Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)

1986-09-01 / 388. szám

adva a tisztikart. Poroszországban a had­biztosság az államigazgatás gerincét ké­pezte, a hadsereg a kormányzat legfőbb intézménye volt. Nagy Frigyes idejéből származik a megállapítás, hogy ott nem a hadsereg volt az államért, hanem for­dítva. Fontos volt az ellátás megszer­vezése, az utánpótlás, a kereskedelmi utak biztosítása is. A svédek 40.000 em­berüket sorozták, az állam látta el őket felszereléssel, egységesen. Gusztáv Adolf szervezése szerint egy században 72 mus­kétás és 54 lándzsás volt, 4 század zász­lóaljat képezett, 8 zászlóalj egy ezredet, 2­ 4 ezred egy dandárt. A svédeknek már hidászai is voltak. A magasabb rangú tiszteknek már ter­mészettudományos, földrajzi ismereteinek is kellett lennie. A 17. szd-ban már több katonai akadémia volt Európában. A tiszteket teljesítmény alapján léptették elő, az altiszti feladatkör felelőssége is növekedett. A fegyelmezést, teljesítőké­peséget szolgálta az állandó gyakorlato­zás. A csapat minden évszakban és te­repen is gyakorlatozott, sulykolva volt. Az egyenruha, ragjelzés is fejlesztette a csapatszellemet, már téli meleg ruházat is volt rendszeresítve, csak a bécsi csá­szár magyar huszárai harcoltak télen is nyári gúnyában, amint ezt nyugati dip­lomata is megállapította. A gazdászat-közigazgatási szervezet kerekedelmi szempontok szerint műkö­dött, hadsereg-raktárak létesültek, el­szállásolásra már épültek állandó tábo­rok is. A katonánál mindig háromnapi élelem volt, ezt a raktárakból pótolták. 1681-ben már élelmezési szabályzatot is adtak ki. Már az egészségügyre is intézményesen fordítottak gondot. Minden ezrednek volt orvosa csapatkórházakat is létesí­tettek. A tábori kórházak a könnyebben sebesülteket mielőbbi hadrafoghatóságra kezelték, hogy a drágán kiképzett har­cos mielőbb újból csapatához kerülhes­sen vissza. A császári hadsereg új szervezése sze­rint már minden gyalogos puskával, szu­ronnyal, karddal és 40—60 tölténnyel volt felszerelve. A gyalogszázadhoz gránáto­sok is tartoztak. 4 század képezett egy zászlóaljat, 3 zászlóalj az ezredet. A lo­vasezredek 6 svadronyból, 12 századból állottak, a lovas karddal, karabéllyal és pisztollyal volt fegyverezve. Az állandó hadsereg 1672-ben 19 gyalogezredből, 20 lovasezredből állott, 60 000 katonával. Ez már kétszerese volt a 30 éves háborúbeli­nek. Ennek élelmezési és lótáp-költsége több, mint évi 4 millió forint volt. Mon­­tecuccoli tudós császári hadvezér szerint szervezett utánszállításra minden 1000 gyalogosra 33, minden 1000 lovasra 80 málhás szekeret kell számítani, minden KÖSZÖNTŐ hadnaggyá avatásunk 45. évfodulójára Irsay Györgynek és Kiss Gábornak Köszönt­­ék elszállt ifjúság! Üllői út virágzó fái. Rátok ma másként gondolok, mint nagy elődöm Kosztolányi. Augusztus Húsz. Sütött a nap. Mintha ma volna, úgy világít kirántott kardunk. Száll az eskü: „A hazáért mindhalálig!“ Hány kedves arc tűnt el azóta, a Don partján, a börtönökben. Szétszórattunk a nagyvilágban, ki lángolón, ki összetörtén. Üllői út virágzó fái, nektek gyónjuk: szép volt az élet, első szerelmnek tűnő perce, a hitünk az éjben is fénylett. Útravalóul mi maradt meg? Magunk helyett másokért élni! Száműzötten is köt az eskü. Szívet és hazát nem cserélni. Kísérjetek, ti régi társak, találkozunk majd évek múltán. Holtan is védjük őseinkkel hazánkat, fenn a Hadak Útján. München, 1986. kocsihoz 4 lóra van szükség és 2 ember­re. Az élelemszállító kocsik nélkül. FEGYVERZET A nehézkes, villatámasztékról tüzelő kanócos gyújtású muskéta fokozatosan kisebb, könnyebb lett, 1650 körül a ka­nócos puskák helyett bevezették a ko­­váspuskát, majdnem ugyanekkor a szu­ronyt, amit kezdetben a puska csövébe dugva használtak. Mid 1678-ban felta­lálták a csőre húzható szuronyt, ez lehe­tővé tette a feltűzött szuronyú puská­val való tüzelést is. A szurony beve­zetése feleslegessé tette a lándzsát, ami addig a puskásokat volt hivatva védeni lovasroham ellen. A gyalogos a 40—60 töltényt papírba csomagolva vitte ma­gával tölténytáskájában. A kézigránát üreges, puskaporral töltött, kanócos vas­golyó volt, a gránátos tarisznyában hor­dotta magával készletét. A nehéz tűzfegyverek, mint ágyúk, mo­zsarak, idővel szakosultak, különböző feladatokra. Az ágyúk, amelyeket vi­szonylag lapos röppályájukkal falak te­ TOLLAS TIBOR.

Next