Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3-4. szám

Közérdekű Híreink TN MMCIR­TA Az egész világot megdöbbentette a vietnámi ár­vákkal ás kísérőikkel lezuhant repülőgép tragédiája. Ben­nünket délausztrálokat külön érintett ; az egyik kísérő ápolónő magyar volt. MAKK GYOPARKA/Lee/, aki néhány he­te kedvesen, mosolyogva búcsúzott tőlünk, önként jelent­kezett Vietnámba a hadiárvák istápolására.... A rep.nép indulása előtt a sok beteg gyermek gondozására még egy képzett ápolónőt kértek és erre Gyopárka jelentkezett. Az újságíró, aki beszélt Vele és utoljára látta, amint egy takarón ülve két kis árvát karjaiban tartva etetett egyszerre és énekelt nekik... Gyopárka a szeretet hősi halottja. Teljes egészében átéreztük, magunk is részeseivé váltunk a tragédiának. Szép és dicső dolog életünket egy nemes célért áldozni és ez a dicsőség nem adatik meg mindenkinek! Kérjük a Jóis­tent, ez a tudat és valamennyiünk együttérzése adjon megnyugvást a bánatos szülőknek és az egész gyászoló családnak! -v­s. + Köszönet. Alig múlt el az Idős és Rokkant Magyarok Köre háláját kifejező díszközgyűlése, amellyen Dr.Gál Károlyt díszelnökü­nkké választottuk, mi is jóleső figyelemben részesültünk. A Magyar Klub vezetősége az Idősek Kö­rének tagjait egy nagyszerű vacsorára hívta meg a klub márciusi családi vacsorája alkalmából. Ennek a figyelmességnek jelentősége is van, amiért nagyon hálásak is va­gyunk. Március ugyanis a mi hónapunk. Mert ahogy van anyák és apák napja, úgy nekünk is van, igaz hogy nem napunk, hanem hónapunk, de lehet ez a ko­runkra való tekintettel. A vacsora finom­ volt, jó hangulatban telt el, a jó zenére közzülünk is többen táncra perdültek. Nagyon köszönjük a klubnak megvendégelésünket, majd akkor fogják igazán értékelni mit jelent ez, ha abba korban lesznek, mint mi. Harmos doktor úrnak is köszönjük a nagy tányér finom süteményt,amit ugyanakkor kaptunk tőle. Scheer Margit titkár. Dr.Gábor Áron,az ágyúöntő szabadsághős leszármazottja, a háború előtt Bu­dapesten több lap munkatársa volt,s haditudósítóként a szovjet fronton s­­zolgált. „Túl a Sztál­in-vonal­on" című könyvéért a szovjet katonai bíró­ság halálra ítélte,de a legfelsőbb Szovjet Bíróság öt évi kényszermunkára és életfogytiglani száműzetésre változtatta át az ítéletet. Büntetéséből 15 évet Szibériában töltött ki és 1967-Ъап tért vissza Magyarországra, a­­honnan 1965-ben sikerült a jajgat német­or­s­z­ágb­a szöknie. Itt jelent meg vi­lághírű Szibériai Trilógiája,majd a Mi és a nagyvilág című sorozat első kötete. Túl a Sztál­in-von­alon című­ könyvét, amit én a legjobb­ munkájának, tekintek,újra kiadta és az 7 dollárért kaphat Vincze Sándornál és Nagy Á­­kosnál.A kötet a szovjet nép embertelen sorsát tartalmazza és még valamit ezeréves Európa szolgálatunk ősi hagyományait. A magyar katona történelmi el­­­eme­it, amelyek helyett korunk „békeapostolai" a feladás szellemét hirde­­t­i le. Ezért a könyvért ítélték halálra GÁBOR ÁRONT! 4 1975 Április

Next