Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-27 / 174. szám
4 14 Dunántúli Napló Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna A VII. Nemzetközi Zenei Fesztivál keretében ma 20 órától a pécsi Pius templomban a Purcell Kórus és a Pécsi Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Vashegyi György illetve Howard Williams karnagy vezényletével. Vasárnap 20 órakor a Palatínus Szálló Bartók Termében a romániai The Transylvan String Quartet játszik. Hétfőn a pécsi Zsinagógában, kedden a Bazilikában lesz előadás 20 órakor, a fesztivál szerdán a Pius templomban pécsi kórusok és a Kecskés Együttes fellépésével zárul. Tárlat a Galériában. Július 3-án 17 órakor Roskó Gábor budapesti festőművész munkáiból nyílik tárlat a Pécsi Kisgalériában. Szőttes- és cserépvásár. Július 4-én és 5-én Pécsett a Széchenyi téren a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ egész napos szőttes- és cserépvásárt rendez, kismesterségek bemutatójával, színes folklórműsorral, amelyen az ország különböző tájegységeit képviselő népi kerámiákat vonultatják fel. Az Omega együttes tehetségkutató versenyének pécsi elődöntőjét a Zsűri nevű együttes nyerte meg a Spleen előtt. A Napló Napon is sikeresen szereplő csapat így bejutott az augusztusi diákszigeti döntőre, ahol egy tucat zenekar közül három vívhatja ki az előzenekari jogot az Omega szuperkoncertjére. (c) Nyári nyitva tartás: Pécsett a JPTE központi könyvtára augusztus 3-ától 22-éig, a Természettudományi Kar és Bölcsészettudományi Kar könyvtára július 13-ától augusztus 1-jéig lesz zárva. A zárva tartás ideje alatt lejáró könyvek szeptember 22-éig késedelmi díj nélkül visszaadhatók. Német táncház. Július 1- jén, szerdán 19 és 22 óra között a pécsi Sétatéren német táncház lesz Heil Helmut vezetésével. A zenét a házigazda Leőwey együttese szolgáltatja. Kultúra - Művelődés Vidék, kamerakörelben Évek, sőt évtizedek óta vajúdó problémára keres választ az MTV Rt. Regionális, Kisebbségi és Határontúli Főszerkesztősége. Pécsen MTV Rt. jóváhagyásával megalakították a „Vidék 2000” elnevezésű munkacsoportot, hogy elkészítsék a vidéki televíziók megújításának terveit. Elképzeléseikről Belénessy Csaba főszerkesztőt kérdeztük. -Húsz éve léteznek vidéki stúdiók, de ennyi idő is kevés ahhoz, hogy ez a hálózat a Magyar Televízió szerves részévé váljon. Ma sem ők látják el anyagokkal az országos műsorokat, hanem a fővárosi forgatócsoportok járják a vidéket. A hatékony „beszállítói” rendszert a mostani érdekeltségi viszonyok is gátolják. A vidéknek nincs önálló műsorszolgáltatási joga és lehetősége, közös műsorok híján a különböző profilú szerkesztőségek - kisebbségi, határon túli, regionális - nem szerveződnek csapattá. A helyi, körzeti és országos együttműködésről, amely kölcsönös előnyökön alapulna, még csak terv sem született. -Milyen feltételeket vázol a „Vidék 2000” által készített tanulmányterv? - Pécsen, Szegeden, Szombathelyen, Debrecenben, Miskolcon és Budapesten van szerkesztőség - a határon túli műsoroké a fővárosban. A terv szerint a vidéki szerkesztőségek székhelye és egyik ügyviteli irodája Pécsen lenne, a másik a főszerkesztő-helyettesekkel Budapesten. Az említett országos beszállítói tevékenység, az önálló körzeti műsorszolgáltatás és együttműködés jogi és technikai feltételeit egyaránt meg kell teremteni. Az újabb műsorszórási lehetőségre a közszolgálati műsor gazdája a Rádiózásról és a Televíziózásról szóló törvény szellemében pályázhat is. - Tartalmilag mi fér ebbe a kalapba? -Az egyetemes és nemzeti kulturális örökség értékeinek ápolása, a vallási, nemzeti, etnikai és a különböző kisebbségi kultúrák megjelenítése, a kiskorúak testi-lelki, erkölcsi fejlődését szolgáló, ismereteiket gazdagító műsorok, a hátrányos helyzetűek segítése információval. Az ország, a vidék társadalmi, gazdasági és kulturális életének tükrözése. Ma a Magyar Televízió ennek csak jelképesen tesz eleget, ráadásul a közszolgálati műsorok tetemes része a csak műholdról vehető MTV2-re került. Négy önálló régió lépne be Dél-Dunántúl pécsi központtal. Északnyugat- Dunántúlt Szombathely, Győr, Veszprém és Székesfehérvár képviselné közösen, Dél-Magyarországot Szeged, Észak- Magyarországot Miskolc, Debrecen, Salgótarján és Gödöllő. A közszolgálati rétegműsorok jó részének sugárzásával tehermentesíthető lenne az MTV1, s a körzeti televízió a saját közönségéhez is közelebb kerülne.A felsorolásban nem szerepel a főváros. -Budapestnek és környékének szüksége van önálló televíziós műsorra, de ez aligha illeszthető be a vidéki stúdiók rendszerébe. A megoldás szerintem az, ha a budapesti körzeti televízió az MTV Rt. kebelén belül önálló Budapest Televízióvá alakul át. Kidolgoztuk a körzeti műhelyek műsorának fő témaköreit is kezdve a nemzetiségi kínálattól, a vallási és politikai műsorokon át a sportig és a színházig. A műholdas adásokban a határon túli magyarságnak és a magyarságról szóló, valamint külföldieknek szánt, idegen nyelven feliratozott műsorok jöhetnének számításba. Ebben a szerkezetben egészen más szerepet kapnak a körzeti adások, kiléphetnek abból a szűk keretből, amelyben most az MTV1-en vannak. A sorolt sajátosságok lehetővé tennék, hogy a vidéki stúdiók a hazai televíziózás megújulásának műhelyeivé váljanak. A hálózat az MTV Rt. része maradna, mint „koronagyarmat”, intendatúra formában. Az új stúdiók már nem az MTV beruházásaként jönnének létre, hanem helyi - magánkézben lévő vagy önkormányzati - televíziókat bíznának meg a feladattal, vagyis kettős hasznosításban működnének. A stúdiókat kislétszámú megrendelő csapat vezetné, a műsorkészítők zöme pedig szabadúszókból, helyi tévés társaságokból kerülne ki. Azaz piacról vennénk a műsorokat. Ahol körzeti stúdió és helyi televízió is van, a két megrendelő önállóságának megtartása mellett egyesíteni lehetne az adáslebonyolító és műsorkészítő csapatokat, sőt a körzeti tévék és rádiók is elhelyezhetők egy épületben, egy közhálózaton, sok ponton azonos műsorkészítői csapatokkal. - Miből lehetne fenntartani a körzeti műsorokat? - Szükség van az MTV Rt. által adott bér- és üzemgazdasági költségekre és a közszolgálati műsorok fedezetére, míg a kiemelten fontos adásokra parlamenti döntéssel különítenének el pénzt. Ezen az alapellátáson túl minden egyéb az intendatúra és a szerkesztőségek ügyességén múlna. Indokolt egy regionális hirdetési stratégia kialakítása is. B. R. Továbbra is szükség van a körzeti súdiókra FOTÓ: TÓTH L. 1998. június 27., szombat Egy festő a Zsolnayak közt Balra az első teremben a képről egy húszéves, öntudatos fiatalember néz velünk farkasszemet. Egy ifjú polgár, aki azért már többékevésbé tudja a helyét a világban. A dinamikus szénrajz Mattyasovszky Zsolnay Lászlónak, Zsolnay Vilmos unokájának az önarcképe. Pécsett a Káptalan utcai Múzeum Galériában tegnap megnyitott tárlatot nyugodtan tekinthetjük kultúrtörténeti szenzációnak. Az 1885-ben született és sajnálatosan korán, 1935-ben elhunyt festőművésznek - aki kivételes formaérzéke révén a gyár kerámiakínálatát is egyedi tervezésű darabokkal gazdagította - soha nem volt ehhez fogható, az egész életművet felölelő kiállítása. A tárlatot Kovács Orsolya, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze rendezte, aki megerősít abban, hogy Zsolnay László jelentős festő volt, aki 1916-ban mutatkozott be először képeivel Budapesten az Ernst Múzeumban, és 1921-ben már a kor legnagyobb festőit tömörítő Szinyei Társaságba is meghívják. 1924-ben Magyarország képviseletében vesz részt a velencei biennálén. Természetelvű témaválasztása miatt bánt művészetével az utókor mostohán, festményeinek többsége ismeretlen a közönség számára. Ez alól talán csak a JPTE Jogtudományi Karának folyosóján látható, kitűnő portrék kivételek, melyek korabeli neves jogtudósokat ábrázolnak. A tárlaton szereplő művek a Nemzeti Galéria, a Janus Pannonius Múzeum, valamint budapesti és pécsi gyűjtők tulajdonában vannak. A Münchenben akadémiát végző alkotó művei annál nagyobb meglepetést keltenek. Nagyvonalú ecsetkezelése, erőteljes kolorizmusa példázza, milyen mélyen megértette a francia impresszionizmus üzenetét, mi mindent tanult Manet-tól. A „Horgoló nő” című képét, amelyen a fekete és fehér kontrasztjaival is olyan festőien képes bánni, vagy finom, szívmatus női aktjait minden bizonnyal fölértékeli, korának jelentős alkotásai közé sorolja majd a némiképp hálátlan utókor. A művész jómódú polgári családban nevelkedett, ahol a művészetet tisztelték és gyakorolták. Nem volt oka lázadni, különutakat keresni, az avantgárdhoz kapcsolódni - hangsúlyozza Kovács Orsolya. Ő „csak” festő akart lenni, ahol a szín, a forma és a rajz magasrendű harmóniába olvad, s amely mentes mindenfajta irodalmias jellegtől. Ezért is maradt hű témáihoz, amelyek eszközül szolgáltak e látásmód kiteljesítésére. Mindamellett már nagyapja halálának évében, 1900-ban madárkoponyák öntvényeivel díszített vázát tervez. Nemcsak ez a munka látható a Káptalan utcai galériában, hanem számos, később tervezett art deco stílusú díszedénye is, amit a Zsolnay Gyár gazdag, kevéssé ismert anyagából válogattak. Köztük egyegy vázát azokból, melyeken a máz alatti porcelánfestés technikáját alkalmazták. Az eljárást a művész a Sevres-i Porcelángyárban sajátította el, és Pécsett ő honosította meg. B. R. Kerámiák és festmények adják a harmóniát fotó: laufer. Futnak A Képek Elfuserált életek vámszedői Bevallom, nem kedvelem az amerikai filmeseknek azt a fiatal nemzedéki csoportját, amelyet leginkább Tarantino neve és a kultuszfilmként reklámozott Ponyvaregény fémjelez. Stílusukat közönségesnek ítélem, és az a véleményem, hogy az alantas és a brutális lényegében akkor is az marad, ami, ha - posztmodern módra - a történetről a történet elbeszélésére helyeződik át a hangsúly. Kétségtelen, ezek a rendezők szakmai szempontból szinte mindent tudnak a filmkészítésről, technikailag kiválóan felkészültek, ám ízlésviláguk távol áll kritikusi szemléletemtől, ami lehet, hogy az én bajom. Ezt olvasóim figyelmeztetésére mondom, bővebb indoklás nélkül. És teszem ezt azért, mert a fiatal, mindössze huszonhatéves, de műve alapján ennél jóval öregebbnek tűnő Paul Thomas Anderson Boogie Nights című produkciója hasonló megítélésbeli problémát jelent számomra. Alpáriságnak tartom, amit más, esetleg, őszinteségnek vél, durvának, amit más nézők sajátos humorként értékelhetnek, egyszóval - nem titkolom - ellenszenvet vált ki belőlem, pedig, mint hallom, mások különféle mélységeket fedeznek fel benne. A film a pornókészítésről szól parodisztikus formában, cselekménye 1977 és 1985 között játszódik Los Angelesben. Egy John C. Holmes nevű, állítólag legendás sztár felfedezésének, futtatásának majd ejtésének történetét meséli el, ami - a vásznon megjelenő más, ugyancsak elfuserált élethez hasonló - számomra a butaság históriájával azonos. Az egyik jelenetben például a hős közli velünk, hogy nemcsak neki vannak irigyei, mert Napóleon is, miután felvette királyi kabátját, arra kényszerült, hogy folyton háborúzzon, mert mindenki rátámadt a római birodalomban. Az a legszomorúbb: e fiatalember saját életét, sorsát sem érti, ismeri jobban, mint a történelmet. Ennél jóval leleplezőbb annak a hamis, művi világnak az ábrázolása, amely egy pornófilm stábja körül, olykor groteszk családpótlékként, kialakul, s ahol a legfőbb beszédtéma: milyen színű az autó fénymáza, s kiment-e már a divatból a cowboyszerelés. Egyébként az ízléstelen lakásbelsők, primitív társalgások és torz tárgyak - kétségtelenül korhű - bemutatása képezi a film érzékiségét, mert a szexjelenetek elénk állítása terén, ezt a produkció javára kell írni, a rendező igen tartózkodóan viselkedik. Az a jelenet pedig, amikor a pornóbiznisz rossz arcú nagymenői összejönnek, hogy megbeszéljék: a videópiac létrejöttével mit kell tenniük, hogy még nagyobbat kaszáljanak, már valóban az amerikai tó FILMJEGYZET meg kultúra vesébe látó analízise. Ez már nem a butaság története. Ez a butaság vámszedőiről szól. Nagy Imre A női főszerepben: Julianne Moore it)