Dunántúli Napló, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
DUNÁNTÚLI NAP VT. Évfolyam, im. szám r V.Tert Ind fdsssitent Berta József 4. c*apat' 149*43 százalékot Mindent el kell követni, hogy az elsők közé kerüljünk a begyűjtésben A pécsi Magasépítési NV versenyre hívta ki a komlóiakat CSÜTÖRTÖK, 1940 SZEPTEMBER 1 ÁRA 80 FILLÉR A szovjet kormány újabb jegyzéke megmutatja Jugoszlávia népeinek a jugoszláv kormány valódi arculatát A jugoszláv kormány augusztus 20-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz. Ez a jegyzék a jugoszláv kormány válaszát tartalmazta a szovjet kormánynak augusztus 11-i jegyzékére, amelyben a szovjet kormány kifejtette álláspontját az osztrák szerződés megvitatása kapcsán Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényeket illetőm. A szovjet kormány jelen, augusztus 29 i jegyzékében a következő tartalmú választ közölte Jugoszlávia kormányával. A szovjet kormány augusztus 20-án jegyzéket kapott a jugoszláv kormánytól. A jugoszláv kormány új Jegyzéke újabb pletykáik és légből kapó * rágalmak halmaza* amelyekkel * jugoszláv kormánynak az a célja, így álcázza kétkulacsos politikája, 65 becsapja Jugoszlávia népei. A jugoszláv kormány, amelyet a ^ovjet kormány augusztus 1- i jegy*elte, mint a karintiai szlovének értie*'nek és Jugoszlávia nemzeti jogaink árulóját megcáfolhatatlan tényekkel tereltezel — igyekszik eltüntetni árui A jugoszláv kormány évét állítja r^?y Sztálin Renner osztrák kancellár. 11?2 intézet levelében „garantálta az ,38- évi osztrák haárokat“ (auguszt.1*53-1 jugoszláv jegyzék), hogy Alin „ígéretet tett, hogy az oszrák árok változatlanok maradnak", hogy «««n „minden segítséget megígért i * j*a ztrík-jugoszláv határ változat* l^^gának megőrzésére", hogy tekintt) erre a szovjet kormány nem rá. ^ga'.hatta Jugoszláviának az osztrák v.,ír°k oly értelemben történő megj,^tQ2tatására vonatkozó követelése., jtjp Szlovén-Karántiát a Jugoszláv -társaságTtak adják át. , Nézzük Sztálinnak Benn« osztrák "Mellárhoz 1945 májusában intézett *v*lét: ^’■Karj Renner ör Öméltóságának, 'zinia kancellárjának. Cl önnek, igen tisztelt társam, április 15-i levelét. Coih?^03, ,e^w- afelől, hogy az ön is? ‘ _ f’3 Ausztria épségét és jólétét ■ Ryot*31 81 .?on^0,rn 's- Kész va' háj* az erőinkhez és lehetőségeinkjj.j, márten bármily szükséges se- Bzáfr^^ nyujarri önnek Ausztria I^Jf^zését kérem a késői vádért. • I. Sztálin.“ M •* ig* látható, Sztálin levelében '^airpu 52 “ sincs sem „Ausztria hasem „ez 1938. évi osztrák ''aj,4°. garantálásáról", sem „Ausztria Nipalt változ a:Ian.6 gigáról‘, sem 'áll'o, arT.5,1, hogy „Ausztria határai % maradnak“. Mindezt a lU*i."^v kormány találta ki és ha- Szu,^ '^1*5 m ivelét két olyan körülmény amelyek szétszakítással és [ék ellensége elvesztésével fenyeget. Egyrészről, egyes angol x.«1 ,erveket szőttek, hogy Auszászt- '52yarországot és Dél-Németrészei, dunai monarehia. A szovjet kormány hafisul ez ellen a terv ellen foglalt GSge’,j 'telentve, hogy ez Ausztria is. Őségének elveszesével fenve-1 H ytt Ausz'riának független államrsítnok ’Maradnia. Másrészt e sz'áv f , 'ük Jugoszlávia, bizonyos iyr't ? a kövében felvetették azt a !2°ni5j • l^y osszák fel Ausztriát a L^átív ?"a'mok között. A szovjet írart éppoly határozóban állást 1 *!len is, kijelenve, hogy lásának nyomait, igyekszik kibújni a tetelősség alól és a tőle máx megszokot hazug és rágalmazó fogásokhoz folyamodik. A szovjet kormány nem azért tartja szükségesnek az alábbi megjegyzések közlését, hogy meggyőzze a jugoszláv kormányt, amely már régó’a meggyőződések nélküli’, és csak nyugati gazdáinak utasságait követve működik, hanem azért, hogy lerántsa róla a leplet és hozzásegíte Jugoszlávia népeit, hogy megpillanthassák a mostafri jugoszláv kormány valódi arculatát. Ausztria felosztása reakciós intézkedés lenne, amely ellentmond a demokratizmus elveinek, hogy Ausztriának egész államnak kell maradnia. Ezen az alapon jött lére Sztálin levele. A jugoszláv kormány azt tarja, hogy a nemzetek önrendelkezési elve csupán Jugoszláviára és a győztes nemzetekre alkalmazható, így azonban csupán olyan emberek gondolkozhanak, akik az imperialista hódításvárgy szóelemében nevelkedtek. A demokratizmus ezzel szemben abból indul A Jugoszláv kormány felismerve, hogy Sztálinnak Rennerhez intézett leveléről hangoztaott rágalmazó kitalálásai tarthatatlanok, a rágalmazó kitalálásoknak más fajtájához folyamodik és jegyzékében azt állítja hogy a szovjet kormány nem látta már tovább lehetségesnek Jugoszláviának a Szlovén-Karintiára vonatkozó régi igényei védelmezését — amelyekről a jugoszláv kormány lemondott — állítólag azért, mert ennek fejében még külön 50 millió dollárt kapott akkor, amikor az ausztriai szovjet vagyonit az osztrák kormánynak eladták. Mint ismeretes, a Szovjetunió a potsdami értekezlet döméseinek megfelelően tlajdonjogot kapott a Kelet-Ausztriában találtra a német vagyontárgyakra, épúgy, mint Anglia, az USA és Franciaország tulajdonjogot kapott a Nyugat Ausztriában, Nyugat-Európában és az amerikai országokban talárható német vagyontárgyakra. A szovjet kormány Ausztria kívánságának megfelelően beleegyezett, hogy megfelelő kompenzáció ellenéltel eladja Asszíriának ennek a vagyonnak egy részét. És íme, a jugoszláv kormány azt álltja, hogy ,a szovjet kormány beleegyezve abba, hogy a karintiai szlovénok osztrák kormányzatoo maradjanak, saját hasznára kivívta, hogy Ausztréaiban találna a német tulajdonért neki járó kárpótlást 50 millió dollárral "elemeiteki, hogy ezzel kapcsolatsan a szovjet kormánynak az említett vagyonért nem 100 millió dollárt kell kapnia, amint ezt a szovjet kormány állíllag követelte, hanem 150 millió dollárt. Nem gondoltuk, hogy a jugoszláv kormány öv mélyre süllyedhet, hogy Szovjetunióról ennyire ocsmányul és aljasul vélekedjék. Kétségtesen, hogy csak a szocializmus és demokrácia ki, hogy a nemzetek önrendelkezésének elvét alkalmazni kell mindezt nemzetre, köztük a legyőzött nemzetekre is. Éppen ebből indul ki a szovjet kormány, amikor elvetetie mind a dunai monarchia megalakításának tervét, mind pedig Ausztria feldarabolásának tervét. Vajjon ez azt jelenti-e, hogy a szovjet kormány azzal, hogy Auszria feldarabolása ellen és Ausztria függetlensége mellet foglalt állást, elismerte Ausztria „ha urainak megváltozhatatlanságát", hogy nem engedhető meg Ausztria határainak módosulása Jugoszlávia javára? Természetesen nem. E egyik vagy másik állam épségére vonatkozó kérdés és ennek az államnak „ha árai megváltoz-tathatatlanságára’Vonatkozó kérdés két teljesen különböző problémát jelent. Csak olyan emberek, akik a marxizmus uolsó maradványait is elvesztették, keverhetik össze ezeket egy halomba és tehetnek közéjük egyenlőségjelet. A szovjet kormány állást foglalt Lengyelország felosztása ellett és amellet, hogy minden lengyel földet egy egységes teljes államiba egyesítsenek. Jelenti-e ez azt, hogy a szovjet kormány ezzel ugyanakkor Lengyelország határainak megváltoztataallansága mellől foglalt ásást, hogy nem tartotta akkor lehetőségesnek Lengyelország határainak kiigazlását egyik vagy másik oldal felé? Természetesen nem jelent. Az ezután következő lények ezt terjes kött féktelen fasisztákká vált emberek képesei; a Szovjetunióról és kormányáról ennyire pimaszul és zabolátlanul fecsegni. A jugoszláv kormány állításainak minden szava hazugság. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 100 milió dollárt követelt kárpótlásul a vagyontárgyakért. A valóságban a szovjet kormány 200 millió dollárt követelt. Nem igaz, hogy a szovjet kormány 50 millió dollárral többet kap a megállapított árnál. A valóságban a megállapított árnál 50 millió dollárral kevesebbet kap. Nem igaz, hogy Karintia kérdésének valmilyen köze van az ausztriai szovjet vagyon eladásához, mert még a jugoszláv kormány aljas feltételezése mellett sincs itt helye Szlovén- Karintia kérdésének. Mindezt a jugoszláv kormány agyatta ki és hazudja össze. Nem, Urak! Nem a szovjet kormány, hanem a jugoszláv kormány árulta el a karintiai szlovének érdekeit, minthogy még 1947-ben lemondott minden területi igényről Ausztriával szemben. Van egy okmány — Kardenjnek A. J. Visinszkijhez 1947 április 20-án intézett levele — amelyben a jugoszláv kormány lemond Szlovén-Karintiáról és csupán arra szorítkozik, hogy két villamoserőtelep igazgatásában különleges jogokat kapjon. Az okmány a következőket mondja: „A kérdést kisebb határkiigazítással el lehet intézni. Erre vonatkozólag két változatot terjesztek ön elé, a) Végső esetben ezt meg lehet oldani azáltal, hogy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak különleges jogokat biztosítanak ezen erőműtelepek igazgatásában.” Ez elöl az áruló okmány elöl a jugoszláv kormány épúgy nem térhet világossággal mutatták meg. Amikor az amerikai pollitikusok egy része előáll: azzal a tervvel, hogy részben osszák fel Olaszországot és azt követelte, hogy válasszák el Szicíliát Olaszországul ,a szovjet kormány ez ellen a terv ellőtt foglal, állást és megvédi, mert Olaszország épségét. Azt jelenti-e ez, hogy a szovje kormány Olaszország határainak megváltoztás ha allanságáért szálló síkra, hogy nem tartotta lehetségesnek Olaszország ha árainak kiigazítását Jugoszlávia javára? Természeesen, nem azt jelenti. Az ezt követő tények egész világosan megmutatók et. Ugyanezt kell elmondani Ausztriáról is. A szovjet kormány Ausztria épsége mellett állott és áll továbbra is. Azt jelenti-e ez Hogy ezzel együtt Ausztria határainak megváloztathatalansága mellett ,nyilatkozik, hogy nem találta lehetségesnek Auszria határainak kiigazítását Jugoszlávia javára? Világos, hogy nem ezt jelenti. Az, ezt követő események teljes világossággal megírnltatják ezt, mert a szovjet kormány Ausztria épségét védelmezve ugyanakkor az osztrák határoknak Jugoszlávia javára törénő kiigazításának szükségessége mellet foglalt állást. Nem lehet kétséges, hogy Jugoslávia megkapta volttá Szlovén-Kariniát ha a jugoszláv kormány nem viselkedet.A volna gyáván és gyávasága köve kéziében nem ám','a volna el Jugoszlávia nemzeti jogait, ki, ahogy nem terhel ki saját árnyéka elöl. Figyelmet érdemel, hogy ugyanakkor, amikor a jugoszláv kormány Kardelj levelében lemondott Szlovén Karintiáról, a szovjet küldöttség a külügyminiszterek tanácsának moszkvai ülésszakán 1947 április 21-én, egy nappal később Kardelj levelének vétele után, kijelentette: „A szovjet küldöttség indokoltnak ismeri el a jugoszláv kormánynak azt a javaslatát, hogy egyesítsék Szlovén- Karintiát Szlovéniával, amely Jugoszlávia területéhez tartozik, továbbá Stájerország szlovénlakta területeire vonatkozó javaslatait és azt a javasl jugoszáv kormány hazugsága és kétkulacsossága annál nyilvánvalóbb, minthogy az angol miniszterekkel az említett tárgyalásokat a szovjet kormány elöl eltitkolva, a Szovjetunió háta mögött folytatták. .Mint ismeretes, Kardelj április 20-i levele egy szót sem szól arról, hogy a jugoszláv kormány tájékoztatni szándékozik Anglia kormányát a Szlovén-Karintia kérdésében tett engedményeiről. A szovjet kormány előtt semmi sem volt ismeretes ezekről a tárgyalásokról egészen addig a pillanatig, amikor 1947 júliusában Jugoszlávia egyik képviselője Bécsben az ausztriai szovjet politikai tanácsos helyettesével folytatott beszélgetés során el nem szólta magát erről. Csak ezután fordult a szovjet kormány belgrádi nagykövete útján kéréssel a jugoszláv kormányhoz, hogy teremtsen világosságot ebben a kérdésben. 1947 augusztus 5-én beszélgetés folyt A. I. Lavrentyev szovjet nagykövet s Tito miniszterelnök és helyettese, Kardelj között. A szovjet laját, hogy adjanak a burgenlandi horvátoknak különleges szabályzatot, amely biztosítja ezek nemzetiségi jogait, miként ezt a jugoszláv küldöttségnek azt az emlékirata fejtette ki, amelyet 1947 január 22-én terjesztettek Londonban a külügyminiszterek helyetteseinek értekezlete elé. A szovjet küldöttség támogatja a fent említett javaslatokat." „ Mint ismeretes, a szovjet küldönségnek ezt a nyilatkozatát a továbbiakban belevették a Külügyminiszterek Tanácsának az ausztriai szerződés ügyében 1947 októberében készített jelentésébe. Van egy másik okmány is. A jugoszláv kormány 1949 augusztus 3-án kelt jegyzékében kijelentette, hogy „a jugoszláv kormánynak azokról a javaslatairól, amelyeket 1947 június 14-én fejtettek ki Noel Baker angol miniszter előtt, a Szovjetunió kormányát még 1947 április 20-án tájékoztatták abban a levélben, amelyet A. J. Visinszkij miniszternek küldtek”, azaz Kardelj fentebb említett levelében. Ily módon a jugoszláv kormány augusztus 3-i jegyzékében elismerte, hogy az angol kormányt a jugoszláv kormány 1947 júniusában tájékoztatta arról, hogy lemond Szlovén-Karintiát illetően mindennemű területi igényéről Ausztriával szemben. Ezzel nemcsak Anglia kormánya, hanem az Egyesült Államok és Franciaország kormányai is, amelyek az Ausztriával szemben támasztott jugoszláv igényekre vonatkozólag közös elutasító vonalat követtek, értesültek arról, hogy a jugoszláv kormány — a látszat kedvéért fenntartva a külügyminiszterek tanácsában Szlovén-Karintiára vonatkozó területi igényeivel kapcsolatos formális kijelentéseit —, valójában lemondott ezekről az igényekről és elárulta a Karintiában élő szlovének érdekeit és Jugoszlávia nemzeti jogait. Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy hazug a jugoszláv kormánynak augusztus 20-i jegyzékében tett kijelentése, amelyben azt mondja, hogy „mindenki előtt ismeretes, hogy Jugoszlávia kormánya sohasem mondott le Szlovén-Karintia visszacsatolásáról és nem szűnt meg ezért harcolni..." nagykövet kérésére, hogy tájékoztassák a szovjet kormányt azokról a tárgyalásokról, amelyeket Noel Bakerral folytattak Belgrádban, Tito eleinte kijelentette, hogy ezeken a tárgyalásokon a jugoszláv kormány kitartott a Szlovén-Karintiával kapcsolatos hivatalos javaslatai mellett, amelyet a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztett, de E. Kardelj nyomban kijavította, amennyiben elismerte, hogy Noel Bakert a Szlovén-Karintiával kapcsolatos minimális területi igényekről is tájékoztatták. A jugoszláv kormány 1949 augusztus 3-i jegyzékéből azonban ismeretessé vált, hogy Noel Baker angol miniszterrel közölték a jugoszláv kormánynak azokat a javaslatait, amelyeket Kardelj 1947 április 20-i levele fejtett ki és amelyek a jugoszláv kormánynak a Szlovén-Karintiára vonatkozó mindennemű területi igényéről való lemondását foglalták magukban. Ezek a tények elsősorban arról tanúskodnak, hogy a jugoszláv kormány még 1947 nyarán tájékoztatta az angol agyizlánia nemzeti jogainak gyáva dárulása Minden emberségből kivetkőzött, fekteten fasiszták lilbon alku 1947-ben az angol kormánnyal