Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napja _________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja_______ XXIV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1967. FEBRUÄR 23., CSÜTÖRTÖ1 ÄRA 50 FILLÉR Október hadserege ״ Az önök fegyveres erő mesteri tudásukkal, bátorsá׳ gukkal, önfeláldozásukkal és kitartásukkal a régóta terve■ tett német támadást egyhóna­­pos küzdelemben nemcsak megállították, hanem egyszer­­smind ellentámadást indítot׳ tak, amelynek messzemenő következményei lesznek, őszinte szerencsekívánatai­­mat küldöm a szovjet hadse■ regnek”, így gratulált Roosevelt, egy׳­kori amerikai elnök a szov­­jet hadsereg győzelmeihez a II. világháborúban. Churchill, aki pedig fő szer­­vezője volt a forradalom győ­­zelme után a szovjet-elleni intervenciónak, a Honvédő Há­­ború alatt így táviratozott Sztálin főparancsnoknak: „Ha ön elküldené nekem az új szovjet-orosz Himnusz kot­­táját, gondoskodni tudnék ar­­ról, hogy a brit rádió minden alkalommal közvetítse, ami­­kor fontos orosz győzelmek­­ről ad hírt.” Így írtak a ka­­pitalista országok vezetői húsz évvel azután, hogy az Októ­­beri Forradalomban az ellenük folyó harcban megszületett a világ első munkás-paraszt had­serege. Ma 49 éve annak, hogy a Pszkov és Narva mellett le­­zajlott elkeseredett ütközetben a Vörös Hadsereg 1918. feb­­ruár 23-án megadta az első tanulságos leckét az agresszo­­roknak, megszüntette a forra­­dalmi Petrográdot fenyegető halálos veszélyt. A Vörös Hadseregnek ez a ragyogó győzelme lett a szovjet had­­sereg napja. A szovjet fegyveres erők dicső utat tettek meg e nap óta és becsülettel teljesítették forradalmi küldetésüket. A fiatal, de még nem elég erős Vörös Hadseregnek fennállása első napjától kezdve harcolni kellett a Szovjet Köztársaság megvédelmezéséért, a szovjet hatalom ellen felsorakozó in­­tervenciósok és fehérgárdis­­ták ellen. A szovjet nép és hadserege leküzdött minden akadályt, teljesen szétzúzta a külső és belső ellenforradalom egyesült erőit, megvédelmez­­te Október vívmányait. Nem kevésbé súlyos meg­­próbáltatások jutottak neki osztályrészül a második vi­­lágháborúban sem. A Szov­­jetunió, a szovjet hadsereg vállalta a fasizmus elleni harc fő terhét, mérhetetlen áldoza­­tokat hozva megmentette az emberiséget a fasiszta veszély­­től. A Nagy Honvédő Háború volt a legsúlyosabb minden háború közül, amelyet a szov­jet népnek a múltban viselnie kellett. Az igaz ügyért vívott fegyveres harc még jobban megszilárdította a szovjet em­­berek erkölcsi, politikai egy­­ségét, bizonyságot tett a szov­­jet hadsereg in­ternacionaliz­­musáról. A második világháború után — a hidegháború kellős kö­­zepén — a „győztes atom­­világháború” nyugati propa­­gandistái jó ideig a szovjet hadsereg technikai elmara­­dottságáról és felszereléseinek hiányosságairól cikkeztek. Mígnem nekik is be kellett látniok a valóságot, amelyet a londoni Times így fogal­­mazott meg: ״ Az orosz had­­sereg ma az egyetlen jelentős haderő a világon, amely tel­­jesen új, háború utáni, fegy­­verzetet halmozott fel és e fegyverek igen képzett kato­­nák kezében vannak, akik egyaránt képesek harcolni nukleáris vagy nem nukleáris háborúban, kisebb vagy na­gyobb szabásúban, éspedig bármiféle terepen és időjárási viszonyok között.” Igazat írt a londoni Times. Valóban a szovjet fegyveres erők szervezetében és techni­­kai eszközökkel, valamint új típusú fegyverekkel való fel­­szerelésében a háború után alapvető változások következ­­tek be. Minden fegyvernemet a legmodernebb követelmé­­nyeknek megfelelően szervez­­tek át és szereltek fel. A szovjet szárazföldi had­­erő korszerűség tekintetében első helyen áll a világon. Ugyancsak ugrásszerűen emelkedett a szovjet légierő mennyiségi és minőségi szín­­vonala, mind a stratégiai, mind pedig a harcászati légi­­erőket a legmodernebb gépek­­kel szerelték fel. Felújították az első vonalbeli harci repü­­lőgépek, a tengeri és rakéta­­hordozó repülőgépek, főkép­­pen a katonai szállító repülő­­gépek állományának jelentős részét. A szovjet légierők fej­­lődéséről nyilatkozva jelentet­­te ki James Stowel, az Egye­­sült Államok légierőinek tá­­bornoka. ״ A Szovjetuniónak olyan távbombázó géptípusa van, amelynek hatósugara olyan nagy, hogy leszállás és üzemanyagfelvétel nélkül is megteheti az utat Amerikába és vissza. Ez a gép atom- és hidrogénbomba szállítására kiválóan alkalmas”. A szovjet haderő minden fegyverneme magfegyverekkel rendelkezik, bombák, tüzérsé­­gi gránátok, rakéták, torpe­­dók formájában. A leghatal­­masabb fegyver természete­­sen az interkontinentális és globális rakéta, amely, mint nyugati katonai kommentáto­­rok megjegyezték: ״ szétzúzta a szovjet terület sugárhajtású bombázókkal való bekerítésé­­nek amerikai stratégiáját”.ן Az interkontinentális és glo­­­­bális rakétafegyver kétségkí­­­vül jelentős állomása a szov­­j­­et hadsereg fejlődésének. ״ A­ rakétának az Egyesült Álla­­mokat megelőző oroszországi előállítása — írta ezzel kap­­csolatban a New York He­­rald Tribüné­t, jelentősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat. Az első szov­­jet hidrogénbombának 1953 augusztusában történt robban­­tása óta Oroszország katonai téren még nem könyvelt el ilyen gigantikus sikert. Jelen­­leg semmiféle védelem sincs a hidrogénbombát szállító glo­­bális rakéták ellen”. Még egy fél évszázada sincs és az elmar­adt feudális cári Oroszországból a világ egyik leghatalmasabb országa lett. Még egy fél évszázada sincs és az, akkori puskás, sokszor mezítlábas és rongyos vöröskatonákból ma a világ legerősebb hadserege lett. Mi magyarok különös büszkeség­­gel gondolunk Október had­­seregére, hazánk felszabadító­­jára, a Varsói Szerződésben résztvevő partnerünkre, fegy­­verbarátunkra. Először a tör­­ténelem folyamán van egy igaz ügyet védelmező, erős, baráti fegyvertársunk. Büsz­­kék vagyunk arra, hogy olyan hadsereg szövetségesei lehe­­tünk, amely megalakulása óta még nem szenvedett veresé­­get, s mindenütt győzedel­­meskedett. Különös jelentőséget köl­­csönöz az idei ünnepnek az a tény, hogy ez évben ünne­­peljük az Októberi Forrada­­lom 50. évfordulóját. Jubi­­leumi évben még fényeseb­­ben ragyog annak a hadse­­regnek a csillaga, amely nél­­kül nem sikerült volna győ­­zelemre vinni százmilliók ár­­nát, a forradalom ügyét. Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás! Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban Kádár János és Dr. Erdei Ferenc beszéde a választókhoz A Magyar Szocialista Munkáspárt Buda­­pesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága szerdán délután vá­­lasztási nagygyűlést tartott a Sportcsarnok­­ban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás! A­ nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelenő el­­nökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár Já­­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai Ist­­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizott­­ság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Ká­­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Orszá­­gos Tanácsának főtitkára lépett a mikro­fonhoz, és támogatja megvalósításai­kat. Ilyen értelemben fogai■ máztuk meg a Hazafias Nép­­front választási felhívását amely tömören magában fogl­­alja a párt és a Népfront választási programját. A jelölő gyűléseken úgy ta­­pasztaljuk, hogy a választó­­polgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — je­­lentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a vá­­lasztópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és er­­re alapszik egyetértő meggyő­­ződésük, hogy olyan felada­­tokat tűzzünk az országunk elé, amelyek reálisak, meg­­valósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazdasági, társadalmi, kulturális prob­­lémáink megoldására, hazánk szocialista ■fejlődésének sike­­res előbbrevitelére. Tisztelt Nagygyűlés! , A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyök®­­rezik. A politikai program hi­­telét az adja meg, hogy mi­­lyen megtett útra, milyen tel­­jesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyil­­vánvaló és egyértelmű a hely­­zet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni. (Folytatás a 2. oldalon) Erdei Ferenc: A párt továbbra is a népfrontpolitika útján kíván haladni Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársaik! Tisztelt Választópolgárok! A Hazafias Népfront Orszá­­gos Tanácsa nevében tiszte­­lettel és szeretettel köszön­­töm választási nagygyűlésünk résztvevőit és rajtuk keresz­­tül az ország minden válasz­­tópolgárát: nőket és férfi­a­­kat, idősebbeket és fiatalab­­bakat, közöttük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalom­­mal először élnek majd alkot­mányadta jogaikkal _– mon­dotta bevezető szavaiban Er­­dei Ferenc. Hangsúlyozta: az általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelen­­tőségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő fel­­adatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt. A Magyar Szocialista Mun­­káspárt IX. kongresszusa, po­litikánk minden lényeges kér­­désében már számadást vég­­zett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok sze­­rint — az ország közvélemé­­nye helyeselt és elfogadott. A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kong­­resszusi állásfoglalásokat. Megvitatta ezeket a Haza­­fias Népfront Országos Taná­­csa is és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért a program céljaival !

Next