Hadak Útján, 1958 (10. évfolyam, 105-115. szám)
1958-01-01 / 105. szám
lárdan, magyar becsülettel őriztétek a katonai hagyományainkból fakadó harcos szellemet, közösségünk egységét, a fáradságos nehéz munkával keresett filléreitekkel pedig biztosítottátok szervezetünk fennmaradását és működését. Ma azonban Bajtársak, mikor nemzetünk történelmének egyik legnagyobb szerencsétlenségét vészeli át odahaza, ne csak magunkról beszéljünk. Gondoljunk mindenek felett otthon elkeseredetten küzdő testvéreinkre, akik keményebbnek, elszántabbnak bizonyultak mint mi, mert otthon állnak helyt, vállalva a poklok minden gyötrelmét, hogy veszendőbe ne menjen az ország, hogy magyar maradjon ott a Duna-Tisza mentén az élet és magyar maradjon a hamvaikkal megszentelt ősi föld!— A rájuk való szüntelen emlékezéssel fejezzük be az ó-évet és az őket szolgálás gondolata vezesse lépteinket a következő esztendőben is. Példaadásuk legyen kiapadhatatlan hajtóereje tetteinknek: mindig, mindent csak értük! Nem tsztességes ember az, Bajtársak, aki a Hazát csak addig volt kész szolgálni, míg az elhalmozta javaival, most pedig minden magyar ügytől távoltartja magát és csak önös érdekeivel törődik! Bajtársak, ha már az a magyar történelmi sors, hogy évszázadokon át mindig újra akadjon oly külső ellenség, mely népünk ezreit hontalanságba kényszeríti, teljesítsük maradéktalanul emigrációs kötelességünket! Legyünk méltóak dicső elődeink, a Rákóczy és Kossuth emigrációk magyarjaihoz, akik utolsó leheletükig, a sírig harcoltak a nemzet függetlenségéért és szabadságáért! — Ha már végzetünk minket is százezerszámra szétszórt a föld minden tájára, legyünk a hazánkat elnyomó bolsevizmus elleni harc szellemi rohamcsapata! — Ha már a hontalan élet minket is az idegen tájak még szabad népeinek soraiba, a gyárak és mezőgazdaságok gépei mellé állított, hirdessük mindenütt a kommunizmus néppusztító és rabszolgatartó bűneit. Hirdessük a szabad nemzetek minden rétegében az antibolsevista világösszefogás szükségességét. — Az óra ütött! A moszkoviták magukhoz tértek az októberi nagy magyar szabadságharc csapásainak aléltságából és Moszkvában világbolondító tüntetésre csődítették össze az elnyomott és a szabad világ maradék kommunistáit. Ezt a csatasorba állást egy szilárd és elszánt ellen-arcvonal alakításával lehet leghatásosabban ellensúlyozni. Legyünk apostolai ennek az eszmének és hirdessük minden elképzelhető alkalommal, hogy ez az egyetlen lehető út a bolsevizmus erőszakos terjeszkedésének meggátlására és leküzdéséhez. Negyedmillió hontalan magyar hangja legyen riadókürtje a kommunizmus elleni harcnak! Ezt a nemes szellemet sugározta világgá az októberi magyar forradalom, evvel a szent eszmével telve lépte át a határokat újabb kétszázezer magyar testvérünk! — Szabadságharcos Bajtársak, otthoni véreink sorsának ennek az éjszakájában közös erőfeszítésre van szükség, hogy az egységbontók ellenére megvalósítható legyen az októberi szabadságküzdelem magasztos szándéka. Mi ebben bajtársi szeretettel mellettetek vagyunk, mint ahogy mi is szerte a világon tanujelét adtátok annak, — közösségünkön belül, vagy velünk együttműködve, — hogy megbecsüléssel vagytok a szovjet elleni régebbi küzdelem harcosai iránt. Bajtársak, ezen a harctéren legyőzhetetlenek vagyunk. Az igazság, a szabadság és az emberi jogok fegyvereit nem tudják a szovjet ágyúk halomra lőni, harckocsikkal a földbe taposni, sem pedig a sokszor oly könnyen felejtő szabad világ nem tudja elnémítani! Erről az arcvonalról a bolsevizmus fog megverve visszavonulni! Eme szent kötelesség teljesítéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges minden építő szándékú magyar emigrációs erő összefogása és tervszerűen összehangolt munkába állítása. A mostani emigráció nélkülözi a Rákóczikat és Kossuthokat, akik személyi varázsukkal és tekintélyükkel ragadták magukkal a tömegeket. Ezt a hiányt feszes összműködéssel kell pótolni. — Szólítsuk fel erre barátainkat és jószándékú volt ellenfeleinket. Győzzük meg őket, hogy minden mulasztás, különösen a mai helyzetben, súlyos bűn népünkkel szemben, amelyet a jelen adottságok között másképpen szolgálni nem tudunk. Győzzünk meg együtt mindenkit, hogy mos már végre félre kell tenni egyéni érdekeket, személyi súrlódásokat és ellenszenvet. Ne gondoljon senki majdani otthoni pozíciók és hatalmi helyzetek előkészítésére. Az októberi magyar szabadságharc bebizonyította, hogy népünk nem vár haza emigrációs vezéreket. Sorsát maga kívánja az első lehetséges alkalommal kezéb venni, ezt képes intézni és a vezetésre méltókat a vele együtt szenvedők sorából kiválasztani. Bajtársak, ezekkel az őszinte és becsületes gondolatokkal és a megvalósítás szívós akaratával kezdjük meg a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége életének egyik újabb esztendejét. Vezessen és óvjon mindannyiotokat a Mindenható kegyelme, tartson meg az ezeréves magyar történelem becsületes nemzeti öntudatának és hősi hagyományainak útján, hazánk és népünk üdvére. ZÁKÓ ANDRÁS 2