Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1934
tanult, csak imádni tudott Ifjú lelke még egy nagy válságon megy kérészül, anyját nemsokára kiváltja osztrák fogságából férje, Thököly, akivel ezentúl megosztja kisázsiai száműzetését a hű feleség. Fia el sem búcsúzhatik rég nem ölelt anyjától, akit nem is lát többé soha. Miután elvesz egy német hercegnőt, végre hazaengedik hazájába, fejedelmi birtokaira, azt hívén, hogy elidegenített lelke már csak az elmaradottságot fogja látni s megvetni népében. Hiú remény részükről! A magyar föld elgyötört népe úgy tekint rá, mint Messiására s amint megismeri Bercsényi Miklóstól a nép nyomorát, átérzi történelmi hivatását s elhatározza, hogy őseinek útjára lép. Levelezésbe kezd Lipót király legnagyobb ellenségével XIV. Lajos francia királlyal s mikor a levél árulás folytán Bécsbe kerül, elfogják s ugyanabba a börtönbe viszik, ahonnan 30 évvel azelőtt nagyatyját a vérpadra hurcolták. Reá is ez a sors várna, de felesége megszökteti s Lengyelországba menekül. Itt készíti elő a szabadságharcot s a Beszkideket már kibontott zászlóval lépi át. A szerencsétlen nép seregestül tódul zászlója alá s ahol a tárogatósíp megszólal, a kurta kurucdolmány megjelenik és a vidám, hetyke kuruc nóták fölharsannak, minden igaz magyarnak megdobban a sírve. A városok és várak kitárják előttük kapuikat s nemsokára „Lajta vizét megússza" a kuruc paripa s Becs alatt portyáznak Rákóczi ezredei. Ha most Rákóczi megkapja az ígért francia segítséget, talán az egész magyar történelem másként alakul, de az ígéret beváltása elmarad. Folyik a harc tovább, — hajrá! bírja még a kuruc, — kapkod a császár, békét kér, de nem jön létre a megegyezés. Csak tovább, Rákóczi katonái! Lobog még a lelkesedés a szívekben! Elmúlnak az évek, fejedelem lesz közben Rákóczi és a szegény, sorsüldözött magyar még mindég reméli a győzelmet. De a kuruc nótáknak már panaszosabb a hangja és Rákóczi szép, magas homlokán megjelenik az első redő. De jaj, elkövetkezik a trencséni csata, ahol Ocskay a legvitézebb brigadéros serege hagyja cserben a szent zászlót ! Szomorú már a tárogató hangja, egymást vigasztalja keserű humorral a kuruc vitéz: „Mit búsulsz kenyeres, mikor semmid sincsen ? !" Újabb vereség következik, bomlik a hadsereg, s zokog már ,,Rákóczi kesergője." Éhinség, dögvész pusztítja városainak, seregeinek népét, — hanyatlik a zászló!" Fölzeng „Rákóczi búcsúzója." A fejedelem elhagyja az országot, kisiet újabb szövetséges után nézni: az orosz cárt nyerni meg.