Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1934
Eltávozásával azonban elköltözik a lélek, az erő is seregéből és 8 évi súlyos, nehéz harc után a „nagymajtényi síkon letörik a zászló" mikor a fejedelem távollétében megbízott fővezér Károlyi Sándor leteszi a fegyvert s a megmaradt 12000 kuruc hűséget esküszik a királynak. Az elkövetkező szatmári béke szerint minden fölkelő kegyelmet nyer, aki a hűségesküt leteszi. Rákóczinak is biztosítja a király teljes ingó és ingatlan vagyonát Magyarországon és Erdélyben egyaránt, ha 3 hét alatt esküre jelentkezik. A legnagyobb magyar hős azonban hű maradt elveihez, a megalkuvás kegye nem kell neki, inkább lemond óriási vagyonáról, több mind 1 millió hold földjéről, több mint 100 kastélyáról, váráról s több hívével együtt önkéntes számkivetésbe megy, még mindig azzal a reménnyel, hogy odakünn barátot, szövetségest tud szerezni. így kerül Lengyelországból francia földre, majd Törökországba. A törökök fejedelmet megillető pompával fogadják, de sereget nem adnak ők sem. Az osztrák kormány még most is fél tőle, még száműzetését is megnehezíti, mikor a törököktől kiadatását követeli. Ezt a török kormány megtagadja ugyan, de Konstantinápolyból eltávolítja a bujdosókat, egy tengerparti kis elhagyatott városkába telepítve le s szigorú felügyelet alá helyezve a hősök hősét. Itt, Rodostóban aztán szinte kolostori életet élnek mindig reménytelenebből, mindig nehezebb fájdalommal küzdve éveken, évtizedeken át. Döbbenetesen hat reánk, amikor vallomásaiban olvassuk: ,,A nevetés pedig oly ritka nálunk, hogy a természet lassan teljesen elfelejteti velünk s csodálni fogjuk, ha mást is nevetni látunk.“ Ma, a világháború rémségei, a szibériai hadifogság gyötrelmei után, amikor mindennap átszenvedjük feldaraboltságunk átkát, megcsonkításunk szégyenét, sokkal mélyebben átérezzük és megértjük mártiromságának nagyságát, mint a hajdani boldog korban. Dante mondja egy helyen az 6 ,,Isteni színjátékjában ezeket a mély igazságú szavakat: „Mily sós kenyér a másé , föl és lemenni milyen kínos ösvény, Keserves lépcső az idegen házé.“ És ők egész életükben idegen kenyeret ettek s idegen háznak keserves lépcsőjét járták. De mégis folynak, múlnak a nehéz évek. Rákóczi már folyton temet, temeti híveit, eltemeti legjobb barátját, Bercsényit és csak messziről jut el hozzája nagyon szeretett feleségének halálhíre, akit a fiával együtt hosszú évek óta nem is látott.