Hadak Útján, 1973 (25. évfolyam, 293-304. szám)
1973-02-01 / 295. szám
met ifjúság a demokrácia ellen és miért követeli a „szocializmust“. Nemcsak emberek, hanem népek is hordanak magukban géneket, amelyek meghatározzák sorsukat és magatartásukat. Ezzel el is érkeztünk második tételünkhöz: a politikához. Számtalan meghatározást találtak ki eddig rá, „a lehetőségek művészetétől“ „a háború folytatása békés eszközökkel“-en át az „úri huncsutság“-ig. Ezen nincs is mit csodálkozni, mert a politikának és még inkább a politizálásnak ezernyi válfaja van, a kávéházi „dumától“ kezdve az uralkodásig. Ha politikán a nemzet sorsának irányítását értjük, akkor ahhoz igen sok minden kell. Mindenek felett emberi minőség. Ezen nem is annyira a tudást és a tapasztalatot értem, — ami természetesen nélkülözhetetlen kelléke, — mint a morális minőséget. Azt, hogy a politikus legmélyebb meggyőződése és hitvallása szerint valóban szolgáljon. Szolgálja népe ügyét és a következő nemzedékek érdekeit, ha kell pályája, vagy akár élete feláldozása árán is. Nem szabad megszédülnie sem a hatalom mámorától, sem egyéni ambícióktól. Tisztában kell lennie azzal, hogy népének ereje és lehetősége véges. Nem szabad többet markolnia, mint amenynyit tényleg fogni tud. Lehet hajlékony, lehet ügyes, taktikázhat, ha a helyzet úgy kívánja, de törhetetlenül egyetlen célt kell szolgálnia és minden tettével arrafelé haladnia. Talleyrand szolgálta a francia királyságot, a forradalmi Napóleont. De mindig egyetlen cél állt előtte: Franciaország boldogulása! Teleki László és Teleki Pál egy tragikus pillanatban önkezével vetett véget életének, hogy megmentse a hordozott elvek tisztaságát. Az igazi politikusnak mindig nagy távlatokban kell gondolkodni, mind időben, mind térben. Ezért kell ismernie a történelmet, annak forrásait, energiáit, határait, törvényeit. Ismernie kell mindenekelőtt saját népét, szövetségeseit és ellenfeleit. Ismernie kell népének elhivatottságát, küldetését, funkcióját a világban s ebben törhetetlenül hinnie kell. A pillanatnyi adott helyzeteket soha nem szabad összetévesztenie a történelmi realitásokkal. Diplomatizálhat a szó bármilyen értelmében, de népe életelveiből, történelmi igényeiből és valódi érdekeiből soha egy jottányit nem adhat fel, bármi mást is diktálna valamely állítólagos „reálpolitika“. Nem szabad felednie, hogy — ami oly gyakran fordult elő a politikai életben — a „statusquot“ csak és kizáróan a birtokon belül lévők kívánják fenntartani. A világ örökös változása révén statusquo valójában nincsen, hiszen e helyzet, a szituáció mindig változik. Legfeljebb „status quo ante“ létezik. Ennek a visszaidézése néha lehetséges. A lengyelek az első felosztásuktól kezdve 125 évig vártak, önmagukról nem adtak fel semmit és aztán a helyzet változásával újra tudták teremteni Lengyelországot. Magyarország 1526-tól 1867- ig várt és küzdött, míg újra megszületett az integer Magyarország. Még tovább vártak a bolgárok, amíg helótasorsukból feltámaszthatták a bolgár királyságot, így kapcsolódik össze a történelem a politikával. A jó, az igazi politikusnak tehát benne kell állania a történelem folyamatában, hogy a múltból meghatározhassa a mát és ajtót nyithasson a jövő felé. Korszerűnek és előretekintőnek kell lennie, de tisztelnie kell népe ősi hagyományait, mert az életnek soha nincsen vége, és nem kezdődik egy bizonyos ponton soha semmi sem. Z. G. Münchenben németországi magyar szervezetek központi szövetsége és a müncheni magyar szervezetek jan. 20-án Petőfi-emlékünnepet rendeztek a Künstlerhaus dísztermében a költő születésének 150 éves fordulója alkalmából. A védnökséget Dr. Hans Maier, bajor művelődésügyi miniszter vállalta. — Dr. Georg Stadtmüller egy. tanár, a müncheni Magyar Intézet igazgatója „Petőfi és a világ“ címmel ,méltatta a költő világirodalmi jelentőségét. Kocsis Gábor író Petőfi életét vázolta fel költeményei tükrében, a példaként szereplő verseket (részben német fordításban) Nagy Alajos adta elő. Schmidt Károly operaénekes magyar és német komponisták által megzenésített Petőfi verseket adott elő. Vincze Judit és Tollas Tibor pedig külföldi költőknek Petőfiről szóló verseit szólaltatták meg magyar fordításban. Tadeus Nowakowski, emigráns lengyel költő Petőfi és a szabadság szellemét idéző versét adta elő lengyelül és német fordításban, majd megrázó proklamációban tiltakozott a szabadság eszméjének ma oly sok helyen tapasztalható megalkuvó meghamisítása ellen. Az irodalmi esten kb. 350 fős közönség vett részt. Santa Monica-i (California, USA) csoportunk jó sikerült, kulturális műsorral egybekötött összejövetelt rendezett a Szt. István egyházközség iskolatermében. Nyirádi-Szabó Imre cs. kiadás alatt álló regényéből, („Az utolsó brigadéros“) olvasott fel részleteket a Rákóczi-korabeli Balogh Ádámról. Marosi Tibor is. a magyar népzene hatását ismertette Brahms alkotó művészetére, hanglemezről vett zenei példákkal. Mindkét előadás alapos felkészültségről tett tanúságot. Cleveland-i csoportunk Borbála-estjén Kálnoki-Kis Tibor csop. vez. bs. beszédét és a központi elismerések átadását Ft. Dr. Kótai Zoltán beszámolója követte Mindszenty bíboros prímásnál tett látogatásáról. A megemlékezést Molnár János bs. tartotta. Almay Lajos bs. braziliai benyomásairól, Borsodi Gyula bs. pedig tüzér emlékeiről beszélt. Bensőséges, kiválóan sikerült est volt.