Dunántúli Protestáns Lap, 1945 (56. évfolyam, 1-11. szám)
1945-01-28 / 4. szám
ötvenhatodik évfolyam. 4. szám, Pápa, 1945 január 28 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYKIkRÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ______________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________________ ----------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK--------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL, TANÁR PÁPA I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ I TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Felemelem szememet. Jónás 2:8: Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról. Amikor lelkem elcsügged bennem, megemlékeztemaz én Uramról. Ez az emlékezés a legjobb orvosság és fájdalomcsillapító. Például, emlékezem az Ő ígéreteire. Az ő kegyelmes szavainak mindenike az ő erős és határozott »igen«jei a Krisztus Jézusban — a mennynek a csillagai, melyek az én vigasztalásomra gyuladtak fel a legsötétebb éjszakában. Azok épúgy megszámlálhatatlanok, mint a csillagok és époly ragyogók és vígtaggal teljesek. És megemlékezem az Ő hatalmas cselekedeteiről. Egyáltalán nem én vagyok az első zarándok, akinek keresztül kell mennem a Halál Árnyékának Völgyén. Előttem már nagy sokaság járt annak sötétségében és veszedelmei között és azokat mindegyiket kiszabadította nyomorúságaiból. Engem is, Ő meg fog áldani és meg fog őrizni. Érettem és oly sokat fog tenni, mint azokért, akik előbb jártak ezen az úton. És megemlékezem az Ő dicsőséges tulajdonságairól. »Végtelen, örökkévaló és változhatatlan az Ő lényében, bölcseségében, hatalmában, szentségében, igazságosságában, jóságában és hűségében« — micsoda tömege van itt a ragyogó tökéletességeknek. És ezek mind az én oldalamon állanak; ezek mind az én erős védelmezőim és szövetségeseim. És megemlékezem az ő tapasztalatáról. Mert — különös, de mégis áldott igazság — az én Istenem már előttem ott járt kint az egyedüliségben. Ő sokkal keserűbb pohárt ivott ki, mint az enyém. De ma Neki korona van a fején, mely soha el nem hervad. És ő mondotta, hogy én követni fogom Őt a fájdalmon keresztül a dicsőségbe, a halálon keresztül az életbe. Hát nem a hatásos és megbecsülhetetlenemlékezés — az Úrra való emlékezés? S. A. Kételkedésekkel tusakodó Embernek hitért való Reménkedése. Óh én szabadításomnak Istene! ki noha megtartod a te frigyedet és fogadásodat mindazoknak, valakik poenitentiát tartván Hozzád megtérnek, mindazáltal mégis nem szűnnek meg Tehozzád sokszor úgy kiáltozni, mintha ugyan megszegvén esküvéssel főtt szövetségedet elhagytad volna őket, úgy félnek és reszketnek, hogy még nem is tudják mit kelljen és mint kérni Tetőled, hanem mint a fecske csak csivognak és mint a galamb csak nyögnek az ő lelkek háborgásában. Én is azoknak szegény és holt eleven társa, hordozván a Tetőled reám bocsáttatott félelmeket és rettegéseket, éjjel és nappal szívem ,szakadva kiáltok Hozzád, míglen feledkezel énrólam és míg rejted el a te orcádat éntőlem? Meddig hagyod óhazam az én telkemet a kételkedésekkel tanácskozni és az én szívemet ide s tova hányódni az én kétséges gondolataimnak habjaitól? Siralmas vélekedésemben meddig hagysz engem veszekedni? Ime az én könnyhullatásom évő kenyerem gyanánt van énnekem és az én lelkem csak háborog énbennem, mint a szélvésztől megindíttatott bús tenger, melyben úgy elhagyta magát, hogy még vigasztalást sem akar venni. Miért vetsz meg engemet? mert a te búsulásid általmenvén énrajtam, még elmémet is megtompították és ezért a félelmek minden felől megszorítottak engemet, midőn még éjszaka is megtartóztatod szemöldökimet, hogy ne aludjanak, avagy el akarod-e Uram veszteni a te kezed munkáját? mert ha az én bűneimért elvetsz, jaj, hová leszek! holott ha álnokságimat megszámlálván egy csomóban pecsétled, még a hegyek is leszakadoznának ilyen terh alatt, nemhogy én hordozhatnám el. Nemde mihelyt gyarlóságból vétkezem, eszedben tartod-é és azoktól nem tisztítasz-é .;neg engemet? Kegyelmezz meg inkább énnékem és ne tedd ily kegyetlenné Tenmagadat, hogy kiáltván Tehozzád, meg nem hallgatnál s hozzám nem fordulnál a kegyelemre? Térj meg Uram! a te haragodból és a te búsulásodban ne feddj meg engemet, hadd szabaduljak meg a sok vélekedő gondolatoktól. Ugyanis kegyes Jehova, avagy mindörökké elvetnél-é és nem lennél-é többé jóakarója nyavalyás fejemnek? Elfogyott-e ate kegyelmed, vagy megszűnt-e szentséges ígéreted? Elfeledkezhetnél-e a kegyelmességről és haragodban megtartóztathatnád-é tőlem irgalmasságidat? Nem! semmiképen Uram! mert nem ember vagy, hogy hazudj. Te mondottad, hogy ha az édes Anya elfeledkezik is gyermekéről, de Te mégsem feledkezel el, fiát mégsem emlékeznél-e meg rólam a te könyörületességed szerint? Csendesítsd meg lelkem háborúit, vidámítsd meg a sok gondolkodás miatt megepedt szívemet a te ígéretidnek állandóságával, hogy ne hitetlenkedjem, hanem adhassak dicsőséget, elhivén, hogy amit ígértél s megmondtál, megcselekedheted'"mint Mindenható, meg is cselekszed, mint Igazmondó és hű kegyes Atya és én is a hitben legyek a nagyhitű Ábrahámnak igazán fia (leánya). Ha mikor azért erőtlenségem miatt háborgok el-