Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

őrizetbe vették a néhai Kennedy szenátor fiát őrizetbe vette a rendőrség Robert Kennedy-t (a képen balra), a meggyilkolt Kenne­dy szenátor 16 éves fiát, és barátját, R. Sergent Shrivolt az USA párizsi nagyköveté­nek fiát. A két fiúnál és tár­saiknál kábítószert találtak. I­aji zavargások Limában Rendkívüli állapot Lima : Faji zavargások robbantak ki szerda este az Ohio ál­lambeli Limában azt köve­tően, hogy rendőrök meg­gyilkoltak egy néger asszonyt. Ohio kormányzója a tünteté­sek elfojtására mozgósította a nemzeti gárda alakulatait és a városban elrendelte a rendkívül állapotot. A tüntetők az ellenük ki­vezényelt csapatokat kőzá­porral és gyújtópalackokkal fogadták. Az összetűzéseknek sok súlyos sebesültje van. ♦ SANTIAGO DE CHILE: Megbélyegezte a jobboldali erők Kuba-ellenes kampá­nyát a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség Végrehaj­tó Bizottsága és rámutatott arra, hogy a Kuba-ellenes hadjáratot az amerikaiak utasítására indították el. ♦ KOMA: Az olaszországi Fer­­rarában kommunistákból, szo­cialistákból és proletár-szocialis­tákból álló végrehajtó bizottsá­got választottak. A város pol­gármestere, a kommunista Ra­­dames Costa lett. ♦ MEXIKÓ: Időzített bom­ba robbant szerdán Gutier­rez haladó szellemű mexikói ügyvéd lakásán. Az ügyvéd és családja sértetlen maradt. Gutierrez neve akkor vált ismertté, amikor 1968-ban a diáklázongások miatt bebör­tönzött fiatalokat védte. ♦ RÓMA: Több mint 28 millió turista látogatta meg tavaly Olaszországot, s át­lagban négy napot töltöttek ott. Forduljon az istenhez Santa Rosa: Californiában a hippik egy csoportját a hatóságok azzal vádolták, hogy megsértették az építkezési és egészségügyi előírásokat. Lou Gottlieb, a hippitanya vezetője kijelen­tette, hogy a farm „isten birtoka” és ezért a hatósá­goknak a váddal személye­sen Istenhez kell fordulniok. A zavarba jött Santa Rosa-i bíróság most azon elmélke­dik, hogy istennek, ha jogi vitába bonyolódik, joga van-e ügyvéddel képviseltetnie ma­gát. ♦ SYDNEY: Ausztrália há­rom szövetségi államában már hosszabb idő óta tartó nagy aszály miatt valósá­gos juhvész következett be. Nem hivatalos becslések sze­rint az eddig elpusztult ju­hok száma hárommillióra te­hető! Amennyiben az aszály tovább tart, a katasztrófa csak fokozódik. ♦ BELFAST: Hírügynökségi jelentések szerint szerdán éjjel Belfastban csak jelentéktelen összecsapásokra került sor tün­tető csoportok és rendfenntartó erők között. Sebesülésről, anya­gi károkról vagy letartóztatások­ról nem érkezett jelentés. ♦ PRÁGA: Szeptember 5-én nyílik meg Brnoban a 12. nemzetközi gépipari vá­sár, melyen a világ 26 álla­mának 1600 kiállítója vesz részt. A vásár ideje alatt számos tudományos tanács­kozásra is sor kerül. ­ 4 MOSZKVA: Három japán szakszervezeti szövetség egyesí­tett küldöttsége befejezte tízna­pos szovjetunióbeli látogatását. A japán küldöttség tagjai Moszk­vából Varsóba repültek. ♦ LISSZABON: Lisszabon­ban egy katolikus papot azért állítanak bíróság elé, mert szót emelt Portugália gyarmatosító politikája ellen. Katasztrófa 30 halott Rawalpindi­ Harminc személlyel fedél­zetén csütörtökön reggel Ra­walpindi és Lahore között lezuhant a pakisztáni légi­­forgalmi társaság egyik utas­szállító repülőgépe. A ka­tasztrófát, amely közvetlenül a rawalpindi repülőtérről való felszállás után történt, senki sem élte túl. A sze­rencsétlenség okának megál­lapítására vizsgálat indult. * GUATEMALA: Újabb négy baloldali érzelmű lel­készt függesztettek fel hiva­talából Guatemalában. * SZÓFIA: Todor Zsivkov mi­niszterelnök fogadta Mahmud Riad egyiptomi külügyminisztert, aki szabadságát tölti Bulgáriá­ban. Mint a csütörtöki szófiai lapok jelentik, a szívélyesség és barátság légkörében lezajlott ta­lálkozón részt vett Ivan Basev bolgár külügyminiszter vala­mint az EAK szófiai nagykö­vete. DUN­ÁNTÚLI NAPLÓ Folytatódtak a szovjet-nyugatnémet tárgyalások Moszkva: Csütörtökön délelőtt Moszk­vában újabb tanácskozásra ültek össze a szovjet és a nyugatnémet szakértők. A szakértői csoportot szovjet részről O. Hlesztov, a külügy­minisztérium jogi osztályá­nak vezetője, nyugatnémet részről pedig Berd von Sta­den, a bonni külügyminisz­térium politikai osztályának vezetője vezette. A szovjet­­nyugatnémet szakértői cso­port csütörtök délelőtti ta­nácskozása körülbelül három óra hosszat tartott. A moszkvai szovjet-nyu­gatnémet tárgyalásokat csü­törtökön Gromiko szovjet és Scheel nyugatnémet külügy­miniszter újabb találkozójá­val folytatódott. Megalakult az olasz kormány kusz. Colombó bejelentette, hogy kész megalakítani az új kormányt, s egyúttal bemu­tatta a köztársasági elnök­nek az új kabinet listáját. Saragat válaszképpen hivata­losan is kinevezte őt a négy­párti középbal kormány mi­niszterelnökének. Ez Olasz­ország háború utáni 32. kor­mánya, egyben a 10. középbal kormány. Colombó kabinetjében ti­zenhat tárcát kaptak a ke­resztény­demokraták, hatot a szocialisták, négyet a szociál­demokraták és egyet a re­publikánusok. A szociálde­mokraták eggyel növelték minisztériumaik számát. Az előző kabinethez képest az egyetlen jelentősebb vál­tozás, hogy a kincstárügyi minisztériumot, amelynek élén Colombó állt, a keresz­tény­demokrata Mario Ferra­­ri-Aggradi, korábbi tárcanél­küli miniszter kapta. A háború utáni 32. olasz kormány miniszterelnöke, Emilio Colombó (keresztény­­demokrata). A főbb tárcák megoszlása: miniszterelnök-helyettes: Francesco de Martino, (szo­cialista). Külügyminiszter: Aldo Moro, (keresztény­de­mokrata). Belügyminiszter: Franco Restivo, (keresztény­­demokrata). Hadügyminisz­ter: Mario Tanassi, (szociál-Róma: Saragat, az Olasz Köztár­saság elnöke csütörtökön dél­után három órakor fogadta a Quirinale-palotában Emilio Colombót, a kormányalakítá­si tárgyalásokkal megbízott kereszténydemokrata politi­demokrata). Földművelésügyi miniszter: Lorenzo Natali, (kereszténydemokrata). Köz­­lekedésügyi miniszter: Itala Viglianesi, (szocialista). Kül­kereskedelmi miniszter: Ma- I­rio Zagari, (szocialista). Kádár János fogadta az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán fogadta Meir Wilnert, az Izraeli Kommu­nista Párt főtitkárát. A talál­kozón kölcsönös tájékoztatás­ra és eszmecserére került sor az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, az imperializmus elleni küz­delem előtérben álló problé­máiról. A találkozó során megvitatott kérdésekben is­mételten kifejezésre jutott a két testvérpártnak a marxiz­mus—leninizmus, a proletár­internacionalizmus elvein nyugvó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. Szabadon bocsátották Manelli bírót A Tupamarog nevű uru­guayi ellenállási mozgalom szabadon bocsátotta Daniel Pareira Manelli bírót (közé­pen). Továbbra is fogva tart­ja azonban az elfogott ame­rikai és brazil diplomatát, mert a kormány nem hajlan­dó teljesíteni követelését, va­lamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását. Egyéb­ként a Typamaros-gerillák kedd esti üzenetében hétfőig adtak „gondolkodási időt” a kormánynak. Közölték, hogy a két foglyot megölik, ha kö­vetelésüket nem teljesítik. i 1970. augusztus 7. Emilio Colombo Az Olasz Köztársaság 38. kormányának miniszterelnö­ke, Emilio Colombo, az olasz Dél szülötte, Potenzában szü­letett 1920-ban. Fiatalon kezdett politikával foglalkozni. A második vi­­lágháború után, 26 éves ko­rában már képviselő, ő volt az olasz parlament „fene­gyereke”. 1948-ban De Gas­­peri kormányában földműve­lésügyi államtitkári tisztséget kap. 1955-ben, a Segni-kor­­mány földművelésügyi mi­nisztere, s azóta tag­ja vala­­mennyi olasz kabinetnek. Az ország egyik legismer­tebb gazdaság­­szakértője. A hatvanas évekk­ben bekövet­kezett olasz „gazdasági cso­da” egyik fő szervezőjének tekintik. Számos alkalommal képviselte országát nemzet­közi gazdasági értekezlete­ken. Pártjának, a keresztényde­­m­mokrata pártnak egyik ve­­­­zéregyénisége, aki az utóbbi­­ időben sikeresen igyekezett a kompromisszumos álláspon­­t­­ot kialakítani a párt jobb-­­ és balszárnya között. ” Indokínai harci jelentés USA-bombázók avatkoztak a kambodzsai harcokba Phnom Penh: Amerikai vadászbombázók szerdán is támadták a kam­bodzsai kormányhadsereggel szemben álló hazafias erőket, elsősorban Skoun város kör­zetében. A város, amely fon­tos közlekedési csomópont, továbbra is a népi erők ke­zén van és a harcok folyta­tódnak. Egy zászlóaljnak sikerült ugyan eljutni­a Skoun hatá­ráig, de a város visszafogla­láséra kiküldött három zász­lóaljat a hazafias erők Skoun északnyugati és északkeleti szélén feltartóztatták. Kambodzsában a Skounért vívott harcon kívül összecsa­pásokra került sor az északi határ közelében lévő Kom­­pong Thom és a Phnom Penh-től délre fekvő Takeo mellett. Egy kambodzsai parlamenti képviselőnő sürgetésére 2500 fős női katonai egységet állí­tanak fel, hogy kisegítő szol­gálatot lássanak el a kam­bodzsai hadseregben. Saigon: A laoszi határ közelében vívott dél-vietnami harcok­ban, Kham Dúc vidékén el­esett az amerikaiak négy ka­tonája, 29 pedig megsebesült. Harcok voltak a Saigontól körülbelül 90 kilométernyire délnyugatra lévő dél-vietna­mi katonai állások körül is. Saigoni hivatalos katonai forrás csütörtökön megerősí­tette, hogy Nguyen Van Thien dél-vietnami tábornok tény­legesen azon az „A—37” tí­pusú vadászbombázón tartóz­kodott, amely útban Da Nangból Saigon felé augusz­tus 4-én eltűnt. Eddig min­den kutatás sikertelennek bi­zonyult, sem a gépet, sem roncsait nem találták meg. A rádiókapcsolat kedden ak­kor szakadt meg, amikor a gép Da Nangtól körülbelül 90 kilométernyire délre volt. Dél-vietnami veteránok csütörtök reggel Saigonban tüntettek az elnöki palota előtt amiatt, hogy a Saigon­ban illetékes tartományi kor­mányzó rendeletére ki akar­ják telepíteni őket a főváros körül maguk építette barak­kokból. Vientiane, Az UPI tudósítója a laoszi fővárosból szerzett értesülés alapján jelentette, hogy a laoszi kormány Souvanna Phouma miniszterelnök veze­tésével szerdán megtartott ülésén úgy határozott, hogy elutasítja a Laoszi Hazafias Front Pártja által a kor­mánynak küldött tárgyalási javaslatot. Hirosima szemtanúi Az üvegszilánk emlékeztet (Kita Teruko beszámolója Hl.) A hirosimai városháza szociá­lis osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályvezetőn, Kataoka úron kí­vül csak öt tisztviselőnő tartóz­kodott, a férfiak délelőttre fel­mentést kaptak, mivel előző éj­jel légelhárítási ügyeletet tel­jesítettek. A bomba egy kilométernyire tőlünk hullott le, a robbanás ak­kor ért bennünket, amikor a reggeli üdvözlések után éppen asztalhoz ültünk. Vakító fény cikázott át az égen, aztán ha­talmas dörgés hallatszott. Az asztal alá akartam bújni, de ak­kor már elért a légnyomás: be­törte az ablakokat, kitépte az ajtóm­at, elsodorta a szekrénye­ket és az asztalt is, velem együtt. A néma csend mélyéből jövő szólítgatás ébresztett fel halotti álmomból. „Hiszen még élek.” Megpróbáltam felállni. De lá­baim és csípőm nem engedel­meskedtek akaratomnak. Egy sötét szobában hevertem.­­ Egy­más nevét szólíthattuk és báto­­rítgattuk egymást. Kúsztam­­másztam tapogatózva az össze-s tört asztalok, szekrények között, s míg végre kijutottam a folyosó- I ra. Ott valamivel világosabb I volt. Munkatársnőim arcából pa­­j­­akzott a vér. Hát én? Mezítláb I vagyok, karjaim véresek, ször-­­­nyű fájdalom fejemben és há­­tamban. Istenem! Már semmi­­ sem segít! Hirtelen minden erőm f elszállt és összeestem. — Légy erős! — bátorítottak­­ kolleganőim, de nem bírtam fel­­­­állni. Meg kell tennem, gondol­tam, hiszen kénytelenek lenné­nek itthagyni, összeszedtem ma­radék erőmet és feltápászkodtam. A folyosón a statisztikai osz­tály vezetője sietett felénk: — Induljanak a segélyhelyre! — Osztályvezetőnk valószínű­leg a szobában maradt, mentse meg! Bement, majd kis idő múlva visszatért: — Nincs többé! Mindenki sies­sen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tartóz­kodtunk, pokollá változott, ösz­­szeégett testű emberek nyögtek a fájdalomtól. Szörnyű volt együtt lenni velük. De a gyön­­geségtől nem bírtam onnan el­menni. És ismét összeestem. Az épületet lángtenger vette körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon át gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a há­táról úgy lógott a bőr cafatok­ban, mintha ronggyá szaggatott inget viselne. Senki sem visel­né el ezt a látványt! Balkezem tövén kifreccsent a vér. Kétségbeesetten kerestem valamit, amivel elszoríthatnám. Végre találtam a padlón egy piszkos törölközőt, azzal teker­tem be a csuklómat. Mikor meg­láttam a karomba fúródott üveg­szilánkokat, ismét a rosszullét környékezett. Hirtelen kiáltást hallottam: Ég az épület! Felnéztem. A hivatali helyiségekből lángnyelvek csap­tak ki. Félmeztelen emberek rohantak fel s alá. Én is fel akartam állni. Most sem sike­rült. Nincs menekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes reményte­lenségemben villámcsapásként eszembe jutott gyermekem. Va­jon ő megmenekült? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki innen, ahogy birsz! És sikerült kivergődnöm a belső udvarra. Már minden hivatali szoba lángolt. Minden oldalról vörös tűzcsóvák, mintha az eget akarnák meggyújtani. Kétségbe­esetten kúsztam egy dob­ alakú víztartály felé. Belekapaszkod­tam szegélyébe, de már nem volt erőm, hogy fejemmel elér­jem a vizet. Talán még meghal­ni sem volt már erőm ... Találtam egy légvédelmi fej­kendőt, fejemre tettem. Talán ez év. Aztán kiáltásokat hallot­tam: — Meneküljetek a közcsarnok helyén lévő tóba! A közcsarnok a városháza északi oldalán állt, de tűzveszé­lyessége miatt lebontották. He­lyén kis tó keletkezett. Igen, én is oda megyek. És ingadozva el­indultam. Három munkatárs­nőmmel találkoztam. Akkorra már kialakult bennem végleges elhatározásom: végzek magam­mal! A tó olyan volt, mint egy po­csolya. Tele menekülőkkel. Va­­­­laki még a biciklijét is magával­­ vitte. Én is belemásztam. Végre­­ egy kis nyugalom. De csak pár pillanatig tartott. Hirtelen cik- I­ron süvített el felettünk és vala­­mennyiünket a tóba nyomott. . Aztán mégegyszer! Már biztos­­ voltam benne, hogy ott fulladok meg, a sárban. Megpróbáltam kimászni a part­ra, de visszazuhantam. Három barátnőm hívott, men­jek velük a Hirosimai Vöröske­­­­resztbe. Nem volt hozzá erőm.­­ Elbúcsúztunk, ők elmentek, én­­ pedig nem tudtam többé vissza­tartani könnyeimet. A tó körül segélyt kérő, jajga­tó, nyögő emberek tömege, any­jukért kiáltozó gyermekek. Igen, ez valóban a földi pokol. Ek­korra már teljesen elvesztettem józan ítélőképességemet. Szőr- I­nyű szomjúság gyötört, őrületes szorongás fogott el. — Legyetek bátrak és erősek! Halljátok? Ti, valamennyien. —­­ — Odafordultam, ahonnan ezek a bátorító szavak jöttek. Toku­­naga úr volt, a főpénztáros. — Rita asszony! Térjen magá­­hoz! — Elővett egy mandarin­szeletet és a számba tette. Esteledett. Százegynéhány se­besült töltötte éjszakáját a tó partján, a szabad ég alatt. Min­denki fájdalmasan nyögött. Ha valaki néma volt, azt jelentette, hogy már halott. A fűre feküdtem. Kinyújtva kezemet megérintettem a csípő­met. Valami megszúrt: egy üveg­szilánk. Akkora lehetett, mint a hüvelykujjam. Cseppet sem fájt. Talán a belső feszültség miatt. A város vörös lángtengerben úszott, az ég olyan világos volt, mint nappal, időnként forró fu­vallatot éreztem az arcomon. Istenem! Mi lehet a gyerme­kemmel? Hogy vannak szerette­im? Moccanni sem bírtam. Csak sírni.* Másnap reggel a mentőhelyre vittek. Azok közül, akikkel együtt töltöttük az éjszakát a tó partján, kevesen kerültek él­ve az ambulanciára. Legtöbbjük vagy belefulladt a tó mocsará­ba, vagy égett teste ott mere­vedett mozdulatlanná a füvön. Fordította: dr. Szerdahelyi István KÖVETKEZIK: AZ ATOMBOMBA GYŰJTŐPONTJA ALATT ••• l

Next