Hadak Útján, 1971 (23. évfolyam, 258-280. szám)
1971-01-01 / 258-259. szám
szellemi munka szerves részeként mindenütt tudatosítani. Ehhez igyekszünk az öreg földrészen kívül is támogatást szerezni. Közösségünk minidig készen állott és ma is készen áll a többi hazafias magyar szervezetekkel való együttműködésre. Az a körülmény, hogy szervezeti önállóságunkat megtartva illeszkedünk bele a szabad földön élő magyarság életébe, nem jelent akadályt. Csak az a fontos, hogy ezek a szervezetek közös magyar ügyekben szorosan zárkózzanak fel egymáshoz, mert ez az egyetlen mód erőink teljes kifejtésére. — Együttműködésre való készségünk tanújelét adtuk több ízben, amikor más szervezetek által kezdeményezett és a magyar nép megsegítését célzó emlékiratok, nyilatkozatok aláírásához csatlakoztunk és így részesei lettünk a közös munkának. Ilyen eset volt a budapesti kormányhoz intézett „Nyilatkozat“, amelyet az északamerikai magyarság országos szervezetei állítottak össze, és amelyben tiltakoztunk az elszakított területeken élő magyar véreink sorsa iránt tanúsított könyörtelen közömbösség ellen, és amiben felemeltük szavunkat a sarjadó magyar életnek állami segédlettel folytatott pusztítása, a módszeres művi vetélés, a magyar jövő biológiai eljátszása ellen. Amikor hírt kaptunk arról, hogy a budapesti kormány az amerikai megőrzésben lévő Szent Koronát vissza akarja szerezni, haladéktalanul csatlakoztunk a tiltakozó aláírások gyűjtését kezdeményező Szabadságharcos Világszövetséghez és a különböző földrészeken élő bajtársaink aláírásainak tömegével adtunk még nagyobb súlyt a tiltakozásnak. Mert a Szent Korona, mint a független magyar állami lét történelmi jelképe, bár a magyar nép elidegeníthetetlen tulajdona, otthon csak az idegen elnyomást kiszolgáló erőszakrendszer játékszere lehetne. Egy nemzedék serdült fel és lépett férfikorba, amióta szervezetünk működését megkezdte. Fiatalok, akik az otthoni tájakat sohasem látták, akik tanulmányaikat idegenben kezdték meg és fejezték be. Magyar lelkiségük megőrzése is elsőrendű közös magyar feladatot jelentett és jelent ezután is, amiből erőnkhöz mérten, s nem egy helyen élenjáróan, mi is kivesszük a részünket. Ezért támogatjuk a Magyar Cserkész Szövetség elismerésreméltó munkáját, ezért hívjuk soraink közé azokat a fiatalokat, akik kikerültek a cserkészetből, vagy akiknek nem is volt alkalmuk a magyar cserkészet keretében támaszt kapni magyarságuk megőrzésére. Bajtársaink anyagi áldozatai jelentékenyen segítették és segítik a különböző országokban működő magyar iskolákat és a felsőbbfokú képzettséget nyerő fiatalok magyar ismereteinek elmélyítését szolgáló oktatási lehetőségeket. Ez a rövid visszapillantás nem kívánt megelégedett öntetszelgés lenni, erre nincs is semmi alap. De e példák útmutatóul szolgálnak a továbbiakban is. Annyit azonban talán mégis megállapíthatunk, hogy a mindennapi megélhetésért folytatott kemény munka közepette, amely sokszor minden energiát felemészt, becsülettel helytállottunk a megpróbáltatásoktól egyébként is terhes emigrációs életben. Másrészt nem túlzás az a megállapítás, hogy a magyar nemzet történelmének egyik legsúlyosabb válságában él. Az országra nehezedő immár negyedszázados zsarnoki uralom, a közeli jövőnek a világhelyzetből fakadó kilátástalansága egyre jobban őrli a lelkek ellenálló erejét. A remények halványodásával erősödik a fásultság, a befelé fordulás, a beletörődés abba, ami megmásíthatatlannak látszik. Ez számunkra azt jelenti, hogy a nemzet testéből kiszakadt, idegenben élő magyarságra soha nem nehezedett akkora felelősség, mint ebben a helyzetben. Az otthoni rendszer jól tudja, hogy mennyi minden függ a mi magatartásunktól. Számos jel bizonyítja, hogy szeretnék sorainkat megbontani, egyenetlenséget, széthúzást szítani. A beférkőzés legújabban fiatalságunk felé irányul. Hazulról küldött tankönyvekkel és egyéb propagandaanyaggal szeretnék a fiatalok beállítottságát átformálni és az otthon hirdetett eszmék befogadására képessé tenni. A fiatal nemzedék megnyerését látják a legbiztosabb útinak az emigrációban rejlő helyzeti energia gyengítésére vagy éppen felmorzsolására. Bár a szándék átlátszó, s a veszély könnyen felmérhető, mindezt nem lehet eléggé komolyan venni. A bontási törekvések eddig nem jártak eredménnyel. A látogatóba hazatérők könnyen beláttak a díszletek, a külső máz mögé, és kiszűrték az igazságot a gyanútlan idegeneket megtévesztő propagandáiból. De tévedés lenne azt hinni, hogy az eddigi eredménytelenség a rendszert szándéka feladására készteti. Ellenkezőleg, még erőteljesebb kísérletekkel kell számolnunk. Feladatunk nehéz, és nem is lesz könnyebb, míg nem fordul a csillagok járása felettünk. De népünknek csak az a tudat gyújthat világot a magyar éjszakában, hogy a szabadság birtokában levő vérei nem tétlenek, hanem folytatják a küzdelmet. Megszakítás nélküli munka ez, de nem áldozat, hanem szent kötelesség. Mészöly Elemér