Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-21 / 20. szám
1981. január 21., szerda Próbasütés a boltokban már kapható a nagy rostanyagtartalmú étkezési búzakorpa, valamint a jelentős mennyiségű fehérjét, zsírt és B, illetve E vitamint tartalmazó búzacsíra. Az egészséges táplálkozásba ma már a salakdús étrend is beletartozik, a felnőtt szervezet napi 25—30 gramm rostanyagot igényel. A Cabonaforgalmi és Malomipari Vállalat még tovább lépett, kezdeményezésére a Pécsi Sütőipari Vállalat most újabb termékkel kísérletezik. A termelési osztály megkezdte a korpás, búzacskás kenyér próbasütését, igaz, egyelőre csak laboratóriumi méretekben. A 10-25- 50 dekás kenyérkék színükben a barna kenyérre emlékeztetnek és egyelőre semleges ízűek. A tegnapi első laboratóriumi próbasütés eredményei biztatóak. A további kísérleteket, majd az engedélyeztetési és egyéb eljárásokat követően remélhetően fél-egy éven belül megkezdhetik az új, egészséges termék nagyüzemi gyártását a pécsi kenyérgyárban. Az ilyen kenyérharcnak csak örülhetünk, hisz célja, hogy ki-ki válogathasson, milyen kenyeret fogyaszt legszívesebben. S ha lehet, ne csak az íze, színe, bélzete, héja alapján válassza ki, hanem aszerint is, hogy az minél egészségesebb legyen. M. L. Nem irigyelhetjük azokat, akik idegenként érkeznek Pécsre, s rossz sorsuk úgy hozza, hogy a Kertvárosba kell menniük, mondjuk a Melinda utcába. Addig még eljutnak, hogy megtudják, melyik busz megy a mondott városrészbe, de azután végképp megtorpannak. Ugyan hol lehet a sok lánynév-utca közül a keresett, hiszen nemegyszer a buszjárta utaktól meszszebb, beljebb vannak az eligazító táblák. Vagy mondjuk gépkocsival érkezik a látogató, ugyancsak a Lvov-Kertvárosba. Itt gyakorta találkozhatunk olyan utcákkal, amelyek tulajdonképpen egy négyszögletes U alakú épületből állnak (Fülöp Lajos utca, Fazekas Mihály utca). Azt sem lehet prontosan tudni, hol kell ide kanyarodni a főútvonalról, ám ha a szerencse folytán eddig eljutnak, akkor a belső tömbökben nem találkoznak utcatáblával, csak a házmesterek jóvoltából a hátsó bejáratokra ragasztott papírcédulákkal. Van gond emiatt bőven az új városrészeken, s még az olyan „profik", mint a taxisok, a mentősök sem tudnak mindig eligazodni. Erre felfigyelve ajánljuk a Pécsett illetékesek figyelmébe a budapesti példát. Az új városrészekben — a tapasztalat egészen friss — a főútvonalak mellé állítanak fel jól látható helyre, esztétikus eligazító táblákat, nyilakkal irányítva a reménytvesztetten keresgélőket a tömbbelső utcái felé. Jóllehet, vannak már kialakult részei a pécsi Kertvárosnak is, de az építkezések dinamizmusát figyelve hasznos lenne mielőbb az utak mellett látni ezeket az okos és végső soron a megyeszékhely vendégfogadó képességét is jó irányba befolyásoló táblákat. Ha már „kitalálták”, érdemes a példát követni! — ma — Dunántúli napló IGY KÖZLEKEDÜNK MI Havas, jegel az utakra?! ,Jégsrapnelek” a buszmegállókban várakozó utasokra A rossz példa ,, örülhetünk. Az újabban szokatlan hevességet támadó tél nyomai kedd reggelre kezdtek eltűnni az utakról, ismét könynyebb, veszélytelenebb lett a közlekedés. Nem voltak hóakadályok, kevésbé csúszott az aszfalt, letisztították a járdákat, igaz, ebben az olvadás is segített. De ugyanakkor bosszankodhatunk is. Mert a hó, a jég tegnap Pécs több pontján ismét visszakerült az utakra. Nem az ismétlődő havazás, nem az éjjeli fagyok nyomán, dehogy . . . Szorgos munkáskezek varázsolták vissza a jeget, a havat. Utcaseprők egyenruhájában dolgozók, akiket tegnap reggel közlekedési őrjáratunk során a város néhány forgalmasabb helyén dolgozni láttunk. Először a Szalai András—Jókai utca kereszteződésében tűntek fel. Azzal, hogy a járda szélénél felhalmozódott, az autók, hókotrók által félrenyomott havat, jeget lapáttal az útra, a buszok, tehergépkocsik, személyautók elé dobálták. Oda, ahonnan korábban csak nagy erőfeszítések árán sikerült azt eltávolítani. „Ezt az utasítást kaptuk" - magyarázkodott az egyik lapátoló, majd a közelben a munkákra felügyelő főnökéhez irányított. „Nincs elég teherautónk, ezért oldjuk meg így a helyzetet" — világosított fel. „Elolvad ám egy óra máival" Az lehet, de addig? Marad a csúszkálás, a veszélyes manőverezés . . . A hír gyorsan szárnyra kelt. A Halbisztrónál a járdát ugyanilyen módon tisztító (és az úttestet „behavazó") munkások irányítója már óvatosabb volt. Amikor meglátta fotós kollégám kezében a fényképezőgépet, sietve adta ki az utasítást: „Fiúk! Ne dobáljátok az úttestre!" A Megyeri út környékén tüsténkedőkhöz még nem érhetett oda a figyelmeztetés, mert itt a laktanyával szemben levő járdáról nagy elánnal dobálták a jókora jégdarabokat a 6-os útra. Ahogy jöttek az autók, úgy kopogtak az alvázak, úgy repültek a „jégsrapnelek” a buszmegállóban várakozók felé. S mert a rossz példa ragadós, a Zsolnay-szobornál egy házfelügyelő takarította a járdát ugyanígy és kérdésünkre kérdéssel válaszolt: „Ha a Köztisztaságinak szabad, akkor nekem is, nemde?" A felüljárón Lvov-Kertváros felé menet a kátyúkat eltüntető aszfaltozókra lettünk figyelmesek. A korlát menti hóhalom nekik is útjukban lehetett. Mégsem hajították le a havat oda alá, mondjuk, a sínekre. A végállomás: a Bolgár Néphadsereg útja. Itt fejeztük be keddi őrjáratunkat. S milyen a véletlen? A Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat székháza előtt az úttest patyolattiszta ... H. L. ragadóS A járdáról az úttestre hányják a havat, jeget az Athinay úton a munkások Fotó: Kopjár Jogi tanácsadás a Mozgalmi Házban Tovább szélesíti a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások körét a Baranya megyei Művelődési Központ. Havonta jogsegélyszolgálatot szervez a pécsi Mozgalmi Házban, ahol január 27-én 15 órakor dr. Mikes Ferenc, a Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugellátási osztályának vezetője tart tájékoztatót, válaszol az érdeklődők kérdéseire a nyugdíjjal kapcsolatos jogszabályokról. Ezen a fórumon csak eligazítást, felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők, főként azok az idős emberek, akik közvetlenül vállalati jogtanácsoshoz nem tudnak fordulni. A szervezők havonta kívánják e jogsegélyszolgálatot megtartani: februárban családjogi és örökléssel, márciusban munkaüggyel kapcsolatos jogi problémák szerepelnek a tanácsadás programján. Élettázsmi Halálát okozta Korom Rudolf 20 esztendős korában lopott, közveszélyes munkakerülő volt és azóta kilenc alkalommal állt már bíróság előtt. A Pécsi Megyei Bíróság dr. Bertha Pál vezette tanácsa a napokban halált okozó testi sértés bűntette miatt vonta felelősségre a 41 éves pécsi lakost. Korom Rudolf négy esztendeje együtt élt a 20 esztendős Prizecski Etelkával. A szellemileg kissé visszamaradt leány több alkalommal elhagyta élettársát. Ha nem tért önként vissza, akkor Korom mindig megkereste és hazavitte. 1980 szeptemberében is eltűnt a leány. Egy hét múlva került elő és tért vissza hosszas rábeszélés után élettársához. Prizecski Etelka a távozásakor magával vitt három karikagyűrűt, egy nyakláncot és egy karkötőt. Korom kérdésére különböző történeteket adott elő, hazudott. Korom Rudolfot a féltékenység és az ékszerek elvesztése nem hagyta nyugodni és élettársát állandóan faggatta. A kérdezősködés vallatássá fajult. Károm napokon át bántalmazta a hazudozó lányt, puszta kézzel és fejszével is. Prizecski Etelka sérüléseibe október 9-én belehalt. Törött bordái behatoltak a mellüregbe, ez genynyes gyulladást és vérmérgezést okozott. Ez volt a halál oka. A bíróság halált okozó testi sértés bűntettében találta bűnösnek Korom Rudolfot. E bűncselekmény büntetési tételének felső határa 8 évi szabadságvesztés. A bíróság enyhítő körülményként értékelte a feltáró jellegű beismerő vallomást, súlyosbítóként vette figyelembe a vádlott többszörösen büntetett előéletét, valamint a kitartó és kegyetlen elkövetési módot. Korom Rudolfot 7 évi szabadságvesztésre ítélték. Az ítéletet mind a vádhatóság képviselője, mind pedig a vádlott és védője tudomásul vette, így jogerős. Jogerős ítélet Korom Rudolf ügyében Vendégünk volt: Bessenyei Ferenc Az irodalmi kávéházak jobbára úgy élnek emlékezetünkben, mint ahol költők róják a verssorokat az asztalok márványlapjaira, ahol adomák születnek és cserélnek gazdát. Bessenyei Ferenc némiképpen más véleményen van. „Az irodalmi kávéház a kimondott szótól lesz a literatúra otthona" — mondta hétfő esti pécsi vendégszereplése után. Ezt a kijelentést akár bóknak is vehetik az Irodalmi Kávéház című műsorsorozat szervezői, a TIT Baranya megyei Szervezetének munkatársai és a Nádor Szálloda vezetősége. 1981-ben havonta lesz részünk irodalmi-művészeti csemegékben, ha az első kávéházi est jó és rossz tapasztalatait figyelembe veszik a rendezők. (A műsor bensőségesebb, „kávéházibb” lehetne, például, ha kevesebb vendéget fogadnának, ha az előadóval — legyen mégoly neves is — előre tisztáznák, mit várnak tőle. A „spanyolviaszt" nem mi fedeztük föl, a TIT már ebben a szellemben tárgyal a következő műsor vendégeivel, Almási Évával és Harsányi Gáborral.) A Nádor Irodalmi Kávéház első vendége Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színművész volt. Műsorának első részében magas indulati fokú szabadelőadást tartott a klasszikus színház védelmében, aztán néhány vers értelmezési lehetőségeit világította meg. Az est csúcsa kétségtelenül Vörösmarty A vén cigány című versének mélyen átélt előadása volt. Erre már csak ráadást jelentett a Hegedűs a háztetőn című musical ismert dalbetétjének eléneklése, Síró Attila, operettszínházi karnagy zongorakíséretével. Harminc-egynéhány évvel ezelőtt Bessenyei Ferenc Pécsett is töltött néhány évadot. — Szegény színészek voltunk, nemigen jártunk kávéházba — emlékezett este a Széchenyi téren. A Hunyadi út felé intett: — Innen egyszer bobbal jöttünk lefelé, hárman. Mint a „legkönnyebb", természetesen én ültem hátul. Ketten leértünk valahogy, de a harmadik egyenesen berohant a dzsámiba ... Jellegzetes Bessenyei-hahota, s az autó már indul is az éjszakai útra, hazafelé. Havasi J. 5 A Rádió mellen... Ü ott... Az ember nem tudja már, kínjában sírjon, vagy nevessen —, mondta a riporternek egy pesti —140 lakásos társasház — házfelügyelője. El is hiszem. Hetek óta ott áll a szemét nylonzsákokba gyömöszölve a folyosókon, a kapu alatt, a lépcsőházban, mert a köztisztasági emberek különös módon így „büntetik” a házfelügyelőt az elmaradt „jatt" miatt. Pedig a „jatt" — vagyis a havi százas borravaló nem maradt el, a házfelügyelő — saját zsebből! — továbbra is felkínálta nekik, ám egy szép napon közölték vele, kevés a jatt hapsikám, fölmentek az árak ugye . . . családunk van ugye .. . mi is a piacról élünk ugye . . . szóval 150 forintban megegyezhetünk. A felügyelő fizetett Elmúlt egy hónap és 200 forintra emelkedett a „jatt”. Ezúttal nem fizetett, hanem bepanaszolta őket a vállalatnál, ahol jól lerámolták a szemeteseket, akik újabb módszerhez folyamodtak: munkaidő után kimosakodva, kiöltözve bekopogtak a felügyelőhöz és figyelmeztették, hogy nekik a kettő darab százas megjár. Figyelmeztették — enyhén szólva . .. A riport hallatán — ahogy mondani szokás — jómagam is „fölkaptam a vizet”, de még csak nem is a jattolás eme egyszerűbb megnyilvánulása miatt. Vannak ennél rafináltabb esetek is, amikor a „jattolást” valamiféle üzleti szabályzat írja elő, következésképpen nem is nevezhető „jattnak”. Márpedig ha nem az, akkor az ügylet legális és az ügyfél fizet. Kolléganőm meséli — rég történt — krákog, makog a mosógép, aztán leáll, kész. A hibát bejelenti ott ahol kell, megadnak neki két egymást követő napot, valaki tartózkodjék otthon, majd jön a szerelő. Első nap a szomszédasszony ül be a lakásba, másnap,kolléganőm vesz ki egy nap szabadságot, de a szerelő nem jön. Azon a héten egyáltalán nem jön, de még csak üzenet sincs, hogy kérjük szíves elnézését, de ezért vagy azért. .. satöbbi. A következő hét második felében volt oly szíves és kiszállt a szerelő, természetesen senki sem tartózkodott otthon. Hogy mégis ott járt, azt bizonyítja az a kis számla — 40 forint feltüntetésével — amelyet bedobott a postarésen. Fizesse meg a kedves ügyfél a kiszállási díjat. Kolléganőm nem egy szószátyár valaki, de azért útba ejtve a hibafelvevő irodát, megkérte az asztal mögött ülő hölgyet, hogy ha egy mód van rá, őt ne nézze hülyének és máriás huncutnak sem. Újabb ígéretet kapott, újra becsapták. Kolléganőm már-már ott tartott, hogy elmegy „gyesre" és a három év alatt talán sikerül személyesen megismerkednie a szerelővel. A „jatt” . . . pardon ... a kiszállási díj jogosságáról engem ugyan meg nem győz senki de mégis fizettem. A hűtőszekrényem automata kapcsolója elromlott, egy reggelre minden szétfagyott, a masina búgottbömbölt veszettül. Miután a zsinórt kirángattam a falból, felhívtam egy szerelőt, mondom neki mi a baj. Nem tudom hány nap telt el, egyszer megjelenik, ledobja a kabátját, szerszámokat szed elő, és leszereli azt a műanyag kis dobozkát, amely a szekrény belső jobb oldalán van, mellesleg ott van egy kis villanyégő is. Belenéz, megkocogtatja csavarhúzóval, sajnálkozva mondja: 480 forint. „Nemi”. — üvöltöm, erre visszacsavarja, összepakol, írjam alá a papírt: 40 forint kiszállási díj, mikor kedvesen elbúcsúztam tőle, dühömben fogtam a csavarhúzót, leszedtem a műanyag borítót, megpillantottam egy kis zárt fém dobozkát, s miután nem értek hozzá, beleköptem, visszacsavaroztam, bekapcsoltam és kész. A hűtőszekrényem jó. Ennek nyolc éve már. Azóta semmi baja, ha csak az nem, hogy néha üres. De én nem is kapok jattot. Rab Ferenc