Hadak Útján, 1961 (13. évfolyam, 140-150. szám)

1961-01-01 / 140-141. szám

ség hamis értelmezése, az semmilyen előnnyel nem jár, sőt a hatékonyságot csökkenti. Nem befolyásol az senkit a nagy világban, ha az emigráció megnyilatkozásait egy szó­csövön keresztül hallja! Éppen a Trianoni emlékév bizonyította be, hogy sokkal hatáso­sabb, ha minél több szervezet, minél több úton tör a közös célok felé. És a magyar emigráció képes erre, hiszen Trianon ellen felemelték a szavukat olyan körök is, ame­lyeket az emigráció nem tartott eddig kimondottan nemzeti alapon állóknak. Az egybe­olvadásnál sokkal fontosabb olyan szervezet létrehozása, amelyik meghatározza az együttműködők közös céljait és kiválasztja az odavezető utakat! Közösségünk életének 12. évére esett Hazánk egyik legnagyobb történelmi csapásának, a trianoni bűnténynek 40. évfordulója! Annak megfelelően, hogy a magyar emigráció csaknem egyhangúlag az évet gyászévnek nyilvánította, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége az ünnepélyek rendezésében a leghatékonyabban kivette a részét. Azt is örömmel állapíthatta meg mindenki, hogy ezzel kapcsolatosan a közösségünk hangja mindenkor emelkedett volt és igyekezett álláspontunk határozott és félreérthetetlen fenn­tartása mellett a kényes kérdést úgy megszövegezni, hogy sebeket ne osszon senki felé! Bajtársak, ezzel azonban nem tettünk mindenben eleget kötelességünknek. Nem vár­hatunk és nem is várunk újabb negyven évig, amíg a trianoni kérdést ismét felvetjük. Ezt mostantól kezdve állandóan, vissza-vissza térve ismertetnünk kell. A Hadak Útján szer­kesztőségébe beérkezett levelekből megállapíthattuk, hogy a magyar ifjúság tudatában az elfutott 15 év alatt e kérdésben óriási hézagok keletkeztek. Fiatal bajtársaink rájőve a kommunista csalásra, félrevezetésre szomjas lélekkel keresik az igazságot, népünk és Hazánk igazát! A felvilágosító munkát tovább kell folytatnunk. Hiszen az idegen népek felé is csak úgy maradandó a tájékoztató munka, ha az megfelelő módon és időközök­ben ismétlődik. Ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk és fel kell használnunk, a­­mellyel a trinoni kérdést kapcsolatba hozhatjuk. Ugyanúgy az 1956. október dicsőséges szabadságharc emléknapja megrendezésénél is mindenhol ott voltak a Bajtársi Közösség területi szervezetei. Az emigráció más szerve­zeteivel bensőséges egyetértésben áldoztak bajtársaink 64.000 elesett, 120.000 sebesült és a számtalan kivégzett, elhurcolt, bebörtönzött hős emlékének, akik véres, szomorú intelemmel szolgáltak a gyáva, gerinctelen világnak, hogy szabadságeszményekről csak az beszéljen, aki kész is érte a legvégsőbb következményeket vállalni! Bajtársak! Az 1961-es esztendő új fordulatokkal lepheti meg a világot. A szabad nyu­gat biztonságának a legerősebb, leghatalmasabb oszlopa, az Amerikai Egyesült Államok, ha lényegében nem is, de formákban esetleg új külpolitikai kezdeményezések útjára léphet. Ennek átmeneti fordulatai bennünk sem indokolatlan derűlátást, de kishitűséget se idézzenek fel. Túlságosan jól ismerjük mi, elnyomott népek fiai az ellenséget ame­lyikkel szemben állunk, semhogy ne tudnánk, hogy melyik az az egyetlen nyelvezet, a­­melyen vele eredményesen lehet tárgyalni. Reméljük, hogy végre a szabad világ is fel­ismeri ezt és akkor egycsapásra lehullanak a szovjet hatalom potemkin kulisszái! Addig csak haladjunk rendületlenül azon az úton, amelyik tizenkét esztendő alatt a próbát oly jól kiállta. Ezt az utat az orosz csatatereken és fővárosunk torlaszain hősi halált halt katona és szabadságharcos bajtársaink vérükkel jelölték ki számunkra. Ha­ladjunk ezen az úton örök nemzeti eszményeinket felvértezve, hiszen az immár másfél évtizede vajúdó világ példája mutatja, hogy minduntalan fölénybe kerül az a tél, ame­lyiknek eszményei vannak még akkor is, ha azok az eszmények nem jók! Programunk is változatlan az 1961. évre. Szünet nélkül, fáradhatatlanul harcolunk to­vább népünk véreskezű hóhérai ellen! Minden magyar könnyért, minden keserves só­hajtásért ott üssünk vissza, ahol csak tudunk és ahol legérzékenyebben találjuk a hara­miákat. Ébren kövessük figyelemmel minden álnok megnyilatkozásukat és a hiszékeny nyugat előtt minduntalan lépjük le­­ a dögkeselyűről a pékegalamb hamis tollazatát! Minden megnyilatkozásunknak akár szóban, akár írásban „ceterum censeo"-ja az le­gyen, hogy ne merészel­je­nek a gyarmati népek védő angyalainak szerepében tetszelegni azok a világcsalók, akik a legember­telenebb, legaljasa­b­b gyarmati sorban tartanak leigázva n­á­­luknál sokkal magasabb kultúrájú népeket! Tiltakozzunk az ellen is minduntalan, hogy népünket „csatlós népnek" nevezzék a sza­bad világ népei a nemeztközi tárgyaló fórumokon. Csatlós nép és ország nincsen, csak csatlós kormány! Ezt bebizonyította az 1956-os magyar szabadságharc! Ne félemlítse meg saját magát a nyugat még jobban ezzel a misztifikációval, amelyben 1956 óta maga a Kreml sem hisz! A felvilágosító munka változatlanul a legfontosabb feladatunk, ezzel szolgáljuk Ha­zánk és népünk ügyét, de az egész szabad világért is a legjobban. Ezért a célért éljünk és dolgozzunk, amihez szeretettel kívánok minden bajtársnak az 1961-es évre áldást és szerencsét! Zakó András

Next