Hadak Útján, 1980 (32. évfolyam, 348-353. szám)
1980-05-01 / 350. szám
A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1980 május (NIr.) 350. szám A HAZÁÉRT ÉLMEBENY, HALNI DICSOSEGI Wiki "súlyok vak zuhanása Ismételten foglalkoztunk ezeken a hasábokon azzal a törvényszerűséggel, hogy az emberiség történetében a háborúk és békék periodikusan váltják egymást. Ennek immár felismert oka, hogy a győztesek képtelenek valóban tartós békét kötni. Inkább saját javukra diktálják őket, többnyire vélt javukra. Ezért majd minden béke magában hordja a következő háború csíráját. De a legtoleránsabb és bölcsebb békék sem lehetnek tartósak, mert a világ szakadatlanul változik, és így a békekötéssel megszabott „Rend“ nem felelhet meg az új helyzetnek és követelményeknek. A megszabott körülmények haszonélvezői természetesen ragaszkodnak alkotásaikhoz és engedményekre is csak a legritkább esetben hajlandóak. Ha mégis megteszik, időt, néha sok időt nyerhetnek, de az új, a más akarása felgyülemlik és ilyenkor következik belügyek terén a forradalom, államközi viszonylatban a háború. Periodikusan! Ez az időszak az adott viszonyokhoz mérten lehet hosszabb, vagy rövidebb. De ritkán haladja túl három nemzedék életét. Akik közülünk a század elején születtek, megéltek két világháborút, azok minden következményével. És tudják, hogy mindkettőt el lehetett volna kerülni. Lényegesen komplikáltabbak azok a megállapítások, hogy miért nem voltak elkerülhetők. Bár a velük való érvelések erősen feltételezettek, de sajnos ugyancsak realitások, mellyekkel minden időben számolni kell: tévedések, balhiedelmek, elfogultságok, nagyzási hóbortok, bosszúérzet, tudatlanság, tájékozatlanság és más emberi gyengeségek ezek az okok. Sajnos kiküszöbölhetetlenek. Háborút csak az indít, aki biztos a győzelemben. De alig van a világon bizonytalanabb valami, mint a háború kimenetele. Ha visszagondolunk az eseményekre, nem kell diplomatának, vagy hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy felismerjük ennek igazságát. A ránk szakadt két nagy katasztrófában mindezek a gyengeségek döntő szerepet játszottak. Nincsenek „örök határok“, nincsenek „örök békék“ és nincsen „örök Rend“ sem. Csak helyzeti meghosszabbítások, kiegyenlítések, költséges kompromisszumok vannak. De az eszmék, az elvek, elsősorban a szabadság eszméje és elve, túlél minden történelmi esetlenségből született Rendet. A valódi igazság ereje mindig nagyobb, mint a hamisságé, hazugságé, csalafintaságé, vagy akár az erőszaké. Mindezek miatt állunk harmincöt esztendővel a második világháború befejezése után egy újabb világkatasztrófa lehetősége előtt. Hogy ezt sikerül-e elkerülni, annak senki sem megmondhatója. Ezzel a kérdéssel e pillanatban nem is lehet foglalkozni. Nyilvánvalóan téves és hamis lenne minden szó, így csak reménykedhetünk abban, hogy talán mégsem következik be az apokalipszis. Az első világháborút néhány pisztolylövés robbantotta ki Szarajevóban, a másodikat a nyugati hatalmak katasztro-