Adelaidei Magyar Értesítő, 1980 (13. évfolyam, január-december)

1980-08-01

OLYMPIAI ÉRDEKESSÉGEK ■VrMfjhinnrfik DR. ZSUFFKA VICTOR Az olympiai játékok és világversenyek eredetére vonatkozólag, hogy az ókorban ki és mikor alapította meg ezeket a béke jegyében lefolyó nemes versengéseket csak különböző mesék-mondák maradtak fenn. A legáltalánosabban elterjedt feltevés szerint a görög Heraclest tartották az olympiai versenyek alapítójának. Az Olympia nevű görög városkában tartották meg ezeket a versenyeket, mely városka az Elis-tartományhoz tartozott, mely tartománynak Augias volt a királya. A monda szerint Augias királynak az istállójában 10.000 ökröt tartottak, úgy látszik azonban, nagy lehetett akkoriban a munkáshiány, mert az istállóban annyira sok volt már a szemét és a trágya, hogy a sok piszoktól különböző járványok keletkeztek és kezdték már pusztítani az állatállományt. Akkor egyszer csak betoppant a királyhoz egy hatalmas tagbaszakadt ifjú. Heracles volt a fiatalember neve és elmondta, hallott arról, hogy itt egy hatalmas istállót kellene kitisztítani s azért jött, mert ő vállalkozik erre a feladatra. Persze a királynak gyanús volt a dolog s nem hitte el, hogy erre egyetlen ember képes legyen. Ezért, hogy kedvét szegje a fiúnak, kikötötte, hogy a munkát másnap reggeltől, napestig be kell fejeznie. Ha azonban jól végzi dolgát, az ökröknek a tizedét odaadja az ifjúnak munkája jutalmául. Heraclesnek a közelben lakott egy jó barátja, azt mozgósította s azután másnap átvezették a közelben folyó patak vizét az istállón kersztül, hogy mire a nap leáldozott, a viz minden piszkot kimosott s így már el is végezték a munkát. Heracles persze azonnal jelentkezett a királynál, hogy átvegye az állatok egy tizedét, vagyis az ezer darab ökröt. A király azonban nem tartotta be a szavát és szemébe vigyorogva Heraclesnek megtagadta a jutalom átadását azzal a kifogással, hogy Heracles nem egymagában végezte el a munkát, hanem a patak vizét használta fel a tisztításra. Heracles, ez az óriás erejű ifjú nem az az ember volt, akivel ilyesmit meg lehetett tenni. Hazagyalogolt a 200 kilométernyire fekvő szülőfalujába, ott felfegyverezte testvéreit, rokonait és barátait és egész kis hadsereggel támadt Elis királyára, Augiásra. Sajnos azonban már a felvonulás alatt, az úton seregének nagy része lázas betegségbe esett, s így Heracles, mire odaíűt, kénytelen volt Augiastól fegyverszünetet kérni. Augias látszólag belement ebbe, azonban éjnek idején mégis álnokul megtámadta az elcsigázott és beteg sereget. Erre Heracles úgy ahogy volt, lázas betegen rohamra fúvatott és megmaradt csapatával megtámadta Augias hadát, döntően megverte s a királyt házanépével együtt felkoncolta. Ezt a nagy diadalt természetesen emlékezetessé kellett tenni s minthogy a görög világban akkoriban nem tort ültek ilyenkor és nem áldomást ittak, hanem Heracles görög szokása szerint elhatározta, hogy versenyjátékot rendez és így ünnepli meg ezt a nagyszerű diadalt Augias felett. Felállította tehát 4 testvérét versenyfutásra, de előbb úgy mérte ki a pályát, hogy elkezdett addig futni, amíg szusszal bírta. Ott aztán megállt s itt jelölte ki a futópálya célvonalát. (Ez a Stadion-táv 191 méter és még ma is pontosan kivehető a görögországi olympiai ligetnek kőbe vésett startlukaitól a célvonalig.) Heracles a győztes testvért vad olajfa ágából font koszorúval jutalmazta. Ugyanekkor, mivel öten voltak testvérek, elrendelte, hogy ennek a győzelemnek az emlékére minden ötödik évben (innen a 4 éves időköz) rendezzenek ilyen versenyeket és ezt az időközt, mint hivatalos időszámítást, mindig a győztes atlétáról nevezzék el. Azt is elrendelte Heracles, hogy a győzteseket sohasem pénzjutalommal, vagy egyéb javakkal díjazzák, hanem olajfából font koszorúval. Ezzel tehát mindjárt az olympiai versenyek megalapításánál is az amatőr szellemnek egy gyönyörű példáját adták már kezdettől fogva a görögök. Nem új dolog az olimpiai bojkott Már az ember könyökén jön ki az olympiai játékok körüli hercehurca. Az egyik ország elmenne Moszkvába, a másik nem, a harmadik pedig habozik, mint a borotvapamacson a hab. A nem vagy igen pedig nem a mai keletű dolog, mert ahogyan azt alább megírom, már az első olympiai játékon is szerepelt a bojkott szó. Ugyanis . . . 1896. ATHÉN. A játékok elindítója Pierre de Coubertin Athén helyett Párizsban akarta megtartani, mire fel a német sportolók kijelentették, hogy ők csak akkor vesznek részt, ha a játékokat Athénben rendezik, ami úgy is lett. 1900. PÁRIZS. A párizsi olympiákon résztvevő német játékosok azonnali hatállyal haza akartak utazni, mert francia katonák szükségleteiket a német sportolók ágyában végezték el. 1908 LONDON A játékokat hatalmas viták és bojkott fenyegetések előzték meg a színesbőrű atléták részvétele miatt. Végül győztek a színes partiak és ezen a játékon szerepeltek először négerek és sárgák. 1912 STOCKHOLM Az akkori osztrák olympiai komité kívánsága szerint az Osztrák-magyar Monarchia államainak az osztrák lobogó alatt kellett volna felvonulniok. A magyarbizottság erre kijelentette, hogy ebben, az esetben bojkottálja a játékokat, mirelel Bécsben elvetették az eredeti javaslatot. Az oroszok nem engedték meg, hogy Finnország atlétái a finn lobogó alatt vonuljanak fel. Heves vita után abban állapodtak meg, hogy az orosz zászló csúcsán kis finn lobogót lenget majd az olympiai szél. 1920. ANTWERPEN. Az első háború vesztesei nem vehettek részt a játékokon. Ez volt a híres Csonka, olympiász. 1924. PÁRIZS. Németországot még mindig nem engedték a versenyekre. 1928. AMSZTERDAM. Az első zavarómentes játékok. 1936. BERLIN. Az amerikai zsidóság bojkottal fenyegette meg a német olympiai játékokat. A német rendezőségnek ígéretet kellett tennie, hogy a játékok során semmiféle faji megkülönböztetést nem csinálnak, ami úgy is lett. Az atléta számok nagy győztese a nemrégiben elhunyt Jesse Owens volt, míg a német zsidó Mayer Hetén, magyar részről pedig az ugyancsak zsidó származású Elek Csibi (női tőr) és Kabos Ede (kard) nyert olympiai aranyérmet.