Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)

1973-02-01 / 295. szám

8 Végső harcok magyar földön Hadtörténelmi részletek a főváros elestét követő hadműveletekből, 1945 A magyar földön vívott küzdelem végső sza­kasza nem Budapest elestével kezdődött. A fő­város elfoglalása attól kezdve, hogy felmenté­se nem­ sikerült, mind a nemzet, mind a szov­jet hadvezetés szempontjából már másodlagos jelentőségű lett. Budapestnek csak­­belátható rövid időn belül véget ére, részleges feltartó szerepe maradt,­­ így ha „végső szakaszról“ beszélünk (amit az események folyamatában mint idő- vagy térbeli elhatárolást önkényes­nek is vehetünk), úgy annak kezdetét is előbb­re kell helyeznünk, azokra a helyzetmegítélé­sekre és elhatározásokra, amelyek ezt a ki­fejletét döntő mértékben befolyásolták. Ф A német Déli Seregcsoportnak (Heeres­gruppe Süd) január végén, azaz január 27-én megindult szovjet ellentámadást követően az volt a benyomása, hogy a kölcsönös megfi­gyelés és támadó előkészület élő időszaka ál­lott be. Megítélése szerint az ellenség a támadást nyugati és északnyugati irányban fogja foly­tatni, hogy a Balaton és a Duna közötti lét­­fontosságú ipari és o­lajfeldolgozó vidéket el­foglalja és utánna Pozsonyon át a bécsi me­dencébe törjön. Ugyanakkor a német hadve­zetés (OKH) támadással számolt a Balatontól délre is. Attól tartott, hogy a Szovjet a mély­ségben visszatartott kötelékekkel a Nagykani­zsától nyugatra fekvő nagyfontosságú olaj­­vidéket kívánja birtokba venni. Végül szá­mításba vette a szovjet 7. gárda-hadsereg és a Pirijev-féle gyorshadsereg támadását is av­val a céllal, hogy a Székesfehérvár felé veze­tett főtámadást biztosítsa a Dumától északra, Pozsony térségének mielőbbi elfoglalásával. Január végén az ellenséges helyzetkép a Balatontól délre már hosszabb idő ó­ta nem volt kellőképpen tisztázott. Különösen az nem volt a Heeresgruppe Süd előtt világos, hogy a 2. német páncélos hadsereg előtt, vagyis a Dráva és a Balaton közti térségben, a 3. uk­rán front mily mértékben vont össze gyalogos erőket támadásra avagy tartalékként elhá­rításra. Az OKH február 6-án adott utasításában a Heeresgruppe Süd-nek csak védelmi feladatot adott, nevezetesen a Nagykanizsai-i, Székes­­fehérvár­ i és Komáromul iparvidék biztosítá­sát, valamint a bécsi irány lezárását, azaz, hogy minden körülmények közt akadályozza meg az ellenség áttörését a bécsi medencébe. Budapest második felmentési kísérletének (jan. 18.-26.) sikertelensége után január 27-én Hitler a 6. SS páncélos hadsereget irányította Magyarországra és elrendelte, hogy Budapest védőinek mindaddig ki kell tartani­uk, „amíg a felmentés órája el nem érkezik.“ A 6. SS pc. hadsereg két páncélos hadtest­ből tevődött össze. A I. SS. pc. hadtest az 1. „Adolf Hitler“ és a 12. „Hitlerjugend“ SS páncélos hadosztályokból, a II. SS pc. hadtest pedig a 2. „Reich“ és a 9. „Ho­­henstauffen“ SS páncélos hadosztályokból állt. Ezek a nyugati arcvonalon (DB West) de­cember 16-tól az Ardennekben folyt offen­­zíva keretében („Wacht am Rhein“ vállal­kozás) vettek részt. Hitler január 9-i pa­rancsára ezeket azonnal ki kellett vonni a „G“ hadseregcsoport (Heeresgruppe G) arc­vonalából. Hitler a nyugati arcvonal pa­rancsnokát (OB West) tette felelőssé, ho­gy ezek az egységek ne kerüljenek csoporton­­ként felaprózva bevetésre. A január 15-én kiadott OKW-intézkedés szerint feltöltésü­ket január 30-ig kellett végrehajtani Eus­kirchen, Prüm, Bittburg és Adenau térség­ben, ahol beérkezésüktől kezdve a legfelső német hadvezetés (OKW) tartalékát képez­ték. Az OB West január 20-án azt a tájé­koztatást kapta, hogy­­ fel kell készülnie a 6. SS pc. hadsereg parancsnokság és négy SS pc. hadosztálynak a keleti arcvonalra való szállítására. (OKW Kriegstagebuch, IV. kö­tet, 1945. II. rész.) A 6. SS pc. hadsereg alkalmazására ille­tően a német legfelsőbb hadvezetésben az OKW (Hitler) és az OKH (Guderian) közt véleménykülönbségek voltak. Hitler már 1944. december elején a magyar térségben tervezte a 6. SS pc. hads. alkalmazását, míg Guderian ezeket az erőket Kelet-Németország és Berlin térségének védelmére kívánta alkalmazni. Hit­ler érvelését mindenekelőtt a magyar olajme­zők és olajfinomító ipar, azaz a haderő üzem­anyag ellátásának biztosításával indokolta. (Guderian: „Erinnerung eines Soldaten“, 1951, 357. és 369. old.) Január 20-án (18 óra 55) az OKW intéz­kedésére az I. SS páncélos hadtestet és köz­vetlen alakulatait az 1. és 12. SS pc. hadosz­tállyal a leggyorsabb ütemben Berlinen keresz­tül keletre kellett szállítani. Ezt január 21-én újabb utasítás követte, amely szerint Hitler elhatározta a szovjet támadás felfogásához és ellentámadáshoz szükséges előfeltételek meg­teremtését. Ehhez jan. 24-én este elrendelte, hogy az I. SS pc. hadtest mint OKW tartalék Wien, Wiener Neustadt, Sopron és Pozsony térségében gyülekezzék. Végül is január 27-én a 6. SS pc. hadsereget mindkét hadtestével az OKH-nak (Guderian) rendelte alá, avval a feladattal, hogy azt a Dunántúl térségében ál­ló szovjet erők megsemmisítésére alkalmazza (OKW Kriegstagebuch, mint fent).

Next