Hadak Útján, 1982 (34. évfolyam, 360-365. szám)

1982-05-01 / 362. szám

В 20988 F A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXXIV. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1982 május (Nr.) 362. szám­ ­ илглаат élni edény, halni dickoskol „Ne bántsd a magyart !" Zrínyi kiáltása annak idején nem volt se kérés, se könyörgés, hanem figyelmez­tetés, szinte fenyegető formában. Hozzá tehette volna a korabeli állapotok alapján azt is: „mert rosszul járhatsz“. Kiáltása mégis pusztába kiállított szó volt és az maradt századokon át. Hiszen éppen eleget imételtük ... hiába ! Szakadatlanul bán­tottak és bántanak. Semmiféle formában nincsen értelme a kiáltást megismételni. De talán értelme van indulat nélkül feltenni a kérdést, hogy miért bántottak és bántanak? Sajnos nincsen meg az eredeti Szövegem, de Zolnay Béla a „Mi a magyar?“ című emlékezetes kötetben ilyenformán válaszolt erre a kérdésre: (nem idézet csak ér­telmileg) .. a nagyszerű, hős, nemes, stb. magyarságból abban a pillanatban, ha útjában állt a pángermán, pánszláv vagy dákó-román törekvéseknek (az általa használt lekicsinylő, gyalázkodó szavakra nem emlékszem)... lett! Azt hiszem Zolnay ezzel alapvető igazságot mondott ki. Emlékezzünk csak vissza.. — és ezt legfiata­­labbjaink is megtehetik — mit mondtak és főleg írtak rólunk a világban 1956-ban? ! Ma már csak mi emlékezünk rá és nyilvános emlékezéseink alkalmával befogadó országainak „prominensei“ (de nem felelős vesztői) szívhezszóló szép beszédeket mondanak. Pont! Ezt is meg kell köszönni illedelmesen. Arra­ közülük egyik sem gondol, hogy ha akkor a Nyugat nem hagy cserben, (minthogy a cserbenhagyásnál más szó nem illik magatartására) a magyar szabadság lángja Vladivosztokig perzseli fel az elnyomást. Nem sokkal 56 után, amikor­­szabadságharcunkat szovjet páncélo­sok fojtották vérbe és az ENSZ „megrovó szavakon“ kívül tehetetlen volt, és ak­kor még kizáróan, az Amerikai Egyesült Államok rendelkezett atombombával, a vil­­­ágköz­vél­emény rácsapta a koporsófedelet 56-ra, s talán rossz lelkiismerete meg­nyugtatása végett elkezdett „irrealitásról“, „magyar szalmalángról“, „apolitikus ma­gatartásról“ beszélni és írni. Jobb minderre nem gondolni. S méltatlan volna sza­badságharcunkhoz panaszkodni emiatt. A magam részéről a sors rendelése következtében- a Szovjetunónak az Uxalon inneni részét­­beleértve, csak Európát ismerem és alaposan belőle is csak a német nyelvterületet. De így így is döbbenetes, megszégyenítő és nehezen fékezhető indul

Next