Hadak Útján, 1971 (23. évfolyam, 258-280. szám)

1971-10-01 / 279. szám

Az 1941-es hadüzenet „casus belli"-je 1. Felelős volt-e hol és mennyiben, a magyar katonai vezetést Ma már kevesen vitatják, hogy a budapesti kormány elhamarkodottan cselekedett, ami­kor az 1941 június 26-án, a déli órákban, Kassára dobott bombákkal indokolta az egy nappal később Moszkvának átnyújtott had­üzenetét. Persze, sok körülmény ha nem is menti, de magyarázza Bárdossy miniszterelnök sorsterhes döntését, amelyet elsősorban Werth Henrik, a vezérkar főnöke sürgetett. Werth Henrik katonapolitikai helyzetmeg­ítélését — éppen a megelőző két év, még in­kább a legutóbbi három hónap eseményei kap­csán — még akkor sem nehéz motiválni, ha­­ ezt a mérlegelést az események későbbi ala­kulása nem igazolta. A mind szorosabb német­román és német-szlovák katonai együttműkö­dés, az olasz kormány, úgyszintén (bár csak Hitler háta mögött) a mértékadó német ka­tonai körök szuggesztív intelmei, érthetően kelthették azt az érzést, hogy a Hitler győ­zelmét feltételező végső rendezésnél a nem­zet alapvető érdekeit fenyegeti veszedelem, ha a kormány továbbra is passzív marad. Más lapra tartozik, hogy Hitler megelőző had­járatainak sorozatos sikerei ellenére indokolt lett volna-e a két­ arcvonalas háborúban a roppant orosz térség hadműveleti és katonapo­litikai kockázatait is számításba venni? Ez utólagos spekuláció. Ezzel szemben ko­moly és felelősségteljes az a konkrét kérdés, hogy milyen alapon jelentette a vezérkar fő­nöke a minisztertanácsnak már június 26-án délután a kassai bombadobók nemzetiségét szovjet-orosznak? A gépek jelzés nélkül repül­tek. Az egyetlen (későbbi) „tárgyi bizonyíté­kot“, a fel nem robbant, cirilbetűs bombát csak 28-án ásták ki (hogy azután a nagy kap­kodásban — az utasítások ellenére — felrob­bantsák ...). — Magam, mint a támadással kapcsolatosan kiszálló első hivatalos HM- közeg, csak a visszaérkezésemet követő első szolgálati napon, tehát 31-én, hétfőn tettem meg jelentésemet, ami egyébként is nyitva hagyta a bombadobók azonosításának kérdését. Persze, a kommunista hírverés és ideoló­giai történetírás nem hagyta kihasználatlanul a kassai eset homályosan problematikus voltát. A beállításukat így lehet összefoglalni: Ma­gyarország háborúbalépéséhez szükséges „po­litikai provokációt“ biztosítandó. Hitler uta­sítására Fütterer tábornok, budapesti német légügyi attasé és László Dezső tábornok, a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke, „szervez­ték“ a kassai támadást, amelyet azután német pilóták „He­lll“-es gépekről dobott szovjet bombákkal hajtottak végre. Bizonyításul két forrásra hivatkoznak. Az első Ujszászy István tábornok szovjet hadi­fogságban felvett és 1946. febr. 12-én a nürn­bergi katonai törvényszék előtt felolvasott jegyzőkönyvi közlése. Ujszászy, akinek sorsá­ról azóta sem tudunk közelebbit, a kassai tá­madás idején (mint ezredes) a vezérkar 2. (hír­szerzés és kémelhárítás) oszt. vezetője volt és nyilatkozata az ilyen minőségében tudomásá­ra jutott tényeket tartalmazná. A másik Krú­dy Ádám kijelentései a Bárdossy elleni nép­bírósági per kapcsán, amelyet azóta is a leg­különbözőbb és legképtelenebb sajtónyilatko­zatokban ismételget. Azt állítja, hogy mint a kassai repülőakadémia oktatótisztje (akkor századosi rangban) harmadmagával üldözőbe vette a bombadobó gépeket és azokat elérve közvetlen közelből állapította meg, miszerint a támadók „német egyenruhás pilóták“ vol­tak, akik a Luftwaffe „jellegzetes alakzatá­ban“ He­lll-es bombázókat repültek. A nyugati történetkutatás, nem tehetvén mást, óvatosan és hitetlenkedve bár, de szin­tén erre a két forrásra hivatkozik. Mint az akkori események egyik hivatalos szemlélője, a Münchenben megjelenő Új Látó­határ múlt évi 5. és 6. számaiban beszámol­tam a saját közvetlen tapasztalataim követ­keztetéseiről. — Ez a közlemény kimutatja, hogy Ujszászy, alig négy év távlatából és saját emlékezete alapján, miért nem mond­hatta azokat az elképesztő tárgyi és személyi tévedéseket, amelyeket nevében Zorga szovjet tábornok-vádló olvasott fel. Krúdyt illetően pedig (a vele jelenlévő szemtanúk vallomása alapján is) ma már egyértelműen bizonyított, hogy a kérdéses napon esze ágába sem jutott, mert nem is juthatott, a bombázók után „iro­­modni”. Hogyan is érhette volna utól — a teljesen váratlan bombarobbanásokat követően startolva — az ott rendelkezésére álló Áradó, Bück­er vagy Focker-Wulf iskolagépekkel a legalább óránként 150 kilométerrel gyorsabb támadókat, akik két perc múltán már egyéb­ként is eltűntek Kassa és az ország légteréből? A beszámoló bizonyítása szerint még akkor sem lehet akár az Ujszászy szájába adott „Fütterer­ László összeesküvés" meséjére, akár pedig Krúdy valóban „légből kapott“ állítá­saira a németeket terhelő vádat alapozni, ha alsóbb német szervek esetleges (és felelőtlen) szerepe a kassai támadásnál még­­nem telje­sen kizárt. Teljesen valószínűtlennek mondja az ismertetés az oroszok részességét a vállal­kozásban. A feltalált cirill­ betűs bomba elle­nére az akkori szovjet politikai érdekeket, a Moszkva részéről Budapest irányában tanúsí­tott kétségtelen igyekezetét hagyná figyelmen kívül ez a feltételezés. Némely kommentár felveti azt a lehetőséget, hogy a szovjet gépek tévedésből támadták a szlovák-magyar határon fekvő Kassát, mert eredetileg az egy nappal előbb hadat­ üzent Szlovákiát akarták megleckéztetni. Utalnak

Next