Dunaújvárosi Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 44-52. szám)
1984-06-08 / 46. szám
A továbblépés lehetőségeit kutatva A vita nem ért véget Tegnap délelőtt Gadanecz György első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. A testület többek között megvitatta a városkörnyéki üdülőterületek helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről szóló beszámolót, és összegezte az MSZMP KB Ifjúsági Bizottsága által kibocsátott, Az ifjúság társadalmi helyzete, a párt feladatai című dokumentum dunaújvárosi társadalmi vitájának tapasztalatait. Ez utóbbi napirend vitájában részt vett Tóth Tihamér, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának osztályvezetője és dr. Spiegl József, a KISZ KB osztályvezetője is. A téma napirendre tűzését és a vita időszerűségét indokolja többek között az is, hogy a társadalmi életünkben jelentkező gondok, nehézségek visszahatnak ifjúságunkra is. Dunaújvárosban tizenkét vállalatnál, intézményben vitatták meg kommunisták a Központi Bizottsága Ifjúsági Bizottsága által kibocsátott dokumentumot. A vitában szinte mindenütt megfogalmazták, hogy az ifjúság helyzetét nem lehet a társadalmi-gazdasági folyamatoktól elszakítva vizsgálni. A résztvevők — és a végrehajtó bizottság tagjai is — egyetértettek azokkal a megállapításokkal, amelyek az ifjúság szerepét, és viszonyát a szocialista társadalomhoz pozitívan értékelték. Ugyanakkor megfogalmazták azt is, hogy bizonytalanság tapasztalható a fiatalok körében a szocialista fejlődés perspektíváinak vel és személyes megítéléselehetőségeikkel kapcsolatban. Zavar tapasztalható társadalmi értékeink megítélésében is, azonban az értékrendszer elbizonytalanodása, a felnőtt társadalomra is jellemző. A vita során részletesen elemezték a résztvevők ifjúságunknak a szocializmushoz való viszonyát, azzal való azonosulását, a fiatalok világnézetére ható jelenségeket és szó esett az esetenként tapasztalható passzivitás, közömbösség okairól is. A végrehajtó bizottság ülésén élénk, őszinte vita bontakozott ki a beterjesztett írásos összefoglaló felett, és számos konkrét javaslat is elhangzott. Azonban, mint azt több hozzászóló is megfogalmazta, nem lehet gazdasági, anyagi lehetőségeinktől elrugaszkodva tervezni, ígérni, s fedezet nélküli kötelezettséget vállalni. Tény azonban az is, hogy a városi vitában többet foglalkoztak az általános gondokkal, mint azzal, hogy helyben — a vállalatoknál, intézményeknél — mit lehet és mit kell tenni a fiatalok helyzetének javítása érdekében. A vezetőknek többet kellene tudni a rájuk vonatkozó határozatokról, rendeletekről, stb. A végrehajtó bizottság vitájában is elhangzott a megállapítás, hogy nem máról holnapra megoldandó és megoldható feladatokról van szó, tennivalóink hosszú távra szólnak. Az alapos, őszinte elemzés csak a pontos diagnózishoz segít, s ez elengedhetetlen a tennivalók meghatározásához, rangsorolásához. A munka megbecsülése, a fiatalok munkára nevelése, a szülők, az iskola, a környezet, a társadalom feladata és a felelőssége. Rendkívül fontos párttagok, a párttagság példamutatása, s maguk a fiatalok is szükségesnek tartják a közös KISZ-pártrendezvények szervezését, hogy ne csak a vezetők, hanem a szervezetek tagjai között is élő, közvetlen kapcsolatok alakuljanak ki. Ez hatékony módon segítheti a fiatalok párttaggá nevelését. A városi vitában több helyen is megfogalmazták, hogy az ifjúsági mozgalom az utóbbi években visszaesett, s a KISZ-szervezetekben lényegesen nehezebb eredményes munkát végezni, mint korábban. Éppen ezért az ifjúsági szervezetnek tudatosabb, elkötelezettebb politikai munkát kell végeznie a jövőben, s határozottabban kell fellépnie, ha szükséges, jogainak érvényesítése érdekében.A végrehajtó bizottság ülésén is számos, gyakran ellentétes vagy egymást kiegészítő vélemény hangzott el az elvtársi vita során. Valamennyi a jobbítás szándékával, a továbblépés lehetőségeit kutatva. Azonban a tennivalók oly sokrétűek, hogy azokat egyetlen — vagy akár több — eszmecserében felmérni, még kevésbé megoldani, szinte lehetetlen. Gadanecz György első titkár hangsúlyozta is, hogy a vitát lezárni nem lehet, hisz a felvetett problémák, gondok csak folyamatosan, gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan oldhatók meg. Csodákra, váratlan fordulatra nem számíthatunk, gondjaink megoldásának egyetlen módja és lehetősége: a becsületesen végzett munka. Csakis a munkánk által termelt értékeket tudjuk elosztani, s ebben az értékteremtésben jelentős és fontos szerep vár ifjúságunkra is. Megemlékezés Martonvásáron Az emberi környezetért Az MTA martonvásári kutatóintézetében kedden ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a környezetvédelmi világnapról. Az országos rendezvényen részt vett Takács Imre, az MSZMP KEB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Závodi Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei tanács elnöke is. A vendégeket Kerkay Andorné, a Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottságának elnöke köszöntötte. Antalfia Jenő, a népfront országos környezetvédelmi munkabizottságának alelnöke beszédében szólt azokról az eredményekről, amelyeket a környezetvédelmi törvény végrehajtása során sikerült elérni. Méltatta azt a széles körű társadalmi segítséget, amely nélkül ezek az eredmények nem valósultak volna meg. A környezet- és természetvédelmi munkákban élenjárók — a világnap hagyománya szerint — elismerésben részesültek. A legmagasabb kitüntetést, a Pro Natura emlékérmet kapta Radetzky Jenő nyugdíjas középiskolai tanár, a Velence-tavi Madárvárta vezetője. Az Emberi környezetért jelvénnyel tüntették ki dr. Sepsei György rendőr vezérőrnagyot, gyei rendőrfőkapitányt, meFejér megyéért emlékérmet kapott Révész László, a dunaújvárosi városi tanács műszaki osztályának főelőadója. A környezetünk védelméért és fejlesztéséért kitüntető jelvényt kapta Biksz János, a dunaújvárosi Vízi Társulat vezetője. Kiváló társadalmi munkás elismerésben részesült Vígh Gyula a dunaújvárosi városi tanács városgazdája. Érdemes társadalmi munkás kitüntetést nyújtottak át Braun Sándornak, a dunaújvárosi rendőrkapitányság körzeti megbízottjának. Farkas Lajos, Vörös Csillag Termelőszövet kezet nyugdíjasa a Környezetvédelemért emlékérmet vehette át. Két kollektíva, a dunaújvárosi fésűsfonoda, valamint a horgásszövetség oklevlet kapott kiemelkedő környezetvédelmi tevékenységéért. Hétfőn: városi tv a Újabb adással jelentkezik városi televízió. Hétfőn este hat órától nézhető a mintegy harminc perces műsor, amelyben ezúttal riportokat láthatnak a televíziónézők a hatos csatornán. A műsort este nyolc órától megismétlik. A kokszolóról Soltész István ipari miniszterhelyettes látogatott tegnap a Dunai Vasműbe. Tájékozódott az új kokszolómű építésének helyzetéről, s a megoldandó feladatokról tárgyalt a nagyvállalat vezetőivel, szakembereivel. Kim Ir Szen hazánkba érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács meghívására június 7-én, csütörtökön párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. Építők napja A Duna-parti csónakház lesz a színhelye a 26-os Állami Építőipari Vállalat szombati juniálisának. Az építők napi program fél tízkor ünnepséggel kezdődik, amelyen értékelik a tavalyi szocialista munkaversenyt, és átadják a törzsgárdajutalmakat. A nap további részében sportrendezvények, gyermekjátékok, valamint humoristák és néptáncegyüttesek gondoskodnak a jó hangulatról. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárában vasárnap sportversenyekkel kezdődik az építők napjának rendezvénysorozata. Fél tizenkettőkor a gyár éttermében rendezik azt az ünnepséget, ahol köszöntik az építőket, és egyben átadják a kitüntetéseket, jutalmakat is. Közeleg a vakáció Az utolsó tanítási nap június 15-e. péntek. Ezt követően 23-ig a pedagógusoknak meg kell tartaniuk az osztályozó értekezleteket, elvégzik a naplókkal, anyakönyvekkel, bizonyítványokkal kapcsolatos adminisztrációt, és — szintén június 23- ig — mind a 9100 általános iskolás diák tanévzáró ünnepélyen veheti át a bizonyítványt. A tanulók üdülési szezonja 25-én kezdődik, ekkor nyitnak a táborok. Nyáron négy alkalommal lesz ügyelet az iskolákban, július 3-án, 19-én, augusztus 3-án és 16-án délelőtt kilenctől egyig. EPITENI Ha az iskolában érzékeltetni akarják a gyerekekkel, hogy milyen a jól végzett munka öröme, akkor rendszerint az építők példájával hozakodnak elő: milyen jó érzés „civilben” elsétálni egy nemrég elkészült ház mellett, és büszkén megmutatni a családnak: ezt én (is) építettem. Kíváncsi vagyok, vajon manapság is érvényes-e ez a szokás — vagy már csak iskolapéldaként létezik? Egyik legszebb szavunkat építeni. Annyira, hogy szó szerinti jelentésén kívül már régen átvitt értelmet is kapott, nem is egyet: lelki épülés, országépítés, gondolati építmény. Közben pedig az eredeti szó mintha veszített volna fényéből. Holott építeni ma is ugyanolyan nagyszerű dolog: az ország, az egész nép gazdagodását, gyarapodását jelzik az új városok, gyárak, házak, amiket akár téglánként, akár panelenként raknak össze az építők. Az építőipar ma is a népgazdaság egyik legfontosabb ágazata, s bár fejlődése néhány éve nem olyan látványos, mint a korábbi évtizedekben, az építészek, kőművesek vagy házszerelők munkáját ma sem, később sem nélkülözhetjük. Sikereik egyértelműek és szemmel láthatóak. Miért mégis, hogy néha egy kis keserű mellékíz vegyül az építkezés szóhoz, és származékaihoz? Miért, hogy nemcsak a bosszantó építési hibákkal is „ellátott" lakásokba költöző lakók, a nem mindig egyenesre, és hibátlanra épített utakon-járdákon botladozók, az eltűnésre hajlamos építőanyagok után szaladgálok, hanem esetenként maguk az építők is rosszkedvűen reagálnak, ha az építkezés szót hallják? Az ok valószínűleg a hirtelen, erős fejlődésben van: ebben az országban sokáig nem volt gyakorlat, példa akkora építkezésekre, mint amilyenek a felszabdalás után kezdődtek - épp Dunaújvárosban ezt nem kell bizonygatni. S nem voltak olyan vállalatok sem, amelyek nagy múlttal, tapasztalattal, megfelelő szervezettel rendelkeztek volna. Ennek ellenére megbirkóztak olyan feladatokkal, amelyek hírére-becsületére váltak volna patinás világcégeknek is — nem véletlen, hogy magyar építők sokszor nagyobb sikert aratnak külföldön, mint idehaza. A gyors fejlődés okozta zavarokat most lehet igazán észrevenni, mikor a sok megrendelés fogyatkozni kezd. Átalakulni, másképp és mást csinálni, nem, vagy nemcsak növekedni, hanem fejlődni is, ez ma az építők egyik legfontosabb feladata. A másik feladat változatlan: otthont, munkahelyet, iskolát teremteni nekünk. Építeni és vigyázni e szavunk szépségére. P. J. KISZ-bizottsági ülés Jól sikerült a DIN A városi KISZ-bizottság szerdai ülésén értékelték május 9—13 között 14. alkalommal megrendezett városi ifjúsági napokat. A rendezvénysorozatot idén a megszokottnál később bonyolították le, hogy az időjárás lehetővé tegye a szabadtéri programokat. Sajnos ennek ellenére eső áztatta el a rendezvények egy részét. A régebbi bevált formák és az új ötletek alkalmazása mégis sikeres volt, sok fiatal vett részt a DIN eseményein. A testület minden programot külön-külön értékelt, elemezte a tapasztalatokat, s megállapították többek között, hogy a jövőben javítani kell a propagandamunkán. Várost épített, de nem lett városi Harminchárom évvel ezelőtt négy-öt Szolnok megyei fiatalember jelentkezett munkára a pentelei építkezésen. A II. hőközpont helyén lévő barakkban estek át az orvosi vizsgálaton és a szükséges adminisztráción. Horváth Sándor kőműves és társai egyik napról a másikra az ország legnagyobb építkezésének részeseivé váltak. „Jelentkeztem, mondták, hogy ide amikor fiatal szakmunkásokat keresnek. A szülőfalumban, Túrkevén nem volt munka, állandóan utaztam. Előfordult, hogy 10—15 kilométerre dolgoztam a falutól, de a sár miatt ,kerékpárral nem tudtam hazajutni, csak vonattal. Ez 40—50 kilométeres utat jelentett. Nem volt hát szokatlan az ingázás.” Horváth Sándor első feladatát az öntöde építésénél kapta. Novemberben — az öntöde avatása után — a Dózsa mozihoz vezényelték, azután már csak lakóházakat, iskolákat épített. ..Hogyan lettem kőműves? Tulajdonképpen véletlenül. Az iskola befejezése után egy velem egykorú ismerősöm hívott, hogy legyek én is kőművesinas. Sok választás akkor nem volt, apám napszámosként dolgozott és heten voltunk testvérek. Első voltam családban, aki szakmát tanult. Az öcséim már mérnökök lettek, az egyikük egyetemen tanít.” A napszámos szakmunkássá lett fia egy új város házainak tégláit rakta nap mint nap, közben ő előbb a piactéri, majd a radari barakkok lakója volt. Hétvégén azután vonatra ült és 260 kilométeres utazással vasárnap reggelre Túrkevére ért, hogy este visszainduljon. „Nem panaszkodom ma sem a barakkokra. Tudja hol kaptunk mi azelőtt szállást ha dolgozni mentünk valahova? Istállókban, mellékhelyiségekben. Ahhoz képest itt úri helyem volt és jobban is fizettek, mint máshol.” Tizennyolc évig ingázott és csak első felesége halála után lett állandó lakhelye a város. Másodszor már itt nősült. Hosszú évek óta ugyanannak a brigádnak a tagja és tizenkét éve vezetője. Brigádtársai már többször kicserélődtek, ma a legidősebb is huszonöt évvel fiatalabb nála. Jövő februárban éri el a nyugdíjkorhatárt, a következő nyarat már a nagyvenyimi házában töltheti. „Nem lettem és már nem is leszek igazán városi ember. Annak idején a szabadidőm utazással telt, így nem tanultam meg élni a városi szórakozási lehetőségekkel. Esetleg televíziót nézek vagy olvasok. Kint a kertben viszont jól érzem magam, van egy kis szőlőm és néhány gyümölcsfám. Csakhát az egészségem nem a régi. Fájnak az ízületeim, a lábaim, magas a vérnyomásom.” Horváth Sándor és brigádja most a gabonasiló építésén dolgozik, hamarosan azonban a Béke városrészi ABC, vagy a Széna sori lakóház ad majd feladatot nekik. A brigádvezető számára a nyugdíjig hátra lévő idő az új és új építési munkák szerint szakaszolódik. Csak úgy, mint az elmúlt harminchárom év alatt. De a város épületei neki nemcsak házakat jelentenek. — tri —