Dunaújvárosi Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 69-77. szám)

1969-09-12 / 72. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA­I XIV. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK T­ársasházak — vállalati hozzájárulással Az OTP dunaújvárosi fiókja, Dunai Vasmű és a városi tanács il­­­letékesei szeptember nyolcadikén rögzítették, hogy a Dunai Vasmű 488 lakás építési költségéhez járul hozzá. A Dunai Vasmű az építési költség állami dotációval csökkentett ös­­­szegének 60 százalékát hitelezi kamat­mentesen dolgozóinak, 25 százalékát az OTP hitelezi, végül a fennma­­radt 15 százalékot a leendő lakás­­tulajdonosoknak kell kifizetni. To­vábbi 78 lakást a többi dunaújvá­rosi vállalat hasonló arányú hozzá­járulásával építenek, amennyiben azok valamennyién igénylik. Az OTP mindenesetre vállalta, hogy ha a 78 lakást vállalati hozzájárulással teljes egészében nem sikerül értéke­síteni, a hiányzó összeget a takarék­­pénztár fedezi és a fennmaradó la­kásokat öröklakásként értékesíti. A vállalati hozzájárulással épülő kilenc emeletes társasházak a ben­zinkút mögött, az L-épületekkel szemben és a Martinovics utcában, valami­nt a Castrum II. városrészben állnak majd. Az építkezés befejezé­si határideje 1970, de figyelembe véve, hogy az építőipar munkaerő­hiánnyal küszködik, valószínű, hogy az 566 laikus egy részét csak 1971-ben adják át. Újabb 56 lakás készül el szeptemberben a Kallós utcában A tejüzemmel szemben húzódó épületsor utolsó tagjával készülnek el szeptember 22-re a 26. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat dolgozói. Az 6/10-es tömb a hetedik épület a sorban, és szintén 56 lakás lesz a két lépcsőházban. A kőművesmun­ka már befejeződött, jelenleg szakiparosok, burkolók, parkettázók, a festők és mázosok dolgoznak. Az új lakások „vasműs” öröklakások. „Ho APÓ" brigád alakult a vasműben A hideghengermű kikészítő üze­mének állandó délelőttös dolgozói közös elhatározással kedden reggel brigádot alakítottak, és Ho Si Minh emlékére a „Ho Apó” brigád nevet vették fel. Az új, szocialista címért küzdő brigádnak 14 tagja van: az üzemvezető, az üzemtechnikus, az elszámoló technikusok, a késállító lakatosok és az anyagbiztosító. A brigádtagok részvéttáviratot küldtek a VDK budapesti nagykövetségére, melyben többek között a következő olvasható: „Fogadjuk, hogy hűsége­sek maradunk az eszméhez, amelyért Ho Sd Minh élt. Emlékét megőriz­zük.” Megindult a cukorgyártási kampány Ercsiben Az Ercsi Cukorgyárban szeptember 8-án reggel kezdődött meg a cukor­répa feldolgozása. A gyárban idén vezették be a 44 órás munkahetet. A régi munkások a karbantartás ide­je alatt 40 órát, a kampány ideje alatt pedig 48 órát dolgoznak he­tente. A szerződés rögzíti, hogy az időszaki munkások minden ledolgo­zott 12 nap után az idény végén egyszerre kapják meg a szabadna­pokat. A tervezők milliója Évente átlag hatvan munka ké­szül el a Dunaújvárosi Tervezőiro­dán. Annak ellenére, hogy zömmel csak a város számára dolgoznak, első félévi eredményeik alapján igen előkelő helyet foglalnak el az or­szág tervezőirodái között. Az egy főre jutó termelési érték 43,5 ezer forint volt, s ez az eredmény az 5. helyet jelenti a tanácsi tervező iro­dák között a dunaújvárosiaknak. — Nyereséges az irodánk — mon­dotta Fási Lajos, igazgató. — Az első félévben egymillió forint ha­szonnal dolgoztunk. Az igazgató arról beszél, hogy ez a nyereség jelenleg kedvező muta­tó, de nem lehet abszolút érvényű­nek venni az ő esetükben. A nye­reség ugyanis függ a bérszínvonal­tól, a termelési eszközök értékétől és főleg a munkák összetételétől. A DTI egy beruházáshoz, a városhoz kötődik, nem válogathat kifizetődő és kevésbé kifizetődő munkák kö­zött. — Nem mintha válogatni akar­nánk — szól közbe Balla József, fő­mérnök. — Hiszen az iroda éppen a fejlődő Dunaújváros építési terv­szükségletének fedezésére alakult. Ma már ott tartunk, s ez a városi tanács előrelátó városfejlesztési po­litikájának köszönhető, hogy az épí­tőknek nem a rajzasztalról kell „le­kapniuk” a terveket, hanem két­­három éves előretartással dolgozha­tunk. Példaként a Castrum II. városrész tervezését említik. A programterv már régebben elkészült, jelenleg a műszaki kiviteli terveken dolgoz­nak. A jövő évben kezdődő munká­latokhoz már az idén nyolcszáz la­kás tervét elkészítették, készül a 20 tantermes iskola, az óvoda és a böl­csőde terve is. Ilyen mun­kamódszer­rel van lehetőség több változatot készíteni, az előre nem látható aka­dályokkal számolni és módosítani — ha kell. A leendő városrész be­építési terve, makettje hosszú ideje közszemlére is került, figyelembe vehették a város lakóinak észre­vételeit, kívánságait is. Évek óta a tervezőiroda legjelen­tősebb munkája a C-típusú nagypa­neles tervcsalád. Az új panelból Szegeden, Dunaújvárosban és az or­szág más városaiban is épülnek la­kások. A tervcsalád — magasfokú előregyártottsága mellett — sokféle variációs lehetőségeivel tűnik ki az eddigi panel­házak közül. — Továbbfejlesztjük a C-típust is — újságolja az igazgató. — Az alaprajzi elrendezés többszörös vál­tozatát dolgozzuk ki, s ezzel párhu­zamosan változtatható az épület homlokzata, külső megjelenési for­mája is. Célunk, hogy feloldjuk, megszüntessük a panelházak unifor­­mizáltságát és egyidejűleg sokféle­képpen berendezhető, használható, korszerű lakásokat adjunk. A Dunaújvárosi Tervezőiroda a továbbfejlesztett C-típust illusztrált tanulmányban kívánja ismertetni a beruházókkal, tervezőkkel. A közel­jövőben elkészülő kiadvány egy ki­csit hírverés, egy kicsit piackutatás is a dunaújvárosi panel számára. S a DTI „új mechanizmusának”, az igények sokoldalú kielégítésének, for­málásának jele. /////////// Az OTP kirakatában négy maketten mutatja be a tervezőiroda a C-típusú panellakások változatait és berendezési lehetőségeit AZ ÖBÖLBEN Franciaországi testvérvárosunk küldöttei Dunaújvárosban Kilenc évvel ezelőtt kötött Duna­újváros testvérvárosi szerződést a franciaországi Villejuiffel, ahonnan most Antoine Cisneros városi taná­csos vezetésével négy tagú küldött­ség érkezett városunkba. A küldött­ség tagjai Marguerite Chapizeau ta­nárnő, Raymund Thepaut egészség­­ügyi dolgozó és Georges Genevois nyugdíjas, valamennyien a ville­­juifi városi tanács tagjai. Vendé­geinket szerdán a város vezetői je­lenlétében dr. Maróti János, a vá­rosi tanács vb-elnöke köszöntötte, és tájékoztatta őket Dunaújváros fejlődéséről, fejlesztési tervéről, és dolgozóinak életéről. A vendégek érdeklődtek a város és a Dunai Vasmű kapcsolatáról, szociális prob­lémákról, és városfejlesztési kérdé­sekről. Megtekintették a dunai part­falat, az új szabadstrandépítkezést. Megtekintették még a fésűsfonodát és a piactéri ABC áruházat is. Csü­törtökön délelőtt a francia dele­gáció tagjai Székesfehérváron a megyei tanácson tettek látogatást, majd délután Mezőszilasra, a Mező­föld Termelőszövetkezethez látogat­tak. Országos anyagvizsgáló tanácskozás A Gépipari Tudományos Egyesület szeptember 11­-13 között Székesfe­hérváron és Dunaújvárosiban rende­zi meg az országos anyagvizsgáló ta­nácskozásit. A tanácskozás megnyi­tójára és első napi rendezvényére Székesfehérváron került sor, majd ma és szombaton Dunaújvárosban folytatódik a tanácskozás. A vasmű kultúrtermébe mintegy kétszáz résztvevőt várnak az ország kutatóintézeteiből és nagy ipari üze­meiből. A tanácskozás előadásokat hallhatnak az résztvevői anyag­­vizsgálás fejlődéséről, helyzetéről, a különféle vizsgálati módszerek elő­nyeiről, tapasztalatairól. Nagy vá­rakozás előzi meg dr. Réti Pál, Csepeli Vas- és Fémművek minő­­­ségellenőrző és anyagvizsgáló inté­zetének Bánki Donnál-díjas főmérnö­ke, a Gépipari Tudományos Egye­sület anyagvizsgáló szakosztálya el­nöke előadását. Dr. Konkoly Tibor az ipari röntgen­technika helyzeté­ről, hazai és külföldi tapasztalatai­ról számol be. A tanácskozás pénte­ki programja gyárlátogatással zárul a Dunai Vasmű minőségellenőrző és anyagvizsgáló főosztályánál. Az országos értekezlet szombaton további előadásokkal és hozzászólá­sokkal folytatódik Dunaújvárosban. Belga vendégek Dunaújvárosban A hazánkban tartózkodó belga kulturális küldöttség két tagja S. A. de Bondt és L. Legrand megismer­kedett városunk művelődéspolitiká­jával. A vendégeknek Dr. Ványi Gá­bor, a Bartók Béla Művelődési Köz­pont igazgatója, és Esztergomi Imre, a Dunai Vasmű szaksz­ervezeti bi­zottságának művelődésügyi előadója mutatta be a Bartók Művelődési Központ szakköreit, a vasmű műve­lődési házát és a Dunai Vasmű Vö­rösmarty könyvtárát. ALKOTÓ NYUGTALANSÁG „Egy kis független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat” — Arany János sóhajtott így száz évvel ezelőtt. Nem elsőként, nem is utolsóként a költők, művészek, tudósok között, akik — vagyonuk nem lévén — a létbizonytalanság és az elmélyülést lehe­tetlenné tevő nyugtalanító körülmények elől egy bőkezű mecénás közelébe menekültek — ha tehették, s ha nem tehették, a társadalom perifériájára szorulv­a gyakran elkallódtak. De vajon az az ügyes, vagy szerencsés, akinek sikerült megteremtenie a külső nyugalmat, megőrizhette-e volna azt, ha belül is megnyugszik és tunya monotóniával múlatja napjait? Születhettek-e volna nagy emberi művek alkotó nyug­talanság nélkül? És születhetnek-e ma? Nos, nemcsak nagy, de még kicsiny művek sem. Példa kell rá? Nézzünk körül. Nézzük és lássuk meg azt, amiben élünk, s elsősorban azt, ami életünk alapja és értelme, az emberi munkát. A termelést, amit mi, ma élő társadalmi egyének végzünk, a mi országunk fejlődési fokának megfelelő nívón, kor­szerűen, vagyis: a gazdasági reform alapkoncep­cióinak megfelelően. Konszolidált politikai és gazdasági helyzetünkben minden egyes dolgozó ember számára adott a külső nyugalmat jelentő mecénás: az egész társadalom. Ez az a zavaró momentumoktól független nyugalom, amit a költő óhajtott. Ám ez még nem minden, ez csak szükséges, de nem elegendő. Ez csak statikai és szilárdságtani szempontból kielégítő tartály, megfele­lően modern konstrukció, amit tartalommal, pezsgő, változó, fejlődő élettel megtölteni csak az alkotó nyug­talanság képes. Mindenkire vonatkozik ez, de leg­elsősorban azokra, akiket rátermettségük és képzett­ségük egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség vezető posztjára állított. Lehet-e egy brigádot, egy üzemet, egy intézményt, egy várost előrevinni — méghozzá megfelelő módon és megfelelő iramban előre vinni, avatag elveken és elgondolásokon megnyugodva? Nem lehet. Nem lehet korszerű vezetői színvonalról beszélni, ha az „úgy van jól, ahogyan van” — elv alapján állunk, hiszen ezt az elvet az emberi tunyaság kortörténeti dokumen­tumaként vitrinbe kellett, kell, és kell majd zárni. Nem lehet idejétmúlt normáliák vizét prédikálni és a termelékenységet túlnövő anyagi elismerés borát inni. A korszerű elvek alapján irányító vezetőnek állan­dóan, folyamatosan alkotnia kell, megnyugodnia, vagy belenyugodnia abba ami van, sohasem szabad. És lehetne most sorolni mindazt, amibe nem nyu­­godhatik bele a vezető, aki elsősorban nem erkölcsi és anyagi sikernek fogja fel a maga pozícióját: a cél­nélküliségbe, a kritikátlanságba, a formalizmusba, a megalkuvásba, a helyes gazdaságpolitikai elveket hát­­badöfő, ügyeskedő látszatmanőverekbe — mindabba, ami alkotó nyugtalanságát fékezné, ballaszttal ter­helné, vagy a legrosszabbik esetben teljesen megfoj­taná. Azt szokták mondani, hogy a beosztás, a pozíció kötelez, arra kötelez, hogy becsületesen, tisztességesen dolgozzunk. Voltak, lehettek, s lehetnek, időszakok, amikor talán ez is elegendő volt, jobb híján. De ma nem. A nyuandi politikai és anyagi körülmények ma már többre köteleznek ennél — alkotó nyugtalanságra, K. D.

Next