Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)

1973-02-01 / 295. szám

met ifjúság a demokrácia ellen és miért kö­veteli a „szocializmust“. Nemcsak emberek, hanem népek is hordanak magukban géneket, amelyek meghatározzák sorsukat és magatar­tásukat.­ ­ Ezzel el is érkeztünk második tételünkhöz: a politikához. Számtalan meghatározást talál­tak ki eddig rá, „a lehetőségek művészetétől“ „a háború folytatása békés eszközökkel“-en át az „úri huncsutság“-ig. Ezen nincs is mit cso­dálkozni, mert a politikának és még inkább a politizálásnak ezernyi válfaja van,­ a kávé­házi „dumától“ kezdve az uralkodásig. Ha politikán a nemzet sorsának irányítását értjük, akkor ahhoz igen sok minden kell. Mindenek felett emberi minőség. Ezen nem is annyira a tudást és a tapasztalatot értem, — ami természetesen nélkülözhetetlen kelléke, — min­t a morális minőséget. Azt, hogy a poli­tikus legmélyebb meggyőződése és hitvallása szerint valóban szolgáljon. Szolgálja népe ügyét és a következő nemzedékek érdekeit, ha kell pályája, vagy akár élete feláldozása árán is. Nem szabad megszédülnie­­ sem a hatalom mámorától, sem egyéni ambícióktól. Tisztá­ban kell lennie azzal, hogy népének ereje és lehetősége véges. Nem szabad többet markolnia, mint ameny­­nyit tényleg fogni tud. Lehet hajlékony, lehet ügyes, taktikázhat, ha a helyzet úgy kívánja, de törhetetlenül egyetlen célt kell szolgálnia és minden tettével arrafelé haladnia. Talley­rand szolgálta a francia királyságot, a forra­dalmi Napóleont. De mindig egyetlen cél állt előtte: Franciaország boldogulása! Teleki László és Teleki Pál egy tragikus pillanatban önkezével vetett véget életének, hogy meg­mentse a hordozott elvek tisztaságát. Az igazi politikusnak mindig nagy távlatok­ban kell gondolkodni, mind időben, mind tér­ben. Ezért kell ismernie a történelmet, annak forrásait, energiáit, határait, törvényeit. Is­mernie kell mindenekelőtt saját népét, szö­vetségeseit és ellenfeleit. Ismernie kell népé­nek elhivatottságát, küldetését, funkcióját a világban s ebben törhetetlenül hinnie kell. A pillanatnyi adott helyzeteket soha nem sza­bad összetévesztenie a történelmi realitások­kal. Diplomatizálhat a szó bármilyen értel­mében, de népe életelveiből, történelmi igé­nyeiből és valódi érdekeiből soha egy jottá­nyit nem adhat fel, bármi mást is diktálna valamely állítólagos „reálpolitika“. Nem szabad felednie, hogy — ami oly gyakran fordult elő a politikai életben — a „statusquot“ csak és kizáróan a birtokon belül lévők kívánják fenntartani. A világ örökös változása révén statusquo valójában nincsen, hiszen e helyzet, a szituáció mindig változik. Legfeljebb „status quo ante“ létezik. Ennek a visszaidézése néha lehetséges. A lengyelek az első felosztásuktól kezdve 125 évig vártak, önmagukról nem adtak fel semmit és aztán a helyzet változásával újra tudták teremteni Lengyelországot. Magyarország 1526-tól 1867- ig várt és küzdött, míg újra megszületett az integer Magyarország. Még tovább vártak a bolgárok, amíg helótasorsukból feltámaszthat­ták a bolgár királyságot, így kapcsolódik össze a történelem a poli­tikával. A jó, az igazi politikusnak tehát ben­ne kell állania a történelem folyamatában, hogy a múltból meghatározhassa a mát és aj­tót nyithasson a jövő felé. Korszerűnek és elő­retekintőnek kell lennie, de tisztelnie kell né­pe ősi hagyományait, mert az életnek soha nincsen vége, és nem kezdődik egy bizonyos ponton soha semmi sem. Z. G. Münchenben németországi magyar szerve­zetek központi szövetsége és a müncheni ma­gyar szervezetek jan. 20-án Petőfi-emlékü­n­­nepet rendeztek a Künstlerhaus dísztermében a költő születésének 150 éves fordulója alkal­mából. A védnökséget Dr. Hans Maier, bajor művelődésügyi miniszter vállalta. — Dr. Georg Stadtmüller egy. tanár, a müncheni Ma­gyar Intézet igazgatója „Petőfi és a világ“ címmel ,méltatta a költő világirodalmi jelentő­ségét. Kocsis Gábor író Petőfi életét vázolta fel költeményei tükrében, a példaként szerep­lő verseket (részben német fordításban) Nagy Alajos adta elő. Schmidt Károly operaénekes magyar és német komponisták által megzené­sített Petőfi verseket adott elő. Vincze­ Judit és Tollas Tibor pedig külföldi költőknek Pe­tőfiről szóló verseit szólaltatták meg magyar fordításban. Tadeus Nowakowski, emigráns lengyel költő Petőfi és a szabadság szellemét idéző versét adta elő lengyelül és német for­dításban, majd megrázó pro­klamációban til­takozott a szabadság eszméjének ma oly sok helyen tapasztalható megalkuvó meghamisítá­sa ellen. Az irodalmi esten kb. 350 fős közön­ség vett részt. Santa Monica-i (California, USA) csopor­tunk jó sikerült, kulturális műsorral egybekö­tött összejövetelt rendezett a Szt. István egy­házközség iskolatermében. Nyirádi-Szabó Im­re cs. kiadás alatt álló regényéből, („Az utol­só brigadéros“) olvasott fel részleteket a Rá­­kóczi-korabeli Balogh Ádámról. Marosi Ti­bor is. a magyar népzene hatását ismertette Brahms alkotó művészetére, hanglemezről vett zenei példákkal. Mindkét előadás alapos fel­­készültségről tett tanúságot. Cleveland-i csoportunk Borbála-estjén Kálnoki-Kis Tibor csop. vez. bs. beszédét és a központi elismerések átadását Ft. Dr. Kótai Zoltán beszámolója követte Mindszenty bí­boros prímásnál tett látogatásáról. A megem­lékezést Molnár János bs. tartotta. Almay Lajos bs. braziliai benyomásairól, Borsodi Gyula bs. pedig tüzér emlékeiről beszélt. Ben­sőséges, kiválóan sikerült est volt.

Next