A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 9. KÖTET (1897-1899)
1899. – 9 . szám: Emlékbeszéd Xantus János lev. tagról Mocsáry Sándor I. tagtól
xentus János emlékezete. Édesanyja mindent megtett az ő végtelen bánatában, hogy a katonaságból fiát kimentse. S ez sikerült is neki hosszas utánjárás és tetemes anyagi áldozatok árán egy befolyásos udvari egyén által. Meg is kapta az örvendetes értesítést, hogy fia teljesen szabad. Xap-nap után tárt karokkal várta, de Xántus hetek múltán sem érkezett meg. Végre Prágából kapott tőle levelet, melyben értesíti, hogy ott le van tartóztatva. Édesanyja rögtön írt ismét ama bécsi úrnak s értesítette az esetről. Egy hét múlva ama választ kapta, hogy fia csakugyan volt Prágában, de onnan eltűnt s nem tudják, hogy hol van. A jó anya majd kétségbe esett, a legrosszabbat gondolva, ami fiával történhetett. Újra lépéseket tett tehát megtudni a valót, írt mindenfelé, míg egyszer csak levelet kapott Londonból , a fiától. A levelet olvasva sírt örömében, hogy fia megmenekült , de sírt bánatában is, hogy kedves fiát talán soha sem fogja többé az életben láthatni. Az elmondott eseménynek magyarázata a következő: Xántus Jánost csakugyan elbocsájtották a katonaságtól , de ő nem jött egyenesen haza, hanem kiment külföldre, Drezdába, az emigráczióval érintkezett s visszatértekor társaival közölte a tapasztaltakat, jövőre való reményeket, tiltott műveket stb. Ezt a felsőbb hatóság megtudta, s a midőn útban volt haza felé, Prágában a szállóban elfogták s börtönbe vetették. Pár nap múlva, a nélkül hogy kihallgatták volna, felolvasták ítéletét, mely szerint újabb államellenes vétségekért a régi ezredbe újra besoroztatok, kapituláció és előmenetel nélkül, azonfelül az ezredparancsnokság által keményen megbüntetendő. Ezrede akkor Aussigban volt. A kiállátt nehéz büntetés után meg volt neki engedve, hogy egy altiszt kíséretében szabadon járhasson. Az altiszt nagyon szerette a kávéházi életet és szívesen ment Xántussal a kávéházba, mert gyakran fizetett érette. Ez több napon át így tartott mindaddig, míg az ezred elmenendő volt Aussigba. Egy alkalommal aztán az altiszt igen belemerült a billiárdozásba , amit látva Xántus fölkérte : engedje meg neki, hogy egy közel lakó barátját vele együtt meglátogathassa. Az altiszt azt felelte, hogy csak menjen el egymaga