Dunántúl, 1939. november (29. évfolyam, 250-273. szám)

1939-11-03 / 250. szám

XXIX. évfolyam %SD, BZ&Qb Ara 12 fillér. Pécs, 1939. november 3. Pendele, előfizetési Arak, házhoz szállítva VAGY POSTÁN EGY HÓRA 3­50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 13 FILLÉR, 16 OLDALAS 30 FILLÉR. KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA SZERKESZTŐSÉG PERCZEL-UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-4* K 1 A­­DÓHIVATAL PERCZEL­ UTCA 2. SZÁM TELEFONSZÁM: 29-50. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Mezőgazdasági társadalombiztosítás írta­ Teleki Mihály gróf földművelésügyi miniszter. A társadalombiztosítás elsősorban az ipari államokban fejlődött ki elő­ször, azért, mert az iparban a pénz gyorsabban forog, másodszor azért, mert az ipari társadalombiztosítás költségeit az iparcikkek árában min­denkor át tudják a fogyasztóra hárí­tani. Ezt nálunk a mezőgazdaság nem tudja megtenni. Ezért a mezőgazda­sági társadalombiztosítás nemcsak nálunk, hanem az egész világon sok­kalta mögötte van az ipari szociális biztosításnak. Délamerikába­n és Amerika egyes részein, ahol a legnagyobb agrár­államok vannak, mezőgazdasági tár­sadalombiztosítás még nincs és Euró­pában is akad néhány agrárállam, ahol még nincs mezőgazdasági tár­sadalombiztosítás. A világháború határvonalat húzott a társadalombiztosítás szempontjá­ból. A világháború előtt az egyén korlátlan kiélésének előmozdítása volt a cél, a világháború után azon­ban a szolidaritás eszméje mindenütt igyekezett lehetővé tenni a társada­lombiztosítás és így a mezőgazdasági társadalombiztosításnak­ is minél­ na­gyobb mérvű felkarolását. Az első társadalombiztosítás, tu­lajdonképpen ipari téren, Németor­szágban valósult meg, még­pedig a múlt század nyolcvanas éveiben, Ma­gyarország 1891-ben, majd 1907-ben, 1927-ben és 1928-ban ipari téren megalkotta a társadalombiztosítást, sajnos, azonban míg az ipari munkás­ság biztosításának kérdését megol­dottuk, a mezőgazdasági munkásság társadalombiztosítása terén csak kis lépéssel haladtunk előre. Őszintén meg kell állapítanom, hogy az elmúlt négy évtized alatt a mezőgazdasági társadalombiztosítás terén vajmi ke­vés történt, az utóbbi időben ellen­ben, igenis, nagy lépésekkel halad­tunk. Ha visszanézek a múltba, azt látom, hogy Magyarországon a mező­­gazdasági társadalombiztosítás terén az első intézkedés az 1900:XVI. tc. volt, amely a gazdasági cselédek bal­esetbiztosítási kötelezettségét állapí­totta meg. Közbejött a világháború, közbejött a mezőgazdasági dekon­junktúra és sok egyéb, úgyogy a me­zőgazdasági társadalombiztosítást nem fejleszthették ki. Közbevetőleg meg kell említenem, hogy 1912-ben a VIII. törvénycikkel megvalósítottak nálunk egy öregségi biztosítási rendszert, amely azonban az önkéntes biztosí­tás elvén alapult. Ennek az a kö­vetkezménye, hogy annak a háború után csak kevés tagja maradt. Talán a propaganda sem volt elég. Jött a mezőgazdasági cikkek áresése, az agrárolló, a mezőgazdasági napszám­­bérek alacsony volta és ennek kö­vetkeztében a mezőgazdasági mun­kásságnak nem volt meg az anyagi ereje, hogy ebben a biztosításban resit vegyen Ez mutatja egyúttal azt is, hogy a kérdést magánbiztosítással megol­dani nem lehet, hanem csakis társa­dalombiztosítással. A mezőgazdaság­nak ugyanis nincs megfelelő jövedel­me, a társadalombiztosításnál azon­ban a nagy számok törvényszerűsége következtében a kockázat kisebb, tehát természetszerűen a fizetendő járulékok is sokkal kisebbek. A tár­sadalombiztosításnak Magyarorszá­gon, mint tőkeszegény országban, más jelentősége is van­ és ez különö­sen mezőgazdasági vonatkozásban bír fontossággal. A társadalombizto­sításnak tőkeképző ereje van. Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél az öregségi biztosítással kapcsolatban összegyűjtött tőkét a mezőgazdaság fejlesztésére, házhely­építésre, földbirtokpolitikai és egyéb célokra kívánom felhasználni. Nem szolgálná a szociális haladást, ha a túlzott szociális terhek alatt a mezőgazdaság összeroppanna, ezért lépésről lépésre kell ezt a kérdést megoldani. Nemcsak öregségi bizto­sításra, hanem a betegségi biztosí­tásra és a gyermekágyi segélyre is szükség van. Ezeket is­ meg kell va­lósítani, de ezeket csak akkor lehet megvalósítani, ha az előbbit már megvalósítottuk és lépésről lépésre haladva megyünk előre. Ennek azonban természetesen az az előfeltétele, hogy a mezőgazda­­sági árszínvonal stabilizálódjék és olyan terményárak legyenek, olyan bevételei legyenek a­ mezőgazdaság­nak, amelyekből a terheket kibírja. A kormány árpolitikája erre irányul, s remélem, hogy ennek az árpoliti­kának révén a másik két biztosítási ágat, amelyet fokozatosan meg kell valósítani, szintén meg fogjuk tudni valósítani. A kérdéssel foglalkozom is. Kiváló hivatali elődömnek, Dará­nyi Kálmánnak arról kellett dönte­nie, hogy a betegségi vagy az öreg­ség­biztosítási ágat valósítsa-e meg. és etikai szempontból az utóbbit va­lósította meg és a most készülő tör­vénycikk, amely az­ 1938:XII. tc. alapján biztosított gazdasági munka­­vállalók özvegyeinek járadékban ré­szesítéséről szól, tulajdonképpen az ő javaslatának kifejlesztése és bizo­nyos mértékben a mai viszonyokhoz való alkalmazása. Németország: Versailles elleni harcol és ezt a küzdelmet rokonszenvel kiséri Szovj­etoroszország — mondotta beszédében Molotov külügyi népbiztos Moszkva, nov. 2. — Molotov külügyi népbiztos az orosz legfőbb állam­i tanács ülésén beszédet mondott s töb­bek között hangoztatta, hogy a szovjetunió mély rokonszenvel kíséri azt a harcot, amelyet Német­ország a Versailles- rendszer ellen indított Németországnak meg kell erősödnie, mert ez az előfeltétele Európa békéjé­nek. Molotov ezután ezeket mon­dotta: " A világhelyzet az utóbbi hóna­pokban három fontos ténnyel módosult: Először Németországhoz való viszonyunk teljes átállítása, ami Európának e két legnagyobb állama között a maradandó barátság helyreállítására vezetett. Má­sodszor Lengyelország katonai megsem­misítése és a lengyel állam széthullása. Harmadszor a háború folytatása egy­részről Németország, másrészről Anglia és Franciaország között. Hangsúlyozta azután, hogy nem lesz lehetséges Németországot egy új Versail­­lesbe belekényszeríteni. A Balti-államok­kal kötött egyezményt úgy említette, mint a szovjet és a három állam közötti bizalom és kölcsönös megértés bizony­ságait. A szovjetuniónak nincsenek szán­dékai sem Vibogra, sem az Aaaland­­szigetekre, sem pedig nem akar nyo­mást gyakorolni Svédországra, vagy Norvégiára. A Finnországnak átnyújtott szovjetorosz javaslatok olyan intézkedésekre szo­rítkoznak, amelyek a biztonságra és a Finnországgal való igazi barátságos vi­szony helyreállítására szükségesek. A szovjet kormány Finnországnak eredetileg segélynyújtási egyezmény megkötését javasolta, hasonl­ó alapon, mint amelyen a Balti-államokkal kötött szerződések nyugodnak. A tárgyalások még folynak s Leningrád felett a határt kikorrigálják, azért cserébe háromannyi földet kap Finnország. Törökországról szólva meg­állapította, hogy Törökország komoly döntés felelős­­ségét vállalta magára azzal, hogy elutasította az orosz javaslatokat és a nyugati hatalmak politikájához csatlakozott. Beszéde végén Molotov hangsú­lyozta, hogy a szovjet kormány a háború megrövidítésére törekszik , annak bor­zalmaitól lehetőleg távoltartani igyek­szik a polgári lakosságot. Molotov beszédét a német sajtó, csakúgy, mint a francia és angol sajtó, kielégítőnek találja. Moszkva: Molotov beszédének csaknem legérdekesebb része a Szovjet- Japán viszonyról tett kijelentés. Moszk­vai diplomáciai körök megjegyzik, hogy a szovjet kormány nyilvánosan fel­ajánlja Japánnak a szovjet-japán kapcso­latok általános és alapvető rendezését. Most tehát a többi kérdések rendezése Japántól függ. (MTI.). Róma, nov. 2. (Stefani) — Október 31-én kelt rendelettel széleskörű átala­kítás történt a kormányban, valamint a párt és a hadsereg főbb tisztségeiben. A Duce elfogadta S­a­n­t­i­n­i testület­ügyi miniszter, Al­­fieri népművelésügyi miniszter, G­u­a­r­­n­i­e­r­i devizaügyi mi­niszter, Benni köz­lekedésügyi miniszter, Cobelli Gigli köz­munkaügyi miniszter, valamint Medici del Vascella mi­niszterelnökségi államtitkár, Pari­an­i a hadsereg vezérkari főnöke és Valle légügyi vezérkari főnök lemondását és eddig kifejtett működésükért köszönetét fejezte ki. Elfogadta a Duce továbbá Starace miniszter, párttitkár lemondását is. Staracet, aki nyolc év óta töltötte be a párttitkár tisztét, a fasiszta nemzeti mi­lícia vezérkari főnökévé nevezték ki. Ettore M­u­t­i­t, a fasiszta milícia fő­konzulját nevezték ki miniszterré és a fasiszta párt titkárává. Az új miniszterek a következők: Ricci testületügyi miniszter, Alessandro Par­o­­­i­n­i népnevelésügyi miniszter, Raffaello R­i­c­c­a­r­d­i devizaügyi mi­niszter, T­assanari földművelésügyi miniszter, Venturi közlekedésügyi mi­niszter, A­d­e­l­c­h­i Serana közmunka­ügyi miniszter. Graziani tábornagyot nevezték ki a hadsereg vezérkari főnökévé, Soddu tábornokot hadügyi államtit­kárrá, P­i­c­c­o­l­o tábornokot légügyi ve­zérkari főnökké és államtitkárrá és Luigi Russo altábornagyot minisz­terelnökségi államtitkárrá, T­e­r­u­z­z­i tá­bornok, az olasz-afrikai minisztérium ál­lamtitkára, ugyanannak a tárcának a mi- ■Ilii« ii■iiiiiii i iimii iiwhiliimmiimiiiii i miniimiiimi Mussolini átalakította kormányát Hat­áj miniszter az olasz kormányban­­. Starace a fasiszta párt főtitkára is lemondott

Next