Dunántúl, 1928. május (18. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-22 / 115. szám

A. oldal. tanuk vallomásával, sem a felol­vasott iratokkal az inkriminált röpirat egyetlen kitételének va­lódiságát sem lehetett bizonyítani. Ezért a vádindítványt az egész terjedelmében fentartja és kéri ré­szére 600 pengő ügyvédi költség­nek megtérítését. • Jelen Miklós dr. védő azzal kezdte beszédét, hogy a valódiság bizonyítása teljesen sikerült, a röpiratoknak minden kitétele iga­zolást nyert és így a vádlott bű­nösségét nem lehet megállapítani. Foglalkozott Bolgár Tivadar személyével, pécsi működésével és végül rámutatott a munkásság iránt érzett baráti szeretetére. Kérte védence felmentését és­­1500 pengő költség megállapítá­sát. Ezután az utolsó szó jogán Bolgár Tivadar hosszabb be­szédben reflektált R­­­e­s­z István dr. vádbeszédére. Ismertette a pécsi választásokban vitt szere­pét, a röpirat megírásának és kiadásának körülményeit. Végül kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, úgy cselekedett, mint minden becsületes magyar polgár­nak kellett és ezért nyugodtan­­várja a bíróság ítéletét. Vásárhelyi elnök este 6 órakor a tárgyalást berekesztette és a tanács ítélethozatalra vonult vissza. Háromnegyed 7 órakor került sor a nagy érdeklődéssel várt ítélet kihirdetésére. A bíróság B­ol­g­á­r Tivadart­­ az ellene emelt vád és követ­kezményei alól felmentette és a főmagánvádlókat 1200 pen­gő bűnügyi költség megfizeté­sére ítélte. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a röpirat inkriminált kitételei fedik a valóságot. A szociáldemokrata párt külföldi kapcsolatot tart fenn és utasításokat is fogad el a berlini, párisi és a többi szo­­cialista központoktól. A szocialis­­ta vezérek valóban dorbézoltak, erre példa a csornai és a Margit­szigeti eset. A pártadó valóban nagy és a szegény munkástöme­gek keserves filléreit szükségtelen pártmozgalmi célokra használni. Ezért a bíróságnak fel kellett menteni a vádlottat. Bolgár Tivadar és védője az ítéletet tudomásul vették, R­­­e­s­z István dr. azonban fellebbezett és a semmiségi okokat is fentar­­totta. DUNÁNTA­L Kedd, 1928. május 22. A szegedi gimnazisták pécsi tanulmányútja Pécs, máj. 21. — Pécs városát újra tömegesen látogatják a vidéki iskolák csoportjai. Az elmúlt évben 76 iskolás csoport volt Pécsett, hogy a déli végek ősi­­kultúrvárosát tanul­mányozzák. A tanítási és nevelési szempont mellett reánk nézve pécsi­­ekre előnyösek ezek a látogatások az idegenforgalom előmozdítása szem­pontjából, de még azért is, mert mind többen lesznek, akik Pécs városát megismerik. A sok iskolai tanulmá­nyozó csoport közül mindenesetre a szegedi piaristák tették eddig a leg­érdekesebb, legértékesebb és a mai­­kornak legmegfelelőbb tanulmányi utat. Két lelkes fiatal, szegedi piarista­­tanár K­a­n­s­z­k­y Márton dr. és Csaba Jenő dr. vezetése mellett 35 piros pozsgás jókedvű diák áldozó­csütörtökön reggel fél 7 órakor Sze­ged várostól átengedett autóbuszon indultak el négy napos tanulmány­útra. Útközben először Kalocsa ne­vezetességeit nézték meg, s hosszabb időt szenteltek a csillagászati ob­szervatórium megtekintésére. Gerjen­­nél kompon keltek át a Dunán. Szek­­szárd megtekintése után Mohács volt a következő megállóhely. Itt a gyásztér, Lajos kápolna, az emlékmű, múzeum megismerése volt a program. Mohácsról Pécsre röpítette a szép nagy autóbusz a tanulni vágyó víg társaságot. A síksághoz szokott al­földi gyerekeknek, de különösen a soffőrnek tetszett a mohács-pécsi or­­­­szágút hegyes-völgyes váltakozása.­­ Mire az autóbusz Pécsre ért, már­ megtanulta a soffőr is a hegyvidéki­­vezetést. Pécsett a Nádor-szállóban szálltak a diákok. Az első pillanatra különö­sen a patinás kupolájú belvárosi templom ragadta meg figyelmüket. A pénteki program a belvárosi tem­plom, a székesegyház, a dóm, mú­zeum, a festett katakomba, az őske­resztény kápolna, a Littke pezsgő­gyár, a Szent János kápolna, minarett MI városi múzeum megtekintése volt. * Délután autóbuszokon a DGT újhegyi szénmosó telepére és onnan vonaton a pécsbányatelepi gróf Széchenyi­­aknához rándultak ki. Szombaton május 19-én, délelőtt a bőrgyárat és Zsolnay gyárat látogat­ták meg. Délután 2 órakor saját autóbuszukon Gyüd, Siklós és Har­kány megtekintésére utaztak ki. Sik­lóson Csaba Jenő dr. tanár tartott értékes előadást a várakról s külö­nösen Siklós váráról, mit helyi törté­neti vonatkozásokkal e sorok írója egészített ki. A sok fényképező­gép állandóan kattogott Garaék ős fész­kében, Zsigmond fogságának helyén. Harkányban uzsonna várta a fiúkat, majd egy Harkányban időző szegedi fürdővendég vezetésével megtekin­tették az egész fürdőtelepet. Sok ta­pasztalattal és fényképpel gyönyörű időben este 8 órára újra Pécsett vol­tak a szegedi diákok. Vasárnapra a vadvirágos erdős szép Mecsek maradt. Ez volt a leg­hatásosabb az alföldi fiúkra. Alig tudtak megválni a hegytől, erdőtől vígan csörgedező patakoktól. A Tettye szépsége volt utolsó állomá­suk és búcsút mondva a Mecseknek lakásukra vonultak, hogy délután újra autójukon üljenek s Pécsvárad, Püspöknádasd, Bonyhád, Tolna stb. után este már szüleiknek mesélhes­sék el a Pécsett töltött szép napok impresszióit. A tanulmányi kirándulások, újabb közlekedési módját mindenesetre a szegedi piaristák kezdeményezték. Bizonyára akadnak követőik, akik majd autón teszik­ meg tanulmányi útjukat. Ennek az az előnye is meg­volt, hogy rövidebb idő alatt többet és alaposabban láttak. Kidolgozott térképpel és úti programmal jöttek. Pécs mecseki útmutatója 22 fiúnak a kezében volt. A szegedi piarista gimnazisták cso­portja volt a századik vidéki isko­láscsoport, amelyet Pécsett e sorok írója kalauzolt. Fejes György dr. Vinkler János pécsi egyetemi tanár akadémiai tagsága Pécs, máj. 21. Vinkler János dr. pécsi egyetemi tanár és a jogi kar dékánját, Pécs város tudományos életének és a pécsi egyetemnek egyik kiválóságát a Magyar Tudo­mányos Akadémia az elmúlt hét akadémiai nagyhetében levelező tagjává választotta. Vinkler János professzornak méltán jutott ki a legmagasabb tu­dományos intézetnek mindenkor az igazi tudományos érdemeket meg­becsülő elismerése. A magyar pol­gári jogvédelem tudományszaká­nak számottevő és buzgó művelője Vinkler János, aki a mélyen kutató értelem és az éles elme erejével vizsgálódó szaktudományi munkák­kal gazdagította a magyar irodal­mat. Tudományos munkái részint jogtörténeti tárgyúak, részint pedig jogi ismereteknek dogmatika-jellegű feldolgozásai. Ez utóbbiak körébe tartozik és belső értékével jelleg­zetesen kiemelkedik a ,,Peregyez­ség“ (1915. év, 250 lap) című na­gyobb tanulmánya, amelyben ennek az intézménynek eleddig nagyon vitás jogi természetét világította meg mélyreható fejtegetésekkel. Az előbbiek köréből valók ,,A kir. ítélőtábla fejlődése“ (Magyar Jo­gászegyleti értekezések XV. k., 86. f., 175 1.); ,,Az ítélő mester joghatóság kalakulása" (Klebels­­berg emlékkönyv, 322—330 1.), to­vábbá „A magyar bírósági szerve­zet és polgári peres eljárás a mo­hácsi vésztől 1848-ig. (I—II. kö­tet, 820 1.) Ez utóbbi a magyar jogászegylet Deák­ Ferenc-irordalmi bizottságának kiadásában jelent meg s ezt a kétkötetes hatalmas munkát a Magyar Tudományos Akadémia a múlt évben pályadíjjal jutalmazta meg, — és így szinte természetesen ez a munka szolgált értékes jogi alapul a jelen évi ki­tüntető tagválasztásnak. Winkler János dr. több mint tíz év szakadatlan munkáját szentelte fő műve megírására. Ebből a célból mélyreható történelmi tanulmányo­kat és igen fáradságos levéltári kutatásokat végzett. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis gondoskodni kíván néhai nagynevű tudósunk Hajnik Imre nagy törté­neti munkájának folytatásáról, hisz régóta éreztük már egy ilyen for­rás­adatokon nyugvó munkának a hiányát s ezért 1916-ban pályadíjat tűzött ki oly munkára, mely igazságszolgáltatásunk történetét 1848-ig feldolgozza. Ez a régóta várva-várt és kívánt feltételnek mindenben megfelelő munka került ki Vinkler János professzor nagy szorgalommal összegyűjtött adatai­ból melyeket a szerző fényesen megvilágított rendszerbe foglalva, mely tudományos alapokon dolgo­zott ki. Vinkler János lelkes fára­dozásának és ernyedetlen munkál­kodásának köszönheti tehát a ma­gyar jogi irodalom, hogy olyan munkával gyarapodott, mely igaz­ságszolgáltatásunknak arról a kor­szakáról nyújt megbízható és vilá­gos képet, melyről eddig csak töre­dékes ismereteink voltak. Winkler János munkája magas tudomá­nyos színvonalon áll, olyan kvali­tásokkal rendelkezik, melyek a legutóbbi évek jogi irodalmának kétségen kívül egyik legértékesebb termékévé avatják. Bármely egyetem nemes önérzet­tel tisztelhetné tagjai sorában Winkler Jánost, aki a magyar jogi tudomány mélységeinek még bi­zonytalan, tehát fel nem kutatott útvesztőjére szellemének világos­ságával vet fényt és a sok helyről összegyűjtött új adatait kristály­­tiszta szerkezeti egységbe tudja állítani és rendszerezni. Ezért örvendünk oly nagyon, hogy a pécsi Erzsébet tudomány­­egyetem több akadémikus profesz­­szora mellé legifjabbul a jelen év akadémiai választásának eredmé­nyeként most Winkler János sora­kozik nagy nevével és ezzel a ma­gyar halhatatlanok sorába lépett. Benes cseh külügyminisztert bűvösen fogadták Németországban Berlin, május 21. – Benes cseh külügyminisztert, aki jelenleg Berlin­ben időzik, a német sajtó feltűnően hűvösen fogadta. A lapok azt kérdik, mit szándékozik Benes Berlinben cselekedni és miről akar a birodalmi kormánnyal tár­gyalni. Általánosságban az a nézet, hogy Benes látogatása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy megvitassa a birodalmi kormánnyal középeurópai terveit. Miután Stresemann nincs abban a helyzetben, hogy személye­sen fogadja, ezért csupán kölcsönös tájékozódásról lehet szó, amely azon­ban nem vezethet semmiféle konkrét eredményre. Míg a baloldali sajtó igen hűvösen viselkedik és Benes látogatását min­den állásfoglalás nélkül egyszerűen tudomásul veszi, a jobboldali sajtó nyíltan kifejezi aggályait és bizalmatlanságát a cseh miniszter állítólagos közép­európai tervei tekintetében és ok­fejtésében világosan kifejezésre jut­tatja, hogy a jelenlegi cseh kor­mányzattal szemben nem valami ba­rátságos érzülettel viseltetik A Neue Preussische Zeitung a kö­vetkezőket írja­ — Benes dr. naiv, ha azt hiszi, hogy itt jóváhagyást talál tervei szá­­­mára és hogy ismét megerősítheti állását, amely Prágában és Genfben már kezd ingadozni. A Germánia bécsi levelezője töb­­­bek között a következőket írja: — 1927-ben újabb korszak kezdő­dött Csehország számára. Bevezetője volt ennek az a látogatás, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök Rómában tett. Magyarország és Olaszország szövetségre lépésével a másik oldalon lazulást mutat. A kis­­antant, amelynek érdekeit sohasem lehetett egy kalap alá hozni. Bene a kezdetben azt a módszert követte, hogy Rothermere lordot semmibe vette és nevetségessé akarta tenni. Ez a taktika egyenlőtlen harchoz ve­zetett, amelynek első szakasza Benes súlyos vereségével végződött. Mus­solini ugyanis az olasz nagyhatalom nevében Rothermere lord előtt tett, híressé vált nyilatkozatában a tria­noni szerződés revíziójának gondo­lata mellett foglalt állást.

Next