Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-01-01 / 293-294. szám
feszítésekről. Az ilyen cikksorozatok fontosságát csakkkor értékeljük igazán, ha az otthon vagy akár külföldön megjelenő, a magyar katona helytállását és teljesítményeit a valóságnak meg nem felelő, hamis színbenbeállító katonai művekre gondolunk. A Hadak Útján független újság. Támogatást senkiitől sem kap, a bajtársak áldozatkészsége tartja fent. A hála és köszönet tehát elsősorbana bajtársakat illeti, akik egy új élet megalapozásával járó súlyos anyagi terhek viselése mellett sem felejtkeztek meg a közösségi szellem fenntartásáért küzdő lapjukról és immár egy negyed évszázad óta biztosítják a lap rendszeres, folyamatos megjelenését. Az áldozat sok idősebb bajtársnak elég nagy, azonban az érem másik oldala az, hogy a Hadak Útján — megőrizve függetlenségét — korlátozás nélkül állhatazon eszmék szolgálatában, amelyeket közösségünkképvisel. És most gondoljunk — személytelenül — azokra, akik a lap tartalmáról, a kiadásról,szétküldésről gondoskodnak: az írói és szerkesztőigárdáról. Röviden így lehet őket jellemezni: önzetlen, áldozatkész munkásai a közösségi életnek. Önzetlen élen, mert a munkájuk után járó térítés még csak említésresem méltó, áldozatkész, mert munkájukat a mindennapi kenyér megszerzéséért folytatott verejtékes munka után,a pihenés óráiban végzik el. A magas szellemi szinten tartott cikkek a tárgykör előzetes ésalapos szanulmányozását követelik meg. Mindez kiadós idő és energia felhasználást jelent a már nem fiatal korban lévő bajtársaknak. Közösségünk bajtársiszelleme töretlen, azt egy negyedévszázad sem tudta kikezdeni. Mi lenne azonban ma a helyzet, ha Zákó András nem hívja életrea Hadak Útjánt és nem jelöli meg az utat, amelyena lapnak haladna, kell, hogy hivatását betöltse? A választ mindnyájan tudjuk ... A békeélet fegyvere a toll. Ez lehetéles és kemény, a múló évek folyamán egyre edzettebb. Értéket azonban csak akkor jelenít, ha jó kezekben van, ha öntudatosan és becsülettel használják. Mi tudjuk, hogy közösségünk tollát így használják. A hontalanság évei gyorsan múlnak,számuk egyre növekszik. Sokan azok közül, akik 25 évvel ezelőtt egy új szervezet megalakításán fáradoztak, imár az örök hadak útját járják, mások pedig —az élet lehajló ágán — csökkenő energiával dolgoznak, küzdenek és reménykednek. Közben azonban egy új nemzedék serdült felnőtt korba. Egy nemzedék,amely a hazátnem is látta, emlékei nincsenek, elképzeléseit fajtája életéről, múltjáról,szenvedésekkel teli jelenéről csak mozaikszerű, nehezen összerakható kisképek alkotják. Az idő pedig közeledik,amikoraz új nemzedéknek kellaz öregek helyére lépni és vállalná mindiama feladatok ellátását, amelyet a szólásraés cselekvésre képtelen magyar nép helyett -az idegenbe szakadt -nyolcadik törzse végez. Ehhez a munkáhozazonbanalapos felkészültség szükséges. Nem elegendőaz idegenegyetemeken szerzett tudás, legyen az bármilyen mélyen szántó és alapos. Az ezer éves magyar múlt, a Dunamedence népi, földrajzi ás egyéb problémáinak részletes ismerete szükséges ahhoz, hogyaz új nemzedék tisztán látó szemekkel, biztostudással képviselje hazája érdekeités fölényesen tudja visszautasítani a sokszor szándékos rosszindulaton, máskor pedig tájékozatlanságon alapuló hamis állításokat. Gondolva az előbb-utóbb bekövetkező „őrségváltásra“, a Hadak Útján szerkesztősége márévekkelezelőtt megkezdette olyan cikkek, cikksorozatok közlését, amelyek elsősorbana fiatalokhoz szóltak ésalkalmasak voltakarra, hogy jelentős magyar problémákról valóságnak megfelelő, és tényekkel alátámasztott objektív ismertetést nyújtsanak fiataljainknak. Ezzel a megoldással lapunk egyszersmind támogatni kívánta azapákat utódaik magyarszellemiségének megtartásában. Tizenhat oldal bizony nagyon kevés, ha arra gondolunk, hogy mennyi mindenről kellene írni. A magyar emigráció sem mentesaz időkmúltával egyre erősebben jelentkező veszéllyel, a közönnyel, fásultsággal, elidegenedéssel szemben. A feladat tehát,amelyaz emigrációs sajtóra hárul, egyre nehezebb lesz. Egyre erősebben kell küzdeni a magyar szellemiség megőrzéséért, a magyar érdekekért valóbátor kiállásáért, áldozatok vállalásáért. Visszagondolvaa Hadak Útján negyedévszázados megszakítás nélkül való működésére, úgy érezzük, hogy a szűk terjedelem, és a szegényes anyagi lehetőségek ellenére —a mi lapunk hivatásának megfelelt. Sem az évek múlása, sem a reményekben való csalódások, sema világ és a hatalmasok közönye a magyar sorsproblémákkal szemben, nem tudták megváltoztatni a szellemet, amelynek jegyében elindult. Nem változott a külső forma és nem változott a magyar célok megvalósításáért kifejtett munka lendülete sem. Lapunk ma is — nevéhez híven — menetel a hadak útján. — Bajtársam! A Hadak Útján a Te lapod! Mészöly Elemér 2.