Dunántúli Népszava, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-01 / 1. szám

! Vorgószínpad írta: dr Botond Antal iwrm, örök proletár, az­ ijer küszöbén a jókívánságaim. Hányszor kívántunk és nekünk lányszor kívántak boldog újévet. Hány szilveszteri díszleten sze­repeltünk az élet fongószínpa­­d­án, amikor őszintén, baráti szívből mindenkinek vidámabb, színesebb emberi életet­­kíván­tunk. Kívánság, akarat, ígéret és valóság. Akárcsak a színpadon. Kezdjük talán a végén. Mi a valósz­ági. Születés, harc a meg­élhetésért, nyomor, gazdagság, szerelem, csalódás, örökös ki­egyezés és halál. Ez a földi élet. Kire s/ámíthatsz valójában itt a földön? Csak magadra és ma­gadat is sokszor becsapod. Olya­nok vagyunk min­t a farkasok. Egyedül: ordas. Falkában, üvöl­tő,m éhen sereg. Ha nincs más préda, hát egymást faljuk fel. Te, velem együtt a valóságból ük a nyomort, a szenvedést, és a­ lemondást tanultad meg. •Et a szerepet osztották ki a sdulezők, Játszottunk háborús­­"m­ogjeleneteket is — élethűen. Sokan meghűltül... elégtek, meg­­nyommodtak, Ti őrüktön statiszták m­i messze­m hátul! Új módszer kell nekünk, ál színház én m­ún­y terep. Ma­gunk írjuk meg a merepkönyl­ijét, ahol nan lesz miár és epi­­zód-szerep, Forrás mun­kánk a történelem '.ollanik az igazság és a refute­rük mi magunk leszünk, A kívánság nem más, mint a boldogság érzetének kacérkodása velünk * Az akarat, az első lépés az ismerős ismeretlen felé. Kony­ává Dante menyországában és poklában eligazodni, mert vezet Beatrice és Lucifer. De ki vezet­séged ezen a földön, amely ed­dig csak pur­cot tolt? Talált az ígéretek, az önzés és az álprófét­iák tömege? Az Istenhívő ember könnyen megfelel. De a tízparancsolatot. fia Te meg is tartod , itt e földi sorsodban vigasztalh­at-e. Im más azt lábbal taposva — csak a túlvilágon bűnhődik érte, mert Neked pokollá tette az életed? Igaz, hogy nem véthető össze a pillanatnyi lét az örökkévaló­­s­ággal, mégis fontos, hogy az Isten képére teremtett embert­­ gonoszság ne alacsony­íthassa le igavonó-nívóra. Mindenkinek hinni kell vala­kiben, vagy valamiben, istenben, természetben, akaratban, jóság­ban vagy gonoszságban. De aki csuk hisz és mást nem­ tesz, az célját nem éri el. Itt e földön minden, dolgozó célja, hogy be­csületes mankójából megélhes­­sen. Közületi értékeléssel: Min­denki csak végzett munkájának arányában részesedhet a nemzeti jövedelemből. Vájjon igy van ez? Dehogy van így — válaszolsz Te is, bá­nyában szandó elvtársion és re­ heged Te is,­­ vészes bér­legén­y­­ségben­ sínylődő kíszalkalmazott sorstársain. Vannak jól helyezkedő para­­sztdugó-poliiku­sok, akik mindig a víz tetején maradnak, bármi­lyen színe is legyen annak. Van­nak régi és új­ kauk­alisták , vámszedői a verítéknek. Van­nak, akik az osztályharc ered­ményét estik tt helycserében lát­ják. Vannak örök szolgai és kék, felfelé­ tapsoló, lefelé taposó hu­ligánok de vannak igazi forra­dalmárok, a­knek „ jóba, az igazságba vetett hitük mellett lángol az akarat és tettrekeszség, akik mindaddig elégede­t­lenek testnek is táplálni fogják a for­radalom füzét, amíg minden dol­gozó el nem éri a szocializmus békéjét, boldogságát. Boldog újévet kívánok Nem­iek örök proletárok, osztályhar­cos szocializmust építő, eredmé­nyekben gazdag esztendőt. Az osztályharcban nincs párt­­kültebség, mint ahogy — párt­különbség nélkül — egyszer úgy is meghalunk. Ne felejtsétek el tehát szociáldemokrata és kom­munista elv­társaink és mi többi dolgozók, hogy hatalmas tűz­hányó hegy vagyunk és olda­lunkba fúrhatnak, faraghatnak, gúnyos kacajjal kéjlakos, de amikor dorbézolásuk a tetőfokra hágott, akkor robban ki lávatö­­megünk és nem légf­orgalom, mert elégetünk mindent, ami rongy, szenny és piszok. Az újévet nekünk kell mun­­kásunkkal boldoggá tennünk. Ne­künk kell az, özvegyek könnyét letörölni ,az árvákat felnevelni, a dermesztő hidegbe meleget varázsolni, a rongyosokat felru­házni, a romokat felépíteni, de nekünk kell a heréket kiirtani, a tolvajokat és hazugokat el­ítélni, a dologra kínokat munkára fogni, így a kívánság és ígéret való­sággá lesz, a hit testet ölt. I­­ Szereplők,­­Ti örökös statiszták, proletárok­, így kapjátok meg a Nagy Rendezőtől a dicséretet: „A Föld, mint óriási forgószín­­pad fordul már lassan ti vilá­gosság felé". Napi kétmillió cigaretta és 70 - 80 ezer csomag dohány... Teljes békekapacitással dolgozik már a pécsi dohánygyár, de ez a nagyszerű eredmény nem jut kifejezésre a bérekben Az új esztendő küszöbén jár­tunk Pécs egyik legnagyobb ál­lami üzemében, a félezer fizikai és szellemi dolgozónak kenyeret adó dohánygyárban. Amióta meg­szűnt a cigarettajegy és mindenki annyi füstölnivalót vásárolhat, amennyire pénztárcájából futja, a dohánygyárak alig szerepelnek az újságok hasábjain. Legfeljebb csak akkor kerülnek szóba, ha egy-egy új cigaretta, vagy do­­hánykülönlegességet hoznak for­galomba. És lassanként arról is megfeledkeztünk, hogy a dohány­gyári dolgozók áldozatos munká­jának, helytállásának és összefo­gásának köszönhetjük ezt a kivé­teles és irigylésreméltó helyzetet amelyért, sok nyugateurópai or­szág dohányosai vágyakozva gon­dolnak Magyarországra. A PÉCSI DOHÁNYGYÁR a magyar dohány,lövedék újjá­építésében és a termelő munka megindításában vezető szerepet játszott. Munkások és tisztviselők már a felszabadulás utáni napok­ban elfoglalták munkahelyüket, az üzem megindult és a kezdeti nehézségek leküzdése, után a ter­melési grafikon egyre kedvezőb­ben alakult. Amint M­á­t­­­s Sán­dor elvtárs,­ az üz­emi bizottság elnöke örömmel közölte velünk, ma már teljes békebeli kapacitás­sal dolgozik a gyár. Ez pedig annyit jelent, hogy naponta 2—2,5 millió darab „Munkás“ és „Harmónia“ cigaretta és 70—80 ezer csomag középl­ínom török cigarettadohány kerü­l a hatalmas raktárakba, onnét pedig a tra­fikokba. A TERMELÉS — tehát elérte az emberi erő, a szakképzettség és ügyesség, va­lamint a gépi berendezés telje­sítőképességének maximumát.. En­nek elsősorban a kiváló munka­morál a titka, mert a dolgozók, akik most „Harmóniát“ gyárta­nak, egymással és a gyárvezető­­séggel is a legteljesebb harmó­niában működnek össze. Pedig attól a biztonságérzettől eltekint­ve, hogy állandó kenyeret mond­hatnak magukénak,­­ a kereseti viszonyok a drágasághoz mérten igen szerények. Például, amint Mát­is elvtárs előttünk szánthat­ta ki papíron, egy tíz éve dolgozó szakmunkásnak — ha története­sen nős, és egy gyermeke van — családi pótlékkal, lakbérrel, üze­mi jutalékkal és teljesítménybér százalékkal havi 3­60 forint az összes jövedelme. Hogy ebből a fizetésből mégis meg tudnak élni a dohánygyári elvtársak, ez olyan művészet, amelyért külön száz százalékos prémiumot érde­melnének ... A DOHÁNYJÖVEDÉK ■'WMMMMm­­MiMhMMaanwWMnMaMM úgy tudjuk, tekintélyes nyereség­gel dolgozik. Tehát máris elérke­zett az ideje annak, hogy a pénz­ügyi kormányzat emelje a do­hánygyári dolgozók normálbérét és rendezze státusba sorolásukat. Ez már régi, jogos kívánsága az­­érdekelteknek és a hároméves terv során közmegelégedésre kell rendezni a kérdést. Maguktól a fizikai dolgozóktól hallottuk, hogy a státusba sorolás pillanatnyilag nem jelentene számukra előnyt, mert a már besorozottak illet­ménye még az ő béreiknél is ala­csonyabb. Tehát a fizetések ren­dezése terén generális, a bérek és a megélhetési index reális össze­hangolásán alapuló intézkedésre van szükség. Ennek természetesen ki kell terjednie a nyugdíjakra is, mert ma például 108 forntot kap havonta egy olyan nyu­gdére, akit 32 szolgálati évvel nyugdíjaz­tak. Igazi békét, l­yálltak­­ a dolgozók az Új esztendőtől Esztendőváltás idején, a nagy elszámolás és mérlegkészítés órái­ban rendszerint a jövőre vetünk egy pillantást. Évről-évre vissza­térő riporttéma: mit várnak az emberek a jövőtől, mire gondol­nak legtöbet, miben reményked­nek leginkább. Nem rossz néha ilyen közvélemény-kutatást vé­gezni, mert sokat tanulhatunk velőle Az eseményekkel zsúfolt év utolsó napján megszólítottunk embereket az utcán és feltettük a kérdést, mit várnak az új,­a küszöbön álló esztendőtől. Na­gyon érdekes és nagyon jellemző az emberek hangulatam, hogy mindenki a béke hangoztatásával kezdte mondanivalóját. Mást alig mondtak, az egyéni kívánságok szinte nem is számítanak. . A kéményseprő szerencsét hoz, tartja a régi mondás. Körkérdé­­sü­nket tehát mi is a kémény­seprőnél kezdtük, hátha szeren­csét hoz mindazoknak, akik ol­vassák e nyilatkozatokat. Kis hátna: valóban el is jön a béke, az a béke, amit­ annyira várnak a dolgozók íme a válaszok: HORACHEK LA­JOS kéményseprőségét­: — Elsősorban azt szeretném, ha a hároméves terv az én el­képzelésem­ szerint valósulna meg a továbbiakban is. El kell is­merni, hogy eddig — a nehézsé­gek ellenére is — jól haladunk. Részemről szeretnék ebben az­ év­ben mester lenni, 12 éve vagyok segéd. A mi szakmánkban a régi reáljogok vannak érvényben, tenni kellene valamit. 1913-ben Fabinyi Tihamér jelentette ki, hogy a régi rendszer már csak­­7 évig tart és utána jön a re­form. A régi rendszer sok min­denben megváltozott, itt az ideje, h­ogy változás legyen a m­i jövő lehetőségü­n­ket illetően is. Az új esztendővel kapcsolatban az új­évi borravalót szíve­­n elfogad­juk, cserébe szek­tu­nk szeren­csét vinni mindazoknak, akik szeretnek benn­ünket és bíznak a kéményseprő munkájában. CZETT JÓZSEF országgyűlési képviselő: — Amit a negyvennyolcad év­től várok, a következőkben fog­lalhatók össze: 1. Az építőmun­­kához szükséges politikai nyu­galmat. Én hiszem, hogy ez meg is lesz. 2. A dolgozók életszínvo­nalának vis­elkedését. 3. A leg­erélyesebb kézzel megfogni a jövedelmeket és a teljes és való­ságos jövedelem után adóztatni, mert ezen a téren sok kívánni való van a jövő évtől. Finish nemcsak gazdasági, hanem poli­tikai hatása is lesz. Csak ez segí­tené az államháztartás egyen­súlyát és a hároméves terven ke­resztül a várt magasabb élet­­színvonal elérését, -t. Pártunk kongresszusától a pártunk belső ügyeinek tisztázódását. Az új pártvezetőségtől a kapott biza­lom birtokában határozott és erő­­politikát várok nemcsak ki­felé, de befelé is. 1. Külpolitiká­ban az amerikai elnökválasztás­tól várom a nagy politika tisz­tulását é­s nem­­ hiszem, hogy ennek megtörténte előtt a nagy dolgokban komoly döntések kö­vetkeznének be. CRR­ZMA ISTVÁN villamoskalauz: — (őszintébb békét várok, a pártharcuk csökkenését, sőt eltű­nését. Magamnak szeretnék több fizetést és különösen egy kis­fiút, akinek ma vagy holnap meg kell érkeznie... I.ÖBL JÁNOS újságárus ■— Az én számomra az lenne az egyik legboldogabb uilk­ulat. Iia az emberek rájönnének, hogy az i­­­stig a legolcsóbb nélkülöz­­hetetlen valatra. Gondoljanak csak arra, hogy 1976 augusztus 1-én is ugyati ennyibe került ti napilap. Másik kiván­ágimp­logs Pécsett a PVSK-t az NB 1 -ben lássam, elvégre Pécs közönsége megérdemelne egy rendes csapa­tot és nagy mérkőzéseket. Har­madik kívánságom, hogy az em- Imrekb költözzön egy kis opti­mizmus, ne legyenek olyan csüg­gedtek, hiszen mintha rossz uton jön égi/ jobb. fk H­in­él­t­k, az új esztendőben nagyobb és jobb kenyeret eszünk majd ... KOVÁCS JÁNOS városi altiszt: Az új esztendőtől el­ősor­­ban kill- és belpolitikai békessé­gei remélek, jobb, nagyobb gaz­dasági fellendülést és a szo­cialista gondolat megerősödését. Egyénileg bízom a státus-problé­mánk régen várt rendezésében és kedvező végrehajtásában ... PANDÚR JÓZSEF köztisztasági alkalmazott: — Az új víz­ben jobb, szebb jövő lesz, tehát a legjobbakat Vi­­­in., A nehézségek enyhülni fognak.. Élelmezés terén is javu­lást várok és remélek. SZEMEREI JÓZSEF utas a váróteremben: — A megbékélés útján kell tovább mennünk és küzdeni kell a háborús gondolat ellen. Dr. LUKÁCS ISTVÁN egyházmegyei tanfelügyelő: — Az emberiség megbékélését várom az, új esztendőtől. Nem kaphatunk nagyobb ajándékot, mint a békét, amelynek megnyi­latkozása lehet családi, társa­dalmi, nemzetközi, de gyökere feltétlenül a lélekben van. NAGY ISTVÁN rendőrszakaszvezető: *— Többet, jobbat várunk az új esztendőtől. Több jó embert és kevesebb rosszat, inkább törvény, mint rendőrtiszteid embereket. Javulást várunk az anyagiak te­rén is. MITROVICS SÁNDOR nyomdász: — A rég óhajtott írókét, a dol­gozóknak sok munkát, az anya­giak és élelmezés terén lényeges javulást, és egy NB I-es futball­­csapatot várok az újesztendőtől. CSONTOS JÓZSEF főpincér: — Több megértést egymás iránt, sok­ sínk m­unkn­alkahn­nt a dolgozni akaróknak. * Végül a magunk részéről azt kívánjuk, hiogy inniuk a négy kis szene­sgyereknek, akik az év utolsó napján délben betértek töhség le­vés­re és egy adag főze­lékre, összesen 2 forint 10 fillé­res menüre az egyik Siklósi­ úti vendéglőbe, egész éven át úgy ragyogjon a szemük, min­t ami­kor eléjük tette a vendéglős a jóillatú forró levest. De ragyog­jon a többi szegény gyerek szeme is ... I. L. A MEGÉLHETÉS keserves gondjait teszik elvirtsí-te­hetőbbé a szociális és munkásje­­­­lesi intézkedések és intézmények. Ezek sorát a napközi otthon nyi­totta meg, ahol jelenleg 83 gyer­mek kap reggeltől a munkaidő befejeztéig kitűnő ellátást és szak­szerű, gondos felügyeletet, nyá­ron pedig még strandolhatnak itt a kicsik. Most rendezik be a cse­csemőotthont és szervezés alatt áll az üzemi konyha is. A tervek szerint 300 dolgozó kap majd na­ponta egy lát­cteles, kalóriadús ebédet a lehető legminimálisabb térítés ellenében. Megkezdték az orvosi rendelő bővítését és kor­szerűsítését, hogy a legeredmé­nyesebben gyógykezelhessék a dohánypor okozta gyakori bőr­­fertőzéseket és tüdőpanaszokat. Kulturális vonalon a kitűnő hír­névnek örvendő dalárda, zenekar és színjátszó gárda az új esztendő­­ben még fokozottabb munkával kívánja szolgálni az egyetemes munkáskul­túrát. HÁROMÉVES TERVÜKBEN kuli árterem és balatoni munkás­­ündü­lő létesítése is szerepel. Öt­­ven személyes autóbuszt is akar­nak beszerezni, amely víkendre, vagy tanulmányi kirándulásra szállítaná a dolgozókat. Az üzemi bizottság a gyár vezetőivel, Srenkr Szilárd igazgató és Kiss Imre aligazgató elvtársak készséges támogatásával mindent elkövet, hogy ezek a nagyszerű elgondolások meg is valósuljanak. A munkásság példát mutató szoci­alista öntudattal, töretlen munka­­fegyelemmel és a termelés zavar­talan­ biztosításával már megte­remtette ezeknek a munkásjóléti és kulturális létesítményeknek anyagi alapjait. Az új esztendőben most már az illetékes központi vezetőkön a sor, hogy a bér- és státusrendezéssel egyidejűleg ezek a szép tervek is megvalósuljanak­ ­ .

Next