Dunaújvárosi Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 69-77. szám)
1969-09-12 / 72. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJAI XIV. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Társasházak — vállalati hozzájárulással Az OTP dunaújvárosi fiókja, Dunai Vasmű és a városi tanács illetékesei szeptember nyolcadikén rögzítették, hogy a Dunai Vasmű 488 lakás építési költségéhez járul hozzá. A Dunai Vasmű az építési költség állami dotációval csökkentett összegének 60 százalékát hitelezi kamatmentesen dolgozóinak, 25 százalékát az OTP hitelezi, végül a fennmaradt 15 százalékot a leendő lakástulajdonosoknak kell kifizetni. További 78 lakást a többi dunaújvárosi vállalat hasonló arányú hozzájárulásával építenek, amennyiben azok valamennyién igénylik. Az OTP mindenesetre vállalta, hogy ha a 78 lakást vállalati hozzájárulással teljes egészében nem sikerül értékesíteni, a hiányzó összeget a takarékpénztár fedezi és a fennmaradó lakásokat öröklakásként értékesíti. A vállalati hozzájárulással épülő kilenc emeletes társasházak a benzinkút mögött, az L-épületekkel szemben és a Martinovics utcában, valamint a Castrum II. városrészben állnak majd. Az építkezés befejezési határideje 1970, de figyelembe véve, hogy az építőipar munkaerőhiánnyal küszködik, valószínű, hogy az 566 laikus egy részét csak 1971-ben adják át. Újabb 56 lakás készül el szeptemberben a Kallós utcában A tejüzemmel szemben húzódó épületsor utolsó tagjával készülnek el szeptember 22-re a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az 6/10-es tömb a hetedik épület a sorban, és szintén 56 lakás lesz a két lépcsőházban. A kőművesmunka már befejeződött, jelenleg szakiparosok, burkolók, parkettázók, a festők és mázosok dolgoznak. Az új lakások „vasműs” öröklakások. „Ho APÓ" brigád alakult a vasműben A hideghengermű kikészítő üzemének állandó délelőttös dolgozói közös elhatározással kedden reggel brigádot alakítottak, és Ho Si Minh emlékére a „Ho Apó” brigád nevet vették fel. Az új, szocialista címért küzdő brigádnak 14 tagja van: az üzemvezető, az üzemtechnikus, az elszámoló technikusok, a késállító lakatosok és az anyagbiztosító. A brigádtagok részvéttáviratot küldtek a VDK budapesti nagykövetségére, melyben többek között a következő olvasható: „Fogadjuk, hogy hűségesek maradunk az eszméhez, amelyért Ho Sd Minh élt. Emlékét megőrizzük.” Megindult a cukorgyártási kampány Ercsiben Az Ercsi Cukorgyárban szeptember 8-án reggel kezdődött meg a cukorrépa feldolgozása. A gyárban idén vezették be a 44 órás munkahetet. A régi munkások a karbantartás ideje alatt 40 órát, a kampány ideje alatt pedig 48 órát dolgoznak hetente. A szerződés rögzíti, hogy az időszaki munkások minden ledolgozott 12 nap után az idény végén egyszerre kapják meg a szabadnapokat. A tervezők milliója Évente átlag hatvan munka készül el a Dunaújvárosi Tervezőirodán. Annak ellenére, hogy zömmel csak a város számára dolgoznak, első félévi eredményeik alapján igen előkelő helyet foglalnak el az ország tervezőirodái között. Az egy főre jutó termelési érték 43,5 ezer forint volt, s ez az eredmény az 5. helyet jelenti a tanácsi tervező irodák között a dunaújvárosiaknak. — Nyereséges az irodánk — mondotta Fási Lajos, igazgató. — Az első félévben egymillió forint haszonnal dolgoztunk. Az igazgató arról beszél, hogy ez a nyereség jelenleg kedvező mutató, de nem lehet abszolút érvényűnek venni az ő esetükben. A nyereség ugyanis függ a bérszínvonaltól, a termelési eszközök értékétől és főleg a munkák összetételétől. A DTI egy beruházáshoz, a városhoz kötődik, nem válogathat kifizetődő és kevésbé kifizetődő munkák között. — Nem mintha válogatni akarnánk — szól közbe Balla József, főmérnök. — Hiszen az iroda éppen a fejlődő Dunaújváros építési tervszükségletének fedezésére alakult. Ma már ott tartunk, s ez a városi tanács előrelátó városfejlesztési politikájának köszönhető, hogy az építőknek nem a rajzasztalról kell „lekapniuk” a terveket, hanem kéthárom éves előretartással dolgozhatunk. Példaként a Castrum II. városrész tervezését említik. A programterv már régebben elkészült, jelenleg a műszaki kiviteli terveken dolgoznak. A jövő évben kezdődő munkálatokhoz már az idén nyolcszáz lakás tervét elkészítették, készül a 20 tantermes iskola, az óvoda és a bölcsőde terve is. Ilyen munkamódszerrel van lehetőség több változatot készíteni, az előre nem látható akadályokkal számolni és módosítani — ha kell. A leendő városrész beépítési terve, makettje hosszú ideje közszemlére is került, figyelembe vehették a város lakóinak észrevételeit, kívánságait is. Évek óta a tervezőiroda legjelentősebb munkája a C-típusú nagypaneles tervcsalád. Az új panelból Szegeden, Dunaújvárosban és az ország más városaiban is épülnek lakások. A tervcsalád — magasfokú előregyártottsága mellett — sokféle variációs lehetőségeivel tűnik ki az eddigi panelházak közül. — Továbbfejlesztjük a C-típust is — újságolja az igazgató. — Az alaprajzi elrendezés többszörös változatát dolgozzuk ki, s ezzel párhuzamosan változtatható az épület homlokzata, külső megjelenési formája is. Célunk, hogy feloldjuk, megszüntessük a panelházak uniformizáltságát és egyidejűleg sokféleképpen berendezhető, használható, korszerű lakásokat adjunk. A Dunaújvárosi Tervezőiroda a továbbfejlesztett C-típust illusztrált tanulmányban kívánja ismertetni a beruházókkal, tervezőkkel. A közeljövőben elkészülő kiadvány egy kicsit hírverés, egy kicsit piackutatás is a dunaújvárosi panel számára. S a DTI „új mechanizmusának”, az igények sokoldalú kielégítésének, formálásának jele. /////////// Az OTP kirakatában négy maketten mutatja be a tervezőiroda a C-típusú panellakások változatait és berendezési lehetőségeit AZ ÖBÖLBEN Franciaországi testvérvárosunk küldöttei Dunaújvárosban Kilenc évvel ezelőtt kötött Dunaújváros testvérvárosi szerződést a franciaországi Villejuiffel, ahonnan most Antoine Cisneros városi tanácsos vezetésével négy tagú küldöttség érkezett városunkba. A küldöttség tagjai Marguerite Chapizeau tanárnő, Raymund Thepaut egészségügyi dolgozó és Georges Genevois nyugdíjas, valamennyien a villejuifi városi tanács tagjai. Vendégeinket szerdán a város vezetői jelenlétében dr. Maróti János, a városi tanács vb-elnöke köszöntötte, és tájékoztatta őket Dunaújváros fejlődéséről, fejlesztési tervéről, és dolgozóinak életéről. A vendégek érdeklődtek a város és a Dunai Vasmű kapcsolatáról, szociális problémákról, és városfejlesztési kérdésekről. Megtekintették a dunai partfalat, az új szabadstrandépítkezést. Megtekintették még a fésűsfonodát és a piactéri ABC áruházat is. Csütörtökön délelőtt a francia delegáció tagjai Székesfehérváron a megyei tanácson tettek látogatást, majd délután Mezőszilasra, a Mezőföld Termelőszövetkezethez látogattak. Országos anyagvizsgáló tanácskozás A Gépipari Tudományos Egyesület szeptember 11-13 között Székesfehérváron és Dunaújvárosiban rendezi meg az országos anyagvizsgáló tanácskozásit. A tanácskozás megnyitójára és első napi rendezvényére Székesfehérváron került sor, majd ma és szombaton Dunaújvárosban folytatódik a tanácskozás. A vasmű kultúrtermébe mintegy kétszáz résztvevőt várnak az ország kutatóintézeteiből és nagy ipari üzemeiből. A tanácskozás előadásokat hallhatnak az résztvevői anyagvizsgálás fejlődéséről, helyzetéről, a különféle vizsgálati módszerek előnyeiről, tapasztalatairól. Nagy várakozás előzi meg dr. Réti Pál, Csepeli Vas- és Fémművek minőségellenőrző és anyagvizsgáló intézetének Bánki Donnál-díjas főmérnöke, a Gépipari Tudományos Egyesület anyagvizsgáló szakosztálya elnöke előadását. Dr. Konkoly Tibor az ipari röntgentechnika helyzetéről, hazai és külföldi tapasztalatairól számol be. A tanácskozás pénteki programja gyárlátogatással zárul a Dunai Vasmű minőségellenőrző és anyagvizsgáló főosztályánál. Az országos értekezlet szombaton további előadásokkal és hozzászólásokkal folytatódik Dunaújvárosban. Belga vendégek Dunaújvárosban A hazánkban tartózkodó belga kulturális küldöttség két tagja S. A. de Bondt és L. Legrand megismerkedett városunk művelődéspolitikájával. A vendégeknek Dr. Ványi Gábor, a Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, és Esztergomi Imre, a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottságának művelődésügyi előadója mutatta be a Bartók Művelődési Központ szakköreit, a vasmű művelődési házát és a Dunai Vasmű Vörösmarty könyvtárát. ALKOTÓ NYUGTALANSÁG „Egy kis független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat” — Arany János sóhajtott így száz évvel ezelőtt. Nem elsőként, nem is utolsóként a költők, művészek, tudósok között, akik — vagyonuk nem lévén — a létbizonytalanság és az elmélyülést lehetetlenné tevő nyugtalanító körülmények elől egy bőkezű mecénás közelébe menekültek — ha tehették, s ha nem tehették, a társadalom perifériájára szorulva gyakran elkallódtak. De vajon az az ügyes, vagy szerencsés, akinek sikerült megteremtenie a külső nyugalmat, megőrizhette-e volna azt, ha belül is megnyugszik és tunya monotóniával múlatja napjait? Születhettek-e volna nagy emberi művek alkotó nyugtalanság nélkül? És születhetnek-e ma? Nos, nemcsak nagy, de még kicsiny művek sem. Példa kell rá? Nézzünk körül. Nézzük és lássuk meg azt, amiben élünk, s elsősorban azt, ami életünk alapja és értelme, az emberi munkát. A termelést, amit mi, ma élő társadalmi egyének végzünk, a mi országunk fejlődési fokának megfelelő nívón, korszerűen, vagyis: a gazdasági reform alapkoncepcióinak megfelelően. Konszolidált politikai és gazdasági helyzetünkben minden egyes dolgozó ember számára adott a külső nyugalmat jelentő mecénás: az egész társadalom. Ez az a zavaró momentumoktól független nyugalom, amit a költő óhajtott. Ám ez még nem minden, ez csak szükséges, de nem elegendő. Ez csak statikai és szilárdságtani szempontból kielégítő tartály, megfelelően modern konstrukció, amit tartalommal, pezsgő, változó, fejlődő élettel megtölteni csak az alkotó nyugtalanság képes. Mindenkire vonatkozik ez, de legelsősorban azokra, akiket rátermettségük és képzettségük egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség vezető posztjára állított. Lehet-e egy brigádot, egy üzemet, egy intézményt, egy várost előrevinni — méghozzá megfelelő módon és megfelelő iramban előre vinni, avatag elveken és elgondolásokon megnyugodva? Nem lehet. Nem lehet korszerű vezetői színvonalról beszélni, ha az „úgy van jól, ahogyan van” — elv alapján állunk, hiszen ezt az elvet az emberi tunyaság kortörténeti dokumentumaként vitrinbe kellett, kell, és kell majd zárni. Nem lehet idejétmúlt normáliák vizét prédikálni és a termelékenységet túlnövő anyagi elismerés borát inni. A korszerű elvek alapján irányító vezetőnek állandóan, folyamatosan alkotnia kell, megnyugodnia, vagy belenyugodnia abba ami van, sohasem szabad. És lehetne most sorolni mindazt, amibe nem nyugodhatik bele a vezető, aki elsősorban nem erkölcsi és anyagi sikernek fogja fel a maga pozícióját: a célnélküliségbe, a kritikátlanságba, a formalizmusba, a megalkuvásba, a helyes gazdaságpolitikai elveket hátbadöfő, ügyeskedő látszatmanőverekbe — mindabba, ami alkotó nyugtalanságát fékezné, ballaszttal terhelné, vagy a legrosszabbik esetben teljesen megfojtaná. Azt szokták mondani, hogy a beosztás, a pozíció kötelez, arra kötelez, hogy becsületesen, tisztességesen dolgozzunk. Voltak, lehettek, s lehetnek, időszakok, amikor talán ez is elegendő volt, jobb híján. De ma nem. A nyuandi politikai és anyagi körülmények ma már többre köteleznek ennél — alkotó nyugtalanságra, K. D.