Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-27 / 174. szám

4 14 Dunántúli Napló Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna A VII. Nemzetközi Zenei Fesztivál keretében ma 20 órától a pécsi Pius templom­ban a Purcell Kórus és a Pécsi Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Vashegyi György illetve Howard Wil­liams karnagy vezényletével. Vasárnap 20 órakor a Palatí­nus Szálló Bartók Termében a romániai The Transylvan String Quartet játszik. Hétfőn a pécsi Zsinagógában, ked­den a Bazilikában lesz elő­adás 20 órakor, a fesztivál szerdán a Pius templomban pécsi kórusok és a Kecskés Együttes fellépésével zárul. Tárlat a Galériában. Jú­lius 3-án 17 órakor Roskó Gábor budapesti festőmű­vész munkáiból nyílik tárlat a Pécsi Kisgalériában. Szőttes- és cserépvásár. Július 4-én és 5-én Pécsett a Széchenyi téren a Baranya Megyei Kulturális és Ide­genforgalmi Központ egész napos szőttes- és cserépvá­sárt rendez, kismesterségek bemutatójával, színes folk­lórműsorral, amelyen az or­szág különböző tájegységeit képviselő népi kerámiákat vonultatják fel. Az Omega együttes tehet­ségkutató versenyének pécsi elődöntőjét a Zsűri nevű együttes nyerte meg a Spleen előtt. A Napló Na­pon is sikeresen szereplő csapat így bejutott az au­gusztusi diákszigeti dön­tőre, ahol egy tucat zenekar közül három vívhatja ki az előzenekari jogot az Omega szuperkoncertjére. (c) Nyári nyitva tartás: Pé­csett a JPTE központi könyv­tára augusztus 3-ától 22-éig, a Természettudományi Kar és Bölcsészettudományi Kar könyvtára július 13-ától au­gusztus 1-jéig lesz zárva. A zárva tartás ideje alatt lejáró könyvek szeptember 22-éig késedelmi díj nélkül vissza­adhatók. Német táncház. Július 1- jén, szerdán 19 és 22 óra között a pécsi Sétatéren né­met táncház lesz Heil Hel­mut vezetésével. A zenét a házigazda Leőwey együt­tese szolgáltatja. Kultúra - Művelődés Vidék, kamerakörelben Évek, sőt évtizedek óta vajúdó problémára keres választ az MTV Rt. Regionális, Kisebb­ségi és Határontúli Főszerkesz­tősége. Pécsen MTV Rt. jóvá­hagyásával megalakították a „Vidék 2000” elnevezésű mun­kacsoportot, hogy elkészítsék a vidéki televíziók megújításának terveit. Elképzeléseikről Belé­­nessy Csaba főszerkesztőt kér­deztük. -Húsz éve léteznek vidéki stúdiók, de ennyi idő is kevés ahhoz, hogy ez a hálózat a Ma­gyar Televízió szerves részévé váljon. Ma sem ők látják el anyagokkal az országos műso­rokat, hanem a fővárosi forga­tócsoportok járják a vidéket. A hatékony „beszállítói” rend­szert a mostani érdekeltségi vi­szonyok is gátolják. A vidék­nek nincs önálló műsorszolgál­tatási joga és lehetősége, közös műsorok híján a különböző profilú szerkesztőségek - ki­sebbségi, határon túli, regioná­lis - nem szerveződnek csa­pattá. A helyi, körzeti és orszá­gos együttműködésről, amely kölcsönös előnyökön alapulna, még csak terv sem született. -Milyen feltételeket vázol a „Vidék 2000” által készített ta­nulmányterv? - Pécsen, Szegeden, Szom­bathelyen, Debrecenben, Mis­kolcon és Budapesten van szer­kesztőség - a határon túli mű­soroké a fővárosban. A terv szerint a vidéki szerkesztősé­gek székhelye és egyik ügyvi­teli irodája Pécsen lenne, a má­sik a főszerkesztő-helyettesek­kel Budapesten. Az említett or­szágos beszállítói tevékenység, az önálló körzeti műsorszolgál­tatás és együttműködés jogi és technikai feltételeit egyaránt meg kell teremteni. Az újabb műsorszórási lehetőségre a közszolgálati műsor gazdája a Rádiózásról és a Televíziózás­ról szóló törvény szellemében pályázhat is. - Tartalmilag mi fér ebbe a kalapba? -Az egyetemes és nemzeti kulturális örökség értékeinek ápolása, a vallási, nemzeti, et­nikai és a különböző kisebbségi kultúrák megjelenítése, a kisko­rúak testi-lelki, erkölcsi fejlő­dését szolgáló, ismereteiket gazdagító műsorok, a hátrányos helyzetűek segítése informáci­óval. Az ország, a vidék társa­dalmi, gazdasági és kulturális életének tükrözése. Ma a Ma­gyar Televízió ennek csak jel­képesen tesz eleget, ráadásul a közszolgálati műsorok tetemes része a csak műholdról vehető MTV2-re került. Négy önálló régió lépne be­­ Dél-Dunántúl pécsi központtal. Északnyugat- Dunántúlt Szombathely, Győr, Veszprém és Székesfehérvár képviselné közösen, Dél-Ma­­gyarországot Szeged, Észak- Magyarországot Miskolc, Deb­recen, Salgótarján és Gödöllő. A közszolgálati rétegműsorok jó részének sugárzásával te­hermentesíthető lenne az MTV1, s a körzeti televízió a saját közönségéhez is közelebb kerülne.­­A felsorolásban nem szere­pel a főváros. -Budapestnek és környéké­nek szüksége van önálló televí­ziós műsorra, de ez aligha il­leszthető be a vidéki stúdiók rendszerébe. A megoldás sze­rintem az, ha a budapesti kör­zeti televízió az MTV Rt. kebe­lén belül önálló Budapest Tele­vízióvá alakul át. Kidolgoztuk a körzeti műhelyek műsorának fő témaköreit is kezdve a nemzeti­ségi kínálattól, a vallási és poli­tikai műsorokon át a sportig és a színházig. A műholdas adá­sokban a határon túli magyar­ságnak és a magyarságról szóló, valamint külföldieknek szánt, idegen nyelven felirato­zott műsorok jöhetnének számí­tásba. Ebben a szerkezetben egészen más szerepet kapnak a körzeti adások, kiléphetnek ab­ból a szűk keretből, amelyben most az MTV1-en vannak. A sorolt sajátosságok lehetővé tennék, hogy a vidéki stúdiók a hazai televíziózás megújulásá­nak műhelyeivé váljanak. A há­lózat az MTV Rt. része ma­radna, mint „koronagyarmat”, intendatúra formában. Az új stúdiók már nem az MTV be­ruházásaként jönnének létre, hanem helyi - magánkézben lévő vagy önkormányzati - te­levíziókat bíznának meg a fel­adattal, vagyis kettős hasznosí­tásban működnének. A stúdió­kat kislétszámú megrendelő csapat vezetné, a műsorkészí­tők zöme pedig szabadúszók­ból, helyi tévés társaságokból kerülne ki. Azaz piacról ven­nénk a műsorokat. Ahol körzeti stúdió és helyi televízió is van, a két megrendelő önállóságá­nak megtartása mellett egyesí­teni lehetne az adáslebonyolító és műsorkészítő csapatokat, sőt a körzeti tévék és rádiók is elhe­lyezhetők egy épületben, egy közhálózaton, sok ponton azo­nos műsorkészítői csapatokkal. - Miből lehetne fenntartani a körzeti műsorokat? - Szükség van az MTV Rt. által adott bér- és üzemgazda­sági költségekre és a közszolgá­lati műsorok fedezetére, míg a kiemelten fontos adásokra par­lamenti döntéssel különítené­nek el pénzt. Ezen az alapellá­táson túl minden egyéb az in­tendatúra és a szerkesztőségek ügyességén múlna. Indokolt egy regionális hirdetési straté­gia kialakítása is. B. R. Továbbra is szükség van a körzeti súdiókra FOTÓ: TÓTH L. 1998. június 27., szombat Egy festő a Zsolnayak közt Balra az első teremben a képről egy húszéves, öntu­datos fiatalember néz ve­lünk farkasszemet. Egy ifjú polgár, aki azért már többé­­kevésbé tudja a helyét a vi­lágban. A dinamikus szén­rajz Mattyasovszky Zsolnay Lászlónak, Zsolnay Vilmos unokájának az önarcképe. Pécsett a Káptalan utcai Mú­zeum Galériában tegnap megnyitott tárlatot nyugodtan tekinthetjük kultúrtörténeti szenzációnak. Az 1885-ben született és sajnálatosan ko­rán, 1935-ben elhunyt festő­művésznek - aki kivételes formaérzéke révén a gyár ke­rámiakínálatát is egyedi ter­vezésű darabokkal gazdagí­totta - soha nem volt ehhez fogható, az egész életművet felölelő kiállítása. A tárlatot Kovács Orsolya, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze rendezte, aki megerősít abban, hogy Zsolnay László jelentős festő volt, aki 1916-ban mutatko­zott be először képeivel Bu­dapesten az Ernst Múzeum­ban, és 1921-ben már a kor legnagyobb festőit tömörítő Szinyei Társaságba is meg­hívják. 1924-ben Magyaror­szág képviseletében vesz részt a velencei biennálén. Természetelvű témaválasz­tása miatt bánt művészetével az utókor mostohán, festmé­nyeinek többsége ismeretlen a közönség számára. Ez alól ta­lán csak a JPTE Jogtudomá­nyi Karának folyosóján lát­ható, kitűnő portrék kivételek, melyek korabeli neves jogtu­dósokat ábrázolnak. A tárla­ton szereplő művek a Nem­zeti Galéria, a Janus Panno­nius Múzeum, valamint bu­dapesti és pécsi gyűjtők tulajdonában vannak. A Münchenben akadémiát végző alkotó művei annál na­gyobb meglepetést keltenek. Nagyvonalú ecsetkezelése, erőteljes kolorizmusa pél­dázza, milyen mélyen megér­tette a francia impresszioniz­mus üzenetét, mi mindent ta­nult Manet-tól. A „Horgoló nő” című képét, amelyen a fekete és fehér kontrasztjaival is olyan festőien képes bánni, vagy finom, szívmatus női aktjait minden bizonnyal föl­értékeli, korának jelentős al­kotásai közé sorolja majd a némiképp hálátlan utókor. A művész jómódú polgári családban nevelkedett, ahol a művészetet tisztelték és gya­korolták. Nem volt oka lá­zadni, különutakat keresni, az avantgárdhoz kapcsolódni - hangsúlyozza Kovács Orso­lya. Ő „csak” festő akart lenni, ahol a szín, a forma és a rajz magasrendű harmóniába olvad, s amely mentes min­denfajta irodalmias jellegtől. Ezért is maradt hű témáihoz, amelyek eszközül szolgáltak e látásmód kiteljesítésére. Mindamellett már nagyapja halálának évében, 1900-ban madárkoponyák öntvényeivel díszített vázát tervez. Nem­csak ez a munka látható a Káptalan utcai galériában, hanem számos, később terve­zett art deco stílusú díszedé­nye is, amit a Zsolnay Gyár gazdag, kevéssé ismert anya­gából válogattak. Köztük egy­­egy vázát azokból, melyeken a máz alatti porcelánfestés technikáját alkalmazták. Az eljárást a művész a Sevres-i Porcelángyárban sajátította el, és Pécsett ő honosította meg. B. R. Kerámiák és festmények adják a harmóniát fotó: laufer­­. Futnak A Képek Elfuserált életek vámszedői Bevallom, nem kedvelem az amerikai filmeseknek azt a fia­tal nemzedéki csoportját, ame­lyet leginkább Tarantino neve és a kultuszfilmként reklámo­zott Ponyvaregény fémjelez. Stílusukat közönségesnek íté­lem, és az a véleményem, hogy az alantas és a brutális lényegé­ben akkor is az marad, ami, ha - posztmodern módra - a törté­netről a történet elbeszélésére helyeződik át a hangsúly. Kétségtelen, ezek a rendezők szakmai szempontból szinte mindent tudnak a filmkészítés­ről, technikailag kiválóan fel­készültek, ám ízlésviláguk tá­vol áll kritikusi szemléletemtől, ami lehet, hogy az én bajom. Ezt olvasóim figyelmeztetésére mondom, bővebb indoklás nél­kül. És teszem ezt azért, mert a fiatal, mindössze huszonhat­éves, de műve alapján ennél jó­val öregebbnek tűnő Paul Thomas Anderson Boogie Nights című produkciója ha­sonló megítélésbeli problémát jelent számomra. Alpáriságnak tartom, amit más, esetleg, őszinteségnek vél, durvának, amit más nézők sajátos humor­ként értékelhetnek, egyszóval - nem titkolom - ellenszenvet vált ki belőlem, pedig, mint hal­lom, mások különféle mélysé­geket fedeznek fel benne. A film a pornókészítésről szól parodisztikus formában, cselekménye 1977 és 1985 kö­zött játszódik Los Angelesben. Egy John C. Holmes nevű, állí­tólag legendás sztár felfedezé­sének, futtatásának majd ejté­sének történetét meséli el, ami - a vásznon megjelenő más, ugyancsak elfuserált élethez hasonló - számomra a butaság históriájával azonos. Az egyik jelenetben például a hős közli velünk, hogy nemcsak neki vannak irigyei, mert Napóleon is, miután felvette királyi kabát­ját, arra kényszerült, hogy foly­ton háborúzzon, mert mindenki rátámadt a római birodalom­ban. Az a legszomorúbb: e fia­talember saját életét, sorsát sem érti, ismeri jobban, mint a tör­ténelmet. Ennél jóval leleplezőbb an­nak a hamis, művi világnak az ábrázolása, amely egy pornó­­film stábja körül, olykor gro­teszk családpótlékként, kiala­kul, s ahol a leg­főbb beszéd­téma: milyen színű az autó fénymáza, s ki­ment-e már a di­vatból a cowboy­­szerelés. Egyéb­ként az ízléstelen lakásbelsők, primitív társal­gások és torz tár­gyak - kétségte­lenül korhű - bemutatása ké­pezi a film érzé­kiségét, mert a szexjelenetek elénk állítása terén, ezt a pro­dukció javára kell írni, a ren­dező igen tartózkodóan visel­kedik. Az a jelenet pedig, amikor a pornóbiznisz rossz arcú nagy­menői összejönnek, hogy meg­beszéljék: a videópiac létrejöt­tével mit kell tenniük, hogy még nagyobbat kaszáljanak, már valóban az amerikai tó­ FILMJEGYZET meg kultúra vesébe látó analí­zise. Ez már nem a butaság törté­nete. Ez a butaság vámszedői­ről szól. Nagy Imre A női főszerepben: Julianne Moore it)

Next