Dunántúli Népszava, 1946. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

ft» twffpfywn fit sxin» Zra I9OQO.CIOO pengd .«Ösztösig telefon«szma: 16- 32. Szerkosztyoej­te kiadóhivatal: Herczei-utca 2. szám. »ftc*. május 1. szaöröa kiadóhivatal: Herczei-utca 2. szám. Kiadóhivatal Uiefooszáma: 15-42 G­YŐZELMES MÁJUS FELÉ Akib­ől indultunk el s mély­b­ől, a bányák tárnáiból, ahol örök éjszaka van és robot és ahol minden fekete és sötét-­­­ségbeborult. A bűzös, piszkos üzemekből, gyártelepekről, ahol minden olajos és kormos és ahol a levegő is fekete és nehéz. A szántóföldekről, ahol kőkemény földet tartunk mi, j­obbágyok ivadékai. Az irodák, hől, hivatalokból, azok kulisai, akik rosszul tápláltak és cse­rje­vészek voltak. A külvárosok bér­kaszárnyáiból, ahol a prole­tárok milliói éltek és élnek kárbonetos életet, mint a bör­tönbe zárt rabok. A külvárosok­­ból, ahol minden sivár és cso­­­­rga és ahol az ínség, örökös veszekedés és pálinka tanyázik Olyan mélyről indultunk el, amilyen mélyről nép és osztály még nem indult el mióta embe­rekről és társadalmakról szól a történelem. Életünk a szaka­­dabian munkában, éhségben és sötétségben tett ek hiába volt jólét, bőség és napfényes az ég A munka jutalma a nyomor, az éhség volt Ebben az idő­ben, a XVIII. és XIX. század­ban az volt a jelszó: „gazdagod­jatok, mindegy hogy hogyan és mindegy hogy kin!". Ebben az időben rakták le az ipari nagy­­vagyonok alapjait amely évről­­évr© növekedett, miként a kis­üzemből nagy gyár lett és mi­ként néptelenedtek el a bér­kaszárnyák és sűrűsödtek a te­metőben a keresztek. A diadalmaskodó harmadik rend kapitalistái orgiát ültek és halmozódtak a nagy vagyonok és növekedett az éhség- a nyo­morúság. A ki nem fizetett munkabérek, a vér, könny és verejték napról-napra növeke­dett Valamit tenni kellett mert mérhetetlen volt a szenvedés és az szörnyű igazságtalanság. Be­csületes gondolkodók, a dolgozó nép barátai, írók és költők szé­peket írtak és a nagy nyomo­rúság kellős közepén utópiszti­­ku­san szép álomról álmodoz­tak­ A szenvedés és nyomor azonban tovább növekedett. Lázadások, néprombolások, pol­gárháborúk és forradalmak nyo­mán , szüntelen vér­áldó­­, a­m­i nyomán végre megszületett a világ számára a legjobban kife­jezhető jelszó: „Világ proletár­jai egyesüljetek!" És ennek je­gyében osztályok és népek, or­szágok és világrészek tolták előre a XIX—XX. század óra­mutatóját, hogy a sokat szen­vedett, mérhetetlen nyomorú­ságban élt dolgozó nép elérkez­hessek egyszer az élet napjó-korektv jólét és emberiesség biroda­lmába. Májusok, harcos, történelmi májusok. Nemcsak egy nemze­déké és egy népé, hanem egy egész világé vagytok. Ország­határok omlottak le, mert a dolgozó nép sorsa és egymásra­, utaltsága közös volt. Egy volt az életünk, a magyar dolgozó nép élete és sorsa az egész vi­lág összes dolgozó­ -?­­ Ezért lett a május nemcsak Magyar­­országon, hangszriépész volt ug­yon a munkás és a munka har­cos napja. A történelem távlán­tából nézve falé®-tálé­­ a légy szebb és legnagyra éjtett az irt»­dulás volt, amikor egy közön vágyból, közös akaratiból prog­ramút és harc lett. Miért és ki ellen? Az ipari rabszolgaság­ban élő munkások kenyeréért és a szabad emberek társadal­máért. A tőke ellen, amely em­beri könny, vér és verejtékből arany hullahegyeket épített. Kezdetben volt 18—20 órás munkaidő, a látástól vakulásil a robot és mégis az örökös éh­­ség bizonytalansága Rövi­debb munkaidőt akartunk, becsüle­tes bánásmódot, emberséges életet és biztonságot a munka­­nélküliség szörnyű réme ellen. A harc közepette nem hagytuk, hogy meghonosuljon a törtfend­­én a legborzalmasabb Abdern jobbágyrendszere. Évtizedekig kűlő®,­feltön Itel-­­ szigeteken folyt a harc. A ka-­­­pitalizmus kényszerrel játszott­ és más nemzeteik munkásaiva i­s sztrájktörőivel akarta letörni a­­ munkások becsületes faarcát És­­ jött a nagy találkozás, egyszer fa nagy összefogás, a nemzetközi munkásmozgalom megalakulása. Ekkor tört meg a tőke nemzeti és nem­zertközi csalhatatlansá­­gának ereje. És megindult a II. menet Párissal végig az egész világon a ham« és győz­tes áthatóik sorsa « szod&Uz-A közös ráfu­ái és akarat­ból harc lett, keméssy és kérlel­hetetlen harc, ás egy napon el­némultak a gyárak és üzemek kűriét, « szántóföldeken elné­mult a fallat sóhaja és a man­­tók kivonatta­k a harc igazi Egy «maberöltővel ezelőtt, ki­­..•?. volt még a nutely Brányfcnai nötst évről~évre a nyo­­mor, • nearedés és a szocia­­lizme» igazságainak tudomá­nyos­­raalapozása. Az ösztö­nös érzelmeik öntudatos szoli­daritássá váltak, bi­o gazdiágba­­vetett hit legyőzi* a félelmet, a gyávaságot és butaságot, és a vortkvé sereg azóta szün­­len harcban ál­l föld alatt és a Mi­dlett Elevin, élő történ­lem esz, amelyről egyszer szá­zadok, békés strüulok sokat fognak írni, a mam­­ásmozgalom indulásáról és hősi korszakáról Semmiféle diktáltok* császár és uralkodó asaihatatlanság* Iner­ vsgít itt, a négi borondk­ó­i világnézetet felforgató koTVszt­­llók is walk rövid életűek­­voltak mint a tiszavirág és a szappan-i­­ imuvr VAV vy de napok és hetek alatt, mint a meteor csillogására mindenki felfigyelt a három nyolcas jel­szavára és a kötelező, törvé­nyes muntkászvédelem követelé­sére. Kevesen vették észre, hogy egyszer ez az indulás moz­­g©lóerejévé fog válni a fejlő­désnek és ennek jegyében ke­mény harcok fognak megszü­letni. Indulásában lebecsülték, később mindenkinek tudomásul kellett venni, hogy az osztályok harca és a szocializmus meg­valósításáért folytatott küzde­lem olyan szükségszerű, mint a levegő, és mi büszkén elmond­hatjuk, hogy a szüntelen harcok alatt váltunk rabszolgákból em­berekké, a termelés gépezetéből a termelés tényezőivé. Nem vagyunk most már egy világ gépalkatrésze, hanem magunk vagyunk a világ. Kiverekedtük magunknak a helyünket abban a társadalomban, amely csak áru­nak akar bennünket látni és használni. Kiverekedtük ma­gunknak azt a jogunkat, hogy ne csak számoljanak velünk, hanem vegyék tudomásul, hogy mind­ennek alapja a munka,amely cso­dát tud művelni. A társadalom és a vitág legelső és legfontosabb teendője nem lehet más, mint a m munk­a és munkás védelme és megbecsülése. Új színt adtunk az emberiség további küzdelméhez, új igaz­ságokkal gazdagítottuk a töké­­­letesebb, emberibb gazdasági­­és társadalmi rendért küzdők hrecos táborit. Legyőztetik ha­­­­zug apostolokat és államrend­szereket. A történelem ezután nem­­róluk, hanem rólunk fog szólani, a munka és a munkás hősére. Világesemények és történé­seik szereplői és hősei lettünk, és leszünk ezután, akik egy új világ megteremtésének váro­mányosai vagyunk- Mártírok ezreit, százezreit és millióit ad­ták, a­kik a hóhérok kezétől vértanúhalált haltak a nagy igazságért A kiöntött vér min­dig és újból megtem­ékenyí­­­­tette a földet Hiába sajátítot­ták ki igazságainkat, hiába ha­­mbítottá­k meg a szocializmust, hiába öltöztették be a boraó­­i­cokat barna, fekete és zöld ru­hába hiába lendült át a kapi­­­­talizmus a szabad lberalizmus­­ világából az anpch­arata fasiz­musba. A dolgozó népek serege nőtt, a harc kiszélesedett és a szüntelen vereségeik után győ­­­ zelnek jöttek sorra. Értse meg a magyar nép és e­­ világ, a harc most már nemcsak is a munkásosztályért magáért fo­­­lyik, hanem a népekért és a­­ nemzetekért, és az egész világ­­ szabadságáért. Háborúk ellen a­­ békéért, a munka nélkül jól élők ellen a dolgozók világáért. A magyar májusoknak mély és nagy tradíciójuk van, véres történelmi tradíciók Sokat kö­szönhet az új magyar demokrá­­ca azoknak a májusotok, ame­e­lyek több mint egy emberöltő­­vel ezelőtt tűzték a demokrá­­ciának és a szocializmusnak kö­veteléseit, zászlójukra Magyar­­országon. Kitaszítottak volsunk, „ha­zátlan bitangok", vad magyar dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségiek, akik gazdaggá tettük ezt az országot anélkül, hogy magunk valaha éreztük, s volna ennek a gazdagságnak­ jussát A harc nem volt hiába­való, a tegnap kitaszítottak, ha­zaárulok ma az országot jelen­tik, a népet, és a magyar nem­zetet, akik egy szörnyű háború után újjá fogják építeni nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is ezt, a sokat szenvedett or­szágot. Üdvözlünk Téged, Májas!, aki most már nemcsak a munka, hanem a szabadság ünnepe is vagy. Új hitet, új erőt merí­tünk a további harcok felé. Szakítani akarunk a múlttal, ennek minden beteges szellemi megnyilatkozásával. Ez a harc lesz azonban a végső, és ezért mondjuk mi, hogy ütünk, mely nagyon mély­ről indult el, halad a diadalmas p||g| IfcttaljHftlKMieM­ ||(|» irta: MAROSÉN GYÖRGY A M^^V^SZ^LAd __ ENDRE örüljön ma minden kiincses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis tr, Izgat, beszél. A Május fr. „IM nyugszik"-fái ^most írja Sírjukra tán, kik oly bizakodók, Erre a regatálosabb sírra. Kit őrizni nem akad porkoláb. A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, készíti a Jövőt, Száz hazugság száz hazug törvénnyel Hogy utána hasztalanul jöhet. Május beszél és nekünk most amit mond Rendőrileg, injfflmig nem tiltható*. Virágozz fa és nőjj hegynyíre kis domb S dolgok, ti, Igazságot tegyetek. Szabad Május sszabad ás szánt tömegre Virágok alatt csókálózzatok, V Reátok vár ez ország Hiszekegyre, Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel S tömlöcök mellett úti kőtörök Úgy tűrjetek, hogy aki követ, tördel, Terhel gonosz fejet és korszakot. ,-róljön ma minden bilincses többi. Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni

Next