Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii.évf. 184.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.aug.7.,péntek Versenyfutás — egy helyben Baranya, Baranya! Az el­ső félévben, az előző esztendő hasonló idősza­kához viszonyítva, 8 szá­zalékkal termelt többet az ország szocialista ipara. A növekedési ütem már közel világszínvonal, s ami érde­kesebb, a többlet majdnem teljes egészében a termelé­kenység növekedéséből adó­dott, tehát a létszám nem emelkedett. Ezzel szemben Baranya — egy törpe lépé­sével — mindössze 1,7 száza­lékkal növelte termelését és ezt is nagyobb részt lét­számnöveléssel érték el. To­pogunk. Egy helyben állunk. S közben: minden idők leg­nagyobb tülekedése folyik a munkaerőért, az újságokban egyre apróbb betűkkel kény­telenek nyomni a „dolgozó­kat felvesznek” hirdetéseket, hogy elférjen a tengernyi S. O. S. Az okokat ismerjük, a teendőkről pedig — sajnos — csak beszélünk. A válla­latok még több nyereséget és ezen belül még több nye­reségrészesedést szeretnének. Ez természetes. A fejlesztési alapok azonban szűkösek és a termelés modernizálása rendkívül drága. Mi marad hátra? Az áremelésen kívül, mert ezt a „megoldást” is előszeretettel alkalmazzák a vállalatok? Nos, hogy a ter­melést növeljék, s ezáltal nagyobb legyen a nyereség és a nyereségrészesedés, igye­keznek még több munkaerőt beállítani. Ugyanakkor a bá­zis-bérgazdálkodás is ebben az irányban hatott és nagy­jából hat még ma is, vagyis a létszám felhígítására, ka­pun belüli munkanélküliség teremtésére. Végezetül pedig: egy csomó vállalat áttért (vagy áttér) a csökkentett munkaidőre, ez viszont meg­csapolta a rendelkezésre ál­ló munkaidőalapot. A ki­esést­­részben újabb létszám felvételével pótolták. Ezek az erők kihúzták a palack dugóját. A rossz szel­lem elszabadult. Végül is a munkáskéz, a munkaképes korú lakosság száma adott. Megindult hát a versenyfu­tás. A munkaerő megkapa­­rintásáért folytatott harc az­tán egészen különös formá­kat kezdett ölteni; van eb­ben csábítás, ráígérés, fej­pénz, lasszó. A munkaerő­gazdálkodásban kaotikus ál­lapotok ütötték fel fejüket — káosz van ma is — valósá­gos népvándorlás indult meg egyik gyárból a másikba. Megromlott az általános munkamorál, feszültségek és károk keletkeztek, úgy hogy a végén a munkaerő meg­­kaparintásáért egymással versenyben álló ■ munkáltatók is visszarettentek és ma már ott tartunk, hogy mindenki intézkedéseket sürget.­z az egyetlen — tegyük hozzá kényelmes — módja lenne a termelés bővítésének? Nem. A termelés növekedhet, a gaz­dálkodás mutatói javulhat­nak, anélkül, hogy ehhez újabb munkaerőt kellene be­állítani, s ezzel tisztában van minden gazdaságvezető. A kapun belüli munkanélküli­ség felszámolása, a jobb munkaszervezés, nagyobb munkaintenzitás és így to­vább — most nem ezekről az eszközökről van szó. Sze­retnék felidézni egy régeb­bi, nagyon hasznos vitát, amely — mindnyájunk meg-,­lepetésére — nagyon sok „új munkáskezet” szerzett a vállalatoknak. Két és fél éve, éppen ak­kor, amikor startolt az új gazdasági mechanizmus, a Dunántúli Naplóban merész vita kerekedett. Szükség van ennyi — 1968 januárját ír­tuk — érdekképviseleti mű­szakra? Gazdasági és szakszer­vezeti vezetők, párttitkárok és mások fejtették ki őszinte véleményüket erről a koráb­ban szinte tabunak, de leg­alábbis kényes témának szá­mító kérdésről. A vita bá­torságot adott a gazdaságve­zetőknek, hogy esetenként vitába szálljanak, alaposab­ban megvizsgálják, szükség van-e az érdekképviseleti műszakra, és hogy ne vegyék szentírásnak, ha egy szerv valamilyen ügyben kikéri a vállalat dolgozóját. Egy fél évvel később — maguk a januári vitában részt vevők nyilatkoztak — már arról számolhattunk be: csökkentek az érdekképvise­leti műszakok, megfontoltab­bak lettek a kikérések. A vita azzal az eredménnyel járt, hogy a legcsekélyebb befektetés nélkül nőtt a vál­lalatoknál a munkaidőalap. Ezek a pluszok éppen na­gyon jól jöttek ott, ahol ak­koriban tértek át a csökken­tett munkaidőre. Valahogy így kellene meg­fogni a pluszokat, kibá­nyászni a tartalékokat, örö­kösen vitázni kellene és ve­szekedni a vállalatoknál a termelésből kiesett per­cekért és másodpercekért. A források szinte kiapadha­­tatlanok. Csak módszeresen és vissza-visszatérően merí­teni kell a forrásokból és nem mindig a legkényelme­sebb megoldásokat válasz­tani. Ha már hivatkoztunk rá, így van ez az érdekkép­viseleti műszakokkal is. Mert igaz ugyan és ör­vendetes, hogy csökkent az érdekképviseleti műszakok száma, megfontoltabbak let­tek a kikérések, kevesebb esik ki a munkaidőből. Min­denki ezt mondja, akit mos­tanában megkérdeztem. De arra a kérdésre már nincs válasz, hogy hol tartunk, pontosan mennyivel is csök­kent az urasági műszakok száma és esetleg még milyen területeken csökkenthető ? Vajon lankadatlan figyelem­mel kísérjük-e alakulásukat két­, két és fél évvel a vita után? Nem hiszem. Egyes helyeken még mindig kényes a tárna. Miért? Van-e már egységes elbírálás, egységes álláspont a vállalatok között a kikéréseket illetően? Visz­­sza kellene térni erre a té­mára. Az elszabadult rossz szel­lemet minden bizonnyal visz­­szadugják a palackba. A sza­bályozókat úgy finomítják, hogy a technikai fejlesztés olcsóbb lesz, új munkaerő felvétele viszont az eddigi­eknél nagyobb terheket ró a vállalatokra és a munkaerő­vándorlás a kívánatos mé­retekre csökken. Egy ké­nyelmesebb megoldással ke­vesebb. De tudom, amíg nincsenek intézkedések, to­vább tart a tülekedés a mun­kaerőért. Tovább tart az ide­gesség. A­ hegyibeszédek itt nem segítenek. Azt monda­nám: nézzünk más megoldá­sok, más források után. Vi­tázzunk és veszekedjünk minden percért és másod­percért. Ne akkor, amikor már kifogytunk a kényel­mes megoldásokból. A na­ponta kipréselt tartalékokért, kis pluszokért jár valójában elismerés. Miklósvári Zoltán Jarringot felkérték békemissziójának folytatására A négy nagyhatalom képviselői hivatalo­san is felkérték Gunnar Jarring svéd diplo­matát, hogy folytassa a közel-keleti válság békés rendezését szolgáló erőfeszítéseit. A dokumentumot Charles Yost, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője adta át U Thant-nak, azt követően, hogy a négy hatalom ENSZ-küldöttei háromórás tanács­kozást folytattak. New York-i ENSZ-körök­­ben továbbra is abban reménykednek, hogy az érdekelt felek néhány napon belül ki­hirdetik a tűzszünet életbeléptetését. Befejeződött a tru­poli ötök tanácskozása Csütörtökön befejeződött Tripoliban az öt arab ország kül- és hadügyminisztereinek csúcstalálkozója — jelenti az AP hírügynökség. Antoine Atallah jordániai külügyminiszter újságírók előtt kijelentette, hogy a megbeszéléseken nem volt szó a Rogers amerikai kül­ügyminiszter által beterjesz­tett közel-keleti tűzszüneti javaslatokról. Antoine Atallah jordániai külügyminiszter az újság­írókkal közölte azt is, hogy az öt arab ország — Jordá­nia, Szíria, Egyiptom, Szudán és Líbia — kétnapos tripoli csúcskonferenciájáról hivata­los közleményt dolgoztak ki, de „a líbiai hatóságoktól függ, hogy mikor hozzák azt nyilvánosságra”. Atallah a Palesztinai ge­rillák tevékenységéről szólva azt mondotta: „Jordániának nem kötelessége, hogy az or­szág területén tevékenykedő gerilla­csoportokra ráerősza­kolja a tűzszünetet. Inkább az a kötelességünk, hogy ön- t. magunkat kényszeresük a tűzszünetre — mondotta. A jordániai külügyminisz­ternek ez a kijelentése árnyé­kot vet az amerikai javaslat­ra, Jordánia ugyanis „mérsé­keltebb” irányzatot követ az Izrael ellen aktívan harcoló arab országok között. A tripoli találkozó befeje­zéséről szóló jelentésében a TASZSZ hírügynökség rámu­tat arra, hogy értesülések szerint a részvevők megvitat­ták a közel-keleti politikai fejleményeket, valamint az egyiptomi, a Szíriai és a jor­dániai front helyzetét. Az öt arab ország delegá­tusai együttes ülésükön jóvá­hagyták azokat az ajánláso­kat és javaslatokat, amelye­ket az értekezlet katonai bi­zottsága dolgozott ki. Több mint félmilliárd forint kölcsön Épülnek az új házak Szabolcs-Szatmár megyében Szabolcs-Szatmár megye ár- és belvízsújtotta terüle­tén eddig 6400-an kértek és 5554-en kaptak engedélyt új lakóház építésére, illetve meg­rongálódott épületek felújí­tására. Az Országos Taka­rékpénztár kirendeltségeihez 4580-an fordultak építési köl­csönért, és közülük 4216 sze­mélynek megnyitották a hi­telszámlát. Az engedélyezett kölcsönök összege 548 millió forint. Ebből 17 milliót fel­újításokhoz, a többit új la­kások építéséhez folyósítják. A területen lévő építőipari vállalatok és szervek 3818 la­kóházra kötötték meg a ki­vitelezési szerződést és 2726 lakáson már dolgoznak. 82 lakás beköltözhető állapotban van, 320 lakás tetőszerkezete elkészült, s néhány híján 800 lakás falát felhúzták. A leg­újabb egyeztetések szerint 163 lakás építésére még nincs ki­vitelezői kapacitás. Ez a szám sem tekinthető azonban vég­legesnek, mert a megmaradt épületek állaga állandóan változik. Fehérgyarmaton pél­dául az első becslések szerint 650 lakást kellett újjáépíteni, s már ezernél tartanak: eny­­nyi felépítéséről kell gondos­kodni. Kedvező, hogy a meg­maradt, de felújításra szoru­ló lakásoknak 40—50 száza­lékán is dolgoznak. Itt első­sorban a kisiparosok, műkö­dési engedéllyel rendelkezők, tsz-brigádok tevékenyked­nek. Az anyagellátás — kisebb hiányoktól eltekintve — to­vábbra is kielégítő. Kádár János a VIII. kerületben Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön látogatást tett az MSZMP VIII. kerületi bizottságán. Kádár János a pártbizottság Baross utcai új székházában találkozott a vérgehajtó bi­zottság tagjaival. Nagy Ri­­chárd, a kerületi pártbizottság első titkára, Suhajda József, a kerületi pártbizottság tagja, a kerületi tanács vb-elnöke tá­jékoztatást adott a kerület helyzetéről, a gazdaságpoliti­kai munkáról, a kerület fej­lesztésének terveiről, a párt X. kongresszusára való ké­szülődésről. A tájékoztatót több órás eszmecsere követte, amelyben a végrehajtó bi­zottság tagjain kívül részt vett és felszólalt Kádár Já­nos is. Ára: 80 fillér A tartalomból: Megalakult az új olasz kormány (2. old.) Százmilliós termelés a kisüzemekben (3. old.) Halott mozdonyok (3 old.) Vásár­l­ásruhában? (5. old.) Kánikula (5. old.) Heti rádió- és tv-műsor (6. old.) FESTIK A TV-TORNYOT Az épülő pécsi tv-torony­­nál kívül is belül is egyaránt dolgoznak. A felső, három­méteres hengernél befejezték a piros-fehér sávok festését, most szerelik le az állvány­zatot. A betonozók, a har­madik 25 méter átmérőjű erkélylapot készítik és au­gusztus végéig be is fejezik a négy nagyerkélyt. Ez alatt négy kisebb, kettő sugárzó és kettő szerelő erkély ke­rül még a toronyra. A ha­talmas „betoncső” belsejében a festők dolgoznak, elhelye­zik a vasfödémeket és szerelik a nyílászáró szerkezeteket. A torony melletti részen a le­bontott adóépület és kilátó­­torony helyén egy hónapon belül megkezdik az építők az étterem alapozását is. Erb János Augusztus 29—30. Zrínyi-emlékünnep Szigetváron Színes, változatos program várja a vendégeket Az idén a szokott időpont-­­­nál korábban, már augusztus végén megrendezik a sziget­vári Zrínyi-emlékünnepséget. Programja az idén is lénye­gében két napos lesz. Az első napon, augusztus 29-én este kórushangversenyt rendeznek, mely az ünnepség megnyitó­ja lesz. Ezen a bulgáriai Jambol város egyik énekka­ra, ezúttal az ottani tartalé­kos tisztek kórusa lép fel közösen a Szigetvári Tinódi vegyeskarral. A két város közötti barátság jegyében ez már a jamboliak második magyarországi vendégszerep­­lésg.­­ Augusztus 30-án, vasárnap reggel a Pécsi Honvéd Hely­es­ség fúvószenekara ébreszti fel a város lakosságát. A megnyitó ünnepséget a vár bejáratánál rendezik, s nem bent a városban. Utána Em­lékezés Zrínyi Miklósra és katonáira címmel rendeznek műsort, majd a vár kamara­színpadán adnak elő jelene­teket a Szigeti veszedelem­ből. A városban, a költő Zrínyi szobránál pedig ugyancsak megemlékezést tartanak és átadják a Zrínyi vándor­zászlót. A különböző műso­rokban a Pécsi Nemzeti Szín­ház következő tagjai lépnek fel: Baracsi Ferenc, Bánffy György, Fülöp Mihály, Kézdy György, Győri Emil és ifj. Kőmíves Sándor. Délután a vár északnyu­gati falánál öszetett úttörő honvédelmi verseny lesz. A vár dzsámijában pedig a Budapesti Madrigál Kórus ad hangversenyt. — A további program délután: repülőbe­mutató a sportpályán, lovas­bemutató a vár mögött. Este ünnepi tanácsülést rendeznek, majd meggyújt­ják a Zrínyi téren az emb­i­lek tüzet.

Next