Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)

1980-05-01 / 350. szám

A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1980 május (NIr.) 350. szám A HAZÁÉRT ÉLM­­EBENY, HALNI DICSOSEGI Wik­i "súlyok vak zuhanása Ismételten foglalkoztunk ezeken a hasábokon azzal a törvényszerűséggel, hogy az emberiség történetében a háborúk és békék periodikusan váltják egymást. Ennek immár felismert oka, hogy a győztesek képtelenek valóban tartós békét kötni. Inkább saját javukra diktálják őket, többnyire vélt javukra. Ezért majd minden béke ma­gában hordja a következő háború csíráját. De a legtoleránsabb és bölcsebb békék sem lehetnek tartósak, mert a világ szakadatlanul változik, és így a békekötéssel megszabott „Rend“ nem felelhet meg az új helyzetnek és követelményeknek. A meg­szabott körülmények haszonélvezői természetesen ragaszkodnak alkotásaikhoz és en­gedményekre is csak a legritkább esetben hajlandóak. Ha mégis megteszik, időt, néha sok időt nyerhetnek, de az új, a más akarása felgyülemlik és ilyenkor követ­kezik belügyek terén a forradalom, államközi viszonylatban a háború. Periodikusan! Ez az időszak az adott viszonyokhoz mérten lehet hosszabb, vagy rövidebb. De rit­kán haladja túl három nemzedék életét. Akik közülünk a század elején születtek, megéltek két világháborút, azok minden következményével. És tudják, hogy mindkettőt el lehetett volna kerülni. Lényege­sen komplikáltabbak azok a megállapítások, hogy miért nem voltak elkerülhetők. Bár a velük való érvelések erősen feltételezettek, de sajnos ugyancsak realitások, mellyekkel minden időben számolni kell: tévedések, balhiedelmek, elfogultságok, nagyzási hóbortok, bosszúérzet, tudatlanság, tájékozatlanság és más emberi gyen­geségek ezek az okok. Sajnos kiküszöbölhetetlenek. Háborút csak az indít, aki biz­tos a győzelemben. De alig van a világon bizonytalanabb valami, mint a háború kimenetele. Ha visszagondolunk az eseményekre, nem kell diplomatának, vagy had­­történésznek lenni ahhoz, hogy felismerjük ennek igazságát. A ránk szakadt két nagy katasztrófában mindezek a gyengeségek döntő szerepet játszottak. Nincsenek „örök határok“, nincsenek „örök békék“ és nincsen „örök Rend“ sem. Csak helyzeti meghosszabbítások, kiegyenlítések, költséges kompromisszumok vannak. De az eszmék, az elvek, elsősorban a szabadság eszméje és elve, túlél min­den történelmi esetlenségből született Rendet. A valódi igazság ereje mindig na­gyobb, mint a hamisságé, hazugságé, csalafintaságé, vagy akár az erőszaké. Mindezek miatt állunk harmincöt esztendővel a második világháború befejezése után egy újabb világkatasztrófa lehetősége előtt. Hogy ezt sikerül-e elkerülni, annak senki sem megmondhatója. Ezzel a kérdéssel e pillanatban nem is lehet foglalkozni. Nyilvánvalóan téves és hamis lenne minden szó, így csak reménykedhetünk abban, hogy talán mégsem következik be az apokalipszis. Az első világháborút néhány pisz­tolylövés robbantotta ki Szarajevóban, a másodikat a nyugati hatalmak katasztro-

Next