Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-25 / 323. szám
1981. november 25., szerda Beszámoló párttaggyűtés a sellyei Agrokémiánál Megyénk ipari szövetkezeteinek élvonalában van a sellyei Agrokémia Szövetkezet. Minden egyes dolgozója évente másfél millió forintos termeléssel járul a közös eredményekhez, s most, miután az éves tervet már teljesítették, könnyű szívvel ülhettek a szövetkezet kommunistái az éves program megvitatásához. Mint azt Murányi Sándor párttitkár a beszámolójában említette: a január 1-től teljes üzemmel startoló új telep van a figyelem középpontjában, s azon belül is a termelés színvonalának további növelése, a pártszervezet gazdaságszervező tevékenységének javítása. A beszámoló taggyűlésen vita nem alakult ki — inkább hozzászólásokról beszélhetünk. Hiszen a jó termelési feladatvégzés mellett — mint azt Mayer György, az MSZMP Siklós városi és járási Bizottságának titkára is megerősítette —, a 26 fős alapszervezet is jó munkát végzett. Sikerült a szervezeti, tartalmi munkát javítani, a gazdaságpolitikai célokért mozgósítani, jó munkahelyi légkört teremteni. Ezt hangsúlyozta többek között Sághi Péter is, kiemelve: a középvezezetők számára adott a lehetőség a kezdeményező, önálló alkotó munkára. Ennek egyik eredménye, hogy az 1981-es év folyamán 1,7 millió dollár értékben — ez közel 70 millió forint — takarítottak meg devizát, saját termékkel váltva ki drága import anyagokat. Soós Attila dicsérte a fiatalok hozzáállását, s felhívta a figyelmet az új üzem fogalmazta új követelményekre. Szpisják Pál a takarékosság szem előtt tartását szorgalmazta, Gyarmati Lászlóné pedig a kapukon belüli információadás, informálódás jobbításáért emelt szót. Mint az a beszámoló párttaggyűlésen egyöntetűen megfogalmazódott: a szövetkezetben a tagság széles körű bevonásával segíti a helyi termelési, politikai, társadalmi feladatok megoldását a pártszervezet; az egyes kommunisták pedig példamutatóan állnak helyt úgy a napi munkákban, mint a társadalmi feladatok végrehajtásában, így tudták elérni a tervezett 250 millió forintos árbevétel helyett a 280 milliós árbevételt, s realizálni 28 milliós nyereséget úgy, hogy a gyártó munka mellett szinkronban egy új üzem építését is sikerült a terveknek megfelelően befejezni. K. F. Dunántúli napló tt Margaréta-viták" az országos lapokban Az év bamba terméke a pécsi dobozos vaj Eltűnt a Margaréta? Kérdezi Ügeti Jánosné budapesti olvasó, a Magyar Hírlap november 10. számának Közönségszolgálat rovatában. A fogyasztó, aki tollat ragadott egy új, s általa megkedvelt termék miatt, ezt írja: „Nagy örömmel fedeztem fel a nyáron a tejipar új termékét, a Margaréta vajat. Rövid idő alatt páratlan sikert aratott a fogyasztók körében. A BNV nagydíját ez a termék valóban megérdemelte. A vásár után a gyártók megígérték — olvastam, hallottam hogy lesz belőle elegendő. Egy ideig valóban kapható volt a közértekben. Az utóbbi hetekben azonban hiába keresem. A nagyobb élelmiszerboltokban, ha nyitásra odaér a vásárló, akkor időnként elcsípheti. Jó lenne, ha a tejipar e nagydíjas termékéhez ismét hozzájutnánk. Hiába kifogástalan a minőség, ha a termék csak emlékeinkben létezik.” Hogy a vajat gyártják és a Margaréta nemcsak az emlékekben létezik, arra frappáns választ ad a Heti Világgazdaság november 14-i számában közzétett egész oldalas „Margaréta vaj” című cikk. Legfeljebb a 2 milliós fővárosban — ahol valóban sorok állnak érte a pultok előtt - kevés az a heti 70-80 mázsa, amit Pécsről felküldenek. Csepp a tengerben. De a pécsi tejüzem, ahol a Margaréta nagy sikere miatt tea vajat már alig gyártanak, képtelen a nagy keresletet kielégíteni. Gépi kapacitása még lenne, csomagoló doboz is, de nincs hozzá elegendő tejzsír a körzetben. Dr. Szupper Márton, a Baranya megyei Tejipari Vállalat igazgatója, akit tegnap épp Margaréta-ügyben kerestünk meg, jó hírt üzen a budapestieknek. Pécs átadta a gyártási jogot Győrnek, ahol most kezdik az előállítást. Karácsonyra már Győr is besegít a főváros és az északi megyék ellátásába. A képlet tehát egyáltalán nem a megszokott, mint azt K. L. M. állítja kissé túl szellemesre színesített „A sárga vaj titka” című glosszájában, a Magyar Ifjúság november 4. számában. A Pécsi Tejkísérleti Állomás és a vállalat egyetlen márkavédett terméke a tubusos Boci sajt. Ennek valóban fenntartják a gyártási jogát, a többi 44 termékére nem, pedig ezeknek majdnem a fele saját gyártmányfejlesztésből származik. Nem védett másik sikertermékük, az egészen egyedi jellegű Anikó sajt sem, ami sikeres átmenet a túró és a sajt között, s jövőre már 1000 tonnát gyártanak belőle, olyan nagy a fogyasztói érdeklődés. Minél nagyobb a Margaréta vaj körül a porverés, annál többen fogják keresni ezt a valóban sikerült termékünket. A teavaj 8 napjával szemben 16 nap az eltarthatósági ideje, minősége állandó, sárga színét nem vesztette el, a fogyasztók elég sárgának tartják és mi is, ha ezért azzal vádolnak is, hogy „vaj van a fejünkön”. Mondja mosolyogva ifjúsági lapunk glosszistájának csipkelődésére utalva a vállalat igazgatója. És még hozzáteszi: — Eredetileg 450 tonnát akartunk az idén gyártani, mivel új termék, de felkapták, növeltük a gyártást, már most 600 tonnánál tartunk, s év végére elérjük a 720 tonnát. Ellátjuk Pécset, Baranyát, szállítunk Somogyba, Veszprémbe, Bácsba, Csongrád, Szolnok és Pest megyékbe, na és a fővárosba. Jó, hogy a győri vállalat is belép, így a „felajzott” fogyasztók szélesebb rétegei juthatnak hozzá a BNV nagydíjas termékéhez. — Rné — Homlokzatfelújítási program a Zsolnay gyárban Ez év elején az egyik „Utcáról utcára" írásunkban megjegyeztük: ha a Zsolnay Porcelángyár hosszú homlokzatát rendbetennék, ennek olyan hatása lenne, mintha az egész Zsolnay utcát rendbetették volna. Nos, a megállapítás helyességét igazolva láthatjuk már. Szeptemberben ugyanis megkezdték a több mint 400 méter hosszú homlokzat felújítását, s a nyolc épületrészből három már el is készült. Mint Lukács Tibor beruházási osztályvezetőtől megtudtuk: kijavították, illetve szükség szerint kicserélték az ablakokat, felújították a csatornákat és természetesen a vakolatot is, mielőtt Fürtös György Munkácsy-díjas keramikus színdinamikai terve szerint friss színeket is kaptak az épületrészek. Az idei programban ennyi szerepelt. Tavasszal a Zsolnay domb felé folytatják a munkát, majd utána sor kerül a legrégebbi épületrészek, a Zsolnay alapította gyár első épületeinek a felújítására. Ezek az épületek most jellegtelenül szürkék. A felújítás során olyan színeket kapnak, amelyek hangsúlyozzák majd ipartörténeti értéküket is. Úgy tervezik, hogy 1983-ban a gyár Felsővámház utcai épületrészeit újítják fel és sort kerítenek a Zsolnay utca—Basa malmi út sarki épületre is. A külső homlokzatok felújításával egyidejűleg történik a gyár területén lévő értékes épületek megfiatalítása is. H. I. Expresskedvezmények Az ifjúság hazai és külföldi turizmusát segítendő, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 1982-től új kedvezmények bevezetését tervezi. Január 3. és április 14-e között, aki Kőszegen kíván pihenni, jelentős kedvezményeket élvezhet. A Hotel Panoráma Szállodában hétnapos turnusokban, félpenziós ellátással, 1300 forintért kínálnak üdülést, a hat éven aluli gyermekek szállodai elhelyezése azonban ingyenes. Akik csoportosan kívánnak Kőszeg üdülőközpontjában pihenni, azoknak négyágyas szobákban — vasárnaptól csütörtökig, két éjszaka igénybevétele esetén 153 forintért kínálnak elhelyezést. Részletes felvilágosítást a kedvezményekről az Express megyei kirendeltségein és a budapesti fiókirodákban adnak. A Népszínház Táncegyüttese Pécsett „Néptáncegyüttes vagyunk: sem a klasszikus, sem a modern balett nyelvét nem használjuk. Műsorunk és művészi szándékaink mégis különböznek a közönségnek már ismerős néptáncműsoroktól. A paraszti néphagyomány — zene, tánc, költészet - olyan gazdag, formakincse és gondolatvilága olyan sokrétű, hogy többféleképpen lehet meríteni belőle." Györgyfalvay Katalin SZOT- és Erkel-díjas koreográfus, a Népszínház Táncegyüttese művészeti vezetője fogalmazta meg egyszer ily módon — egy kicsit ars poeticának is érezhető — gondolatait az együttesről, amely tegnap este Pécsett, a József Attila Művelődési Házban vendégszerepelt. Műsorukban Utcák és kitérők címmel arra is törekedtek választ adni, mi is voltaképp a Népszínház Táncegyüttese és milyen művészi célokat követ. Az együttes 1977 óta járja az országot, évente mintegy száz előadást tartanak, főképp vidéki művelődési házakban. Tagjai huszonéves fiatalok: táncosokkal, vezetőkkel, műszakiakkal együtt alig harmincegynéhányan. Egyetlen gondolat jegyében lépnek színpadra: népzenei és néptánchagyományainkat olyan feldolgozásokban nyújtani át, ami a színházhoz áll a legközelebb és rólunk, mai emberekről szól. Tehát emberi viszonylatokat, érzéseket, helyzeteket, magatartásformákat táncolnak el. Oly módon, hogy a koreográfiák többségükben határozott művészivállalással őrzik a magyar folklór archaikus hagyományait, szellemiségét, de lépéseikben, térformáikban, mozgásrendszerükben és jelképiségükben legalább annyira emlékeztetnek a modern balettekre is. Zenei anyaguk, a néhány tagú kisegyüttes hangszerelése, hangszerösszeállítása (a trombita, dob jelenléte) különösképp aláhúzza ezt. Műsorszámaik összekötő-ismertető szövegét maga a koreográfus művészeti vezető mondja el, rávilágítva: mi annak a lényege — szerinte. Ezen túl persze sok minden eszünkbe juthat a világról, a történelemről, az emberi kapcsolatokról - magunkról. Több táncuk ugyanakkor stíluskísérletnek hatott számomra. Mégis kár, hogy mindezt alig fél ház láthatta: a műsor nagyobb figyelmet érdemelt volna, elsősorban Pécs neves, országos hírű néptáncegyütteseinek tagjai részéről. (n. e.) Jelenet az együttes Játék című műsorszámából Fotó: Cseh László 5 DG Rádió mellett.. Okos gyerekek Kismagyarok” nyilatkoznak a riporternek — elég gyakran —, hogyan vélekednek az új lakótelepi játszóterekről, játéklehetőségről, hogyan veszik birtokukba az aszfaltozott — rácsos kerítéssel övezett „dühöngőket”, amelyek általában egyformák, bárhol az ország új városrészeiben. A kerítés óvja őket a közúti forgalomtól, nem kell hadakozniuk a szerintük örökké morcos „házmesterekkel", és hát a gyerekektől is védve van nagyjából az épületek közé bezsúfolt autók sokasága. Vagyis: mindenki jól járt. Mondjuk. Mert ugyan miért is zajlana le minden gond nélkül? A némelyik játszótér környékén most a felnőttek nem részesülnek védelemben. Pontosabban, az ablakok és a mögöttük élő lakók. Persze, amíg futball-labda lesz a világon, addig a gyerekek be is rúgják az ablakokat és ezt vehetjük rendszeresen ismétlődő gyermekcsínynek, amit majd felnőtt korban szívesen emleget ez ember, ellágyult nosztalgiával. Hiszen a karikaturisták is szívesen ábrázolják a pimasz kis ebadtát, amint éppen egy gyönyörű lövést ereszt meg egy még gyönyörűbb függönyös ablakra, hogy aztán kaján vigyorral meneküljön a kopasz és nagyhasú lakó, vagy a partvissal hadonászó házmesterné elől. Viccnek jó, az ablakkárosult lakónak már kevésbé van kedve a viccelődéshez. Nem is csoda. Újmecsekalján például az Ajtósi Dürer, illetve a Magyar Lajos utca között létesült „dühöngő” nem a legsikerültebb játszótér, bár külalakja megfelel a szabványnak. Az a baj, hogy az épületek és a kerítés között alig n néhány méter a távolság. A gyerekek sorra kirugdossák az ablakokat. Ezt mondja az egyik lakó: „Ebben az évben háromszor üvegeztettem, de minden alkalommal szinte hetekig tartott, míg egy üvegező mesterembert előkerítettem. Aztán kilincselnem kellett a biztosítónál. Van olyan szomszédom, aki éppen a napokban bedeszkázta az ablakot. Gyönyörű látvány, de mit tehet? A másik lakó rácsot szerelt fel, de ez is szabálytalan, mert a hivatalos szerv azt mondja, a ráccsal megbontja az épület homlokzati egységét. Hát akkor mit csináljunk?!” Más panaszok is felmerülnek. Amíg jó idő van — mint például most, november másik felében is — a „dühöngő” focirendezvényei a késő esti órákig tartanak. A gyerekek — enyhén szólva — hangoskodnak, a kerítés zörög, a labda pufog, következésképpen a közeli lakók még a tv-műsoron sem tudnak elaludni. A gyerekeket nem érdekli a csendrendelet, addig fociznak, míg öszsze nem esnek a fáradtságtól, esetleg este tízkor sem. A felnőttek pedig — kellemetlen tapasztalatból — meg sem kockáztatják, hogy az utcabajnokságoknak véget vessenek. Kerekkori emlékeimben úgy bukkan fel a parkőr, mint a hírhedett Drakula, aki elől kifutottunk a világból is. A hatalmi mámorban gyerekverő és üvöltöző vén piás csőszöket vissza nem kívánom játszótereinkre, inkább gyerekeket kedvelő, türelmes, de azért tekintélyt kivívó valakit annál inkább, biztosan akadna olyan nyugdíjas, vagy rokkantnyugdíjas ember egy-egy kerületben, aki megértetné az ebadtakkal: a kerítésen kívül is élnek emberek, akik létrehozták a játszótereket, de cserében több figyelmet és nyugalmat várnak el. Biztos megértik. Hiszen mi magunk hangoztatjuk, milyen okosak a mai gyerekek. Rab Ferenc