Dunaújvárosi Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 61-69. szám)

1983-08-09 / 63. szám

Népi ellenőrök az iskolai konyhákban A helyzet változatlan Mindenkor aktuális téma mint az étellel együtt egy-egy szerepelt a Járási és Városi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén: az általános iskolai tanteremépítés VI. ötéves tervi időarányos megvalósítása, az iskolai tantermek megvilágításának korszerűsítése, valamint a gyermekétkeztetés helyzete. Ez utóbbi sokat vitatott téma, ezúttal a népi ellenőrzési bizottság üléstermében is nagy vihart kavart. A népi ellenőrök a gyermekétkeztetés helyzetét az elmúlt két tanévben vizsgálták a város négy (Ságvári Endre, József Attila, Petőfi Sándor és a Római városrészi II. számú), és a járás két (perkátai és ercsi) általános iskolájában. A hat iskolában a diákok több, mint ötven százaléka az iskolában étkezik. Az iskoláknak saját üzemeltetésű konyhájuk nincs (kivétel a József Attila iskola, amelyben rossz körülmények között ideiglenes tálalókonyha működik), a konyhákat a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Ezeket a közeljövőben — jóllehet indokolt lenne — nem bővítik. Az iskolákban minden tanuló étkezhet. Az alsótagozatos gyerekek többsége azonban nem veszi igénybe a szervezett étkeztetést. Ennek oka: az anya gyesen van, és a gyermek otthon tud ebédelni, és az sem ritka, hogy a kisdiákok felnőttjeggyel esznek. A népi ellenőrök igen sok problémát derítettek ki, különösen sokat a Ságvári iskola konyháján. A legfontosabbak: az iskolai konyhák vezetőinek nincs megfelelő képesítésük, és kellő jártasságuk a gyermekétkeztetésben. A konyha dolgozói között kevés a szakképzett. A Ságvári iskolában mindehhez hozzájárul a korszerűtlen konyha, amelynek főzőtere igen kicsi, mert annak jórészét cukrászüzemnek használják. A megelőző népi ellenőri vizsgálat már kifogásolta ezt, de azóta a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat semmit sem tett. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a legtöbb iskolában nincs kellő mennyiségű tányér és evőeszköz. A meglevőkkel sok a gond: a porcelántányérszok nehezek, a mérések sze r tóth — tálcán három-négy kilót visznek a gyerekek. Az étlapszerkesztéssel is bajok vannak, nem a gyerekek életkorának megfelelő ételeket készítenek. Gyakran kerül a tányérjukba nehéz, zsíros, erősen fűszerezett ebéd. Ugyanakkor az étlaptervezetek szerint kevés főzeléket, gyümölcsöt, vitamin- és fehérjedús ételeket kapnak. Csaknem általános gond: nincs elég melegítőpult és kevés a hűtőszekrény. Az étkezésre szánt idővel is baj van: kevés, gyakran nem több tizenöt-húsz percnél. Mindezt tetézi, hogy nem tartják be az 1981. évi 27. sz. belkereskedelmi miniszteri állásfoglalást, amely szerint: fél százalékos normaeltérés engedhető meg. Az uzsonnák és a tízóraik összeállítása sem tökéletes: gyakran zsíroskenyeret, teát és nehéz kelttésztát kapnak a gyerekek. Gond az is, hogy a tanulók hatvan-hatvanöt százaléka délelőtt éhezik, mert reggeli nélkül megy iskolába (ez gyakran a szülők i hibája). Márpedig a reggelit a kevés tízórai aligha pótolhatja. Az iskolákban — a Petőfi iskola kivételével — nincs iskolatej. A konyhák a fogyasztók megkárosításában sem maradnak le. Előfordult, hogy a fogyasztói megkárosítás 28 százalékos volt. Mindemellett egy-két helyen az elszámolási rendszer számtalan visszaélésre ad lehetőséget. A járás iskoláiban sem rózsásabb a helyzet, holott a perkátai és ercsi iskolában a diákok harminc, illetve közel negyven százaléka étkezik. Perkátán nem tud minden rászoruló gyerek az iskolában ebédelni. Az étlapösszeállítással, a minőségi és mennyiségi előírások betartásával itt is bajok vannak, és ezt még tetézi, hogy nehéz a nyersanyag beszerzése. A népi ellenőrök szerint a korábbi felmérések óta a gyermekétkeztetés helyzete semmit sem javult, mi több: néhány helyen romlott. Márpedig a 6—14 éves gyerekek korszerű és kultúrált táplálkozása egészségük és fejlődésük szempontjából fontos, ezért ezeket a gondokat sürgősen orvosolni kell. Javult a nevelő, oktató munka színvonala Érték a kiegyensúlyozott belpolitika Az 1982—83-as politikai oktatási év eszmei, politikai és szervezeti tapasztalatait összegezte legutóbbi ülésén a megyei párt-végrehajtó bizottság. Megállapították, hogy az érvényes párthatározatok, a fő politikai törekvések szellemében a propaganda fontos szerepet vállalt a kedvező belpolitikai légkör fenntartásában, s hozzájárult a párt tömegkapcsolatainak erősítéséhez, a politikai aktivitás növekedéséhez. A tartalmi kérdések megvitatása során a pártszervek ás szervezetek törekedtek helyi politikai feladatok tuadatosítására — de ezt eltérő színvonalon sikerült megoldaniok. Az eszmei-politikai nevelőmunkában tudatosult, hogy pártunk, fő irányvonalát megtartva, továbbra is a társadalom szocialista vonásainak erősítésén munkálkodik. A lakosság túlnyomó része magáénak vallja szocialista elveinket, törekszik céljaink, a társadalmi folyamatok mélyebb megismerésére, feladataink végrehajtására. A pártoktatásban többnyire igényesen foglalkoztak nemzetközi politikai, gazdasági és ideológiai élet állandó és változó kérdéseivel. A propaganda igyekezett tendenciákat reálisan bemuatatni, az új kérdésekre érzékenyen, tudományos megalapozottsággal reagálni. tapasztalatok szerint a hallgatók egyetértőn támogatják pártunk nemzetközi irányvonalát, politikáját. Széles körben tudatosult, hogy — bár változatlan az imperializmus stratégiája — ma az agresszívebb erők a hangadók. A szocialista építés mai feltételei között nagy értékként tartják számon az emberek a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepével megvalósuló, kiegyensúlyozott belpolitikát. A politika jobb megértését, a vele a való azonosulást elősegítette szocialista társadalomról szóló, a felszabadulás utáni történelmünket objektíven bemutató propaganda is. Büszkeségre ad okot megújulásra képes gazdaságpolitikánk; pozitív értékítéletet vált ki a teljes foglalkoztatottság, a létbiztonság. Alkotó viták zajlottak a pártoktatásban társadalmunk jelenéről és lehetőségeiről. A többség megértette: a népgazdasági egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése — az egyre nehezedő külgazdasági körülmények között — csak jobb, az eddiginél hatékonyabb gazdálkodással érhető el. A program megvalósíthatóságát illető kételyekkel elsősorban a fiatalok egyes csoportjainál lehetett találkozni. Sok kritikai észrevétel is elhangzott: a munkahelyeken a szocialista demokrácia fórumainak hatékonyabb működtetését, jobb káderpolitikai gyakorlatot, a szocialista erkölcs további erősítését sürgették. Jobb munkaszervezést, nagyobb munkafegyelmet, a teljesítményekkel arányos, differenciált ösztönzést szorgalmaztak. Az MSZMP politikáját illetően kiemelték a párt tömegkapcsolatainak és vezető szerepének érvényesülését. Ideológiai helyzetünk és kulturális építőmunkánk megítélése is reális. Sokan fölvetették, hogy a szocializmustól idegen jelenségek között az esetenként erősödő politikai közömbösség, az anyagiasság, és a különböző, nacionalista színezetű megnyilvánulások jelentik a legnagyobb veszélyt. A politikai oktatásban a megye keresőinek csaknem 40 százaléka, a párttagság több, mint 80 százaléka vett részt. Csaknem négyezer propagandista tevékenykedet eredményesen. A további feladatokat is jelzi, hogy viszonylag kevés a 30 éven aluli propagandisták száma, összeségében javult a nevelő, oktató munka színvonala — állapította meg a megyei párt-végrehajtó bizottság. Az összegzett tapasztalatok jegyében folynak az előkészületek az 1983—94-es politikai oktatási évre. IH, azaz: ipari hátterű képzés Telt ház a főiskolán Lapunk június 28-i számában megírtuk, hogy a vártnál kevesebben jelentkeztek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskolai karára. Azóta lezajlottak a felvételi vizsgák. Az írásbelin öt jelentkező eredménye volt elégtelen — mondja Csillag Lászlóné, a tanulmányi osztály csoportvezetője. — A szóbeli vizsgára bocsátott 128 főből 92-en feleltek meg a helyi követelményeknek. Levelező tagozaton rosszabb az arány, a 129 jelentkezőből 66-ot tudtunk felvenni. Az új pontozási rendszerben a kari ponthatár nappali tagozaton 65, levelezőn 60 pont volt. A hiányzó létszámot az eddig máshol tanult, átirányításukat kérő hallgatókból töltöttük fel, illetve olyanokból, akik nem feleltek meg a nálunk magasabb követelményeket támasztó iskolákban, de pontjaik száma kielégíti a mi feltételeinket. Így került hozzánk összesen 80 hallgató a Miskolci Nehézipari Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem különböző karairól, a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskoláról és Kecskemétről, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskoláról. (Jelentős változás e téren, hogy eddig csak két sikeresen lezárt félév után kérni, lehetett átjelentkezést most ilyen kikötés nincs.) — Ipari hátterű képzés. Ez a fogalom csak az ebben jártas szakembereknek mond valamit, de mit értsünk alatta mi, laikusok? — Négy — alakítástechnológia, metallurgus, üzemgépész és fémszerkezeti — szakon vezettük be ezt a képzési formát. — mondja dr. Schummel Rezső, a főiskola igazgatóhelyettese. — Az eddig hat féléves oktatási időt megtoldottuk a hetedik félévvel s közben a hallgatók az első és hatodik félévben hathathónapos üzemi gyakorlaton vesznek részt. A mostani első évfolyamosok már augusztus 1-től dolgoznak, munkájuk szerinti fizetésért Ózdon, a Dunai Vasműben, a papírgyárban, a KGYV-nél és Százhalombattán. Természetesen ez idő alatt is foglalkozunk velük: a szaktanszékekről konzultációs tanárainkkal tartják a kapcsolatot, és az üzemnél minden diáknak van egy üzemi konzulense. Ezt a munkaidőt szakmában eltöltött időnek vesszük, így hallgatóink az iskola elvégzésének pillanatában már egyéves munkaviszonnyal rendelkeznek, tehát az úgynevezett mérnökóvoda elveszti létjogosultságát, kész szakembereket adunk a vállalatoknak. — Miben látja a jelentkezők számának csökkenését? — A műszaki pálya sajnos tovább devalválódott, elszürkült. Sokat teszünk a színvonal megtartása, emelése érdekében, a pálya iránti érdeklődés felkeltéséért, de a befektetett energia nem térül meg. IH képzésünk egyik fő feladata a színvonal emelése. Horváth Z. Gábor Málta makacskodik Hogy Málta miniállam, azt jószerivel mindenki tudja. Méreteiről fogalmat alkotni, közelebbről is megismerni azonban csak akkor lehet, ha az ember bebarangolja ezt a Budapest felénél alig nagyobb, mindössze 316 négyzetkilométeres mediterrán szigetországot. A lovagrend elődei Málta: híd Európa és Afrika között. Aki egyszer is járt a szigeten, s szót váltott a vallettai politikusok bármelyikével, ezt a mondatot gyakran hallhatta. Csakugyan: a sziget hatezeréves történetére, kultúrájának alakulására, civilizációjának fejlődésére meghatározóan hatott a két kontinens közti elhelyezkedés. Málta a Földközi-tenger kéklő víztükrét hasítva Szicíliából éppúgy könnyűszerrel elérhető, mint Líbia partjairól. Háromszázhúsz ezer lakója máig is a malti nyelvet beszéli, híven illusztrálva sziget ősi történelmét, az itt a megfordult arabok, normannok és spanyol hajósok, francia és brit hódítók századait. A Máltai Lovagrend 268 esztendőn át uralta a szigetet. A XVI. században települtek át Rhodoszról, s ők kezdték meg a híres erődítményrendszer kiépítését. Ennek a homok- és mészkőből létesült szigeterődnek különösen a második világháborúban nőtt meg a jelentősége: huszonhatezer fasiszta légitámadással dacolt ekkor a szövetségesek egyik legnagyobb támaszpontjaként. Kiürült támaszpontok Az utolsó brit katonák alig néhány éve, 1979-ben távoztak a szigetről. A vallettai kormány szilárdan el nem kötelezett politikát folytatott, s Dom Mintoff miniszterelnök a hetvenes évek közepétől sürgette a brit támaszpontok kiürítését, bár London évi 14 millió fontot fizetett a bázisok használatáért, s ennek a jelentős összegnek az elmaradása bizony sok gondot okozott a szigetországnak. Arról nem is szólva, hogy az évről évre gyarapodó munkanélküliséget is kedvezőtlenül befolyásolta a támaszpontok bezárása. Mintoff munkáspárti vezetése persze napjainkban is tudatában van a sziget geo- és katonapolitikai helyzetének. Mintoff miniszterelnök egy beszédében így fogalmazott: „Eddig évszázadokon át, a háborúból tartotta fenn magát Málta. Most szeretnénk megélni abból, hogy szigeteinken nincsenek támaszpontok”. S a Mintoffkormány valóban a Földközi-tenger demilitarizálásában, a teljes leszerelésben látja az enyhülés tényleges megvalósulását. Madridi különvélemény Éppen az Európa és Afrika közti összekötő kapocsszerepből, Málta politikájának e gyakran vitatott sarkalatos pontjából kiindulva magyarázható a szigetország képviselőinek magatartása a madridi konferencián. Valletta ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az európai biztonság és együttműködés helyzetét áttekintő tanácskozás záródokumentumában a 35 résztvevő ország kötelezze el magát az európai biztonság és a Földközi-tengeri kérdések összekapcsolása mellett, s hagyja jóvá mediterrán térség biztonságáról tartandó külön konferenciára vonatkozó javaslatát. Ezt a fellépést jónéhány küldöttség felesleges késedelmet okozó, túlzott makacsságnak minősítette. Más megfigyelők viszont emlékeztetnek arra, hogy Mintoff kormánya annak idején a helsinki alapokmány aláírása előtt is hasonló kifogásokat támasztott. Különvéleményben természetesen egy Máltához hasonló miniállamnak is joga van, még egy Madridhoz hasonló jelentőségű nemzetközi konferencián is. Ám a spanyol fővárosban folyó, s a kompromisszumos záródokumentum-tervezetig hosszú évek kimerítő diplomáciai kötélhúzásával eljutó értekezlet fontossága sokkal nagyobb, semhogy egyetlen ilyen vitapont megakadályozza sikeres befejezését. Ezért mutatnak rá az optimistább szakértők, hogy a máltai fenntartások Helsinkiben is átmenetinek bizonyultak. Gyapay Dénes A szigetország térképe A főváros látképe a tenger felől (A szerző felvételei—KS) 1983. augusztus 9., kedd Riport a Duna menti városokról Pénteken délelőtt Dunaújvárosba látogatott Zsmerev Leonyid Alekszejevics Pravda moszkvai tudósítója, a aki riportot készít a Duna menti városok és a szovjet Duna-hajózás kapcsolatáról. A vendéget elkísérte Usztyjanov Sztyepán Ignatyevics, a szovjet Duna-hajózás magyarországi vezérügynökségének vezetője és Geraszimov Vlagyimir Mihajlovics, a Pravda budapesti tudósítója. A városi pártbizottságon Fehéri Béla titkár fogadta a vendégeket és tájékoztatta őket Dunaújváros fejlődéséről, a Dunai Vasmű szerepéről hazánk kohászatában. A vendégek ezt követően ellátogattak a kohászati kombinátba, majd megtekintették a várost. IBUSZ-mérleg Utazni jó! Az év első hét hónapjában 93 ezren utaztak az IBUSZ- szal határainkon túlra, körülbelül ugyanannyian, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ötvenegyezer hazánkfia járt a szocialista országokban, a nyugati országokat 34 ezren, Jugoszláviát pedig 8700-an keresték fel. Nem lanyhul az utazási kedv, ezt mutatja a változatlan létszám, az utak időtartama, iránya, ára, illetve az utazók összetétele terén azonban számottevő különbségek figyelhetők meg. A statisztikai adatok szerint csökkent a néhány napos, olcsóbb utazások aránya és növekedett a hosszabb távú, magasabb árú utak iránt az érdeklődés. Sokan igényelték a kéthetesnél hosszabb, távoli országokba irányuló programokat, így például a Szovjetunió ázsiai területeire szervezett körutazásokat, a Koreai NDK-ba, Vietnamiba, Kubába és Kínába indított utakat. Számosan vettek részt kéthetes bulgáriai tengerparti üdüléseken, a nyugat-európai körutazásokon, s minden eddiginél népszerűbbek voltak unióbeli hajóutak. a szovjettól bevált rendszer, hogy az üdülőprogramokat városnézésekkel, kombinálják körutazásokkal. Az előzetes jelentkezések alapján az év végéig további 90 ezer kiutazóra számít az IBUSZ. Felerészüknek az őszi és téli hónapokra szerveznek programokat. Már most igen nagy az érdeklődés a karácsonyi és szilveszteri utak iránt.