Dunántúl, 1926. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-04 / 76. szám

42. oldal. DUNÁNTÚL Vasárnap. Í926. április 4.' egész ház és környezete, kát miért lean azon mégis négy hárító? — Hát fiam, volt a válasz, a Franklin villám­hárítója humbug. Látod ezt a négy Villámhárítót, mégis beléütöít a ménkű ja bankba; célozva a bank bukására, illetve felszámolására, miáltal a pécsi polgárok egy tekintélyes része, kö- Izötte apám is, jegyzett részvénye jó (részének értékét elveszítették. Hogy (azonban mégis miért alkalmaztak a •Iházon. négy villámhárítót, annak is (meg tudom mondani a valódi okát. 1A. háztulajdonos, báró Prandau neje nagyon félt az égi háborútól, azért alkalmaztak fölös számú hárítót: fé­lelme oly nagy volt, hogy egy kissé ^zivataros időben is selyem ruhát öl­tött, mely köztudomás szerint rossz jviUámvezető, a szoba közepére ült és imádkozott. A báró prandau-család, melynek birtokai Szlavóniában feküdtek s melynek Valpón nagyon szép kastélya volt, nagyon szerette városunkat és az év legnagyobb részét itt töltötte. A báróné jótékonyságáról volt köz­ismert. Halálával a szegények nagyon spkat veszítettek. 1862. évben halt meg Pécsett. .Holttestét Pécsről Val- ■póra szállították. Temetése napján iaz üzletek zárva voltak, a végtiszte­let megadására városunk aprajá­in agy ja kivonult. Egy pécsi régiség- ikereskedő raktárában van egy olaj- ifestményü kép, mely báró Prandau- nét ábrázolja; érdemes volna a képet múzeumunk részére megszerezni, hi­tesen e képnek ma már csak ilyen iértéke van; talán a tulajdonos fel­ajánlaná a városi múzeumnak, melyet halára kötelezne ezáltal. Grün Béni bank- és váltóüzlcí- tuiajdonos. Üzleti telepe a Petrovszky alispán által épített, ..Király-utcai Rábel-ház földszintjének egyik bolt- helyisége volt. Ma a Hamerli Imre- által épített Pannönia-szálloda áll e házhelyen. Grün Béni 1873, évi nagy pécsi ,,krach" alkalmával vagyonának lágy részét szintén elveszítette és Pécsről végleg Amszterdamba költö­zött, ahol utódai ma is élnek. Hermann Robert, a Baranyai-bank pénztárnoka. Kaufmann János, aranyműves. Rama­zetter Károly, a íyceum-nyomda bér­lője; feltűnő szép két leánya volt, egyik a színi pályra lépett, a másik zongoraművésznő lett. Fia Károly, iskolatársam, még mint gyermek ön­kezével oltotta ki életét. Báníiay Simon ügyvéd, később pécsi kir. köz­jegyző. Zsolnay Imre kereskedő, Zsol- nay Vilmos fivérével együtt bírták a mai Központi Takarékpénztár föld­szinti helyiségében dúsan felszerelt nörínbergi és diszműiizletüket. Pillér Béla órásmester, Nendtvich Vilmos gyógyszerész, a budai városban, a Magyar Korona gyógyíár megalapí­tója, Hilsclier Ignác vasszerszám-ke- réskedő, üzlete a mai Corso helyi­ségében létezett. Dr. Ludvig János keresett orvos, háza a Király-utcá­ban. a Lyceum-templom átellenében volt, a kapubejárat felett ma is kő­ből faragott emberi fej látható, amint nyelvét kiölti, orvosi jelvény. Hart­mann Antal vászonkereskedő, telepe a Király-utcában, a boliívközzel szem­ben levő házban volt a Kék Csillag­hoz címezve; túl nyers ember volt, emiatt üzlete nem is virágzott s azt csakhamar fel is kellett hagynia; ké­sőbb ügynöki irodát nyitott. Dietz Dániel mohács-pécsi vasúti osztály- mérnök, Stirling Antal timármester és végül Mikálik János és Komáromy Károly jegyeztek egy-egy darabot. Kettő darabot jegyzett: Biauhorn Ani­tái íüszerkereskedő, az általunk is még jói ismert Tóni bácsi, a szabad­ságharcot mint honvéd küzdötte vé­gig, sok ütközetben volt. Ráth Mátyás xakereskedő, dr. Kohariís Károly or­vos, Back Márton kalaposmcster, Rupprec-ht János har'angöníőmester, Bors Mátyás sütőiparos, Obermayer Gyula íüszerkereskedő és Zsolnay György ügyvéd, későbbi kir. ügyész. . .Három, darabot jegyzett: Zelms György szobafestő, Lakits Ferenc vas- kereskedő, négy darabot, Kölzl Fe­renc, -öt darabot Erreth János ügy­véd, későbbi országgyűlési képviselő, majd főispán, és Reéh Vilmos fűszer­éi vaskereskedő, Cwetkovits Ferenc pedig jegyzett 7í darabot. A későbbi közgyűlési jegyzőköny­vekben találtam még a következő pécsi polgárok neveit: Atzker József arcképfestő, fivére Károly hires festő volt; Atzker József inkább templo­mokat festett; Brabetzky János sütő­iparos, Hoffmann Károly asztalos- iparos, Kovacsics Károly füszerkeres- kedő, Koller Lipót könyvnyomdász, Máltái Alajos puskaműves, Stangl Ede kefekötő-íparos, Tróber Mátyás ügy­véd és még sokan, S midőn e neveket felemlítem, a régi jó Pécs bürgervilága tárul elém; megváltozik szemem előtt a város, látom, mint döcögnek a jármüvek a macskafejű kövezetén, látom, az esti órákban a petróleumlámpák kormos világosságát, amit később a szórvá­nyosan alkalmazott gázlámpák vál­tottak fel, melyek azonban kalendá- riumi pontossággal égtek, ha ugyanis a kalendáriumban holdvilág volt fel­tüntetve és ha még úgy be volt is borulva az ég, a nemes tanács a lámpákat még sem gyujtattá fel és ismét előkerült a kézi lámpa. Nö de mi is volt kis városkánk az 1870. év­ben! Én még így .tanultam a föld­rajzot: Pécs város, a haíszáz láb ma­gas Mecsek-hegy lábánál, 24.000 la­kossal, kik iparral és szőlőműveléssel foglalkoznak; a báuyaíelepi szén­bányák még gyermekkorukat éllék. Iskoláink a népiskolákon kívül a papnevelő intézet s jogakadémia,’ a ciszterciták főgimnáziuma és a három osztályú alrcáliskcla volt. Az egyesület most már végleg meg­alakulván, 1870. évben az ingatlanok tulajdonjogát az egylet javára bekebe­lezték. 1871. évben megveszik a ház mögött és . annak keleti és nyugati Oldalán levő négy darab szőlőt 1375 négyszögöl nagyságban és., felépítik ezen telek északkeleti sarkán a lö­vői deépüíetet, amely ma é cikk Író­jának tulajdona, és létesítik a. lövő- pályát a 4. számú ház mögött nyugat­ra húzódó vonalban kb, 200 láb hossz­ban, A-'övőházat a. mai alakjában emelr ték A díszes ház uralta a fensík ezen sarkát. Az épület előtt hatalmas ár­boc állott, melyen a céllövészet ideid alatt nemzeti lobogó lengett. A lövőpálya végén állott a két cél-; tábla. A találatokat (treffer) külön forgatható készülékkel jelezték. Kö-j zéptalálatnái (centrum) elsült a fel­állított és gyujtókészülékkel ellátott mozsár. Ez a mozsárlövés azonban a szerencsés lövésznek fél akó sörébe került. Egy alkalommal szerencséig lenség történt a céllövészetnél: a mór zsár nem sült el, mire az azt kezelő egyén, valami Sámson nevű fiatal­ember babrálgatta és vigyázatlansága folytán mégis elsült és letépte jobb karját, de életben maradt szegény; egy ideig mint dijnok tengette életét, a szegényházban halt meg. Vígan űzték az egyesület tagjai á testedző nemes sportot, hangos volt á Tettye gs környéke a lövések zajától; főleg vasár- és ünnepnapok délután-, ján; a polgárság szine-java kereste fel a kies fensikot. Az itt állomásozó katonaság tiszti­kara többször látogatta a lövöldét s űzte a sportot mint vendég. Thurn Taxis herceg, gróf Platen vértes cz- redbeli főhadnagyok és lovag Helm a vadászok hadnagyának sikereiről beszéltek a régi egyleti tagok. Szebb-; nél-szcfcb lövésztáblák lettek a ta­gok és vendégek által felajánlva. Az elhasznált mint megannyi . olaj­festmény díszelgett a lövőház termei­nek falain. Kár, hogy elkallódtak, Pedig ma múzeumunkban volna méltó helyük. Nem folytatom tovább most,' majd az ünnepek után. Kellemes húsvéti ünnepeket. Viszontlátásra husvét hét­főjén a Tettyén, a mi Emausunkon! a9öee-®^©@ö©89ö©öö®8©öe'22‘2» c é t j á b ó 1 ' megismerkedne, egyedül álló- idősebb iparos ember, kinek V2 emeletes gazda­sági háza, üzlete nagy, konyha kertje van, némi hozománnyal vagy keresettel bíró növel. Le, veleket „Komoly 3501 “ je)iaére a kiadőh vata ba kérek" P55 Az olasz Riviérán keresztül Irta: Lányi János dr, £>. u. fél l-tpí este 6 óráig a ter­mészet megint , minden elképzelhető szépet nyújt. Villanyos erő viszi vo­natunkat Savonáig, nehogy az alag­utak szakadatlan sora füstjével s kor- mávi 1 za 'arja az utasok kényelmét. Megint csak, néha még fokozott szép­ségben az előbb vázolt gyönyörű­ségek. <, Balról ismét mellénk szegődött a tenger, mely itt kissé fösvényen mu­togatja ékességeit; alighogy kiérsz a föld alól és reája tsik szomjas nézé­sed, már ismét el is illan előled. De, amint & hegy árra való. hogy a völgy kiességét éiveznesd, úgy az alagút sö­tétsége is előkészíti lelkedet, hogy annál nagyobb mohósággal elmerül­hess egv-cgy, felbukkanó öböl csodái- nak élvezésében. Vonatunk tropikus tájakon halad és fent a hegyeken egy hosszú .fehér sáv jelzi, hogy oil még télapó honol; dús növényzet kö­zött szaladunk be egy városka állo­mására. Neve oly ismerős: Savona. Halászok, egyszerű, napbarniíotta, be­csületes emberek hazája. A világ za­jától, hideg üzérkedésétől, úgyneve­zett kultúrájától távol űzik szegé­nyes mesterségüket, mint azt. 2000 év- ,-vcl ezelőtt távol keleten a Genezáret. tó partján kollégáik tettek. S amint a galileai úgy 1500 évvel későbben a iteYfloai halászokra) is. ráesett az Ur tekintete; azé az Űré, ki kiválaszt­ja az egyszerűt, hogy megszégyenítse vele a világ bölcseit. Péternek, And­rásnak és Jánosnak mondottá: a Mester; ezentúl emberek halászaivá teszlek titeket. 1500 évvel későbben ugyanígy szólott a Mester egy kis savonai halászíiúlioz, ki IV. Sixtus né­ven foglalta el szent Péter trónját és valamivel későbben Savona egy másik ütötte kormányozta az egyház iha- töcskáiát II. Gyula néven. Velük egy kort. jelöl, meg az emberiség, mely a történelemben mind a mai ’.óig páratlanul áll. IV. Sixtus a korai renaissance pá­rák sorában; II. Gyula pedig X. Lco mellett a legnagyobb e korban; a -agy művész triász: Leonardo da Vinci. Raffael és Michel Angelo bp- ':ezű mecénása, Savona után nemsokára heves sür­gés-forgás, mozgolódás kocsinkban. Egy német figyelmezteti társait; Most nézzünk, ha szépet akarunk látni! Jön San Remo, -az olasz Riviera leg­nagyobb téli üdülője 17.000 lakossal. És igazán érdemes volt kitekinteni. Egy' magas és széles hegygerinc inte­getett barátságosan felénk olaj-, na­rancs-, pálmafák árnyékában meg­húzódó lakályos villákkal. Azt mondta valaki útközben, azt hiszem egy svájci: „Monte Carlo után San Renoban játszanak legtöbbet." Nem tudtam hirtelen eldönteni: me­A nap már teljes fenségében veti 'ugarait a szomszédos hegyoldalra és iszreveszem ám a napfényben fürdő, csillogó, kacagó, vörösképü narancso­kat előkandikálni a haragos zöld le­velek mögül. Csábítóbb képet ritkán szemléltem. Ilyet láthatott kiváncsi Éva anyánk a paradicsomban. És azt hiszem, nem messze járok az igazság­tól, ha állítom, hogy kedves pécsi tanítványaim közül js nem egy kúsz­va fel kipirult arccal, villogó lelkese­déssel a hegyoldalra, hogy szakítson 'gyet, legalább egyet a csalogató-, zamatos, friss gyümölcsből, Szt. mise után körutat teszek a kas­tély kertjében. Rómából jövök és nem 'szakról. Csak egyszer láttam havat a télen, azt is csak néhány óráig. A ■zent városban is sok minden zöld de ami itt virul a szemem előtt, az egyszerűen csodás. A kerti bejáratot repkenyek kcszorúzzák körül ezernyi­ezer kis virággal. A kertben tarka­barka virágágyak özöne. Dús zöld -lapon: különböző színű árvácskák, violák, szeglük, teárózsák illatozó n-ja. Az egyes virágágyak, zöld me. ők élén terebélyes 1 és Vi—2 méter 'astagságú pálmák állnak őrt hatal- nas legyező- vagy lándzsa-alakú le­veleikkel. Közbé-közbe egy-egy mi- noza gazdag sárga vírágfüzéreivel, vagy egy-egy tavaszi virágpompábs öltözött alma- és mar dulaía tarkít;« & felvidító képet. Minden-mindea. iyik játék erkölcstelenebb? Az-e^ £ mely a rouletíe-ssztalon folyik, vagv az, amelyet 1—2 évvel ezelőtt itt ját­szottak á politika sakktábláján? Mire Boráigherába értünk, már az esti homály borította fátylát a város­kára. A jó Isten akarta: úgy, hogy este már ne sokat lássak e tündér- kertből és másnap meglepetésem an­nál nagyobb legyen. Reggel fél nyolc körül kitárom ablakom spaleítáit és egy halk „ah" szökik fel keblemből Nyugat felé esik nézésem sj villából, mely hófehér ruhájában mint vaianr királynő trónol társai között. Meg­érkezésemkor párás félhomály és most verőfényes, üde tavaszi -réggé1 Felhőnek nyoma sincs. Fent kék ég alul kék tenger néhány fehér vitor­lással. Előttem hegyfok, mely mélyen szalad be a tengerbe; Menton a neve Ez már francia föld. Tehát egy gyer­mekkori álom részben legalább telje­sedőben: itt a hegyfok mögött fekszik a legendás Monte Carlo és valamivel messzebb a kéklő hegyéi: alján a vi­rágok városa: Nizza. Mpneton és Bördighera közt helyes kis öböl, me lyet, mint édesanya gyermekét, hegy­koszorú ölel körül. Az öbiöcske 'felé haladó völgyek egyikébe beleágyazva megpillantom 5 km-nyi távolságban Veníimigliát, Olaszország határállo­mását és nem messze tőle: épen ab­lakommal szemben: Menton, az első v.si*a« 3 7. ni as rf.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék