Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-02-01 / 295. szám
8 Végső harcok magyar földön Hadtörténelmi részletek a főváros elestét követő hadműveletekből, 1945 A magyar földön vívott küzdelem végső szakasza nem Budapest elestével kezdődött. A főváros elfoglalása attól kezdve, hogy felmentése nem sikerült, mind a nemzet, mind a szovjet hadvezetés szempontjából már másodlagos jelentőségű lett. Budapestnek csakbelátható rövid időn belül véget ére, részleges feltartó szerepe maradt, így ha „végső szakaszról“ beszélünk (amit az események folyamatában mint idő- vagy térbeli elhatárolást önkényesnek is vehetünk), úgy annak kezdetét is előbbre kell helyeznünk, azokra a helyzetmegítélésekre és elhatározásokra, amelyek ezt a kifejletét döntő mértékben befolyásolták. Ф A német Déli Seregcsoportnak (Heeresgruppe Süd) január végén, azaz január 27-én megindult szovjet ellentámadást követően az volt a benyomása, hogy a kölcsönös megfigyelés és támadó előkészület élő időszaka állott be. Megítélése szerint az ellenség a támadást nyugati és északnyugati irányban fogja folytatni, hogy a Balaton és a Duna közötti létfontosságú ipari és olajfeldolgozó vidéket elfoglalja és utánna Pozsonyon át a bécsi medencébe törjön. Ugyanakkor a német hadvezetés (OKH) támadással számolt a Balatontól délre is. Attól tartott, hogy a Szovjet a mélységben visszatartott kötelékekkel a Nagykanizsától nyugatra fekvő nagyfontosságú olajvidéket kívánja birtokba venni. Végül számításba vette a szovjet 7. gárda-hadsereg és a Pirijev-féle gyorshadsereg támadását is avval a céllal, hogy a Székesfehérvár felé vezetett főtámadást biztosítsa a Dumától északra, Pozsony térségének mielőbbi elfoglalásával. Január végén az ellenséges helyzetkép a Balatontól délre már hosszabb idő óta nem volt kellőképpen tisztázott. Különösen az nem volt a Heeresgruppe Süd előtt világos, hogy a 2. német páncélos hadsereg előtt, vagyis a Dráva és a Balaton közti térségben, a 3. ukrán front mily mértékben vont össze gyalogos erőket támadásra avagy tartalékként elhárításra. Az OKH február 6-án adott utasításában a Heeresgruppe Süd-nek csak védelmi feladatot adott, nevezetesen a Nagykanizsai-i, Székesfehérvár i és Komáromul iparvidék biztosítását, valamint a bécsi irány lezárását, azaz, hogy minden körülmények közt akadályozza meg az ellenség áttörését a bécsi medencébe. Budapest második felmentési kísérletének (jan. 18.-26.) sikertelensége után január 27-én Hitler a 6. SS páncélos hadsereget irányította Magyarországra és elrendelte, hogy Budapest védőinek mindaddig ki kell tartaniuk, „amíg a felmentés órája el nem érkezik.“ A 6. SS pc. hadsereg két páncélos hadtestből tevődött össze. A I. SS. pc. hadtest az 1. „Adolf Hitler“ és a 12. „Hitlerjugend“ SS páncélos hadosztályokból, a II. SS pc. hadtest pedig a 2. „Reich“ és a 9. „Hohenstauffen“ SS páncélos hadosztályokból állt. Ezek a nyugati arcvonalon (DB West) december 16-tól az Ardennekben folyt offenzíva keretében („Wacht am Rhein“ vállalkozás) vettek részt. Hitler január 9-i parancsára ezeket azonnal ki kellett vonni a „G“ hadseregcsoport (Heeresgruppe G) arcvonalából. Hitler a nyugati arcvonal parancsnokát (OB West) tette felelőssé, hogy ezek az egységek ne kerüljenek csoportonként felaprózva bevetésre. A január 15-én kiadott OKW-intézkedés szerint feltöltésüket január 30-ig kellett végrehajtani Euskirchen, Prüm, Bittburg és Adenau térségben, ahol beérkezésüktől kezdve a legfelső német hadvezetés (OKW) tartalékát képezték. Az OB West január 20-án azt a tájékoztatást kapta, hogy fel kell készülnie a 6. SS pc. hadsereg parancsnokság és négy SS pc. hadosztálynak a keleti arcvonalra való szállítására. (OKW Kriegstagebuch, IV. kötet, 1945. II. rész.) A 6. SS pc. hadsereg alkalmazására illetően a német legfelsőbb hadvezetésben az OKW (Hitler) és az OKH (Guderian) közt véleménykülönbségek voltak. Hitler már 1944. december elején a magyar térségben tervezte a 6. SS pc. hads. alkalmazását, míg Guderian ezeket az erőket Kelet-Németország és Berlin térségének védelmére kívánta alkalmazni. Hitler érvelését mindenekelőtt a magyar olajmezők és olajfinomító ipar, azaz a haderő üzemanyag ellátásának biztosításával indokolta. (Guderian: „Erinnerung eines Soldaten“, 1951, 357. és 369. old.) Január 20-án (18 óra 55) az OKW intézkedésére az I. SS páncélos hadtestet és közvetlen alakulatait az 1. és 12. SS pc. hadosztállyal a leggyorsabb ütemben Berlinen keresztül keletre kellett szállítani. Ezt január 21-én újabb utasítás követte, amely szerint Hitler elhatározta a szovjet támadás felfogásához és ellentámadáshoz szükséges előfeltételek megteremtését. Ehhez jan. 24-én este elrendelte, hogy az I. SS pc. hadtest mint OKW tartalék Wien, Wiener Neustadt, Sopron és Pozsony térségében gyülekezzék. Végül is január 27-én a 6. SS pc. hadsereget mindkét hadtestével az OKH-nak (Guderian) rendelte alá, avval a feladattal, hogy azt a Dunántúl térségében álló szovjet erők megsemmisítésére alkalmazza (OKW Kriegstagebuch, mint fent).