Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)
1980-03-01 / 349. szám
Végső harcok magyar földön Haditörténelmi részletek a főváros elestét követő hadműveletekből, 1945 (45. folytatás) Alárendeltségi viszonyok és feladatok újbóli szabályozása Vasváry József altbgy. (V. hadtest pk.), mint a 2. né. páncélos hadseregnek alárendelt rangidős magyar hadtest parancsnok, márc. 31-én éjjel jelentést tett a Semmeringen (Panhans szálló) tartózkodó HM és HFP-nek és részletesen tájékoztatva Beregfy vezds-t az eseményekről. Mureck-re visszatérve ápr. 1-én a Beregfy vezds-től kapott utasítások alapján a II. kdt. parancsnokkal egyetértésben — a következők szerint intézkedett: 1. A harcot a bolsevizmus ellen fegyverrel és munkával folytatni kell. 2. Ápr. 1-vel V. Vasváry József altbgy. átvette a parancsnokságot az Ostmarkt déli területére szorult és a 2. népc. hadsereg hadműveleti sávjában tartózkodó összes magyar törzs és alakulat fölött; törzsszállása Mureck. Ez az intézkedés lényegében a Peggau-ban (Grác I.) települőben lévő 1. magyar hadsereg parancsnokság (tágabb törzs Trofaichban) teljes kikapcsolását jelentette a „csapatszolgálati” vezetésből is, mint vezetési törzs tehát megszűnt. Erre utal a hadsereg parancsnokság mellé beosztott német összekötő törzs (DVK 6) pk-ának, Roeder vk. ezdsnek kinevezése márc. 31-vel a „gráci erődkörzet” (Festungskommando Graz) vezérkari főnökéül. (Utódja a törzs addigi híradás vezetője, Stadler Georg alez. lett.) A hadseregságnak már semmiféle összeköttetése, módja, de eszköze sem volt, hogy a 6. né. hadsereg sávjában bekövetkező eseményekre befolyást gyakorolhatott volna. Az itt harcoló magyar csapatok felaprózva teljesen a német kötelékekbe voltak integrálva A hadsereg parancsnokság ezután elsősorban a magyar menekültekről, családtagokról való gondoskodást tekintette feladatának, melynek során „sok megaláztatásnak, csalódásnak volt kitéve” (Csettkey László vk ezds., 1. hds. vkf. közlése, 1946.). 3. Az arcvonalban küzdő magyar csapatok továbbra is a II. hadtest pk-on, V. Kudriczy István altlgy-on keresztül maradtak a V. hadtest pk-nak alárendelve. 4. A „Szt. László“ és a 20. magyar gyalog hadosztályt (— a 2. né. pc. hds. óhajának megfelelően is —) fel kell tölteni (elsősorban a „Szt. László“ hadosztály erősen megfogyatkozott kötelékeit kellett részben az erődzászlóaljak maradványainak besorolásával, három ezredes teljes értékű hadosztállyá átszervezni). A hadosztály márc. 20-án Pápa térségében bevetésre még nem képes egységei a hadosztály gyalogsági parancsnok, v. Ferenczy Márton ezds. vezetése alatt hosszú menetek után csak április közepén érték el a küzdő hadosztály körletét. A 2. népc. hadsereg a hadosztály feltöltésének és fegyverzeti kiegészítésének szorgalmazásával nyilván a megromlott fegyvertársi viszonyt remélte megjavítani. 5. A 7. tdb. póthadosztály (pk. v. Kisfaludy vőrgy., vkf. Bagaméry J. vk. szds., Spielfelden) munkás alakulatai Radkersburg nál kerültek alkalmazásra, állásépítésre, ahol a magyar 20. gy. hadosztály harccsoportja is bevetésre került. 6. A magyar 25. gy. hadosztályt (pk. Kalkó Gyula vk. ezds., vkf. Zentay István vk. őrgy.) kiképző seregtestté kellett átszervezni. 7. A 7. és 8. hadosztály parancsnokságból összekötő törzseket kellett alakítani és a német hadosztály és hadtest pságokhoz beosztani. Ez az intézkedés azonban nem volt végrehajtható, mert a német magasabb parancsnokságok már eleveelzárkóztak nagyobb magyar összekötő törzsek fogadása elől. A magyar 8. gy. hadosztály utolsó parancsnokát, v. Martsa ezds. elődjét, Dr. Temesy Béla altlgy-ot még március végén Lentiben letartóztatták, avval vádolva, hogy a „Führerbefehl”-t megszegve, a neki csapatszolgálatilag alárendelt, a zalai olajvidéket és a Muraközt biztosító magyar (csendőr) csapatokat a valóságos (!) helyzetről rendszeresen és részletesen tájékoztatta. A „Führerbefehl”t hamarosan hasonló magyar intézkedés követte, melynek lényege az volt, hogy az alárendelt (és szomszéd) parancsnokokat csak oly mértékben volt szabad tájékoztatni, ami feladataik végrehajtásához feltétlenül szükséges volt... 8. A felsleges irattárakat és egyéb hadianyagot meg kellett semmisíteni, hogy az így felszabaduló fogatolt járműveket a 2. népc. hadsereg rendelkezésére lehessen bocsátani, miután annak „elhárítóképessége“ az üzemanyaghiány miatt szinte a nullára süllyedt. 9. A 4. honvéd kerületi parancsnok, v. Kálmán Imre altbgy., azt a feladatot kapta, hogy alakulatait Völkermarkt- Baden területén vonja össze és a magyar menekülteket Strass, Leutschen (Stájerország) területéről a Klagenfurt-i medencébe (Karintia) irányítsa. * A magyar parancsnokok egyetértettek