Dunántúl, 1939. június (29. évfolyam, 124-147. szám)

1939-06-08 / 130. szám

Csütörtök, 1939 június 8. dunántúl* mmsmmm telefonAPOLLO 20­ 46 Csütörtök, június 8. Utoljára­ Közkívánatra! Felújítás! DEANNA DURBIN első filmje ! Énekben, zenében, kiállításban a legremekebb : A három kis ördög Három elragadó, huncut, vidám kislány szívderítően mozgalmas „ rendcsináló tevékenysége “ szárazon, vizen, össze­tört bútorokon át. — Főszerepben: DEANNA DURBIN a bűvös han­gú kis­­,Szike­r csalogánya . Partnerei: Nan Grey, Barbara Read. Világhíradó. Előadások : 3, 5, 7 és 9 órakor. Egyhangú választás A rektorválasztásra 10 órára gyü­lekeztek összes az egyes karok által delegált elektorok a központi egye­tem rektori tanácstermében. A sop­roni evangélikus hittudományi kar részéről P­r­ö­h­­­e Károly dr., Kiss Jenő dr., Deák János dr. és Só­lyom Jenő dr., a jogtudományi kar képviseletében Schaurek Ráfael dr., F­a­l­u­h­e­l­y­i Ferenc dr., Kr­i­s­z­­t­i­c­s Sándor dr. és Dambrov­­s­z­k­y Imre dr., az orvoskar kikül­dötteiként E­n­t­z Béla dr., G­o­r­k­a URdaMI(TELEFON 28-00) PARKMOZI(TEL 19-81) Csütörtök, június 8. APOLLO Péntek - szombat—vasárnap, június 9—10-10. Álomszép színek, káprázatos látványosságok pazar pompája ! Könnyezésig kacagtató paródi­ák! Teljes kiállítású Travia­ta előadás ! FORR AVER, FORR A DAL Adolf Menjou, 3 Fits Brothers, Vera Bar­­na, cső­­s szépségű színes filmje. Világhírad­ó. Előadások : Urániában csütörtökön t lbo3, V35, V37t Vs®, Parkmoziban csütörtökön: 3, S, 7 és 9 ór­akor Apóikban hétköznap : S, 7 és 3 órakor Apollóban vasárnap : 3, S, 7 és 9 órakor. Winkler János dr-t egyhangúlag választották a pécsi egyetem új rektorává Isten és emberszeretet, szociális gondolkodás és annak megfelelő élet — ez az új rektor programja Piles, jún. 7. — Ünnepe volt szer­dán a zászlódíszes pécsi egyetemnek. Az Alma Mater négy karának kikül­dött rektorelektorai délelőtt 10 óra­kor ültek össze B­i­r­k­á­s Géza dr. lelépő rektor elnökletével, hogy tit­kos szavazással megválasszák az 1939 40. tanév új Rector Magnificu­­sát. Az új rektort az idén a jogi kar adta és az egyetemi körökben már a választás előtt a jogtudományi kar egyik legkiválóbb és legnépszerűbb professzorát emlegették legesélye­sebb jelöltként, mint olyan férfiút, akiben teljes mértékben össz­pontosul a professzori kar bizal­ma. Ez a férfiú V­i­n­k­­­e­r János dr., a magyar polgári perjog tu­dós professzora ,akit a rektor­elektorok 16 szavazattal, vagyis egyhangúlag választottak meg. A választás eredménye nemcsak az egyetemen, hanem az ifjúság és a város társadalmának széles rétegei­ben is általános örömet és lelkese­dést váltott ki. Az új rektort a vá­lasztás után elhalmozták gratulá­ciókkal és városszerte megelégedést keltett a választás eredménye, hogy olyan férfiú került a legmaga­sabb egyetemi méltóság élére, akit az egész város nagyrabecsü­léssel vesz körül, aki évtizedek óta él Pécsett és a város szelle­mi és társadalmi életében, mindig vezető szerepet töltött be. A rektorválasztásról a Dunántúl munkatársa az alábbiakban már be:­sza­ Sándor dr., B­e­r­d­e Károly dr. és Császár Elemér dr. s végül a böl­csészeti, nyelv és történettudományi kar képviseletében Halas­y-N­agy József dr., V­a­r­g­h­a Damján dr., Klemm Antal dr. és Paulovics dr. egyetemi tanárok jelentek meg. A rektorválasztó ülésen B­i­r­k­á­s Géza dr. lelépő rektor elnökölt, aki az ülés megnyitása után ismertette a választásra vonatkozó szabályokat, bejelentette, hogy az új rektort a jogi kar adja, majd felolvasta a vá­lasztható jogtudományi professzorok névsorát. Ezután került sor a titkos szavazásra. A szavazatok összeszám­­lálása után a rektor kihirdette, hogy a jövő tanévre Winkler János dr. egyetemi tanárt, a magyar polgári perjog professzorát vá­lasztották meg. Az új rektorért P­r­ö­h­­­e Károly, Schaurek Ráfael, E­n­t­z Béla és Halasy-Nagy József küldöttsé­­gileg ment a jogi karra, hogy V­i­n­k-­­­e­r Jánost meghívják az eredmény kihirdetésére. Erre az időre az elnök az ülést felfüggesztette. A tanácsterembe lépő új rektort az elektorok lelkes éljenzése közben Birkás Géza dr. köszöntötte me­leg szavakkal, majd az új rektor vá­laszolt az alábbi klasszikus beszéd­del: ■ Odaadó lelkiismeretesség­gel kell gondoskodnunk az ifjúság szellemi és fizikai szükségleteiről . Nem kis elfogódottsággal jöttem az egyetem minden karának képviseleté­ben összegyűlt rector-választók tisztes gyülekezete elé. Tudományos pályán a rektori méltóság a legmagasabb hely, amely részünkről elérhető. Méltóztassa­­nak azért megengedni hogy e­lső szavam a hála legyen a Mimicr.hallóval szemben,­­aki ezt nekem elérni megengedte és Méltósságtokkal szemben, akiknek a bi­zalmából most itt állok. — Az egyetemi tanárt a maga kuta­tásaiban csak a végtelen Egy és leg­magasabb közösség, Isten és a haza, érinthetetlenségére vonatkozó parancs köti. Ez a kötöttség ugyan csupán nega­tívum, mégis olyan keret, amelyen be­lül a konstruktív kutató erő gátlás nél­kül érvényesülhet. De Legyen szabad ezt a kettős keretet vonatkozásban jelöl­nöm: a haza szent talaján minden tudo­­mánykörben az igazság keresés Is­tenszolgálat. — Halljuk és érezzük, hogy a magyar nemzet történelme sorsforduló előtt áll. Az értelemnek és az érzelemnek mind­­annyiunkban egy vonalra kell állania, mert ilyenkor az értékelés a szellemet egyetlen kérdés elé állítja: létprobléma elé. Ez azt jelenti, hogy az élet leglényeget kell megélnünk, az ellentétek harcában a legmélyebb harmóniát. Ebben a tevékenységben nem mellőz-"­hető a végtelen erő segítsége. Ha pedig ennek a felismerésére eljutunk, az Is­tenben szeretjük az embert és az ember­ben az őt teremtő Istent. És Uraim, csak így érthető, ha létkérdés előtt elsősor­ban a nemes érzelem világát kell önma­gunkban kialakítanunk, mert ebben el­hamvad minden nemtelen érzelem s egész érzés világunk a szellemnek azt az aka­ratát fogja szolgálni, hogy szent a haza. — Isten és emberszeretet, szociális gondolkodás és annak megfelelő élet. Ez az élet I­a is mindenkor program minden magyarnak, minden magyar intézménynek és az egyetemnek il­letve az egyetem minden tagjának. — Ez a program az egyetem életében súlyos kötelességet jelent. Mert a szere­tetnek a szociális gondolat szolgálatá­ban olyan erősnek kell lennie, hogy egymással szemben a legtökéletesebb bizalmat hívja életre. Ez a nagy egység­ben a legtökéletesebb egységesítő erő, nemzeti érték, amely követeli tőlünk, hogy elsősorban az ifjúság fizikai és szel­lemi szükségleteiről odaadó lelki­ismeretességgel gondoskodjunk. Be kell fejeznünk a tornacsarnok meg­felelő üzembehelyezését, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a diákház gon­dolatát, és minden egyes intézetünkben az elméleti és gyakorlati oktatás szük­ségleteit. A bizalom egymással szemben nyíltságot, a szükségletek kielégítésére irányuló tevékenységben egyöntetű erő­kifejtést von maga után, végeredmény­ben olyan egységeit, amely a létkérdés ellőtt álló nemzetre nézve tiszteletreméltó erő és minden más hatóság által meg­becsült barát. — A rektor arra van hivatva, hogy ennek a­z erőnek az életét szeretettel biztosítsa. Abban a reményben, hogy ezirányú törekvésem nem lesz ered­ménytelen, a választást hálás köszönettel elfogadom. A rektorválasztás eredményeinek ki­hirdetése alatt megkondultak az egyete­mi templom baranyai, hirdetve, hogy az Alma Mater új rector magnifícus­t ka­pott. Vinkler János dr. a tudós és az ember V­i­n­k­­­e­r János dr. Királydaró­­con, Szatmár vármegyében 1886 szeptember 13-án született. Közép­iskolai tanulmányait a szatmári ki­rályi kát. főgimnáziumban (1898— 1905), egyetemi tanulmányait a bu­dapesti egyetemen (1905—1909) vé­gezte. 1909 júniusában jogtudományi, 1909 október havában államtudományi doktorátust szerzett .1909 július 1-től budapesti kír. törvényszéki joggya­kornok, 1912 májusában bírói vizs­gákt tett, 1912 június 10-én pécsi jogaka­­démiai tanár, 1916 júniusában a magyar polgári perjogból a bu­dapesti Pázmány Péter tudo­mányegyetemen magántanári ké­pesítést nyert. 1922 augusztus 24-től az Erzsébet tudomány­­egyetem nye r. tanára, 1928 má­jusától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Megjelent munkái: 1. Peregyezség (Pécs, 1915, 364 oldal). 2. A királyi ítélőtábla fejlődése (1925, Jogászegy­leti értekezés). 3. Az itélőmesteri joghatóság kialakulása (1926, Klebels­­berg emlékkönyv). 4. A magyar bíró­sági szervezet és polgári peres eljá­rás a mohácsi vésztől 1848-ig (Pécs, I—II. kötet, a Magyar Jogászegylet Deák Ferenc irodalmi bizottságának kiadása). 5. Az igazság a polgári per­ben (Akadémiai székfoglaló, 1929). 6. Az igazság érvényesülésének a fel­tételei a polgári perben (1933). 7. Jog, jogviszony, perjogviszony (Jogászegy­leti értekezés). V­i­n­k­­­e­r János dr. egyéniségét a tudós, a nevelő és az ember hármas síkjából tekintve, minden jellemvoná­sa harmonikus egészbe olvad össze. Mint tudós, nagy területének úgy a perjogtörténeti, mint a tételes jogi részében kitűnőt és mindez ideig felül nem múlt al­kotásokat produkált. Lelkiismeretes levéltári kutatásokkal hordta össze anyagát és átszőtte a filozófiailag érdekelt tudós vonatko­zásaival. Perjog történeti munkássá­ga, amellyel folytatta Hajnik Imre megkezdett nagy művét, nemcsak akadémiai tagságot szerzett neki, de legnagyobb élő perjogászaink egyikévé avatta. A tételes perjog területén különösen az egyes kérdések felvetésében és tárgyalásában mutatta meg alapos erudícióját, eredeti látását és filozó­fiai elmélyülését. Tudományos mun­kássága egyike a legértékesebbek­nek, nemcsak pécsi, hanem országos vonatkozásban is. A tudós lelki vonásait plasztikusan egészíti ki a tanár Winkler János dr. néhány megkapó tulajdonsága. A szó szoros értelmében inkább nevelő, mint tanár, illetőleg mindkettőnek a legszerencsésebb szintézise. Nemcsak

Next