Dunaújvárosi Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 44-52. szám)

1984-06-08 / 46. szám

A továbblépés lehetőségeit kutatva A vita nem ért véget Tegnap délelőtt Gadanecz György első titkár elnök­letével ülést tartott az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. A testület többek között megvitatta a városkörnyéki üdülőterületek helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről szóló beszámolót, és össze­gezte az MSZMP KB Ifjúsági Bizottsága által­­ kibocsátott, Az ifjú­ság társadalmi helyzete, a párt feladatai című dokumentum du­naújvárosi társadalmi vitájának tapasztalatait. Ez utóbbi napi­rend vitájában részt vett Tóth Tihamér, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának osztályvezetője és dr. S­p­i­e­g­l Jó­­z­s­e­f, a KISZ KB osztályvezetője is. A téma napirendre tűzését és a vita időszerűségét indo­kolja többek között az is, hogy a társadalmi életünk­ben jelentkező gondok, ne­hézségek visszahatnak ifjú­ságunkra is. Dunaújvárosban tizenkét vállalatnál, intéz­ményben vitatták meg kommunisták a Központi Bi­­­zottsága Ifjúsági Bizottsága által kibocsátott dokumentu­mot. A vitában szinte minde­nütt megfogalmazták, hogy az ifjúság helyzetét nem le­het a társadalmi-gazdasági folyamatoktól elszakítva vizsgálni. A résztvevők — és a végrehajtó bizottság tagjai is — egyetértettek azokkal a megállapításokkal, amelyek az ifjúság szerepét, és viszo­nyát a szocialista társada­lomhoz pozitívan értékelték. Ugyanakkor megfogalmazták­­ azt is, hogy bizonytalanság tapasztalható a fiatalok kö­rében a szocialista fejlődés perspektíváinak vel és személyes megítélése­lehetősé­geikkel kapcsolatban. Zavar tapasztalható társadalmi ér­tékeink megítélésében is, azonban­­ az értékrendszer elbizonytalanodása, a felnőtt társadalomra is jellemző. A vita során részletesen ele­mezték a résztvevők ifjúsá­gunknak a szocializmushoz való viszonyát, azzal való azonosulását, a fiatalok vi­lágnézetére ható jelenségeket és szó esett az esetenként tapasztalható passzivitás, kö­zömbösség okairól is. A végrehajtó bizottság ülé­sén élénk, őszinte vita bon­takozott ki a beterjesztett írásos összefoglaló felett, és számos konkrét javaslat is elhangzott. Azonban, mint azt több hozzászóló is meg­fogalmazta, nem lehet gazda­sági, anyagi lehetőségeinktől elrugaszkodva tervezni, ígér­ni, s fedezet nélküli kötele­zettséget vállalni. Tény azon­ban az is, hogy a városi vi­tában többet foglalkoztak az általános gondokkal, mint azzal, hogy helyben — a vál­lalatoknál, intézményeknél — mit lehet és mit­ kell ten­ni a fiatalok helyzetének ja­vítása érdekében. A vezetők­nek többet kellene tudni a rájuk vonatkozó határoza­tokról, rendeletekről, stb. A végrehajtó bizottság vitájá­ban is elhangzott a megálla­pítás, hogy nem máról hol­napra megoldandó és meg­oldható feladatokról van szó, tennivalóink hosszú távra szólnak. Az alapos, őszinte elemzés csak a pontos diag­nózishoz segít, s ez elenged­hetetlen a tennivalók meg­határozásához, rangsorolásá­hoz. A munka megbecsülése, a fiatalok munkára nevelése, a szülők, az iskola, a környe­zet, a társadalom feladata és a felelőssége. Rendkívül fontos párttagok, a párttagság példamutatása, s maguk a fiatalok is szükségesnek tart­ják a közös KISZ-pártrendez­vények szervezését, hogy ne csak a vezetők, hanem a szervezetek tagjai között is élő, közvetlen kapcsolatok alakuljanak ki. Ez hatékony módon segítheti a fiatalok párttaggá nevelését. A városi vitában több­­ helyen is meg­fogalmazták, hogy az ifjú­sági mozgalom az utóbbi években visszaesett, s a KISZ-szervezetekben lénye­gesen nehezebb eredményes munkát végezni, mint ko­rábban. Éppen ezért az if­júsági szervezetnek tudato­sabb, elkötelezettebb politi­kai munkát kell végeznie a jövőben, s határozottabban kell fellépnie, ha szükséges, jogainak érvényesítése érde­kében.­­A végrehajtó bizottság ülé­sén is számos, gyakran el­lentétes vagy egymást kiegé­szítő vélemény hangzott el az elvtársi vita során. Vala­mennyi a jobbítás szándéká­val, a továbblépés lehetősé­geit kutatva. Azonban a tennivalók oly sokrétűek, hogy azokat egyetlen — vagy akár több — eszmecserében felmérni, még kevésbé meg­oldani, szinte lehetetlen. Gadanecz György első tit­kár hangsúlyozta is, hogy a vitát lezárni nem lehet, hisz a felvetett problémák, gon­dok csak folyamatosan, gazdasági helyzet javulásá­­­val párhuzamosan oldhatók meg. Csodákra, váratlan fordulatra nem számítha­tunk, gondjaink megoldásá­nak egyetlen módja és lehe­tősége: a becsületesen vég­zett munka. Csakis a mun­kánk által termelt értékeket tudjuk elosztani, s ebben az értékteremtésben jelentős és fontos szerep vár ifjúságunk­ra is. Megemlékezés Martonvásáron Az emberi környezetért Az MTA martonvásári ku­tatóintézetében kedden ünne­pélyes keretek között emlé­keztek meg a környezetvé­delmi világnapról. Az or­szágos rendezvényen részt vett Takács Imre, az MSZMP KEB tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Závodi Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei tanács elnöke is. A vendégeket Kerkay Andorné, a Hazafias Népfront Fejér­ megyei Bi­zottságának elnöke köszön­tötte. Antalfia Jenő, a népfront országos környezetvédelmi munkabizottságának alelnö­­ke beszédében szólt azokról az eredményekről, amelyeket a környezetvédelmi törvény végrehajtása során sikerült elérni. Méltatta azt a széles körű társadalmi segítséget, amely nélkül ezek az ered­mények nem valósultak vol­na meg. A környezet- és természet­­védelmi munkákban élenjá­rók — a világnap hagyomá­nya szerint — elismerésben részesültek. A legmagasabb kitüntetést, a Pro Natura emlékérmet kapta Radetzky Jenő nyugdíjas középiskolai tanár, a Velence-tavi Madár­várta vezetője. Az Emberi környezetért jelvénnyel tün­tették ki dr. Sepsei György rendőr vezérőrnagyot, gyei rendőrfőkapitányt, me­Fe­jér megyéért emlékérmet ka­pott Révész László, a duna­újvárosi városi tanács mű­szaki osztályának főelőadója. A környezetünk védelméért és fejlesztéséért kitüntető jelvényt kapta Biksz János, a dunaújvárosi Vízi Társu­lat vezetője. Kiváló társa­dalmi munkás elismerésben részesült Vígh Gyula a du­naújvárosi városi tanács vá­rosgazdája. Érdemes társa­dalmi munkás kitüntetést nyújtottak át Braun Sándor­nak, a dunaújvárosi rendőr­­kapitányság körzeti megbí­zottjának. Farkas Lajos, Vörös Csillag Termelőszövet­­ kezet nyugdíjasa a Környe­zetvédelemért emlékérmet vehette át. Két kollektíva, a dunaújvárosi fésűsfonoda, valamint a horgásszövetség oklevlet kapott kiemelkedő környezetvédelmi tevékeny­ségéért. Hétfőn: városi tv a Újabb adással jelentkezik városi televízió. Hétfőn este hat órától nézhető a mintegy harminc perces mű­sor, amelyben ezúttal ripor­tokat láthatnak a televízió­­nézők a hatos csatornán. A műsort este nyolc órától megismétlik. A kokszolóról Soltész István ipari mi­niszterhelyettes látogatott tegnap a Dunai Vasműbe. Tájékozódott az új kokszoló­mű építésének helyzetéről, s a megoldandó feladatokról tárgyalt a nagyvállalat veze­tőivel, szakembereivel. Kim Ir Szen hazánkba érkezett A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács meghívá­sára június 7-én, csütörtökön párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Kim I­r Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitká­ra, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság elnöke. Építők napja A Duna-parti csónakház lesz a színhelye a 26-os Ál­lami Építőipari Vállalat szombati juniálisának. Az építők napi program fél tíz­kor ünnepséggel kezdődik, amelyen értékelik a tavalyi szocialista munkaversenyt, és átadják a törzsgárdajutal­­makat. A nap további részé­ben sportrendezvények, gyermekjátékok, valamint humoristák és néptáncegyüt­tesek gondoskodnak a jó hangulatról. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárá­ban vasárnap sportverse­nyekkel kezdődik az építők napjának rendezvénysoro­zata. Fél tizenkettőkor a gyár éttermében rendezik azt­ az ünnepséget, ahol köszöntik az építőket, és egyben átad­ják a kitüntetéseket, jutal­makat is. Közeleg a vakáció Az utolsó tanítási nap jú­nius 15-e. péntek. Ezt köve­tően 23-ig a pedagógusok­nak meg kell tartaniuk az osztályozó értekezleteket, el­végzik a naplókkal, anya­könyvekkel, bizonyítványok­kal kapcsolatos adminisztrá­ciót, és — szintén június 23- ig — mind a 9100 általános iskolás diák tanévzáró ünne­pélyen veheti át a bizonyít­ványt. A tanulók üdülési szezonja 25-én kezdődik, ek­kor nyitnak a táborok. Nyá­ron négy alkalommal lesz ügyelet az iskolákban, július 3-án, 19-én, augusztus 3-án és 16-án délelőtt kilenctől egyig. EPITENI Ha az iskolában érzékeltetni akarják a gyerekekkel, hogy milyen a jól végzett munka öröme, akkor rendszerint az építők példájával hozakodnak elő: milyen jó érzés „civilben” elsétálni egy nemrég elkészült ház mellett, és büszkén megmutatni a családnak: ezt én (is) építettem. Kíváncsi vagyok, vajon manapság is érvényes-e ez a szokás — vagy már csak iskolapéldaként létezik? Egyik legszebb szavunk­at építeni. Annyira, hogy szó szerinti jelentésén kívül már régen átvitt értelmet is kapott, nem is egyet: lelki épülés, országépítés, gondo­lati építmény. Közben pedig az eredeti szó mintha veszí­tett volna fényéből. Holott építeni ma is ugyanolyan nagyszerű dolog: az ország, az egész nép gazdagodását, gyarapodását jelzik az új városok, gyárak, házak, amiket akár téglánként, akár panelenként raknak össze az építők. Az építőipar ma is a népgazdaság egyik legfontosabb ágazata, s bár fejlődése néhány éve nem olyan látványos, mint a korábbi évtizedekben, az építészek, kőművesek vagy házszerelők munkáját ma sem, később sem nélkülözhetjük. Sikereik egyértelműek és szemmel láthatóak. Miért mégis, hogy néha egy kis keserű mellékíz vegyül az építkezés szóhoz, és származékaihoz? Miért, hogy nem­csak a bosszantó építési hibákkal is „ellátott" lakásokba költöző lakók, a nem mindig egyenesre, és hibátlanra épített utakon-járdákon botladozók, az eltűnésre hajla­mos építőanyagok után szaladgálok, hanem esetenként maguk az építők is rosszkedvűen reagálnak, ha az építke­zés szót hallják? Az ok valószínűleg a hirtelen, erős fejlődésben van: ebben az országban sokáig nem volt gyakorlat, példa akkora építkezésekre, mint amilyenek a felszabdalás után kezdődtek - épp Dunaújvárosban ezt nem kell bizony­gatni. S nem voltak olyan vállalatok sem, amelyek nagy múlttal, tapasztalattal, megfelelő szervezettel rendelkeztek volna. Ennek ellenére megbirkóztak olyan feladatokkal, amelyek hírére-becsületére váltak volna patinás világcé­geknek is — nem véletlen, hogy magyar építők sokszor nagyobb sikert aratnak külföldön, mint idehaza. A gyors fejlődés okozta zavarokat most lehet igazán észrevenni, mikor a sok megrendelés fogyatkozni kezd. Átalakulni, másképp és mást csinálni, nem, vagy nem­csak növekedni, hanem fejlődni is, ez ma az építők egyik legfontosabb feladata. A másik feladat válto­zatlan: otthont, munkahelyet, iskolát teremteni nekünk. Építeni­­ és vigyázni e szavunk szépségére. P. J. KISZ-bizottsági ülés Jól sikerült a DIN A városi KISZ-bizottság szerdai ülésén értékelték május 9—13 között 14. alk­­a­lommal megrendezett városi ifjúsági napokat. A rendez­vénysorozatot idén a meg­szokottnál később bonyolí­tották le, hogy az időjárás lehetővé tegye a szabadtéri programokat. Sajnos ennek ellenére eső áztatta el a ren­dezvények egy részét. A ré­gebbi bevált formák és az új ötletek alkalmazása még­is sikeres volt, sok fiatal vett részt a DIN eseményein. A testület minden programot külön-külön értékelt, elemez­te a tapasztalatokat, s meg­állapították többek között, hogy a jövőben javítani kell a propagandamunkán. Várost épített, de nem lett városi Harminchárom évvel ez­előtt négy-öt Szolnok me­gyei fiatalember jelentke­zett munkára a pentelei építkezésen. A II. hőköz­pont helyén lévő barakkban estek át az orvosi vizsgála­ton és a szükséges admi­nisztráción. Horváth Sán­dor kőműves és társai egyik napról a másikra az ország legnagyobb építke­zésének részeseivé váltak. „Jelentkeztem, mondták, hogy ide amikor fiatal szakmunkásokat keresnek. A szülőfalumban, Túrke­­vén nem volt munka, ál­landóan utaztam. Előfor­dult, hogy 10—15 kilomé­terre dolgoztam a falutól, de a sár miatt ,kerékpár­ral nem tudtam hazajut­ni, csak vonattal. Ez 40—50 kilométeres utat jelentett. Nem volt hát szokatlan az ingázás.” Horváth Sándor első fel­adatát az öntöde építésénél kapta. Novemberben — az öntöde avatása után — a Dózsa mozihoz vezényelték, azután már csak lakóháza­kat, iskolákat épített. ..Hogyan lettem kőmű­ves? Tulajdonképpen vélet­lenül. Az iskola befejezése után egy velem egykorú is­merősöm hívott, hogy le­gyek én is kőművesinas. Sok választás akkor nem volt, apám napszámosként dolgozott és heten voltunk testvérek. Első voltam családban, aki szakmát ta­­­nult. Az öcséim már mér­nökök lettek, az egyikük egyetemen tanít.” A napszámos szakmun­kássá lett fia egy új vá­ros házainak tégláit rakta nap mint nap, közben ő előbb a piactéri, majd a radari barakkok lakója volt. Hétvégén azután vo­natra ült és 260 kilométe­res utazással vasárnap reggelre Túrkevére ért, hogy este visszainduljon. „Nem panaszkodom ma sem a barakkokra. Tudja hol kaptunk mi azelőtt szállást ha dolgozni men­tünk valahova? Istállók­ban, mellékhelyiségekben. Ahhoz képest itt úri he­lyem volt és jobban is fi­zettek, mint­­ máshol.” Tizennyolc évig ingázott és csak első felesége halála után lett állandó lakhelye a város. Másodszor már itt nősült. Hosszú évek óta ugyanannak a brigádnak a tagja és tizenkét éve veze­tője. Brigádtársai már többször kicserélődtek, ma a legidősebb is huszonöt évvel fiatalabb nála. Jövő februárban éri el a nyug­díjkorhatárt, a következő nyarat már a nagyvenyimi házában töltheti. „Nem lettem és már nem is leszek igazán városi em­ber. Annak idején a sza­badidőm utazással telt, így nem tanultam meg élni a városi szórakozási lehető­ségekkel. Esetleg televíziót nézek vagy olvasok. Kint a kertben viszont jól érzem magam, van egy kis sző­lőm és n­éhány gyümölcs­fám. Csakhát az egészsé­gem nem a régi. Fájnak az ízületeim, a lábaim, ma­gas a vérnyomásom.” Horváth Sándor és bri­gádja most a gabonasiló építésén dolgozik, hamaro­san azonban a Béke város­részi ABC, vagy a Széna sori lakóház ad majd fel­adatot nekik. A brigádve­zető számára a nyugdíjig hátra lévő idő az új és új építési munkák szerint sza­­kaszolódik. Csak úgy, mint az elmúlt harminchárom év alatt. De a város épületei neki nemcsak házakat jelente­nek. — tri —

Next