Hadak Útján, 1982 (34. évfolyam, 360-365. szám)
1982-05-01 / 362. szám
В 20988 F A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXIV. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1982 május (Nr.) 362. szám илглаат élni edény, halni dickoskol „Ne bántsd a magyart !" Zrínyi kiáltása annak idején nem volt se kérés, se könyörgés, hanem figyelmeztetés, szinte fenyegető formában. Hozzá tehette volna a korabeli állapotok alapján azt is: „mert rosszul járhatsz“. Kiáltása mégis pusztába kiállított szó volt és az maradt századokon át. Hiszen éppen eleget imételtük ... hiába ! Szakadatlanul bántottak és bántanak. Semmiféle formában nincsen értelme a kiáltást megismételni. De talán értelme van indulat nélkül feltenni a kérdést, hogy miért bántottak és bántanak? Sajnos nincsen meg az eredeti Szövegem, de Zolnay Béla a „Mi a magyar?“ című emlékezetes kötetben ilyenformán válaszolt erre a kérdésre: (nem idézet csak értelmileg) .. a nagyszerű, hős, nemes, stb. magyarságból abban a pillanatban, ha útjában állt a pángermán, pánszláv vagy dákó-román törekvéseknek (az általa használt lekicsinylő, gyalázkodó szavakra nem emlékszem)... lett! Azt hiszem Zolnay ezzel alapvető igazságot mondott ki. Emlékezzünk csak vissza.. — és ezt legfiatalabbjaink is megtehetik — mit mondtak és főleg írtak rólunk a világban 1956-ban? ! Ma már csak mi emlékezünk rá és nyilvános emlékezéseink alkalmával befogadó országainak „prominensei“ (de nem felelős vesztői) szívhezszóló szép beszédeket mondanak. Pont! Ezt is meg kell köszönni illedelmesen. Arra közülük egyik sem gondol, hogy ha akkor a Nyugat nem hagy cserben, (minthogy a cserbenhagyásnál más szó nem illik magatartására) a magyar szabadság lángja Vladivosztokig perzseli fel az elnyomást. Nem sokkal 56 után, amikorszabadságharcunkat szovjet páncélosok fojtották vérbe és az ENSZ „megrovó szavakon“ kívül tehetetlen volt, és akkor még kizáróan, az Amerikai Egyesült Államok rendelkezett atombombával, a világközvélemény rácsapta a koporsófedelet 56-ra, s talán rossz lelkiismerete megnyugtatása végett elkezdett „irrealitásról“, „magyar szalmalángról“, „apolitikus magatartásról“ beszélni és írni. Jobb minderre nem gondolni. S méltatlan volna szabadságharcunkhoz panaszkodni emiatt. A magam részéről a sors rendelése következtében- a Szovjetunónak az Uxalon inneni részétbeleértve, csak Európát ismerem és alaposan belőle is csak a német nyelvterületet. De így így is döbbenetes, megszégyenítő és nehezen fékezhető indul