Dunaújvárosi Hírlap, 1978. június (23. évfolyam, 44-52. szám)
1978-06-20 / 49. szám
1978. Június 20., Reäcf Alapkövetelmény a felkészültség és a példamutatás A közművelődés pártirányításáról közismert tény hogy az ipari munkahelyek, valamint a közművelődési és kulturális intézmények együttműködése összehangolt közös tevékenysége városunk művelődésügyének egyik sarkalatos kérdése. Ehhez a feladathoz a közoktatás és a közművelődés helyzetét elemző, a fejlesztés megfelölő irányát és tartalmát párthatározatok — de maga a közművelődési törvény is — világos, hosszú távra érvényes elvi programot adnak. E program eredményes végrehajtását, az ipari munkahelyeken folyó munkásművelődési tevékenység hatékonyságát nagymértékben befolyásolhatják a helyi pártszervezetek. Azok az üzemi pártszervezetek, amelyek elvi irányító, elemző munkájuk során az eddiginél fokozottabb figyelmet fordíthatnak közművelődési munkahelyi tartalmi, de sokszor nagyon is aprólékos, sok energiát, személyes meggyőzést, és nem kevésbé jelentős szervezőmunkát igénylő feladatainak segítésére, ellenőrzésére. Mert alapvetően e határozatok és a közművelődési törvény helyi végrehajtásának folyamatos ellenőrzésére kell összpontosítani a figyelmet a helyi pártszervezeteknek. Arra a tevékenységre tehát, amelynek tartalma, célkitűzése a törvény által tisztázott. Végrehajtása pedig — tegyük hozzá: felelőssége is — társadalmilag megosztott. Nemcsak a párt ügye tehát. E feladatnak nem is tehetnek eleget egyedül csak a pártszervezetek, főleg anélkül, törvény hogy a közművelődési szabta kötelezettségeiket hangsúlyozva, ne vonnának be a munkába más illetékes szerveket, s tőlük ne kérnék számon tevékenységüket. Ez utóbbi pedig nem más, mint a közművelődés intézményi-munkahelyi végrehajtásának folyamatos pártellenőrzése, a közművelődési bizottságok rendeltetészerű működtetésének nyomonkövetése, s azoknak a kérdéseknek kritikai elemzése, amelyek megoldása valójában előbbre viheti a munkahelyi közművelődési E kérdések között számos nagyjelentőségű — következményeit tekintve valóban lényegi kérdés — fogalmazódik meg. Többek között: milyen a kommunisták és a vezetők munkájának eredményessége például a közművelődés tanácsi irányításában, a szakszervezetek és a tanácsi szakigazgatási szervek tevékenységének összehangolásában; az ipari munkahelyeken a szocialista brigádok művelődési vállalásainak teljesítésében; a szakszervezetek közművelődési tevékenységében .,, Mennyire hatékony a kommunisták irányító munkája a közművelődési és kulturális intézményekben, az ifjúsági klubokban; a párt és a KISZ tevékenysége az értelmiség különböző köreiben .. . Milyen hatókörű például a kommunista értelmiség szerepe, részvétele a művelődési intézmények, a társadalmi szervezetek, a tudományos egyesületek kultúraközvetítő tevékenységében, a munkahely és a város közművelődésében ... És a kérdéseket lehetne sorolni tovább. Végre már eljutottunk hogy a városi vállalatok többségénél — a pártszervezetek, a KISZ- és a szakszervezetek közreműködésével — elkészülnek a követelményeknek megfelelő, vagy az azt megközelítő közművelődési feladattervek. E dokumentumok már tartalmazzák, hogy a termelés tennivalóihoz kapcsolódva miként szándékoznak emelni a közművelődés eszközeivel a dolgozók műveltségi színvonalát, figyelembe véve rétegeződésüket is. Szinte valamennyi vállalatnál például kiemelt jelentőséggel bír a dolgozók képzése, továbbképzése, általános szakmai és politikai iskoláztatása. Külön foglalkoznak a szocialista brigádok művelődési vállalásainak teljesítésével, annak segítségével. A változó és fejlődő munkahelyi közművelődési tevékenység szélesedését, hatékonyságának fokozódását manapság már olyan feltételek is segítik, amelyekkel korábban nem rendelkeztünk. Majdnem mindenütt létrejöttek és funkcionálnak a művelődési bizottságok, szaporodnak függetlenített vállalati nép művelők. A közművelődés rendszeres anyagi támogatását meghatározó, a munkásművelődés feladatait egymás közt megosztó és azt az eddigieknél eredményesebben megoldó szerződések születnek a vállalatok és a kulturális intézmények között. A pártszervezetek pedig a káderfejlesztési és oktatás-politikai terveikben a korábbiaknál nagyobb arányban szerepeltetnek a közművelődés és a kultúra pártirányítást segíteni képes, illetve az ilyen jellegű pártfeladatra felkészíthető, alkalmassá tehető embereket. S hogy ez a munka sem eredménytelen azt bizonyítja, hogy az elmúlt két évben például a tömegpropaganda és a káderképző formákon, így többek között a kulturális élet kérdései című tanfolyamokon, valamint a speciális kollégiumokon 409 hallgatót, köztük 213 párttagot készítettek fel. Örvendetes az is, hogy a vállalati közművelődési tervek egy jelentős része már kitér a közművelődés anyagi eszközeinek rendeltetésszerű felhasználására is. Ez utóbbi azért is jelentős, mert ezek az eszközök a vállalatoknál általában nem egy kézben összpontosulnak. A közművelődési feladattervek lényeg> tennivalói UflilClVGn között hangsúlyozott szerepet, megkülönböztetett figyelmet kap az általános iskolai végzettséggel még nem rendelkező, a bejáró, valamint a szülési szabadságon lévő nődolgozók művelődésének segítése. Ehhez a tárgyi és anyagi feltételek szinte minden munkahelyen rendelkezésre állnak. Nos ezekben a kérdésekben, e feladatok szervezésében, alapvetően a munkahelyi közművelődési tevékenység eddigieknél is hatékonyabb pártellenőrzésében van még számos tennivalója a hatáskörileg illetékes pártszervezeteknek. Kinek-kinek a maga területén, a tanácsi szakigazgatásban, a közművelődési és kulturális intézményekben és az üzemekben egyaránt. E feladatnak azonban csak akkor lehet eleget tenni, ha olyan kommunistákat bíznak meg vele, akik a közművelődésnek valóban értő segítői lehetnek felkészültségük és példamutatásuk alapján. Ehhez valóban az kell, hogy a pártoktatás keretében egyre több párttag és párton kívüli dolgozó továbbképzését oldják meg. Legyen minél több felkészült, avatott hirdetője annak, hogy a közművelődés olyan szellemi beruházás, amely a személyiséget gazdagítja, s egyúttal az ipari munkahelyeken a termelési feladatok jobb, színvonalasabb megoldását is szolgálja. — KS — Rádióhallgatóknak Keddtől péntekig „Nem a törvény érvényes?” (Kedd, Kossuth 13.10) Nem egyszer szóvá tették már, hogy gyakran olyan utasítások, iránymutatások állásfoglalások, születnek, amelyek végül is a törvények rendelkezéseivel ellentétes gyakorlatot eredményeznek. Egy friss példa alapján ismét erről szól a műsor vendége, Schmidt Péter professzor. Kisiparosok (Csütörtök, Kossuth 11.01) Sok helyen hiányoznak a a legfontosabb szakmák művelői. A tanácsok megkísérlik megváltoztatni ezt a helyzetet, új iparengedélyek kiadásával, a szolgáltatások új formáinak bevezetésével. Ezeket a kezdeményezéseket szeretné bemutatni és népszerűsíteni a műsor riportja. A közművelődési programból Tárlat Lussa Vince fotóművész kiállítása. (Uitz terem, naponta 11—1* óráig) Kissné Pólyák Erzsébet bábkiállítása a Munkás Művelődési Központ aulájában. (MMK-aula, naponta 10—20 óráig) Római kőtár. (Nyitva, hétfő kivételével mindennap 10—18 óráig) Állandó képző- és iparművészeti bemutató. (Képcsarnok, Apáczai Csere János utca) SZABADTÉRI SZÍNPAD Halló, itt Balaton. (Vidám Park szabadtéri színpada, június 22.én 20 órakor, rossz idő esetén 24-én 20 órakor) Illusztrációk a Valóságában A VALÓSÁG ez évi hatodik számát a Duna-parti szabadtéri tárlat acél-kompozíciói illusztrálják. Bemutatják ifjú Zámbó István Acélszöszegek című művét, Seregi József két hasáb figuráját, Csajt Attila acélpiramisát, Szőllősy Enikő lemezplasztikáját. Samu Géza: Temetési menet. plasztika. Bohus Zoltán: Cső- Galántai György: Lemezplasztika. Szeifert Béla: Júdástányér című munkáját. Völgyön—hegyen át... Bábkiállítás Völgyön-hegyen át utazik a nyuszi, a kecskeanyó, a bab, a tyúkocska, a pipihab, a róka meg az egér. Ütjük persze Meseországba visz, ugyan hová máshová is vinne! Haladnak előre a tojástartó-dobozokból épített hullámos úton, hol fel, hol le — akárcsak az életben. És Meseország nem is esik olyan távol az élettől, Meseország néha valódibb a valódinál; kérdezzük csak meg azokat, akiket leginkább illet ez a kérdés, és akik a legjobb, legigazabb feleletet tudják adni rá: kérdezzük meg a gyerekeket. Vagy, ha restelljük felnőtt létünkre a gyerekek véleményét komolyan venni, hát akkor gondoljuk vissza magunkat húsz—harminc—negyven évvel korábbra, és lépjünk be a magunk valahai gyermekfejével Kisné Pólyák Erzsébet bábjai közé, s éljük át újra a régen elfeledett meséket. Ha Találkozhatunk az Óz gyáoroszlánjával, ezzel nagytoppancsú, bajszos, bánnatos szemű, sárga óriéscicával, egy lépéssel arréb már a Harap utca három alatt vagyunk, a kutyatárban, amelyet síppal-dobbal Kutyafülű Aladár nyitott meg (bűbájosak ezek a tarkabarka kutyusok — mindegyik külön karakter, külön egyéniség), meglátogathatjuk Disney három kismalacának kunyhóját, végigjátszhatjuk gondolatban a kiskakas gyémánt félkrajcárjának, a csillagszemű juhásznak, a hattyúlánynak történetét, s az egyszerűségükben is megható dobozos bábok előtt akaratlanul is mondani kezdjük a verset, valahol a végefelé: „Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kismama ...” A „nagy” színjátszással teljesen egykorú bábművészet nélkülözhetetlen kellékei önmagukban, népi iparművészeti alkotásokként is megállják helyüket, de mert ezek a bábok (síkbábok, kesztyűs bábok, marionett-bábok) csakugyan funkcionálisak, azaz bábjátékra használhatók, legszebb megnyilvánulásai a szó legszorosabb értelmében vett iparművészetnek. S amikor alkotójukat elragadja a fantázia, vagy amikor meglát valamely természeti tárgyat — egy kukoricacsövet, egy lopótököt — akkor azonnal belelátja, illetve nem nem bele, hanem „kilátja” belőle azt, ami rejtőzik benne, ami emberi benne, és néhány mozdulattal, apró igazítással már nem iparművészeti, hanem valódi művészi alkotást hoz létre belőle. Kisné Pólyák Erzsébet bábkiállítása, amely az MMK aulájában látható, nemcsak a gyermeki mesevilágot eleveníti fel, nemcsak az óvó- és tanítónőknek ad ötletet, módszertani útbaigazítást a gyermekkel való bábozáshoz, hanem a felnőttnek, a kívülálló, nem szakmabéli felnőttnek is igaz örömet szerez. (k) 5. ordái T Nyár Művelődéspolitika és „strandológia”. eszállok a buszról, átbukdácsolok a bokaficamító hepehupává száradt sártengeren, és néhány lépés után egy nagyon barátságos, ötletesen berendezett, technikával (és hozzáértéssel) telített, félig zárt, félig szabadtéri nem-is-tudom-micsoda kellős közepén találom magamat. Szabadtéri könyvtárnak nem nevezhetném, mert bár könyvek és folyóiratok, napilapok és képesújságok kínálkoznak a szabad strandon álló ételbár erre tévedő vendégei számára, de nem szabadtéri, mert fedél alatt, esőtőlszéltől védve, igen civilizált körülmények között lehet itt kölcsönözni. S két lépéssel balra egy mini-játékterem, ugyancsak fedél alatt, asztali focival, tévétenisz-készülékekkel, az asztalokon társasjátékokkal. Ha pedig a ,,könyvtári részlegtől" jobbra lépek, ugyancsak fedél alatt, hatvan-hetven gyerek számára felállított padsorok előtt peregnek a színes rajzfilmek. S hol a szabadtér? A szabadtér ennek a kis kultúrkomplexumnak innenső oldalán, a hiányzó negyedik fallal szemközt van: nagy körben felállított padok, felettük napernyők (egyelőre nem sok szükség van rájuk, hiszen a Nap csak néha dugja ki orrahegyét a felhők mögül), s e körben sok mindenfélét lehet játszani, felnőttnek-gyereknek egyaránt, a barátságosan bólogató nyár- és fűzfák között. Az ötlet, amit az MMK megvalósított, az utóbbi évek nyári közművelődési formáinak kétségkívül legjobbika. Egyelőre még csak egy esős vasasnap és a legutóbbi, félig-meddig napsütéses, de eléggé szeles, hűvös vasárnap tapasztalatai alapján ítélhetnek az itt inspekciózó népművelők, könyvtárosok és műszakiak, de a jelek arra mutatnak, hogy a nyár hátralévő, s remélhetőleg valódi strandidőt hozó vasárnapjain zsúfolt lesz a fedél alatti részleg, teli lesznek a filmvászon előtt lévő, s most bizony még nagyon hézagosan elfoglalt padsorok, a nagy körben pattogni fog a labda és a tollaslabda, a gyerekek és a felnőttek, egyaránt részt vesznek majd a játékokban, ügyességi vetélkedőkben. Nagyon valószínű, hogy így lesz, mert bár a vízben ezen a délután még csak két mindenre elszánt fiatalembert láttam úszni, s a szabad strand gyér vendégserege (húsz—harminc gyerek és felnőtt) igencsak felöltözötten sültette magát a parton, a fedél alatti játékok mind gazdára találtak, némi könyv- és képeslap-forgalom is volt, s a mozivetítés szüneteit kitöltő zene a sziget távolabbi részében sétálgatókat is odacsalták az ételbár épületéhez, ahol nagy piros szalagon fehér MMK-betűk hirdetik, hogy a város legnagyobb közművelődési intézménye a nyári hónapokra fiókvállalatot hozott létre a szigeten. A szigeten, ami bizony egy kissé elhanyagolt. Bőven elkelne itt egy kis tereprendezés, a vízpartra, s a betonút és az ételbár közötti területre néhány teherautónyi dunai homok, nem ártana egy kevés élővilág sem, hogy barátságosabb, hívogatóbb legyen a környezet. De még így is hála a vízművek készségének, amivel a földszinti helyiségeket átengedte erre a közművelődési-szórakoztatási célra, s hála az MMK dolgozóinak, akik csakugyan nagyon ötletesen rendezkedtek itt be, s „viszik az üzemet” — igen, még így is életet vitt, lelket lehelt a környezetbe ez a kezdeményezés, egy régi, jól bejáratott fürdőhely hangulatát varázsolta a sziget fái közé. Képzeljük csak el: a család vasárnap reggel kirándul a szigetre, ott töltendő az egész pihenőnapot; a fürdőruhán kívül az égvilágon semmit sem kell magukkal vinniök: ott az ételbár, s az ételbár alatt ez a kis kulturális szolgáltató vállalat. A szülők nyugodtan fürödhetnek, úszhatnak, a kicsire vigyáz a népművelő vagy a könyvtáros, — játszanak vele, szórakoztatják, s ebbe a játékba akár a szülők is bekapcsolódhatnak, hiszen felnőttek részére is van itt időtöltő eszköz, a könyveken, folyóiratokon, újságokon kívül is; ha az idő javul, s a látogatottság növekszik, akkor a késő délutáni órákban minden vasárnap lesz itt polbeatműsor vagy disco is. A felkészültségi fok teljesnek mondható, egy bármiféle szabad strandon jelentkező bármiféle igényt bőségesen ki tudnak elégíteni. Most már csak jobb idő, s a jobb idővel automatikusan együttjáró nagyobb közönség kell ahhoz, hogy a nyári nagyüzem megkezdődhessék. Mind művelődéspolitikai, mind pedig „strandológiai” szempontból a legnagyobb örömmel kell üdvözölni az MMK kitűnő ötletét, s a nem kevésbé kitűnő megvalósítást. (kd) L TV-AJ A N LATUNK 1978. június 20., kedd 16.45: postafiók 250 Takács Mari műsora, mint mindig, most is a televízió és a közönség kapcsolatával foglalkozik. Jó alkalom erre a két évenkénti televíziós dokumentumfilmekkel megrendezett miskolci tévéfesztivál, amelynek most utólagos értékelését, a tévések számára leszűrt tanulságait hallják. Takács Mari vendégétől, Balogh Máriától, a fesztivál igazgatójától. Miskolcon minden eddiginél személyesebb kapcsolat alakulhatott ki nézők és televíziósok között; közönségtalálkozók, beszélgetések színesítették a programot. Fejlődött a helybeliek műsornézési lehetősége is, hiszen amíg nem is olyan régen még csak a mozik vásznán kísérhették figyelemmel a versenyző filmeket, most otthon, saját képernyőjükön nézhették. Ennek ellenére sokan választották a közös megtekintést — monitorokon —, mert itt az alkotókkal is találkozhattak. A műsor beszámol a tévébemondók közönségtalálkozójáról is, tanúi lehetnek az ott elhangzottaknak, akár a bemondónak való jelentkezésről, akár a sminkről szólt a kérdés. Június 21., szerda 21.45: A tv zenei klubja Az Olimpiai Csarnokból közvetített nyilvános adás témája Richard Strauss Rózsalovag című operája, amelyet Mihály András mutat be. „Életműve hídként ível a német romantika világából az új európai zenéhez, a XIX. századból a XX.-ba” — tartja Richard Strauss művészetéről a zenetörténet. Ez az opera azonban az életművön belül külön helyet foglal el. Viszonylagos megtorpanás ez, visszalépés saját előző stíluselemeihez, 1911-ben, amikor pedig már jelentős újdonságokat mondhatna magáénak. Ez az opera — s még néhány — a zeneszerző szavai szerint a „játék, kedély és emberség” jegyében születettek. Az operában olasz áriák és menüettek keverednek a bécsi keringővel. Sudlik Mária, Pászthy Júlia és Kalmár Magda szólaltatnak meg részleteket az operából. Közreműködik Budapesti Filharmóniai Tárasaság Zenekara. A műsorvezető: Antal Imre. Június 22., csütörtök, 20.00: Lövés a lángokból A lírai szépségű szovjet film a második világháború idején játszódik. Hősei fiatalok, szinte gyerekek még, akiket felnőtté, öntudatossá érlel a háború, s a német megszállás. Malinyin városka komszomolistái, Nyina Szosznyina vezetésével akciókat készítenek elő a németek ellen. Nyina irányítása, a komszomolisták működése eredményes, de áldozatokat követel... A megtörtént eseményeket feldolgozó film emléket állít Szosznyinának, akiből a Szovjetúnió Hőse lett. (KS)