Dunaújvárosi Hírlap, 1976. december (21. évfolyam, 96-104. szám)
1976-12-28 / 103. szám
1976. december 28., kedd A Hírlap vendége: dr. Zathureczkij György, az egészségügy pártszervezetének titkára — Kedves Zathureczky elvtársi Engedje meg, hogy a D. Hírlapben szeretettel szerkesztőségéköszöntsem. S hadd gratuláljak — utólag is —, az egészségügy pártszervezetének élére történt megválasztásához. — Köszönöm! — Mozgalmas időpontban került e fontos tisztségbe. Az egészségügyi integráció megvalósításának küszöbén. Az integráció milyen változást hoz az egészségügyi ellátásban, a gyógyító munkában, s ennek megvalósítása milyen politikai feladatokat ró a pártszervezetre és a párttagságra? — Az integráció a szocialista egészségügyi ellátás megszervezésének fontos állomása; egységes intézményrendszer kialakítása a gyógyító-megelőző tevékenység magasabb szintre emelése érdekében. A lényege az, hogy minden beteg az intézményrendszeren belül ott és olyan szintű ellátásban részesül, ahol és amilyenre egészségi állapotát tekintve szüksége van. Ahhoz, hogy az új feladatoknak meg tudjunk felelni, a pártszervezetnek a káder- és személyzeti munka, a tudatformálás, a pártirányítás és a pártellenőrzés területén kell jelentősen előrelépni. — Az egészségügyben milyen sajátos vonásai vannak a pártmunkának? — Sajátos talán annyiban, hogy sokszor érződik a szakmacentrikusság a pártmunkában, ami persze nem okozhat elkülönülést! Érthető, hogy az egészségügy fejlesztési problémái gyakran kerülnek megvitatásra a pártszervezetben, s ilyenkor a középkáderek, orvosok, asszisztensek, gondozónők, kisegítő személyzet és gazdasági-műszaki dolgozók saját munkaterületükön jelentkező gondokkal foglalkoznak. A célunk az, hogy minden problémát igyekezzünk megoldani, de egyben a dolgozók szemlélete bővüljön, a közvetlen környezet gondjain túl mindenki érzékelje az egész intézményrendszer megoldandó feladatait is. Ez egyébként egyik feltétele az integrált egészségügyi intézményrendszer pártirányításának. — Az orvos-egészségügyi dolgozó és a beteg viszonyában gyakorta feszültségek jelentkeznek. Az ön véleménye szerint milyen okai vannak ennek? Hogyan lehet e feszültségeket a szocialista egészségügy követelményeinek megfelelően csökkenteni? — A szocialista egészségügyi intézményrendszer szervezeti és szervezési követelményei adottak, a kiteljesedés fokozatosan végbemegy. Az anyagi-technikai bázis, felszereltség, azaz a betegellátó kapacitás és az igények között azonban néha aránytalanság jelentkezik. Köztudott, hogy megyénk a lakosságra számított kórházi ágy tekintetében a megyék közötti rangsorban nem áll az elsők között. Ezért a rendelőintézetekben és a fekvőbeteg-ellátó osztályokon is zsúfoltság jelentkezik, ami feszültséget teremt a betegellátó tevékenység körében. Remélhető, hogy az integráció és a folyamatban lévő intézményfejlesztési beruházási program megvalósulása csökkenti a feszültségeket. A kérdés másik része az egészségügyi dolgozók és a betegek közötti időnként jelentkező feszültség emberi oldala. Úgy gondolom, hogy a kölcsönös megbecsülés révén és mindenekelőtt a tudati szint emelésével csökkenthetők ezek a feszültségek is. Pártszervezetünk fontos törekvése, egészségügy hogy a szocialista követelményrendszere a gyógyítás emberi kapcsolataiban is mind teljesebben érvényre jusson. A jó munkahelyi légkör nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gyógyító munkának. Ön szerint ma milyen atmoszféra uralkodik a kórházban, a rendelőintézetekben és a körzetekben? — Előrebocsátanám, hogy a gyógyítás kollektív munka. A jó munkahelyi légkör megítélésének kiindulópontja sem lehet más, mint az, hogy ez a kollektivitás milyen fokú és milyen belső tartalommal bír. Úgy vélem, hogy a gyógyító tevékenységhez jó a munkahelyi légkör, s hadd tegyem hozzá, hogy az integráció révén még tovább javul. Az áttérés szervezési intézkedések egész sorát igényli, tehát bolygat is. De az egyes osztályok, valamint a kórház-rendelőintézet-körzet kapcsolat a jelenleginél jóval szorosabb a lesz. Az egyes területek korábbi elszigeteltsége feloldódik, s ez nemcsak igényli, hanem hozzá is járul a munkakapcsolatok javulásához. — Sok szó esik manapság az orvosi tekintélyről, a gyógyító munka tekintélyéről, ön szerint mi alapozhatja meg, és mi ronthatja le ezt a tekintélyt? — Az a véleményem, hogy a szakmai tevékenység és az emberi hozzáállás a tekintély alapja. Az első pillanattól a gyógyulásig éreznie kell a betegnek, hogy szakmailag jó kezekben van, emberileg pedig az ellátásához szükséges gondoskodásban részesül. Betegeink döntő többsége — ezt tapasztalatból mondhatom — megelégedéssel távozik a kórházból vagy rendeléseinkről. A betegtől áramló információ fontos, erősítheti vagy ronthatja az orvos tekintélyét. Ha például szakintézetbe utalunk beteget, kialakulhat olyan vélemény, hogy lám, itt „nem értenek hozzá”. Pedig nem erről van szó. Ahova utaljuk, ott minden speciális műszer, felszerelés és tapasztalat adott ahhoz, hogy azt az ellátást kapja a beteg, ami szükséges. A szakintézeteket természetszerűleg úgy kell felfogni, mint bizonyos betegségek elleni küzdelemben a szellemi és anyagi erők tervszerű koncentrálását. Akadnak olyan betegek is, akik a legkülönbözőbb tanácsok, vagy hallomások alapján eleve máshova fordulnak azzal a betegséggel, amit itt tökéletesen lehet gyógyítani. Kétségtelen, hogy az orvos és a beteg közötti bizalom nagyon fontos tényező a tekintély erősítésében. Elég csak arra gondolni, hány máshová költözött ember ragaszkodik a régi körzeti orvosához, ha beteg. — Káder- és személyzeti munka minősége összefügg a gyógyító tevékenység minőségével is. Milyennek ítéli meg a helyzetet a kinevezési rendszer életbelépésével, hogyan „minősíthetők” a minősítések, és a káderutánpótlás lépést tart-e az élet követelményeivel? — A négy évre szóló főorvosi kinevezés rendszere 1976 januárban lépett életbe. A pozitív fogadtatás mellett — mi tagadás — voltak olyan vélemények is, hogy megrendült a bizalom a főorvosok iránt. Aligha kell hangsúlyoznom, hogy ez utóbbi nem így van. Mert a megbízatás több alkalomra is szólhat, egészen a nyugdíjig. Sőt, a főorvosi cím birtokában az orvos azután is dolgozhat. Hogy megszűnt végleges kinevezési rendszer, azt úgy kell értékelni, mint egy ösztönző erőt. Aki e címet viseli, annak bizonyítania kell, hogy képes megfelelően vezetni, irányítani, átfogni területe gondjait, meg-megújítani önmagát, — a korszerű követelményeknek megfelelően. A kényelem csábításával szemben a tettrekészséget erősíti. A minősítés színvonala sokat fejlődött. Konkrétakká váltak a jellemzések. Van bennük értékelő rész, és feladat-meghatározó rész, mely az elvárásokat tartalmazza. A korábbiakat így össze lehet vetni a későbbiekkel, s lemérhető belőle az egyén fejlődése. Az öncélú, udvariaskodó, általánosságokat tartalmazó minősítéseket mindinkább felváltja a céltudatos jellemzés. Ilyenformán a káderutánpótlást a legközvetlenebbül szolgálja, hiszen azt tartalmazza, hogy kitől, mit várnak, milyen perspektíva nyílhat meg előtte, ha felkészül a követelmények teljesítésére. Úgy hiszem, ezt lehet az élethez igazodó káderutánpótlásnak nevezni. — Melyek ma, — távirati stílusban fogalmazva — városunkban az egészségügyi fejlesztés legfontosabb feladatai? — Valóban csak távirati stílusban: az integráció; szakorvosi ellátás széles körű a biztosítása; egy új rendelő megépítése; kórházbővítés; káderutánpótlás; az intézmények műszerezettségének fejlesztése; az egészségügyi dokumentációs rendszer fejlesztése. — Milyen ma az egészségügyi dolgozók leterheltsége? Társadalmi megbecsülésük hogyan jut kifejezésre? — A munkaidő-csökkentés sajnos sok esetben azt jelenti még, hogy a szabadnapon lévők munkáját bent lévőknek kell elvégezni. A zsúfoltságról már szóltam, — ez is nehezíti a helyzetet. Az egészségügyi szolgálat három műszakos. Mit mondjak még? A fejlesztésekkel, például a kórház bővítésével sem változik sokat e téren a helyzet, mert az, hogy úgy mondjam, „szintentartó” beruházás lesz, hiszen közben fejlődik a város. Ami a társadalmi megbecsülést illeti: Semmelweis születésnapján 8 éve rendszeresen kitüntetik az egészségügy dolgozóit. Sokan kaptak közülünk Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, miniszteri dicséretet, kiváló dolgozó címet, a városi tanács vb elismerő oklevelét és néhányan jutalomutazásban részesültek. Érezzük a megbecsülést, bár úgy tartjuk, „nincs olyan rakott szekér” ... ez ránk is érvényes. — Végül engedjen meg Zathureczky elvtárs egy személyes kérdést: ön az orvosi egyetemen magas KISZ-tisztségeket töltött be, az egyetemet végezte „summa cum laude” el, azóta is több szakvizsgát tett le, jelenleg adjunktus, és párttitkár. Hogyan teremt összhangot szakmai és politikai munkájában? Mennyi ideje jut a családra? — A kérdés első felére azt mondhatom: sohasem éreztem, hogy összhangot kell teremteni, mert a kettő csak együtt egész. Akinél ez nincsen így — én úgy érzem legalábbis — ott valami pótlásra szorul. Hogy mennyi időm jut a családra? Kevés! Mert jó lenne, ha több jutna. Mégis, talán szerencsés vagyok. Feleségem is orvos, azonos a munkabeosztásunk. Hároméves a kislányom. Havonta két hétvége szabad. Együtt lehet a család, többi idő, — mint mindenkinek — rohanás, munka, tanulás, továbbképzés, értekezlet, ügyelet. Nem akarom ,sajnáltam magam, inkább azt mondom: nem unatkozom! — Köszönöm a beszélgetest! Sasvári György ! rosi Hírlap Ma: Ülést tart a városi tanács vb Ma délután 14 órai kezdettel ülést tart a városi tanács végrehajtó bizottsága. A testület tanácskozásának napirendjén szerepel az 1977. évi ideiglenes városfejlesztési és költségvetési terv megvitatása, valamint az 1976. évi lakóház-felújítási terv végrehajtásáról szóló beszámoló s az 1977. évi lakásfelújítási terv előterjesztésének megvitatása. Teljesítette tervét a betonelemgyár A meglehetősen feszített, 558 millió forint értékű termelési tervét teljesítette a dunaújvárosi betonelemgyár. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi épületelemgyára ebben az évben elsősorban a lakossági célokat szolgáltató termékek forgalmazását növelte, ezen belül 100 százalékos eredményt ért el a Dunaújvárosba, Százhalombattára ás Székesfehérvárra szállított házgyári termékek gyártásában. Üdvözlet Ciszty-Ilimszkből A dunaújvárosi 26. sz. Építőipari Vállalat Uszty- Ilimszkben dolgozó fiataljai karácsonyi és újévi üdvözletüket küldték Dunaújvárosba. Levelükben beszámoltak eddigi munkájukról, eredményeikről. Megismerkedtek az ott élő fiatalok munkájával, életével, számtalan barátság szövődött az Interklub keretén belül a házigazda Lenini Komszomol és az Uszty-Ilimszkben dolgozó többi szocialista ország fiataljai közt. 3. o dc Láthatatlan foltok A kémkedés történetében óriási jelentőségű volt, s hallatlan sikereket hozott a vegytinta felfedezése, illetve annak használata. A láthatatlan íráshoz használt különleges tinta egy ideig nagyon megkeserítette a kémelhárítók sorsát. De mint minden szernek, úgy ennek is felfedezték az ellenszerét, a vegytintát láthatóvá tevő vegyszert. A csodaszert használó kémek tehát nem sokáig élvezhették a biztonságot nyújtó módszert. Sorra lebuktak s a törvény ítélőszéke elé kerültek. Most azonban azt akarom elmondani, hogy az utóbbi időben milyen kellemetlen tapasztalatok birtokába jutottam, a társadalmi tulajdont illetően. No nem azért kell szót ejteni erről, mintha véleményem szerint mostanában rohamosan romlott volna a helyzet, inkább csak sajnálatos stagnálásáról beszélhetünk. Még pontosabban úgy fogalmazhatnánk, hogy nem tapasztalható számottevő javulás. Ha ennél is precízebb akarok lenni, azt kell megállapítani, hogy nem a felfedezett visszaélések száma nőtt, illetve topog egyhelyben, hanem a társadalmi tulajdon elorzása lett könnyebb. És még valami, ami az ilyen állapot velejárója: nemcsak a megrögzöttek, illetve a gyengébb morális tartással bírók nem tartják a közös tulajdont tabunak, hanem a becsületükre adókat is megszédíti néha a könnyű zsákmány. Távoli rokonom legjobb barátja a főváros egyik filmstúdiójában dolgozik. Legalább két évtizede: Ha a „Corpus delictit” saját szememmel nem látom, nem hiszem el, hogy mi minden került ki a filmgyárból a jóbarát jóvoltából. Nagyon drága francia parfümök és szépítőszerek tucatja és a múltkor több tekercs drága, öntapadós tapéta. Egy Dunaújváros környéki termelőszövetkezet egyik vezetőjével beszélgettem. Néhány példát mondott arra, hogy a „derék gazdák” hogyan dézsmálják a közöst. A szokásos takarmánycsenések szinte köztudottak. De vannak nagyobb károk is. Múltkorában eltűnt száz méter műanyag vízvezetékcső. Az éjjeliőrök idős emberek, az istállók, műhelyek környéke meg sötét. Nem is nagyon merészkednek a közelébe. De ami a közelmúltban megesett, az minden eddigit lefőz. Eltűnt az istállóból egy, körülbelül 40 ezer forintot érő ló. Olyan képtelenségnek tűnik, mintha a MÁV-tól ellopnának egy mozdonyt. Csak a helyszűke szab határt a felsorolásnak. Most térek vissza a vegytintához. Mint említettem, egy ideig sikert hozott a kémeknek, de felfedezték az ellenszerét. A mi „becsületes” emereink vegytintája rendszerint a hosszú szolgálati idő és a bizalom, melyet élveznek. Ez teszi láthatatlanná azokat a foltokat, amelyeket az ellenszer — a gondosabb ellenőrzés, a jó értelemben vett „bizalmatlanság” — előbb vagy utóbb láthatóvá tesz* — bognár — f Környezetvédelem a Dunakor Vállalatnál Dunaújváros — a kirakatok tükrében Ha igaz, hogy az üzleti kirakatok a városok szemei, amelyek híven tükrözik az ott élők igényeit, ízlését és kulturáltsági fokát, akkor nyilvánvaló, hogy Dunaújváros legnagyobb kereskedelmi vállalatának is számottevő szerepe van a városkép alakításában__ Raktár helyett: reklám Úgy tűnik, hogy a vállalat vezetői egyre jobban felismerik e városkép-alakító szerep fontosságát: a költségvetésben évről évre nagyobb összeget irányoznak elő a különböző áruk propagálására — az idén például már több mint 1 millió forintot —, amelynek döntő hányadát a 125 üzleti kirakatra fordították. A vállalat jelenleg nyolc kirakatrendezőt és két grafikust foglalkoztat, s évente több százezer forintért vásárol dekorációs anyagokat. Ám nemcsak az egyre növekvő anyagi ráfordítások — bizonyos szemléleti változások is tükröződnek a dunaújvárosi üzletek kirakataiban: visszaszorult az a kereskedői szemlélet, amely — mindent az eladás „szent” céljának rendelve alá — az összes kapható árut a kirakatokba akarta zsúfolni. A vásárlók informálását természetesen az újabb törekvések is fontosnak tartják, de fokozott hangsúlyt adnak az esztétikai és a reklámhatás követelményeinek is. Ennek megfelelően szaporodtak például a szezonnak megfelelő cél- és márkakirakatok, amelyek csak egy-egy terméket vagy egy-egy gyárat állítanak a figyelem központjába. Egyre ritkábbak a stílustalan, kirakatrendezői az ízléstelen megoldások is: végérvényesen eltűntek például a kirakatokból az élesre vasalt és az egy síkban kilógatott-kifektetett nadrágok, amelyek azt a benyomást keltették a járókelőkben, hogy úthenger pusztított az üveg mögött. A kedvező változások ellenére jónéhány „folt” homályuk még a dunaújvárosi kirakatok üvegén. Ezek oka elsősorban az, hogy amennyiben felújítanak is egy-egy üzletet, a kirakatokról általában megfeledkeznek: a Vasmű úti kirakatok többségében már lazák a keretek, mozognak bennük az üvegek, s mögöttük gyorsan porosodnak az áruk. Máskor viszont éppen az okozza gondot, hogy modernizálják a a kirakatokat: az újszerű, csupa üveg erejű üzletek sokat veszítenek a varázsukból, ha a hatalmas ablakok túlzsúfolt polcokra, a polcok között felejtett felmosóvödrökre nyújtanak „rálátást”. Néha elfelejtik bekapcsolni Gyakran előfordul persze az is, hogy besötétedés után semmit sem lehet látni a kirakatok mögött — ennek egyik oka az, hogy a boltvezetők olykor elfelejtik bekapcsolni a világítást. Nagyobb probléma hogy sok esetben azonban, nincs is mit bekapcsolni: az óvárosi ABC-üzlet világítása miatt például többször is reklamált már a rendőrség — a rosszul kivilágított üzlet ugyanis valósággal kínálja magát a betörőknek. Nem kielégítő a Barátság városrész ABC-áruházának a kivilágítása sem, különösen azóta, mióta — néhány betű meghibásodása miatt — a meglévő két neonfeliratból egyet kellett csinálni. Sajnos, a legtöbb helyen még erre sincs lehetőség, és ha elromlik egy-egy betű kivilágítása, sokszor hónapokig „lyukasak” maradnak a feliratok: a Vasmű úti üzletsor egyik bántó szépséghibája például, hogy elvétve akad üzlet, amelynek homlokzatán hibátlan a felirat. Ennek oka, hogy a vásott kamaszok köveitől a jégesőig, egy sereg dolog rongálja a fénycsöveket, s a megjavíttatásuk roppant hosszadalmas dolog. Éppen ezért a Vasmű úti női és férfidivat-szaküzleteknél már bevált fénydobozos feliratok alkalmazását szorgalmazzák újabban. Boltvezetők, cirokseprűvel ! Ha egy kereskedelmi vállalatnak előnyös az, hogy a város legforgalmasabb pontjain tarthat fenn üzleteket , akkor ennek az előnynek a hátrányait is vállalni kell; gondoskodni kell például arról, hogy málló vakolatú üzleti bejáratok, rozsdás bizbiztonsági rácsok, mosatlan kirakati ablakok ne csúfítsák az utcák képét. Évente több mint 2 millió forintot fordít a Dunaker Vállalat az üzleteinek tatarozására és karbantartására. Ez elég jelentős összeg, s aligha lehet véletlen, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium által kezdeményezett „Tegyük szebbé boltjainkat” elnevezésű országos versenyben a Dunaker Vállalat három alkalommal is első helyen végzett az utóbbi években. Tény azonban, hogy ez a siker jelentős részben a felkes és minden áldozatra kész bolti kollektíváknak, szocialista brigádoknak köszönhető. A Kék Duna Áruház eladóinak például, akik több mint ezer órát dolgoztak társadalmi munkában azért, hogy az áruház környéke rendezett legyen. E vállalások értékét növeli, hogy jelelntős terhet vállalnak a bolti kollektívák az üzletek belsejének takarításában is. A raktárak kicsik, ráadásul az áruk egy része szalmába, faforgácsba csomagolva érkezik, ráadásul a vevők is szanaszét dobálják a csikkeket, a blokkokat a kijárat előtt , a takarítónő pedig kevés. Ezért jónéhány üzletben a takarítás a legfőbb feladata a kifutó kislánynak is. Kivéve, mikor aprópénzváltás van a postán — ilyenkor nem ritka látvány az sem, hogy valamelyik eladó, sőt , hogy valamelyik boltvezető látjuk a cirokseprűt. kezében (jy-j