Bajtársi Levél, 1987 (40. évfolyam, 1-2. szám)

1987-10-31 / 2. szám

meg a bécsi marathont. Ma szép nyugdíjjal rendelkezik. Gyönyörű kis öröklakásából a világ felé derűsen tekintő, köztiszteletben álló pol­gára társadalmának. A Linz-i Neuheimat-ban lévő r.k.templom magyar miséjén ismertem meg BARTHA PÉTER cső.szakaszvezetőt.Az ismeretség azért is érdekes volt,mert BARTHA PÉTER ugyanabból az erdélyi városkából származik, mint a felesé­gem. Mikor megismertem, feleségem még nem tért vissza Romániából és így, először csak magam mentem őt meglátogatni, a Linz­től kb.6 km.-re lévő községbe. Itt, kávézás közben hozakodott elő az én Bartha barátom azzal a problémával, hogy­ egy gyönyörű ezredzászló van a birtokában. A zászlót a Magyarországra visszatérő huszártisztek egyike hagyta az őrizetében. Ő maga már egy cukorbajos öreg­ember. A felesége osztrák. Gyermeke nincs, így kéri az én tanácsomat a zászló jövőjével kapcsolatban. Nekem azonnal a Torontói Magyar Fegyveres Erők Múzeuma ötlött föl, mint az egyetlen hely, ahol a zászló méltó elhelyezést kaphat. Mikor megláttam a zászlót, tudtam, hogy kincsre bukkantam. Az I.Buda­pesti Huszárezred zászlaja ez, melynek zászló­anyja, a zászlószög tanú­sága szerint Auguszta főhercegnő és a zászlón az összes huszártisztek neve bevésett zászlószögekben szerepel. Úgy a szövet, mint a kétoldali címer hímzése gyönyörű munka. Azonnal becsomagoltuk és még azon melegében elvittük a postára és fel­adtuk Dr. KISS GYULA vezetőbaj­társunk címére. A zászló azóta már meg is érkezett Kanadába és rövidesen a TORONTOI MÚZEUMOT fogja díszíteni. (1987.IX.17.-én rendben megkapták! Kp.Vezető) BARTHA baj­társammal együtt azután kimentünk a Linz-i katonai temetőbe, ahol a II.Világháború során Linzben elhunyt magyar katonák sírjait keres­tük föl. BARTHA PÉTER baj­társ,még arra is kért,hogy tudakozódjam Dr.DOBOLYI LA­JOS ezredes­ úr zászlója iránt KISS szds.úrtól, amit ezennel megteszek. Mikor feleségem megjött Erdélyből, még egyszer kimentünk együtt Bartháékhoz és újra felkerestük a katona sírokat, többek között Vitéz BARTHA altábornagy úr, volt Honvédelmi Miniszter sírját. Bartha Péter bajtárs nagy tisztelője Habsburg Ottó kir.hercegnek,az Európai Parlament tagjának, akivel többször találkozott és akivel állan­dó kapcsolatot tarto­tt fönn, mindaddig, míg a cukorbajból származó lá­tásának romlása ebben meg nem akadályozta. BARTHA PÉTERRŐL a Linz­i magyarok azt tudják, hogy nincs olyan magyar ügy, melynek érdekében a legmesszebbmenő anyagi áldozatra hajlandó ne lenne. Megemlítem még a baj­társak közül TOLLAS TIBOR nevét, akit az emigrá­­ciós magyarság, jóformán kivétel nélkül ismer. Vele Münchenben is és a Ludovikus Találkozón is összejöttem. Münchenben megtekintettem a Nem­zetőr nyomdáját és levettem a kalapomat az előtt a hallatlan erőfeszítés előtt, amit Tibor és gárdája végez. Már nem korszerű gépeik fogyatékos­ságát lelkierővel és szorgalommal pótolva, végzik munkájukat a magyar­ság szolgálatában. Sajnos, Tibor baj­társunkat erősen megviselte operá­ciója, de a München­i találkozás és a Bécsi Találkozó között eltelt né­hány hét is mutatta, hogy javulóban van és lelkesedése nem csökkent, de gyarapodott. Ezekről a felújított kapcsolatokról óhajtottam beszámolni bajtársaim­nak. 1987 szeptember 12.,­ DOMOKOS SÁNDOR Szerkesztő

Next