A mezőföldi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1886. május 27.
1 — 4 — 3. Egyházmegyei Gondnok ur néhai nt. Soós Károly csajághi volt lelkész és tanácsbiró emlékéről a kegyelet érzelmeit hiven tolmácsoló szavakban emlékezik meg és indítványozza, hogy az egyházmegye irányában évek hosszú során át oly nemes ügybuzgóságot tanúsított egyházi férfiúnak érdeme jegyzőkönyvbe vezetve örökittessék meg. Ezen kegyeletes indítvány egyhangúlag elfogadtatott, nt. Soós Károly ur emléke jegyzőkönyvbe megörökitendőnek határoztatott, melyről az illető özv. lelkésznő jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. 4. Olvastatott nt. Esperes ur jelentése az 1885. jun. 2-től — 1886. máj. 27-ig lefolyt időben történt egyházmegyei eseményekről. A jelentés következő: Esperes! jelentés az 1885. junius 2—1886. május 27-ig lefolyt időben történt egyházi eseményekről. Nagytiszteletü s tekintetű Egyházm. közgyűlés! Mult évi közgyűlésünkkönyvi 5. pontja szerint t. Csaby Miklós ur szt.-mihályi megválasztott lelkész, ugyszinte t. Lukács István ur S.-Keresztesre elválasztott lelkészi állomásukat folyó 1886. évi martius 12 e körül szokásos beiktatás mellett elfoglalták. — Mult évben választatott Igaron lelkészült. Győrfi Mór ur is, de választása ellen panasz emeltetvén, s 1885. nov. 23-án tartott törv. ülésben a vád tárgyaltatván, választása jóváhagyatott s hivatalába 1886. mártius 12 én beiktattatott. Továbbá t. Köntös Mihály Igaron, Molnár Lajos Fokszabadin, Herczeg Sándor Szent-Mihályon, Farkas Mihály Kis-Kovácsin, mint megválasztatásuk, St. Tót István pedig Bodajkon, mint esperesileg rendelt helyén tantói hivatalukat 1886. márt. 12-e körül elkezdették. Lelkész-testvérségünk 4 évi hivataloskodásom alatt szenvedett vesztesége felett fájó szívvel emelem fel gyengéd panaszomat, mert azon rövid idő alatt oly dús aratása volt köztünk a pusztító halálnak, miszerint egyházmegyei testvéreink fele része megtért birodalmába, aludni az enyészet álmait egy boldogabb jövő reménye alatt. A mult év folytán is két jelest ragadott el a halál közülünk, fájdalom már csak néhai Soós Károly csajádi, és Badicz Gyula kis-keszű volt lelkészekben, kiknek elvesztésük feletti bánatunknak, s becses emlékük fentartása érdekébeni kegyeletünknek egyházlátogatásról a jelentésemben kívántam kifejezést adni