Hadak Útján, 1951 (3. évfolyam, 26. szám)
1951-06-01 / 26. szám
a belső alap. Más nemzetek szervezési, fegyvernembéli elnevezéseket adnak seregeiknek: nálunk az etikai alap, a honvédelem adja a hadseregnek a nevet. Szent László, a magyar Grál-lovag fogalmazza meg életével és példájával ezt az erkölcsi fundamentumot. Valami ős aranyfényt sugároz magából minden tette, mondja valahol Jókai róla, amit csak a nemesség és igazság ad a tettekbe. Ma is élő erejének ez a titka. Krisztus kormányozta lelkét, igazságtalan csatát nem kezdett soha, „trónja előtt császárok és pápák állottak mint peres felek. Ítéletet kérve s ő igazságos volt császárok, pápák és koldusok iránt egyenlően", — csobog róla szép, igaz legenda. Milyen gazdag volt emberi élete! Nagyapja Vazul volt, akit az első magyar király raegvakíttatott. László száműzetésben született a Kárpátokon túl, Lengyelországban. A száműzött herceg hét éves volt, amikor először lépett magyar földre, amikor hazahozták Magyarországra. Akkor már nem élt senki, se a nagyapa, se a király. A király fehér kőkoporsóban nyugodott, a nagyapa fehér fűzfák alatt. Vazul unokája a király fehér kősírjához megy, kiemeli belőle s oltárra teszi István testét, szentté avattatja s megkoronázza magát a sírból kiemelt koronával. Krisztusé a győzelem! A még mindig sámánt kereső nép Lászlóban érzi meg először a véréből való evangéliumi embert. Ő már nem idegen, ismerős régi pogány mozdulattal veri be a kunok fejét, de valami különös új varázsszót suttogva teszi testvérekké őket. A nagyapa szorítását feloldotta László király. Új csodákat mutatott ámuló népének, patakok fakadtak kardja érintésére, angyalok szálltak le hozzá, az ellenség aranypénze, a guruló propaganda arany kővé vált az ő tekintetére s nyila megtalálta a füvet a fekete halál ellen. És új csodákat mutatott belülről: farkasból embert teremtett, az evangélium szavait suttogta a szegény alvó lélekre. Hogy szerették a mi eleink ezt az első magyar katonát! Mennyire mélyen látták és érezték tiszta erős szellemét! Nagy Lajos aki a Kárpátokon túlnövő birodalmat teremti Magyarországból, őbenne látja az uralkodó eszményképét, utolsó akarata, hogy odatemessék László közelébe. Hunyadi János első fiának László lesz égi keresztapja. A dunai apostol a nyugati kereszténységbe kapcsolja a horvátságot, ezzel a germán és szláv világ közt hidat teremt a tenger, a latinitás, a csak szellemi hatalom, Róma felé. Erdély mögött biztosítja az örökkön égő, nyugtalan földet egész a Fekete-tengerig. Mint fájdalmas visszhang, az ő nevével ajkán halnak meg ezen a területen 1918-ban a Szent László Társulat iskolái, az utolsó magyar iskolák, a Regát mindent elnyelő ingoványán. A századok gázolnak át rajtunk, de ahol egy összetört véres zászló fekszik magyar földön, az ő nevében veszi fel újra valaki. Mindenütt ahol farkasokkal kell szembenézni, ő jelentkezik újra és újra. A magyar seregek védőszentje és minden magyar katona a szétszórtságban is, kopottan is, civillé rongyoltan, a szíve fölött láthatatlanul Szent Lászó rendjét hordozza: a becsület, hűség, erő, férfiasság, krisztusi magyarság, az ezerszer meggyalázott nemes magyar lovagiasság lelkünk mélyén örökkön őrzött Szent László rendjét. Bajtársak! A legmostohább ellátási lehetőségek mellett, a harc legsúlyosabb megpróbáltatásainak kitéve, a korszerű háborúban is, a fegyvernemek királynőjének katonája, a gyalogos szolgálja Hazáját! Június hó 27-én van a magyar gyalogos védszentjének, pogányverő Szt. László királyunknak névünnepe. Áldozzunk e napon néhány percet Bocskay hajdúi, Rákóczy talpasai, Damjanich veressapkásai, a Doberdó hősei és a Kárpátokat védő székely, hajdú, kunsági, bakonyi, somogyi, stb. bakák dicső emlékének. Kérjük Szt. László közbenjárását és segítségét, hogy nemzetünk várva-várt felszabadító harcában méltó utódokként verekedhessünk!