Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1935
I. Az iskola múltja. 1917-ben a reformáció 400 éves fordulója érlelte meg a dunavecsei ref. egyház vezetőségében azt a gondolatot, hogy a dicső ősök példáját követve iskolát állítson. az Egyházunk ugyanis elemi iskoláját még a múlt század végén átadta az államnak s igy évtizedeken át nélkülöznie kellett az iskola áldásait. A 400 éves fordulóval fellángolt lelkesedés tüze és a szükségparancsolta helyzet azután középfokú iskolát, polgári iskolát teremtett. Az iskola felállítására megvolt az óhaj, sőt az egyháztamnácsi határozat is, de hiányzott az erő. Az egyház vezetősége gyűjtést indított, tanításra alkalmas helyiséget keresett. Az erőgyűjtéssel, előmunkálatokkal eltelt egy esztendő- Mígnem 1918 szept.-ben egy fiú- és két leányosztállyal megnyílt a polgári iskola a templom szomszédságában, a Meszlényi családtól vásárolt házban. Az 1920—21. tanévben a leányiskola, 1921—22. tanévben pedig a fiúiskola teljessé, azaz négy osztályúvá lett. Az 1918. évi egyházkerületi közgyűlés jóváhagyta az iskola alapítását és a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr 198.918/1918. sz. rendeletével egy tanévre nyilvánossági jogot adott iskolánknak. Ettől kezdve a nyilvánossági jogot évrőlévre kaptuk s véglegesen még ma sincs meg. Az alapítás évében az igazgatón kívül 2 tanár működött iskolánkban. A következő években a tanárok száma 8-ra emelkedett, majd elhalálozás és távozás folytán a mai hatos létszámra csökkent. 11 éven keresztül régi lakóházaknak készült épületekben nyert elhelyezést iskolánk, mígnem 1929-ben fenntartó egyházunk nagy áldozatokkal és állami támogatással új, céljának megfelelő épületet emelt számunkra. A letűnt 18 esztendő a megpróbáltatásoknak, létért való küzdelemnek az időszaka volt. Sokszor ott állottunk a lét és nemlét határán. Volt idő, amikor egyházunknak hivatalos vezetősége megtagadta iskolánkat, mely — úgy látszik — kősziklára fundáltatott és a megszüntetésére irányuló törekvés nem járt eredménnyel, mert ma is megvagyunk, élünk, sőt bizonyos jelekből következtetve most léptünk rá a fejlődés, a megerősödés útjára.