Hadak Útján, 1971 (23. évfolyam, 258-280. szám)
1971-10-01 / 279. szám
Az 1941-es hadüzenet „casus belli"-je 1. Felelős volt-e hol és mennyiben, a magyar katonai vezetést Ma már kevesen vitatják, hogy a budapesti kormány elhamarkodottan cselekedett, amikor az 1941 június 26-án, a déli órákban, Kassára dobott bombákkal indokolta az egy nappal később Moszkvának átnyújtott hadüzenetét. Persze, sok körülmény ha nem is menti, de magyarázza Bárdossy miniszterelnök sorsterhes döntését, amelyet elsősorban Werth Henrik, a vezérkar főnöke sürgetett. Werth Henrik katonapolitikai helyzetmegítélését — éppen a megelőző két év, még inkább a legutóbbi három hónap eseményei kapcsán — még akkor sem nehéz motiválni, ha ezt a mérlegelést az események későbbi alakulása nem igazolta. A mind szorosabb németromán és német-szlovák katonai együttműködés, az olasz kormány, úgyszintén (bár csak Hitler háta mögött) a mértékadó német katonai körök szuggesztív intelmei, érthetően kelthették azt az érzést, hogy a Hitler győzelmét feltételező végső rendezésnél a nemzet alapvető érdekeit fenyegeti veszedelem, ha a kormány továbbra is passzív marad. Más lapra tartozik, hogy Hitler megelőző hadjáratainak sorozatos sikerei ellenére indokolt lett volna-e a két arcvonalas háborúban a roppant orosz térség hadműveleti és katonapolitikai kockázatait is számításba venni? Ez utólagos spekuláció. Ezzel szemben komoly és felelősségteljes az a konkrét kérdés, hogy milyen alapon jelentette a vezérkar főnöke a minisztertanácsnak már június 26-án délután a kassai bombadobók nemzetiségét szovjet-orosznak? A gépek jelzés nélkül repültek. Az egyetlen (későbbi) „tárgyi bizonyítékot“, a fel nem robbant, cirilbetűs bombát csak 28-án ásták ki (hogy azután a nagy kapkodásban — az utasítások ellenére — felrobbantsák ...). — Magam, mint a támadással kapcsolatosan kiszálló első hivatalos HM- közeg, csak a visszaérkezésemet követő első szolgálati napon, tehát 31-én, hétfőn tettem meg jelentésemet, ami egyébként is nyitva hagyta a bombadobók azonosításának kérdését. Persze, a kommunista hírverés és ideológiai történetírás nem hagyta kihasználatlanul a kassai eset homályosan problematikus voltát. A beállításukat így lehet összefoglalni: Magyarország háborúbalépéséhez szükséges „politikai provokációt“ biztosítandó. Hitler utasítására Fütterer tábornok, budapesti német légügyi attasé és László Dezső tábornok, a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke, „szervezték“ a kassai támadást, amelyet azután német pilóták „Helll“-es gépekről dobott szovjet bombákkal hajtottak végre. Bizonyításul két forrásra hivatkoznak. Az első Ujszászy István tábornok szovjet hadifogságban felvett és 1946. febr. 12-én a nürnbergi katonai törvényszék előtt felolvasott jegyzőkönyvi közlése. Ujszászy, akinek sorsáról azóta sem tudunk közelebbit, a kassai támadás idején (mint ezredes) a vezérkar 2. (hírszerzés és kémelhárítás) oszt. vezetője volt és nyilatkozata az ilyen minőségében tudomására jutott tényeket tartalmazná. A másik Krúdy Ádám kijelentései a Bárdossy elleni népbírósági per kapcsán, amelyet azóta is a legkülönbözőbb és legképtelenebb sajtónyilatkozatokban ismételget. Azt állítja, hogy mint a kassai repülőakadémia oktatótisztje (akkor századosi rangban) harmadmagával üldözőbe vette a bombadobó gépeket és azokat elérve közvetlen közelből állapította meg, miszerint a támadók „német egyenruhás pilóták“ voltak, akik a Luftwaffe „jellegzetes alakzatában“ Helll-es bombázókat repültek. A nyugati történetkutatás, nem tehetvén mást, óvatosan és hitetlenkedve bár, de szintén erre a két forrásra hivatkozik. Mint az akkori események egyik hivatalos szemlélője, a Münchenben megjelenő Új Látóhatár múlt évi 5. és 6. számaiban beszámoltam a saját közvetlen tapasztalataim következtetéseiről. — Ez a közlemény kimutatja, hogy Ujszászy, alig négy év távlatából és saját emlékezete alapján, miért nem mondhatta azokat az elképesztő tárgyi és személyi tévedéseket, amelyeket nevében Zorga szovjet tábornok-vádló olvasott fel. Krúdyt illetően pedig (a vele jelenlévő szemtanúk vallomása alapján is) ma már egyértelműen bizonyított, hogy a kérdéses napon esze ágába sem jutott, mert nem is juthatott, a bombázók után „iromodni”. Hogyan is érhette volna utól — a teljesen váratlan bombarobbanásokat követően startolva — az ott rendelkezésére álló Áradó, Bücker vagy Focker-Wulf iskolagépekkel a legalább óránként 150 kilométerrel gyorsabb támadókat, akik két perc múltán már egyébként is eltűntek Kassa és az ország légteréből? A beszámoló bizonyítása szerint még akkor sem lehet akár az Ujszászy szájába adott „Fütterer László összeesküvés" meséjére, akár pedig Krúdy valóban „légből kapott“ állításaira a németeket terhelő vádat alapozni, ha alsóbb német szervek esetleges (és felelőtlen) szerepe a kassai támadásnál mégnem teljesen kizárt. Teljesen valószínűtlennek mondja az ismertetés az oroszok részességét a vállalkozásban. A feltalált cirill betűs bomba ellenére az akkori szovjet politikai érdekeket, a Moszkva részéről Budapest irányában tanúsított kétségtelen igyekezetét hagyná figyelmen kívül ez a feltételezés. Némely kommentár felveti azt a lehetőséget, hogy a szovjet gépek tévedésből támadták a szlovák-magyar határon fekvő Kassát, mert eredetileg az egy nappal előbb hadat üzent Szlovákiát akarták megleckéztetni. Utalnak