ott maradt A legfőbb hadvezetőségünk szünet nélkül dolgozott. Nekünk volt pihenőnapunk, de a vezérkar éjjel-nappal törte a fejét az után és módon, hogyan mérhetne döntő csapást az elbizakodott moszkovitizmusra. Kémeink megfogyatkoztak, a felénél több került ""hurokra. A megbízható híreket egyre ritkábban kaptuk. Repülőinknek kellett vállalniuk a kémlelés kockázatos szerepét. Sok rettenthetetlen tisztünk szédült alá