Adelaidei Magyar Értesítő, 1974 (7. évfolyam, 2-12. szám)
1974-11-01 / 11. szám
TOLLAS TIBOR: Tizennyolc októbert éltünk meg itt idegenben. Tizennyolc évfordulón tartottunk őszinte önvizsgálatot és számadást. Nem is annyira magunkon, mint a körülöttünk felnövő fiatalokon, gyermekeinken vesszük észre a futó idő múlását. Az a gyermek, aki 1956-ban született már felnőtt fiatal, 18 éves ifjú. Szomorú számadás volna, ha közülük csak azokra az idegenben született fiatalokra gondolnánk, akik többezeréves örökségünket, magyar nyelvünket is elfelejtették s már az első nemzedékváltásnál nyomtalanul eltűnnek a népek óceánjában. Inkább gondoljunk azokra a fiatalokra, akik a Hétvégi Magyar Iskolák, a cserkészet, vagy Burg Kastl magyar gimnáziumának elvégzése után átveszik kezünkből a zászlót , helyettünk is szószólói lesznek az elbukott magyar szabadság ügyének. Mert amíg a nemzet idegen hódoltság alatt él — mint történelmünkben anynyiszor —, a száműzötteknek, a Nyolcadik Törzsnek kell hangot adnia az elnémított 15 millió testvérünk helyett. De azok sem vesztek el mind nemzetünk számára, akik a sors kényszere mitt elvesztették anyanyelvüket. Most adtuk ki angol fordításban annak a magyar származású francia politikusnak könyvét Trianonról, aki már nem beszélt magyarul, de magyarul érzett és 18 év előtt, 1956-ban ügyünk mellé állt. Ekkor kezdett történelmünkkel foglalkozni s megírta népünk egyik újkori drámáját, Trianont. Ezzel az egy könyvével többet tett értünk, mint mi tucatnyi könyvvel, mert mint francia írta meg Franciaország szerepét Trianonban. Yves de Daruvár érveit jobban elfogadták, mint a mi “elfogult” emigráns érveinket. Ki tudja, hogy a mi nemzedékünk után hány Daruvár akad itt idegenben, aki a szellem fegyverével mint amerikai tudós, vagy német író, angol politikus, vagy svéd közgazdász áll ügyünk mögé s diadalra viszi azt, amit mi ébrentartani is csak nehezen tudtunk. Mert egymás meggyőzése helyett ezek a fiatalok majd a világot fogják meggyőzni igazunkról. Szinte az unalomig hajtogattuk, hogy munkánkat nemcsak magyarul, de világnyelveken adjuk ki, mint ahogy ellenfeleink Maszarykék és Benesék sem csehül, hanem angolul, németül és franciául adták ki lapjaikat, könyveiket Pittsburghban és így készítették elő a világ közvéleményének befolyásolását. Ezért adtuk ki mi is a Nemzetőr magyar kiadása mellett 18 éve rendszeresen megjelenő angol, német és francia számunkat és idegen nyelvű könyveinket, mert felismertük ennek a munkának jelentőségét. E szerint ítél felettünk a történelem: mennyire tudtuk kihasználni a helyzetünkből adódó lehetőségeket. Már az sem lehet mentség, hogy könnyű volt a 48-as emigrációnak, mert volt egy Kossuthja, akinek nemzetközi tekintélye volt. De mi 56 menekültjei a harcot és az emigrációt is a névtelenek seregével kellet hogy megvívjuk. Néhány év óta azonban társunk lett a száműzetésben a kor legnagyobb élő magyarja: Mindszenty bíboros. Ahogy egyedül állt szemben megdönthetetlen sziklaként a keleti diktatúrával, ugyanúgy szemben áll a nyugati megalkuvással, bárhonnan jöjjön is az. Ezzel a magatartással csak emelkedett a világ szemében, még azokéban is, akik ellenfelei voltak. A helytállásról adott nekünk történelmi példát akkor, mikor a dialógus korát éljük és oly sokan feladták elveiket! Ha ő 82 évével, rendíthetetlen hitével, világjárásaival, nyilatkozataival, a most megjelenő és történelmi jelentőségű Emlékirataival ilyen példát ad, mért nem tudunk mindnyájan felzárkózni mögé? Bármilyen hitű magyarok, mi benne elsősorban a magyar ellenállás szimbólumát tiszteljük. Ugyanígy tisztelik Oldóréri ózdina t "Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be . . .” (Mindsxenty) A Magyar Szabadságharcos Világszövetség tájékoztatója 1974. október LOS ANGELESI/ S II ERTESITO