Hadak Útján, 1958 (10. évfolyam, 105-115. szám)

1958-03-01 / 107. szám

nőtt rétegét) és a több mint 8700 gépállomást dobta oda a kb. tízszer annyi kolhászban élő 80 milliónyi parasztnak, de megrengette a lenini gazdasági elmélet alapjait is. Ez megint csak erősíteni fogja a kivételezett gazdasági „specialisták“ vezetőrétegében már az ipari decentralizációval megindult ellenáramlatokat, így a külső nyugalom és a jelenlegi állapot tartósítása már csak a szovjet­ tömbön belüli hatalmi és gazdasági nehézségek leküzdését is szolgálná. Az időnyerésre elsősorban belső okok miatt van Moszkvának szüksége. * Egyes jelek mintha arra mutatnának, hogy az arab államokban is erősödnék a Szovjettel való paktálás veszélyességének a tudata. Szí­ria és Egyiptom összeolvadása Egyesült Arab Köztársaság néven, a közös határok hiánya ellenére, egyrészt a Nyugattal szemben sem­leges és olykor ellenséges politikát folytató tömb erősödését jelenti, másrészt azonban, — mivel a kezdeményezés főként a növekvő kommunista befolyástól félő szíriai politiku­sokra vezethető vissza —, kihúzhatja a talajt a Kreml lábai alól a Földközi tenger mellé­kén. Egyelőre mindenesetre a szíriai kommu­nista vezér jobbnak látta, ha Moszkvába köl­tözik; az arab nacionalizmus szítására Nasszer­­nek nincs szüksége szovjet agitátorokra. — Az arab világ eme megmozdulásának következ­ménye az egyiptomi diktátor hatalmának nö­vekedésére féltékeny, — de amellett a Nyu­gattal szorosabb kapcsolatokat fenntartó és egymással is határos Jordánia és Irak egyesü­lése egy államszövetégbe, a királyság állam­formájának megtartásával. Az arab félsziget délnyugati csücskén levő Jemen az arab köz­társaság, Szaúdi Arábia pedig az arab király­ság mögé állt. Míg a közelkeleti helyzet e két államcso­portosulás körül stabilizálódik, ez nem mond­ható az északafrikai helyzetre, ahol az ön­állóságukért küzdő algíri arabok ellenállásá­val a franciák folytatnak évek óta elég kilá­tástalan küzdelmet. Ha elfogadjuk, hogy Al­­gir a francia anyaország szerves része és az ottani harcok belügynek számítanak, ez nem vonatkoztatható Tuniszra, ahol egy határfalu bombázásával a franciák megint fellázították maguk ellen az arab világot, ami a nyugati köröket is fokozott aggodalommal tölti el. Ilyen módszerek mellett az idő aligha dolgo­zik a franciák és az északafrikai helyzet kedvező megoldásának a javára. Pedig míg az algíri helyzet elfogadható módon meg nem oldódik, nem is lehet gondolni a Szahara észa­ki részén felfedezett hatalmas olajkincs kiak­názására. A világfeszültségek alapvető okainak meg­oldatlanságának közepette az időért való küz­delem tovább megy. De az idő egymagában még sohse oldott meg problémákat. — pn — H. László Béla: EMLÉKEZÉS OKTÓBERRE Füstölgő házak, romok, torkolattüzek festik át az utcát és hömpölyög, árad, zúdul a tömeg. Komoran hőköl az idegen tankok szégyenvert szürke acélhomloka, gyilkos ütegek ugatnak a csöndben, hősöket szült a szolgaság kora, örök március szent viharzása röpít előre tűzön, poklon át... Asszonyok hullnak a járda kövére, s árad a nép az utcákon tovább. Teremtő, véres nehéz vajúdás. Remegve döngnek az őrködő hegyek. Zászlók selymébe csapódnak a lángok, riadtan futnak szét a fellegek. Nincs már erő és nincs már hatalom, reccsenve omlik szét a barrikád. És míg süket, tespedő csöndben gyáván lapul a nyugati világ, maroknyi nemzet szíve végsőt dobban, s a földre ejti vérző homlokát. Tollas Tibor: ÚJSZÜLÖTT Csillag zuhant a sima tóba, Hináros vize háborog. ■—­ Korbácsos Krisztus földünk rója, — Inog a hazugságok tornya S már menekülnek mind alóla A puffadt prédikátorok. Az aranyozott rothadáson Holt istenek hangja szánt. Nyak­unkon vas, vagy arany járom, Fordít az eke, friss csapást von S mi magként hullunk egyaránt. Ilyen tavaszt kétezer éve nem szült e lomha lány: a Föld. Hasadt öléből ömlő vére Még kínunkat kiáltja égre S holnap mindent virágba önt. Vajúdik ... De már égnek tárja Mosolyogva a gyermeket, Ki páncélborjak jászolába' Pihen még, mint az ember álma A bőgő szolgaság felett. (A „Füveskert" c. verseskötetből) II

Next